Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-01 / 206. szám
GÖ DÖ L|_Ő I K^cMa Tiindércsipke zenefonálból Mi is az a moderato ? XIX. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 1., KEDD AZ ELSŐ ASZÓDI FESZTIVÁL Kimozdultunk várainkból A „Fesztivál Aszód 1992" meghívójában olvashattuk 15 agy in Józsefnek, a város polgármesterének a sorait: „Áldozatkész lokálpatrióták elhatározták, hogy fesztivált szerveznek, mely három napon át kínál pihenési és szórakozási lehető- Léget fiatalnak és idősebbeknek egyaránt. Reméljük, nemcsak az aszódiak, hanem a Galga mente községeiben élők is érdeklődnek a fesztivál iránt, hiszen őket is szeretettel várjuk”. A fesztivál első napján annyi érdeklődő jött fel a hegyre, amennyit Aszód csak az országos vásárokon lát. Még a jóval nagyobb városok is irigyelnék az itt látott sokaságot, hiszen köztudott, hogy szinte minden rendezvényen alacsony a megjelentek száma, és ilyenkor a rendezők közönyről, az emberek közömbösségéről beszélnek. Aszódon most minden A Mora Lisa együttest meleg szeretettel ajánlotta a közönségnek Vörös László, a helyőrségi klub igazgatója. A női rockzenekarnak a kezdetekben intézménye adott otthont. Azóta csak a dobos és a basszusgitáros maradt a régi. az énekes is áj Sanyi, a költő Szeptember 1-jén (kedden) 1!) órakor a Magyar Televízió l-es csatornája Sanyi, a költő címmel sugároz műsort a „javcsisok” életéről. A műsorújság így harangozza be a fiimet: — Az Aszódi Javító-nevelőintézetiben az elítéltek nemcsak a büntetés-végrehajtást élik át. hanem sokan ott szeretnének maradni életük egyetlen biztos helyszínén, ahol gondoskodnak, gondolkodnak róluk. Sanyi verseket ír ... Várható, hogy a film megnézése után, ha nem is teljes, de mégis valamiféle választ kapunk a. kérdésre: — hogyan élnek, s milyenek a fiatalok az aszódi javítóban? fordítva történt. Délután egyesek szerint ötezren, mások szerint hét-nyolcezren tapsoltak a műsorokban fellépőknek, az esti show vendégművészei majdnem minden számukat kénytelenek voltak megismételni. A Szféra Kft. ajándékműsorát 90 perc alatt sem unta meg a közönség. A Kékesi zenekar haj- nali négykor húzta el a Rá- kóczi-indulót. Sokan elmondták — köztük a zsámboki Lengyel Andrásné és Lénárt Lászióné, a hévízgyörki Gergely Tibor, az aszódi Kovács István —, hogy ez a nap Aszód és a környező községek egymásra találását is jelentheti. A harmadik napon sikerült beszélgetnem Bagyin József polgármesterrel és Sztán István képviselővel, a rendezvény mindenesével. A polgármester elismeréssel szólt a fesztivál eseményeiről: — A legnagyobb értéke az volt a három napnak — mondotta —, hogy az emberek kimozdultak családi váraikból, hogy régi ismerősök találkoztak, hogy a szomszédos községekből sokan Aszódra jöttek. Bebizonyosodott, hogy amit általában szellemi tunyasággal jellemzőnk, az valójában a közösségi élet és a közösségi kultúra hiánya. A fesztiválhoz hasonló események segíthetik az Aszódon élők települési közösséggé szerveződését. Sztán István fáradtságán nem csodálkoztam. Ö vo't az. aki munkatársaival, és sok-sok segítőjével együtt hetek óta dolgozott a rendezvény előkészítésén, s jelen volt a fesztivál minden eseményén. A gratulációmat elfogadta, de elismerő szavaimat elhárította: — Végtelen hosszú azok nak a névsora — mondta —, akik legalább annyit vagy többet dolgoztak, mint én. Szinte az egész város segített. Dolgoztak a városszépítök, a vöröskeresztesek, az önvédelmi csoport tagjai. Kitűnt a munkában Tar Béla, Bar- lai Gyula, Tóth László. A képviselő-testület teljes létszámmal munkálkodott. A vácszentlászlói mezőgazda- sági szövetkezet a színpad megépítését támogatta. Szponzorokat nemcsak helyben, de Hatvanban és Gödöllőn is találtunk. A siker mindig okot ad az elégedettségre, de csak akkor lesz igazi értéke, ha új kérdéseket is megfogalmaz. Erről is szót váltottunk a rendezőkkel, akiknek kötelességük, hogy az Aszód Fesztivál ’93 rendezvényen már helyi művészeti csoport is legyen a fellépők között. Mert a rendezvény csak az aszódiakkal együtt lehet és lesz Aszód Fesztivál 93. Fcrcsik Mihály Gödöllő, Frederic Chopin Állami Zeneiskola. Az ablakokon kiszűrődő zongora-, hegedű-, cselló- és énekhang valami furcsán szőtt keverékéből a zene hatalma árad felém: a é- tezésünket, értelmünket, céljainkat kifejező, formáló, a létet átható erő, öröm, szomorúság, jzjre- lem, ősz és tavasz, hóp-üy- hek kavargása és tűzvarázs. A világmindenség moccanásai. Szavakká! ki nem fejezhető hétköznapi és glóriás csoda a zen?. E csodának része — immár ötödik éve — az en gyerekem is, s vele él, az első ügyetlen vonófogásiól a ..Mit verschiedenen fingern” attrakciójáig kibic. Aki ugyan kimaradt a cse,- lótanulás gyötrelmeiből és gyönyörűségeiből, de falán éppen ezért tud gyerek módra a zenetanulás, a zene születésének meglesett, szépséges perceibe. Még nem volt hatéves, amikor először csodál ozott rá a rádióban Perényi Miklós gordonkajátékára. S ettől a perct ől már tud' a. ő is ezt a hangszert szeremé választani a zeneiskolában. S attól kezdve — a tsk o- télyes méretű gordonkával együtt — beköltözött otthonukba a vonószene, s vele Händel, Csajkovszki), Bah, Schumann. Nőlek, és még sorolhatnám. Szülői minőségben olyan szakkifejezések beavatottja lettem. mint kvintfogás, rugózó mozdulat, „vib 'itó’, ..tág fekvés”, „üres hűi’’', ..emelt váll”, s ki tudja még hányféle, csak értő füleknek ismerős fogalom. Mindez bármelyik, a csemete zenei előmenetelét figyelemmel kísérő földi halandó számára elérhető: csak fel kell lapozni hozzá a tanári instrukciókat tartalmazó k'S ellenőrző könyvecskét. De vajon hány szülő lehet részese olyan „közös óráknak”, melyek — immár hagyományosan — a gyerekek és szüleik „zenén innen, zenén túli” élményeit és ismereteit hivatott elmélyíteni ? Hányán tudják meg az efféle tréfás vetélkedődből, a komoly zenei búvár kodást igénylő kiselőa lásos- ból, vagy a lemezha.lgacá- sokat követő meghitt beszélgetések során, hogy mi is az a moderato, högv m1- ként vélekedett Pablo Casals az élet nagy kérdésről, vagy hogy az ifjú Schubert hogyan búcsúztatta fúvósegyüttes r<re írott Kis gyászzenéjéve’. a csendes, szelíd asszonyt: édesanyját. ★ Mi, a „cselló tanszak’ tiszteletbeli és kitüntetett hallgatói részesei vagyunk ezeknek a hétköznapi csodáknak. Mosoly és könn-ek között hallgatjuk a kis történeteket nagy zeneszerzőkről, megismerhetjük a gordonkaművészet virtuózainak játékát, vagy rácsodálkozhatunk egy-egy új szépségbirodalom kapuját feszegető gyermeki próbálkozásra a közös zenes érzések alkalmával. Észre sem vesszük közben, és gyermekké válunk újra. ¥ A „dalos ház karnagya ’ fiatal még. Velünk örül és bánkódik. Együtt szállun 5 zeneszárnyon, és a citrom- szörpös poharakat is együtt mosogatjuk. Törékeny, karcsú, szinte kislányos. Szép, komciy szemében felváltva brikal derű és barna bánat. Amikor ő veszi kezébe a vonot, csönd lesz; várakozás. Hl zenekarban játszik, mindéi tanítvány úgy érzi, hagy a dallam különválik a zene szövetéből, a leikéig szá - nyal, s hogy egyes-egyedül csak neki szól. Mim ahogy csakis és egyedül netci szól tőle a simogatás. a bátorítás. a dicséret és korholás, a fenyőfa alá bújtatott apró ajándék, a vizsgák e-őtti drukk oldását célzó íz nes képec.sk-ák, hátukon a személyre szóló versidézed.ii, a bizonyítványosztások utáni, papírba bújtatott kis tárgyak vagy azok a bizonyos születésnapi „közös órák”. ¥ Ma az én kislányom az ünnepelt. Meghatottan fogadja a köszöntő szadikat és a zenét. Alig megy le a torkán a teasüteménv Fehér selyempapírban sönv- nyű kis csomag. Kibontja, és belepirul az örömbe. Hófehér, horgolt csipcegai- lér; leheletfinom, romín'-;, kus. Vizsgára, koncert»kre való. Tündércsipke, tündérkézből ... A tanárnő barna szeme most megtelik fénnyel, és mosolyog. Sok boldogságot kíván Dodónak. aki unkt mástól nem tűri nevenes ezt a fajta becézését. A boldogságot, amit a zene adhat, már megkapta S hozzá ráadásnak a tanúi ró szeretőiét, aki Budapo.m-ól jár ki Gödöllőre, hogv diákok tucatjait és fáradt felnőtteket tanítson a zene hatalmára, hogy tiszta lelkű gyermekké szelídítsen kicsit és nagyot. A tanárnő neve: Wilhelm Ildikó. Különös ismertető- jegye, hogy szép, komoly szeme van, meg hogy Budapest és Gödöllő k öz'itt gyönyörű, fehér csipkegallérokat horgol tanítványainak. Tündércsipkét, zenefo tálból . .. Riehterné Kropf Anikó Roszik Gábor Dél-Kcreában Előad, igét hirdet Dél-Koreába utazott Roszik Gábor országgyűlési képviselő. Szeptember 1—5. A REHABILITÁCIÓS program elméleti fejtegetéseinek ellentmondásosságát a konkretizálás több pontján is tetten érhetjük. Az anyag ugyanis nem tér ki az eredetiség fogalmának legalább viszonylagos meghatározására (eredeti építészeti környezet, eredeti berendezés stb.). így az olvasó számára érthetetlen funkcionális és kronológiai ugrások bizonytalanítják el az érvelést. Az eklektikusság nem a rekonstruálandó enteriőrök vonatkozásában zavaró — sőt, itt valamennyire szükséges is —, hanem a régi és új funkciók meghatározása szempontjából. Hogy csak egy vonatkozást emeljünk ki: történetileg — ahogy az anyag mondaná: „művelődéstörténeti szakszerűség” szempontjából — teljességgel indokolatlan a „nemzeti és nemzetközi tiszteletadás” funkciójának betelepítése a kastélyba. Gödöllő sosem volt a magyar államiság, a nemzeti szuverenitás megtestesítője, nagy jelentőségű külpolitikai történések színhelye. Volt barokk főúri rezidencia, királyi és kormányzói pihenőkastély, de nem volt „alternatív államszékház". A protokolláris funkció, még ha alkalmanként " is történik a betelepítése, kikerülhetetlenül bezavar a „volt szellemi tartalmak” megelevenítésébe. Indokolatlanul köt le infrastruktúrát, illetve éppen olyan r Észrevételek a kastélyprogramhoz Féloldalasra sikeredett beavatkozásokat kíván (például: rejtett fürdőszobák), amelyek ellentétesek a funkcionális rekonstrukcióval és a primer műemléki helyreállítás szempontjaival. Hasonló alapozottságú kritika fogalmazható meg olyan funkciók tervezése esetén is, amelyeket a kastély építészetileg legértékesebb szárnyaiban helyeznek el — hogy az anyag nyelvezetét használjuk — „idegenforgalmi eszköz” típusú egységként (például : udvarmesteri irodák, apartmanok stb.). A tartalmi rehabilitáció elméletének egyenetlensége, következetlensége ió terepet ad a végiggondolatlan ötleteknek, ad hoc jellegű elképzeléseknek is. Vajon miért kerül a szövegbe — például — egy ilyen mondat: ..Kiállítóteret ad a volt Szovjetunióból hazahozandó műtárgyaknak”, mikor csak részben ismerjük a volt keleti szomszédhoz került műtárgyállományt, s amelyekről információink vannak egyáltalán, azoknak sincs GödöHőhöz — akár közvetve is — semmi közük? Vajon mi indokolja a váci egyháztörténeti gyűjtemény Gödöllőre hozatalát, s — ha már izgalmas közgyűjteményeknél tartunk — miért nem említődik meg a pannonhalmi Habsburg-képtár, melynek legalább történeti kötődése kimutatható, és az ezzel kapcsolatos közgyűjteményi tárgyalások előrehaladott állapotban vannak? De hadd ne soroljuk tovább az ilyen és hasonló részleteket, melyek arról tanúskodnak, hogy bőven van még teendő a tartalmi rehabilitáció pontosításában. Ahog- mindennek tárgy iasítása, intézményesítése tekintetében is. Az anyag ugyanis e tekintetben szintén következetlen. Egy helyütt az úgynevezett összműfajú kastélymúzeumnak „országos múzeumi szerepkört” szán, más helyütt a tervezett intézményt a Magyar Nemzeti Múzeum filiájaként említi, megint más helyütt az országos múzeumok közös kiállítóhelyeként definiálja. Még bizonytalanabb a művelődéstörténeti ..szellemi tartalmak” koordinátoraként, szervezőjeként említett „udvarmesteri iroda” intézményének milyensége. melynek szervezeti elképzeléseiről, hovatartozásáról szó isem esik. Hasonlóan ötletszerű — és bizonyára több esetben nem egyeztetett — a hasznosítás során közreműködő intézmények listája is, s inkább tükrözi a program megfogalmazójának egyéniségét, mintsem egy teammunka szélesebb szakmai horizontját. Mert a rehabilitációs program problémája végül is egy mondatban összefoglalható: nélkülözi a -ülön- böző szakterületű hozzáértők csoportmunkáját, az együtt gondolkodás pluszát és a kollektív bölcsességet. A kormány elé került és elfogadott előterjesztés féloldalasra sikeredett. Míg a műemlékegyüttes rehabilitációjának feltételteremtő szintjén nagy előrelépés történt (állami tehervállalás, pénzügyi terv az önkormányzatnak nvúi- tandó támogatás stb.), addig a tartalmi kérdéseke,!, a kulturális tervezőmunkát illetően az anyag torzó maradt. A valódi eredmény e vonatkozásban az, hogy a kormány elfogadta a vegyes hasznosítás, ezen belül pedig a kulturális örökség megelevenítésének elvét, dominanciáját. HOGY AZTÁN milyen legyen az „összműfajú kastélymúzeum”, mit jelentsen a „művelődéstörténeti szakszerűség megjelenítése”, s mindebbe 'llesz- kedhet-e protokollum. az konkrét tervező- és szervezőmunka függvénye. Reméljük, ebben már történészek, muzeológusok és érintett közgyűjtemények szakemberei is részt vesznek. Varga Kálmán Városi Múzeum, Gödöllő (Vége) között a Nemzetközi Börtöntársaság (Prison Fellowship International) kongresszusán vesz részt, előadást tart a magyarországi börtönpasztoráció kérdéséről. Szöulban szeptember 0. és 15. között találkozik üzletemberekkel, a Keresztyén Üzletemberek (Christian Businessman Comitee) különböző szervezeteivel és vezetőivel, valamint előadásokat tart. Meglátogat evangélikus és református gyülekezeteket, igehirdetéssel szolgál. Több megbeszélést fog folytatni dél-koreai politikusokkal, országgyűlési képviselőkkel, a programok között szerepel a dél-koreai külügyminiszter-helyettessel való találkozás. BHi Mozi Városi filmszínház: Utolsó tánc. Színes, amerikai erotikus krimi. 18 és 20 órakor. Aszód, autósmozi: Holtpont. Színes amerikai krimi. Este fél tízkor. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezetője : Balázs Gusztáv. # Munkatársak: Pillér Éva és Iiidi Szilveszter. 9 Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20- 796. @ Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-töl 13 óráig. % Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben.
