Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-01 / 206. szám

TANYÁVAL TELJESEBB ÉLET Elvonulhat a világ zajától A galambdúc, mint egy fejre állított felkiáltójel, ba­rátságosan kiinteget az országúira a tanyát övező aká­con négyszögéből. A Ceglédet I.ajosmizsével összekötő betonszalagon alig néhány kilométert keil megtenni, máris feltűnik a Kökénydűlő, melynek közelében a ne­vezete' hajlék áll. A kapuban ' láncra vert, kuvaszra emlékeztető ku­tya a portás. A gazda jó­váhagyása nélkül nem jut­hat be senki. Orisek Fe­renc azonban már vár. Fe­leségével, két felnőtt fiá­val mutatja körbe birodal­mát. Voltaképpen ez a mágnes húzott ehhez a csa­ládhoz. Mindig is foglal­koztatott, vajon meddig juthatunk el az önmegva­lósításban életünk során, kinek-kinek mit jelent az élet minősége? Orisek — ízlelgetem a ritka vezetéknevet. Azt mondják, ez a szó szlová­kul diócskát jelent. Nos. ez esetben telitalálat, hi­szen a házigazda legszebb remekeit valóban diófából faragja. A házaspár a nyolcva­nas évek elején Szegedről költözött Ceglédre. A fa­ipari mérnök a hordógyár élére állt, felesége a zene­iskolában tanít. Néhány éve a férfi az ipari szak­munkásképzőben lett peda­gógus. írt már két tan­könyvet is. A dunántúli származású ember Csong­rádiján került a tanyák vonzásába. így történhetett, hogy amikor költözködés­re került a sor, hamarabb vették, meg a városközeli tanyát, mint az emeletes házban kiszemelt lakást. NÉGY ÉVSZAK A TÁMLÁKON — Gyere, nézz körbe! — invitálnak. — Elhanyagolt, szerény kis épületet vettünk. A magunk munkájával tata­roztuk, szépítgettük. Ez a tornácról nyíló helyiség a műterem. A famunkákhoz kellő gépeket öreg alkatré­szekből bütyköltem. Egész évben itt formálom a fát. A faragott padot, az asz­talt és a székeket magam készítettem. Most újabb ülőalkalmatosságok van­nak munkában. Támláju­kon a négy évszakot szim­bolizálom. — Sorra előke­rülnek a tiszta motívum- világú, finoman faragott széktámlák. Fönn, a pad­lástérben kialakított le­gényszobában két tekin­télyes gondolkodószék. Iga­zi míves munkák. SZOBROK A SZEKRÉNYBEN A ház középpontja a konyha. Belső harmadából boltívvel választották le a komfortot kínáló fürdőszo­bát, de úgy, hogy az egy­kori szabadkémény hangu­latát máig megőrzi. A tisz­taszoba a helyhez illő és méltó berendezési tár­gyakkal kínál a szemnek szépet, a testnek puritán kényelmet. A legfőbb lát­ványosságot a frissen fa­ragott szobrok regimentje adja. Szekrény tetején sora­kozik a kukuricát morzsoló ember, a présházból haza­igyekvő férfi, a fejkendőt kötő asszony, a mozsaras fehércseléd, a magvető em­ber, a bárányos és a bal- tás férfialak figurája. Az asztalon Bem tábor­nok lovas szobra. Mellette az egyik fiú élethű portré­ja. A modellek általában pásztor- és parasztembe­rek. Mindenütt eredeti, írá­sos hímzések, régi cserép­tányérok a falakon, a sas- körmökkel díszített tük­röst is a gazda faragta, akárcsak a keresztre fe­szített Krisztust. A munkák java a fővá­rosban látható, a Néprajzi Múzeumban, illetve Szent­endrén, a Népművészetek Házában. Toldy Ferenc szobra a ceglédi kórház­ban, Flór Ferencé a kere- pestarcsaiban. A Bem apót ábrázoló a róla elnevezett ceglédi ipariskolában, de méltó helyen Széchenyi és Török János alakja is. A házból az udvarra szól az invitálás. A csavart szarvú, hosszú szőrű rac­kákat mutatja, melyek kö­zül néhányat tolvajok vit­tek el a közelmúltban. Ázsiai ludak és gyöngy- tyúkok tipegnek a barom­fiudvarban a parlagi csir­kék, tyúkok mellett. A birtok szemrevételezé­se után a kerti asztal mel­lett folytatódik a beszélge­tés. Kirajzolódik a gyerek­kor, amikor felfigyeltek a kis Feri rajztudására. Hat­hétéves korában — a te­metőben látott sírkövek mintájára — kőbe faragta a lehajtott fejű Krisztust. Lerajzolta a fél falut, leg­alábbis azokat, akik meg­fordultak a pálinkaházban, ahol nagy élet folyt. Kép­zőművészeti gimnáziumba jelentkezett, de őt nem vették fel. így került a fa­ipari technikumba, ahol azért ragadt meg, mert le­hetett barkácsolni fúrni- faragni, ismerkedni az anyaggal. Ott akkoriban még — a régi hagyomá­nyok szellemében — míves mesterséget tanítottak. Vé­gül ösztöndíjjal a brassói egyetemre került, így ' lett faipari mérnök. ÉRTÉKEK ÉRLELŐDNEK A bölcsészhallgató leány már férjnél van. A két fiatalember még együtt vágja a rendet az apával. (Kaszát kalapálni viszont senki sem tud úgy a kör­nyéken, mint Orisek Fe­renc.) Etetik, itatják az ál­latokat. szemlátomást jól érzik magukat ebben az élettérben, ahol védelmet talál a család a világ zaja ellen. Belső értékeket ér­lel folyton gyarapodó böl­csességben. Becsülendő ér­tékrendjükben messze előbb szerepel a négyéves paripa, mint az öreg Skodában sl- ernyedő lóerő. Tamási Tamás r • • TV K-TŰKÖ R Montenegro «Jó minőségű vígjáték populáris megjelenésben és mérsékelt erotikával.” Egy évtizeddel ezelőtt e sza­vakkal reklámozták Angliá­ban a Montenegro című fil­met Szombaton este a Magyar Televízióban hangzottak el e szavak. A filmet felvezető riporter még hozzátette: döntse el a néző, hogy a Belgrádból származó Dusán Makavejev Svédországban forgatott alkotása valóban művészfilm-e. vígjáték-e. s egyáltalán milyen értéket képvisel. Ezt a művet úgy kínál­ták a tévések a nyájas né- *ő figyelmébe, mintha nem is 1992. augusztus végét mutatnák a naptárak. Mint­ha nem látnánk naponta éppen a tévés kamerák se­gítségével a huszadik szá­zadvég borzalmait. Mond­hatnánk: a műalkotást so­hasem értelmezheti át a na­pi politika. De íme a példa, hogy minden egyes monda­tát átszínezheti. Sajnos a történelem átlényegítette e film egészét. Mi is a mű lényege? A cselekmény látszólag egy­szerű. Marilyn, a gazdag amerikai asszony unatkozik svéd férje és családja mel­lett. Meglehetősen élvezi, amikor belecsöppen egy ju­goszláv emigrációs csoport életébe. Itt szembesül a más kultúra idege.nségével, primitívségével. A nő a film végén megöli idegen szerelmét, s hazatérve pusztulásra ítéli családját is. A rendezői szándék ily módon az alkotás befejezé­sében összpontosul. A jel­lem- és emberábrázolás az emigránsok bemutatásával tökéletes, hiszen belülről ismeri e világot. Mai szemmel a barbár­ság ábrázolása felerősödik. Elborzadunk, s képtelenek vagyunk józan ésszel ítél­kezni, mint ahogyan ezt annak idején a rendező kí­vánta. Éppen ezért a film vetítése ma nem éppen a legszerencsésebb. „Manipu­lál” bennünket a történe­lem, s nem figyelhetünk pusztán a művészi ábrázo­lásmódra. Mitől tévés műfaj? Évad­nyitás idején fontos, hogy a nagyérdemű tájékozódjon a színházi életről. Bizonyá­ra e felismerésből született Endrei Judit műsora. Ült egy kerek asztal mellett, egyedül, mellette egy üres szék. Telefonon felhívta a kecskeméti színház igazga­tóját: ugyan mondjon né­hány szót az évadnyitóról. S míg a színigazgató tájé­BUDAÖRSIEK TAPASZTALTÁK Beregi tű és kötözött tészta Némelyik budaörsi kony­hában újabban szabolcs- szatmári ízeket próbálnak a fazékba varázsolni. A kö- tözött-tészta-leves, a szil­valekváros fánk és a bere­gi sajtos tű az augusztus elején tett szatmári kirán­dulást idézi, melyet Kosa Pál, a művelődési ház igaz­gatója szervezett népmű­velők és aktívák számára. Egyébként is nagy hagyo­mánya van errefelé az or­szágjáró kirándulásoknak, a művelődési központ or­szág-világjáró klubja rendszeresen szervez túrá­kat, de a szatmári út nem­csak szórakoztatni kívánt. A budaörsiek arra voltak kíváncsiak, hogy az ország más tájain hogyan szerve­ződik a kulturális élet, mi­lyen az önkormányzatok és a művelődési házak viszo­nya, hogyan oldották meg a rendszerváltás okozta konfliktusokat. Kosa Pál két kirándulás között, a Zemplénbe készülődve mondta el a szatmári út tanulságait. Szerinte azok, akik Ma­gyarországnak ezt a csücs­két az ország „legsötétebb” részének tartják, azért te­szik, mert nem ismerik, s az alaptalan előítélet hi­bájába esnek. Az igazgató úr azonban otthon van ezen a vidéken, éppen ezért szervez ide tanulmányuta- kat. A templomok és kas­télyok, a népi építészet re­mekei, a Tisza menti táj va­rázsa és a történelmi, iro­dalmi emlékek minden er­re járót rabul ejtenek. Egy igazi népművelő számára felejthetetlen élmény Köl­csey síremléke, vagy Mó­ricz Zsigmond szülőháza. Fényképek őrzik a mária- pócsi templomot, a túrist- vándi vízimalmot és a szat- márcsekei temető csónak formájú fejfáit — ezeket is illik megnézni legalább egyszer az életben. A helyiek tájjellegű éte­lekkel és italokkal várták a Pest megyei vendégeket. A fehér asztal” mellett szó esett munkáról, pénzről, gondokról és sikerekről. Nyírbátorban, Debrecen­ben, Vaján, Nyíregyházán, s amerre még jártak, a Pest megyeihez hasonló problémákkal találkoztak: kevés a pénz, a képviselők veszekedésének a művelő­koztatott, a kamera — jobb híján — Endreit mutatta, aki egyre kínosabban érez­te magát e szituációban. Nem csodálom, hogy ebben a helyzetben a még oly ru­tinos bemondónő is csak feszengett és feszengett. Születésnapi köszöntő, Faludy Györgyöt köszön­tötte nyolcvankettedik szü­letésnapján Wisinger Ist­ván az e heti „Névjegy”- ben. Üjra megállapíthatjuk: Faludy György éppoly kel­lemes társalgó, mint ami­lyen jelentős költő. Ponto­san fogalmaz az élet sors­döntő és aprónak tűnő dol­gaiban egyaránt. Minden egyes szavának hitele van. Mit tart legfontosabbnak a világban? A becsületet, a boldogságot, a bátorságot. A vígság pedig védelem. Védelem, hogy a pokol bugyraiból is ki lehessen kerülni. Most is elmondot­ta, a recski tábor olyan volt, hog1' maga sem hiszi: mindez megtörténhetett. Vallomása költői magassá­gokba emelte mindazt, ami Faludy György életét je­lenti. Erdőst Katalin dési intézmények isszák meg a levét. Amelyik part egy faluban vagy városban megszerezte a hatalmat — függetlenül attól, milyen szerepet játszik a parla­mentben —, diktálni akar a helyi kultúrának is. „Pe­dig a kultúra mindenkié kell, hogy legyen!” — som­mázta a népművelők véle­ményét Kosa Pál. Az általánosságban meg­fogalmazott panaszokat né­hány példával is alátá­masztotta: Nyíregyházán eladták a nagy kultúrhá- zakat, üzleteket nyitottak az előadótermek és szak­köri szobák helyén. Mind­össze néhány kerületi „fiók­ház” és egy kis kulturális információs szolgálat mű­ködik. Politikai túlbuzgó­ság áldozata lett a vajai kastély, ahonnan a csodá­latos Rákóczi-anyagot akar­ja száműzni a helyi ön­kormányzat, hogy a helyén egy ’56-os múzeumot ren­dezzen be. A vásárosnamé- nyi Tisza-part végelátha­tatlan diszkóvá alakult, de az egymásba érő szórako­zóhelyek ahhoz sem veszik a fáradságot, hogy némi­leg egyeztessék a zenei anyagot. Csoda, hogy a halak még nem menekül­tek el a hangzavar elől. Volt persze olyan kez­deményezés is, ami elnyer­te a budaörsiek tetszését, például a vásárosnaményi fafaragó tábor, vagy a nyír­bátori zenei rendezvények. Kosa Pál már azon gondol­kozik, hogyan lehetne ösz- szegyűjteni Budaörsön. a festőket, keramikusokat, fafaragókat, s a helyet is keresi, ahol dolgozhatná­nak. Pachner Edit Megyei pályázat művelődési bizottságoknak Pest Megye önkormány­zata 1992 őszén rendezi meg Pest megye (területi) ön­kormányzatai kulturális bi­zottságainak I. konferenciá­ját, melynek előkészítése és eredményessége érdekében pályázatot hirdet a megyé­ben működő, művelődési területet is gondozó bizott­ságok és bizottsági tagok számára. A pályázat célja: A bi­zottsági munka folyamán keletkezeit és az államigaz­gatási, önkormányzati, va­lamint végrehajtó munká­ban hasznosítható tapaszta­latok feltárása és közreadá­sa. A fentiek értelmében a pályázatok foglalkozhatnak például: — a bizottsági munkát be­határoló országos és te­rületi szabályozók és a gyakorlat elemzésével; — a bizottságok önkor­mányzaton belüli kom­petenciáival; — a bizottságok és a helyi művelődési formák, fo­lyamatok és demokrati­kus kezdeményezések vi­szonyával. A beérkezett pályaműve­ket a konferencia előkészí­tő bizottsága bírálja el. és a szakmailag igényesebb dol­gozatokat (max. 10 gépelt oldal) a megyei konferen­ciát megelőzően szerkesztett kiadványban megjelenteti. A pályázatok díjazására 50 000 Ft áll rendelkezés­re. A pályázatok benyújtásá­nak új határideje: 1992. szeptember 7. Pest Megye önkormányzatának Hivata­la, művelődési iroda. 1052 Budapest, Városház u. 7. címre. Renoir,; Picasso, Chagall Örök értékek — olcsó áron — Micsoda? Egy akkora zseni, mint én, mindössze 550 Ft-ért? — kérdezi a lűhegyesre pödört bajszú Salvador Dali a Benedikt Taschen Verlag és a Kul- turtrade Kft közös kiadá­sú ismertetőíüzeiének címlapján. Ügyes reklám­mondat, s a lényegre utal. Arra tudniillik, hogy a Kölnben székelő német ki­adó, mely művészeti albu­mok megjelentetésével és forgalmazásával tette is­mertté a nevét, valóban a hasonló kiadványok meg­szokottan magas árán jó­val alul képes kihozni pél­dául olyan könyveket, mint a Dali munkásságát bemutató, 23X30 cm-es, 96 oldalas, ötven színes repro­dukciót tartalmazó album, amelynek hazai ára csak­ugyan 550 Ft. A cég partnere a Kultur- trade Kft., amely részint a terjesztésben, részint a kö­tetek magyar nyelvű ki­adásában működik közre. A tegnap délelőtt tartott sajtótájékoztatón azt is megtudtuk a fentieken túl, hogy a Benedikt Taschen összesen közel harminc ha­sonló monográfiát jelenük tett már meg eddig, s ezek­ből novemberig magyarul is hozzáférhető lesz Cha­gall, Dali, Gauguin, Kan- dinszkij, Picasso, Renoir és Van Gogh albuma. A sorozat sok kötetét egyéb­ként angol vagy német nyelven máris meg lehet vásárolni több könyves­boltban. Kiadják az úgyne­vezett nagy művészeti so­rozat köteteit is (ezeket 250 nagyalakú, 24X30 cm-es oldalon, 150—350 színes il­lusztrációval, 1590 Ft-ért). Ez évi tervük a Klimt- és a Gaudi-kötet magyarul. (A Gaudi- és a Palladio-kötet már kapható, bár egyelőre csak németül agy ango­lul.) Igen érdekes kiadvány az úgynevezett poszter- könyv. Ezekben egyébként hat, 31X44 cm-es repro­dukció található. Ezek ki­emelhetők. és akár bekere­tezve is a falra helyezhe­tők. E kötetek ára is dara­bonként 550 Ft Eddig 24 művésztől ■ielentettek meg posterbookot, Matisse-töl Kandinszkijig. A Kulturtrade úgy ter­vezi, hogy a kiadványok megjelentetése és terjesz­tése folvamatos lesz. (t. i.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom