Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-08 / 238. szám
CHRUDINAK ALAJOS LEVELE HANKISS ELEMERHEZ tisztelt Elnök Űr! Október 6-án sajnálattal és kiábrándultsággal vegyes érzelmekkel olvastam újabb nyílt levelét a sajtóban. Egy hónapon belül ez már a második rágalmazó levele, nem is beszélve azokról a televíziós műsorokról (Aktuális. össztűz), amelyekben — visszaélve Tv-elnöki hatalmával, és sértve a sajtóetika legelemibb szabályait — Ön csaknem másfél órán keresztül olyan durván és indulatosan rágalmazott és becsmérelt engem és a Panorámát, amit a világ bármely civilizált országa civilizált televíziójának elnöke sehol sem engedhetne meg magának súlyos következmények nélkül. Elejétől fogva tisztában vagyok azzal, hogy Ön mindent megtehet, hiszen nincs senki, aki számon kérje Öntől cselekedeteit, mert ön minden kontroll, felügyelet és ami a legszomorúbb, önmérséklet nélkül azt teheti a műsorokkal, emberekkel, nézőkkel, munkatársakkal és milliárdokkal, amit akar. A Magyar Televízióban ma egyetlen demoratikus testület sem létezik, száműzte a testületi vitát, a dialógust, ön és 2-3 ember dönt titokban a hatalmas közszolgálati intézmény sorsáról a csupán papíron létező televíziós szakmai és művészeti testületek és a nyilvánosság teljes kirekesztésével. Ennek szomorú következményeiről a képernyőn megjelenő műsorok tanúskodnak. ön olvasott ember, nyilván emlékszik még -Havel f igyelmeztetésére: az önkényes hatalom, vagyis az elnyomás lényege a hazugság, a szüntelen félrevezetés és félre'informálas. Én a múltban és most is mindig egyedül voltam kénytelen szembeszállni a Panoráma megsemmisítését célzó támadásokkal és rágalmakkal, bár tudom, hogy nagyon sokat együítéreznek velem itthon és a határainkon túl is. Nekem ugyanis nincs más lehetőségem, csak az, hogy saját erkölcsi tartásomat, a morált állítsam szembe a lejáratásomra, megalázásomra törekvő hatalommal. Ellentétben Önnel, nekem nincs más eszközöm a védekezésre, csakis ez a morális tiltakozás, de Ön, bár úgy tűnik, mostanában mindenre képes, ettől nem tud engem megfosztani. Állít ása'ival ellentétben, nem én, hanem ön és barátai kezdtek el rágalmazni engem. Ez a stílus idegen tőlem. Én soha senkit nem támadtam, mindig csak védekeztem, válaszoltam a rágalmakra. Ezt nagyon könnyű bizonyítani. Az ön hadjárata ellenem akkor kezdődött, amikor hosszú ellenállás után végül elfogadtam az alelnökjelöltséget. ön akkor (1991. július 12.) — minden átmenet nélkül — olyan becsületembe gázoló cikket jelentetett meg a Magyar Hírlapban, amelyben súlyos és igaztalan vádakat zúdított rám. Tehát i lejáratást kampány így kezdődött. Akkor minden erkölcsi és jogi érv amellett szólt, hogy azonnal lépjek föl ez ellen a példátlan és civilizálatlan vezetői magatartás ellen. De nem tettem. Csaknem egy esztendőn keresztül, az állandó zaklatások .ellenére sem reagáltam nyilvánosan az ön és munkatársai egyre durvább nyilvános rágalmaira, valamint a Panoráma, Parabola, Szemtől szemben, Űj Világ, Tájak, városok, emberek és a Panoráma különkiadásainak visszaszorítására irányuló kísérletekre. Panaszomat és tiltakozásomat több tucat belső levélben írtam meg önnek, amire az esetek többségében ön nem 'is válaszolt. Számtalanszor kértem önt, hogy vizsgálja ki az ellenünk folyó rágalmazást és feljelentősdi hadjáratot, és azt, hogy az Ön politikai igazgatója (Ileltai Péter) — az ön által oly gyakran hangoztatott elvekkel ellentétben — kinevezése után néhány nappal miként kérte és hogyan kérhette a Miniszterelnöki Hivatal közreműködését személyem és a Panoráma megbuktatásában (Entz Géza államtitkár ezzel kapcsolatos levelét csatolom). Akkor ezt ön talán még nem támogatta, de eltűrte, így nem csoda, ha a rágalmazók vérszemet kaptak. Szeretném emlékeztetni arra, hogy a pártállam ‘idején a Tv korábbi vezetői az MSZMP KB agit.-prop.- osztályának támogatásával éveken keresztül a legkülönbözőbb eszközökkel igyekeztek megfojtani, megrágalmazni és cenzúrázni a Panoráma, a Parabola, a Nemzetközi Stúdió és a Kockázat c. műsorainkat. Hasztalan kértem önt, hogy vizsgáltassa ki az olyan felelőtlen, becsületsértő rágalmakat miszerint a külpolitikai főszerkesztőség (Panoráma.) és annak vezetője a múltban ,,súlyos politikai hibákat követett el”, „kiszolgálta a hatalmat” stb. A rágalmazóknak — figyelmeztettem önt többször is — bizonyítaniuk kell rágalmaikat. Vagy itt, a Televízióban, vagy a bíróságon. Valamennyi múltbeli alkotásunk, műsorunk filmen és magnószalagon megmaradt. Ezek dokumentálják múltamat, múltunkat. Ezek tények, a többi szemenszedett hazugság. Én önt, mint említettem, sohasem támadtam. Kivétel nélkül minden alkalommal bizonyíthatóan én kényszerültem arra. hogy védekezzek, és válaszoljak az ön durva és felelőtlen rágalmazásaira. Ezt levelek, cikkek és ellenünk irányuló tévéműsorok tucatjai igazolják. Ezt nem lehet letagadni. Bár Ön most azt igyekszik elhitetni. hogy ez fordítva történt! De ez nem igaz. Én a legutóbbi ilyen védekező válaszlevelemben sem rágalmaztam meg önt. Amit én mondtam, azok tények, ténymegállapítások, amelyeket szükség esetéti bizonyítani tudok. Egyetértek azzal a megállapításával, amelyet legutóbbi levelében fejtett ki ezzel kapcsolatban: „A ténymegállapítást akár visszavonhatom, de a tény attól még tény marad, a rágalom pedig riigalom". Nem én, hanem ön küldőit rendszeresen feljelentő leveleket a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek és a parlament kulturális bizottságának, amelyekben súlyosan sértette becsületemet, személyiségi jogaimat (ezt tucatnyi levél igazolja). Az ellenem felhozott vádaknak, és ezt ön is nagyon jól tudja, semmiféle alapjuk nincs. Ezek rágalmak, ön furcsa logikát kövei: az alaptalanul megvádolt, kénye-kedvének kiszolgáltatott és megrágalmazott munkatársától ön azt követeli, hogy kérjen bocsánatot feljelentőjétől és rágalmazójától. Jó lenne, ha ilyenkor az erkölcsi tisztességre, és furcsa gondolkodásának legalább a logikájára ügyelne. Ön sokáig mindent elkövetett, hogy félretájékoztassa a közvéleményt, a köztársasági elnököt, a kormányfőt és a pártokat, hogy erkölcsileg és politikailag lehetetlenné tegyen engem, hogy megtorpedózza alelnökjelölt- ségem. Ez Önnek sikerült is, hiszen néhány hónap elteltével, idén januárban visszaléptem. De ön ezzel sem elégedett meg: tovább folytatta hitelrontásomat és a Panoráma elleni kampányát. Ennek érdekében ön minden lehetséges fórumot, eszközt felhasznált ellenem. ön szüntelenül sajtószabadságról, szuverén, független újságírásról szónokol, holott éppen ön sérti meg mind gyakrabban a sajtószabadság és az újságírói etika legelemibb normáit, ön úgy viselkedik, mintha csak önnek volna joga kifejteni véleményét. Azt képzeli, hogy büntetlenül rágalmazhat, becsmérelhet másokat, hogy rögvest megtorolhatja a másként gondolkodók véleményét, bírálatát, sőt még azt a visszatérő kérésemet is, hogy hagyja már abba rágalmazásait, mert dolgozni szeretnék. 'Többszöri kérésem ellenére, Ön sajnos nem volt hajlandó erre. Tudom, hogy nem olyan könnyű hirtelen kiszállni a sárdobálás és acsarkodás szédítö-mámorító rjnglispiljéből. Mégis abba kellene már ezt hagyni végre. Tudom, nehéz belátni önnek, hogy ilyen hosszú időn keresztül rossz tanácsadók rossz tanácsaira hall- ■ gatott, amelyek nemcsak nekem, hanem önnek is ártottak. Többször elmondtam ezt önnek, és kértem, ne engedje, hogy Bányai és Ileltai, az ön barátai ellenem és a Panoráma ellen tüzeljék önt. Tavaly júliusban, amikor az előbb említett első nyilvános becsmérlő Írása (Hanláss Chrudínákról, Magyar Hírlap, 1991. júl. 12.) után találkoztunk, kértem, vonja vissza rágalmait. Akkor ezt ön szóban meg is tette, és megígérte, hogy „valamilyen módon” a Magyar Hírlapban is korrigálja a minden alapot nélkülöző állításait. Ez, sajnos, azóta sem történt meg. Később már csupán azt kértem, hogy hagyja, hagyják abba a sárdobálást, és hagyjanak bennünket a kölcsönösen elfogadott keretek és lehetőségek között dolgozni, De az ön barátai a megállapodásokat mindig felrúgták, hol félórával későbbre tették a Panorámát, hol meg akarták szüntetni az ismétlését. Két nemzetközi hírű sorozatműsorunkat (Szemtől szemben, a Panoráma különkiadása) egyszerűen kiradírozták a műsorból, az igen kedvelt Parabolát pedig átrakták a Tv 2-re. ön és közvetlen munkatársai nagyon céltudatosan és óriási apparátussal igyekszenek politikailag és erkölcsileg lehetetlenné tenni engem és a Panorámát, mivel úgy tűnik, nem tudják elviselni szókimondásunkat, igazságkereső szenvedélyünket. Engem sohasem zavart mások, így az ön mássága, vitatkoztam önnel és önt — legalábbis nekem úgy tűnt — egy ideig érdekePe egyenes beszédem. A bajok — mint említettem — akkor kezdődtek, amikor elfogadtam a jelölést az alel- nökségre. ön és barátai emiatt olyan ‘indulatokra ragadtatták magukat, amelyek végül ide vezettek. A Televízióban én és a Panoráma teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, mert önöké a hatalom, a pénz, a sajtó. Mögöttünk nem áll senki, bennünket csakis a hazai és a határainkon túl élő magyar közvélemény tud megvédeni. Senki más. Hiszen ők ismernek bennünket, ők tudják, hogy mit tettünk az elmúlt 20 év alatt, hogy a legnehezebb időkben, mint most is, megküzdöttünk az igazságért, és azt ‘is tudják saját tapasztalatukból is, hogy a történelem bennünket igazolt. Mi ezeknek az embereknek készítjük a műsorokat, ezért is kell vigyáznunk arcunkra, erkölcsi tartásunkra és közéleti tisztaságunkra. Az újságíró sohasem mocskolódhat be, mert a nézőt, az olvasót nem lehet becsapni! Megmondom őszintén: én már nem tudom követni az Ön gondolkodásának és cselekedeteinek szánalmas fordulatait és ellentmondásait. Az, hogy ön például belekeverte személyemet a Pong- rátz Gergelynek írt levelébe, semmi mással nem magyarázható, mint hogy megtervezett lejáratás folyik ellenem, illetve személyemen keresztül a Panoráma ellen. Ön ugyanis rendkívül súlyos rágalmat kreált ellenem, amikor azt állította, hogy miközben önt ’56-ban börtönbe zárták, én „a másik oldalon” álltam. Az ön által most megtámadott legutóbbi levelemben elmondtam önnek, hogy ez szemenszedett hazugság. Rendkívül sajnáltam, hogy ön ilyen módon igyekszik kitérni az önt és a Tv vezetését elmarasztaló kritikák elől, De kibújhat-e ön a felelősség alól azzal, hogy másokat besároz, megrágalmaz? Azt nem tudom, hogy ön ’56-ban valójában mit csinált, ezzel én nem foglalkozom, de ez a nagy nyilvánosság előtti öndicsérete, önigazolása és ifjúságom legszebb éveinek megrágalmazása arra kényszerített — bármily nehezemre esett megtenni —, hogy azt elmondjam: rágalmaival ellentétben, másodéves egyetemistaként én valóban részt vettem az ’56-os forradalomban. Ezért ’57-ben börtönbe csuktak, és az ország összes egyeteméről kizártak. Szomorú és számomra is megalázó, hogy az Ön rágalmai ennyi küzdelmes év után arra kényszerítettek, hogy erről beszéljek. Én az utcáról kerültem a Tv-be, miután a hatalom hasonló módszerekkel; fenyegetésekkel, rágalmakkal, koholt vádakkal eltávolított az egyetemről, és minden munkahelyemről kirúgott, bárhol helyezkedtem is el. Abban az időben történtek velem olyan dolgok, amelyekkel most újra szembe kell néznem. Ebben a levelemben is szeretném visszautasítani az elmúlt másfél évben elhangzott valamennyi vádját és rágalmát. Íme néhány Kiragadott példa a rágalmak közül: — A Panoráma főszerkesztője a múltban „súlyos politikai hibákat követett el”, „kiszolgálta a hatalmat”, ön az állította, hogy miközben önt ’56-ban lecsukták, én „a másik oldalon” álltam. — A „Panoráma mélyíti a szakadékot Magyarország és szomszédai között”, „árt a magyar külpolitikának”. — A „Panoráma üzenete rossz és ártalmas”..., „a legrosszabb magyar hagyományokat folytatja” ..........mély íti azt a szakadékot, aminek megnyílása az egész régiót elpusztíthatja”... — „A kommunista párt külpolitikájának egi/ik legmegbízhatóbb, lojális kiszolgálója volt.” — Ön letiltotta a vajdasági magyarok népirtásáról szó* ló dokumentumfilmünket, majd több mint egy év elteltével ezt letagadta, és a felelősséget rám próbálta hárítani. — A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány által szervezett kerekasztal-beszélgetésen, majd 1992. augusztus 19-én a félórás Aktuális c. műsorban, valamint a belső televíziós csatornán elhangzott nyilatkozataiban és az október 1-jei össztűzben (valamennyiről videofelvétel készült) minősíthetetlen hangnemben becsmérelte és rágalmazta személyemet és a Panorámát. A televíziós alkotók alkalmasságának megítélésekor az erkölcsi és szakmai szempontok mellett az a leglényegesebb, hogy az illető jó műsorokat készít vagy sem, nem pedig az, hogy szereti a főnökét vagy nem. Egy normális európai intézményvezetőben olyan szamárság fel sem merülhet, hogy ez utóbbi alapján ítéljen. Amennyiben a Panoráma érdekes és tisztességes műsorokat készít, akkor mi a gond? Végezetül engedjen meg néhány megjegyzést. Ismételten javaslom Önnek és környezetének, vessenek véget ennek a teljesen haszontalan és értelmetlen acsar- kodásnak és becsmérlésnek. Én, mint ahogy ezt már korábban többször kifejtettem Önnek, ebben a jövőben sem vagyok hajlandó részt venni, de ha ennek ellenére mégis folytatnák a rágalmazást, önök arra kényszerítenek, hogy válaszoljak, amit nem szeretnék. Korábban már 6 alkalommal levélben nyomatékosan kértem öntől, először 1991. június 25-én, de az előző levelemben és most is, hogy elfogulatlan és pártatlan testülettől, vagy felettes hatóságiól kérjen fegyelmi vizsgálatot mindazok ellen, akik akár sértettként, akár sérelmet elkövetőként érintettek ebben, a Panoráma ellen másfél éve indított sárdobálásban és rágalmazást hadjáratban, természetesen beleértve engem is. Így fény derülhetne arra, amit már oly régóta követelek, hogy kik vétettek a Magyar Televízióban a sajtóetika ellen, és hogy ki az, aki igazat mond és ki az, aki rágalmaz. Mert ha folytatódik az indulatoknak ez az Önök által is időnként viharossá paskolt háborúja, ez a nemzetet megosztó szellemi és lelki terror, ha Ön és barátai hatalmukkal visszaélve továbbra is igyekeznek kiszorítani a Magyar Televízióból azokat az alkotókat, akik nem egy húron pendülnek Önökkel, és nem tartoznak az Önök szűk „szellemi köréhez", akkor aligha sikerül a Magyar Televízióban érvényt szerezni az alkotó ember számára nélkülözhetetlen demokráciának és szabadságnak. Ha ön valóban nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is az új magyar demokrácia megteremtésén kíván fáradozni, mint levelében is hangoztatja, akkor önnek személyes példát kellene mutatnia a demokrácia, a tolerancia és a hazaszeretet mindennapi gyakorlatában is. Ez az, amit sokan hiányolnak az ön rendkívül aktív, szerteágazó ügyködésében. Félő, hogy ezek a sokirányú elkötelezettségei netán zavarhatják ezt a mindennapi gyakorlatot. De jobb félni, mint megijedni. Üdvözlettel: Chrudinák Alajos DOBOGÓKŐ ÜDÜLŐTERÜLETÉN eladó egy 60 rrr alapterületű, kétszintes épület A jelenleg vendéglátóegységként üzemelő épület Pilisszentkereszt önkormányzatának és egy magánszemélynek a közös tulajdonában van. Felvilágosítást adnak a polgármesteri hivatalban, cím: Pilisszentkereszt, Fö út 12. 2098, telefon: (2Ó)-27-562.
