Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám

Új pedagóguslap EG YHÁZAKÉS ISKOLÁK Educatio néven indult útjára az az Oktatáskutató Intézet kiadásában meg­jelenő lap, amely a peda­gógusok érdeklődésére tart­hat számot. Már 1939 elején körvo­nalazódott az a terv, hogy a meglevő közlönyök-mel­lett szükség lenne egy olyan kiadványra, amely az oktatás problémáit tár­sadalmi oldalról közelíti meg. Így látott napvilágot az Educatio első száma, amelyet várhatóan kará­csony táján követ a máso­dik. Az eddigi szokástól eltérően ez a lap, temati­kus felépítésű és igyekszik egv bizonyos témakört minden oldalról megköze­líteni Az első szám az is­kolák. és az egyházak kap­csolatát elemzi. Tartalmaz­za a magyar tudományos élet. valamint az egyházak képviselőinek véleményét, e kérdésről. Az elkövetke­zendő számokban foglal­koznak majd a pedagógus­munkanélküliséggel, a kisebbségek és az ok-tatás helyzetével, valamint a piacprivatizációval és a tandíjakkal. Egyelőre negyedévenként jelennek meg, 1500 pél­dányban, de terveznek egy ötödik számot is, amely dokumentumokat és tör­vényeket tartalmazna. — pa — A piaristák Magyarországon A Duna Kör segítséget kér Levél a pápához A Duna Kör levélben fordult segítségért II. Já­nos Pál pápához, a bősi erőmű ügyében. Többek között ezt írják: Magyarország nehéz órá­jában fordulunk Szentsé­gedhez a Duna megmen­téséért. A magyar kor­mány tárgyalásai a Cseh és Szlovák állam illetéke­seivel, melyek arra irá­nyultak, hogy a szlovák kormány mondjon le a bő­si vízlépcső végső, október 15-i üzembe helyezéséről, ez idő szerint eredmény­telenek. Ez a kudarc azzal a következménnyel járhat, hogy a Duna elterelése megsérti az 1977. évi víz­lépcsőegyezményt (me­lyet a magyar kormány egyébként mór jogszerűen felmondott), továbbá ha­tármódosuláshoz vezet, ami sérti az 1947. évi pá­rizsi békeszerződést, mely a jelenlegi határokat meg­állapította. sérti továbbá a Helsinki Értekezlet be­tűjét és szellemét, mely kimondja az európai hatá­rok megváltoztatásának tilalmát. Ez az egyoldalú lépés beláthatatlan társa­dalmi, ökológiai, gazdasá­gi, kisebbségi és emberjo­gi következményekkel jár. Nem utolsósorban ötmil­lió ember ivóvize kerülne így veszélybe. Mivel az események me­nete — olvasható a továb­biakban — és az október 15-i akció: a Duna egyol­dalú elterelése miatt az idő rendkívül rövid, ezért nagy tisztelettel kérjük Öszent- ségét, hogy emberi együtt­érzését és spirituális te­kintélyét latba vetve, amint módjában áll, emelje fel szavát a nemzetközi köz­vélemény és a szlovák fél előtt, hogy erre a kataszt­rofális lépésre — Európa ökológiai, politikai, erköl­csi, szellemi megőrzése ér­dekében — ne kerüljön sor, és ne forduljon szembe ismét vakmerőén egy európai kormányzat illetve hatalom Isten éltető szán­dékával. Miasszonyunknak Kápolnádra tás A washingtoni Szeplőte­len Fogantatás székesegy­házban ünnepélyesen avat­ták fel a Mariazelli Miasz- szonyunknak szentelt oszt­rák kápolnát, amely emlé­ket állít a Közép-Európá- ba bevándorolt hívők hoz­zájárulásának a római ka­tolikus egyház fejlődésé­hez az Egyesült Államok­ban. A mariazelli búcsújá­róhely templomában te­mették el először a bécsi száműzetésben elhunyt Mindszenty József herceg- prímást. A washingtoni kú- polnaavatón jelen volt Friedrich Höss osztrák és Tar Pál magyar nagykö­vet is. A nemzeti eszme a ipostolai Szokatlan formák, az ősi székely építészet és a hu­szadik század vége új irány­zatának szerencsés találko­zása. Egy lelkes magyar épí­tész álmodta papírra, majd a hívek százainak adomá­nyaiból váltották valóra a gyűli református templom tervét. A 25 ezer lelket számláló, városnyi nagyköz­/ / Alaassék az Ur! ségnek csak imaháza volt. A rendszerváltás második évében a hívek adományá­ból, az egyházmegye és az önkormányzat támogatásá­val a gyülekezet megérte: új falak közt zeng az ősi zsoltár a templomban. Isten dicsőségére! (—gyé—) Alig fél évszázaddal az­után, hogy a később szentté avatott püspök, Kalazanti József meg­alapította Rómában in­gyenes, mindenki szá­mára nyitott iskoláját, 1642-ben az akkori ma­gyarországi Pótlóimban is megnyílt az első pia­rista iskola. A szent püs­pök nemcsak iskolát, ha­nem szerzetesrendet is alapított, amely éppen a tudásra, az igazság szol­gálatára és a keresztény hitre való nevelést tar­totta feladatának. Az 1642. a piaristák ma­gyarországi letelepedésének az esztendeje. Az azóta el­telt háromszázötven évről rendezett kiállítást a piaris­ta rendtartomány és a Bu­dapesti Történeti Múzeum A piaristák 350 éve Ma­gyarországon címmel. Az október végéig nyitva tartó tárlaton képek, könyvek, dokumentumok, fotók és egyházi szertartásedények idézik fel a rend életét. Podolin után ugyancsak a Felvidéken Privigvén. Breznóbányán, Pozsony- szentgyörgyön telepedtek meg a piaristák, mivel Ma­gyarország java része akkor még török hódoltsági terü­let. A törökök kiűzése után újabb és újabb iskolák nyi­tottak: Nyitra, Veszprém, Kecskemét, Vác, Beszterce, Pest, Debrecen, Korpona és Szeged a piarista iskolák helyszíne. S ezeket továb­biak követték. Hamarosan a legnagyobb magyar isko­lafenntartó renddé . vált a piarista rendtartomány. (Az Országgyűlés 1715-ben adott honosságot nekik.) A török uralom utáni új­rakezdés, a magyar barokk korszaka szorosan összefo­nódik a piarista terjeszke­déssel. Ez a barokk, amely nem a pompakedvelésben, hanem az új élettér terem­tésében volt érdekelt, jól harmonizált a piarista élet­A képeken: részlelek a kiállításról eszménnyel: az átalakulás korában vállalt felelősség­gel, az emberi tudás kitel­jesítésével. Mindenkori fel­adatuknak tekintették az evangélium eszméinek ku­tatását, s a nagy emberi ér­tékek kibontását. Iskoláik­ból a magyar szellemi élet megannyi jelese került ki. Híresek voltak a természet- tudományos stúdiumaik, miként a humanista és hit­béli tudományokkal foglal­kozó oktatásuk is. S valósá­gos apostolai lettek a ma­gyar nemzeti eszmének. Szerencsére 11. József nem törölte el a rendet, s így is­koláik is megmaradhattak. A piarista iskolák művelő­déstörténeti jelentősége ab­ban van, hogy százszámra adták az országnak a mű­velt papokat, tanítókat, jegyzőket, közhivatalnoko­kat, mesterembereket. Az első világháború kitö­résekor 24 piarista gimná­zium működött. Trianon után tíz maradt Magyaror­szág területén. Az iskolák 1945 utáni államosításakor nyolcat elvettek a rendtől, de a budapesti és a kecs­keméti gimnáziumok mind­máig megmaradtak az egy­ház kezelésében. Szép gesztus, hogy most amikor lehetőség nyílik a2 egyházi iskolák visszaszer­zésére, a piaristák egy új szakmunkásképző taninté­zetet alapítottak. K. M. Döntés előtt a Szentszék Világiak panasza A közelmúltban benyúj­tottak felmondásukat a Va­tikán világi alkalmazottai­nak elöljárói. A nyolcszáz alkalmazot­tat képviselő vezetők az ellen tiltakoznak, hogy az egyházi állam hatóságai hosszú évekig tartó vita után sem voltak hajlan­dóak kollektív munka- szerződést kötni velük. Az AP jelentése szerint a világi alkalmazottak csendes felvonulások ku­darca ellenére sem ter­veznek sztrájkot. A Szent­szék illetékesei még ok­tóberben döntenek arról, hogy elfogadják-e a tes­tületi lemondást. Évközi huszonnyolcadik vasárnap MINDENKI MESSIÁSA Egyetlen evangélium van: Jézus jó híre Isten szerete- téről. Országáról, az üdvös­ségről. Erről az egyetlen örömhírről négy szerző, négyféleképpen szól. Ugyan­arról a Jézusról beszélnek sajátos, egyéni szempontok alapján, sajátos céllal. A Lukács-evangélium mottója talán ez lehetne: A Messiás mindenkié. Nemcsak a ki­választott népé, nemcsak a hűségeseké, nemcsak az iga­zaké. ö mindenkiért jött: pogány okhoz, bűnösökhöz, elesettekhez, testi-lelki be­tegekhez. És gyűlölt, lené­zett szamaritánusokhoz is. Lukács különös érzékeny­séggel gyűjti össze az ős­egyház szóbeli hagyomá­nyából azokat a jézusi ta­nításokat, amelyek ezen céljának megfelelnek. Neki köszönhetjük az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú, a szegény Lázár és sok más példabeszédet, de a mai történetet is. (Lk 17,11—19) „Hát a kilenc hol ma­radt?” Maga a szöveg vála­szol („Mutassátok meg ma­gatokat a papoknak”. A tör­vény előírja, hogy a leprást ki kell zárni a vallási és polgári közösségből. Az elő­írás szigora alól még Mózes nővére, Mirjám sem men­tesült. A szerencsétlen be­tegek hangos kiáltással, ko- lompolással adták tudtára embertársaiknak közelségü­ket. Az élelmet az egészsé­gesek letették az erdő szé­lén a leprásoknak, akik az­után elvitték azt. Ha valaki mégis meggyógyult, a kohén (pap) megvizsgálta és visz- szafogadía a közösségbe. Áldozatot is mulatlak be ilyenkor. A kilenc ember tehát valószínűleg a törvénytel­jesítéssel foglalkozott. No­ha erre látszólag maga Jé­zus szólította fel őket, sza­vát amolyan próbatételként is felfoghatjuk. Vajon Is­ten és az Ö Küldötte? A formális áldozatbemutatás, vagy az áldozat célja, a belső megtisztulás? Adott pillanatban a legfontosab­bat választani.,, mennyire nehéz! Ezért is kérhetjük Isten lelkének vezetését. Egy kis rokonságot mutat a történet Márta és Mária esetével, a „jobbik rész” problémájával. És itt a sajátos vonása Lukács evangéliumának: a távollévő, a lenézett ember- csoport tagja (bár a szama­ritánusok is zsidók bizo­nyos szempontból) megérzi ezt a jobbik részt, nagyobb a lelki szomjúsága, mint a többieknek és a döntő pil­lanatban a legfontosabbat választja, akárcsak nagy ro­kona. az irgalmas szamari­tánus. Molnár Béla lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom