Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-28 / 229. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1992. SZEPTEMBER U., IIÉTFÖ Nemzetközi verseny Dunakeszin Kutyaparádé a Nyúlok szigetén (Folytatás az t. oldalról.) A többnapos erő- és ügyességi próbát szombaton látványos bemutató követte a f agy közönség előtt a Margitsziget Atlétikai Centrumban. A lelátón minden talpalatnyi hely foglalt. Sokan, talán okulásul kutyáikat is elhozták. A szomszédságunkban szurkoló apró uszkárok fojtott vakkantás- sal nyugtázzák kollégáik teljesítményét, s még egy palotapincsi is itt heheg a pálya széli betonon. Apró gombszemével gyűlölettel méregeti a pályán zajló eseményeket, mintha tudná: ez a szőlő számára túl savanyú, itt bizony labdába sem rúghatna ... Már az első gyakorlatok bizonyítják, hogy az idomított rendőrkutyák olyan tegye* mezettek, mint egy elit hadsereg legképzettebb katonái. Elég egy pisszenés, egy karmozdulat, s az eb le- kushad, felül vagy odaáll szoros ■ i parancsnoka lába mellé. Hiába, a bűnüldözésben a rend és a fegyelem az alapja mindennek. A látványos formaságokat „élesebb” bemutató követi. Három gépkocsi gördül be a gyepre. Valamelyikükben kábítószert rejtettek el a rendezők. Csodálatos, hogy milyen szimata van a „szakképzett” rendőrkutyának! A szimatoló német juhász habozás nélkül, dü- hödten ugrik neki az egyik autó rendszámtáblájának: ámögölt lapul ugyanis a mindössze ötgrammnyi hasis. A nyomravezető megkapja é>’te a megérdemelt jutalmat: egy gyermekököl- nyi játék labdát. Mi tagadás, jobban örül neki. mintha medáliát akasztottak volna a nyakába ... Mikor kezdődjék meg a rendőrkutya idomítása? A műsorvezető szerint élete első napján. Mindennek illusztrálására a pályára tötyög egy két hónapos lab- radorkölyök. Noha még aprócska. mégis vígan apportírozza a testsúlyánál talán nehezebb seprűi, vagy az üveg sört a gazdinak — a közönség legnagyobb gyönyörűségére. Az ügyesség természetesen akkor ér valamit, ha kellő fizikummal párosul. A rendőrkutya leküzdi a A népi kultúra szolgálatéban A jövő falukutatói Kovács József maga sem gondolta, mekkora sikere lesz az általa megálmodott honismereti tevékenységnek, amikor úgy döntött, hogy életre hívja a Zsám- béki Tanítóképző Főiskola keretében ezt a nem mindennapi képzést, s lám, ebben az esztendőben immár hetedik alkalommal szervezték meg az országos honismereti szakkörvezetőképző tábort. : E hírnek is van értéke, ám jelen esetben sokkal fontosabb és jelentősebb dologról van szó, hiszen a honismereti szakkörvezető-kép- zés az alkotó pedagógiai gyakorlatot egy nemes ügy szolgálatába állítja. Manapság ritkaságszámba megy, épp ezért csak dicsérni tudjuk azt a kezdeményezést, amely a szülőföld szépségeinek megismerését tűzte célul: a magyar nép alkotó tehetségének megismerését, a helytörténeti kutatások tudományos értékelését, népszokások feltérképezését és általában néprajzi kutatómunkát. Denke Edina III. éves hallgató olyan lelkes hangon beszél a honismereti körök szükségességéről, hogy nincsen ember, aki kételkedne szavában. — Itt ismertük meg a népi kultúrát. Tudjuk, hogyan kell rongybabát készíteni, elsajátítottuk a településmonográfiák alapismereteit, bővítettük ismereteinket, és a nyári táborozás alkalmával megismertük a paraszti életformát. Öllé Katalin II. éves hallgató elmondotta, hogy óriási sikere volt a táncházaknak. Valter Ilonától régészeti ismereteket hallottak, de előadást tartott Benda Kálmán egyetemi tanár A vallásfelekezetek együttélése a magyar múltban címmel, és még hosszan sorolhatnánk az előadók nevét. A szervezők hívó szavára képviseltették magukat a hazai tudományos élet legjelesebb képviselői, akik felismerték e tevékenység fontosságát, s ez dicséretre méltó, hiszen e nemes ügy elkötelezett diákjaira, a holnap pedagógusaira vár a népi kultúra átadása a következő generáció számára. Ha a népi kultúra emlékeiből bármennyit is sikerül megmenteni, már elmondhatjuk, hogy Kovács József és Kovács Józsefné tiszteletre méltó munkát végzett. P. J. kétméteres palánkot, ártalmatlanná teszi a terroristát, a fegyverét használó gép- pisztolyos támadótól sem riad vissza. Akik ennek tanúi voltak ezen a szép őszi déle’őttön a margitszigeti sporttelepen, vastapssal jutalmazták a bemutatót S míg a nemzetközi verseny résztvevőiből összeverbuválódott díszszázad felvonul az eredményhirdetésre, és tiszteleg a közönség előtt, magunkban meditálhatunk azon: mennyire tudja fékezni ez a különlegesen képzett alakulat a hazánkban is rohamosan terjedő, külföldről beszivárgó bűnözést? Szép és látványos egy ilyen bemutató, mi mégis azt kívánjuk: minél kevesebb alkalommal legyen szükség élesben a versenyzők munkájára. Tóth Sándor Aligha kétséges, hogy a munkanélküliséggel tartósan együtt kell élnünk. A segélyre szorulók száma növekedik, s ezzel párhuzamosan — bár korántsem arányos mértékben — a helyzetük megoldására létrehozott munkaügyi szervezetek is fejlődnek, átalakulnak. A munkanélküliekkel való foglalkozás lényegében egy új szakterület, egy új szakma meghonosodását jelenti Magyarországon. Erről, az említett folyamatról és a követelményekről beszélgettünk Vass István igazgatóhelyettessé! a Pest Megyei Munkaügyi Központ Karinthy Frigyes utcai irodájában. Kinőtiék a gyerekcipőt Előbb a tényeket, helyzetet rögzítettük, ötvenezer felé közelít megyénkben azon munkavállalók száma, akik a tizenöt területi kirendeltség százharminc munkatársával kapcsolatban állnak. Kimutatás szerint jelenleg negyven és fél ezren kapnak járadékot és segélyt. ' — Munkakörülményeink: nem egyformák, kijelenthetem azonban: az önkormányzatok kivétel nélkül jó partnereink. Időben felismerték, hogy a feladat közös, hiszen aki átmenetileg kiszorult a munkaerőpiacról, az helybéli állampolgár, akin csak együtt tudunk segíteni, legyen szó akár a munkanélküli- ellátás szervezetében levő vagy már onnan is kiszorult munkavállalóról. Pest. megyében a velünk való együttműködés eredményeként ezernégyszáz közhasznú munkást alkalmaznak a polgármesteri hivatalok. Megjegyzem: a közhasznú munka sem csak parkgondozásból áll. Vass István és munkatársai gyakran tapasztalnak más szemléletbeli, esetleg ismerethiány miatti problémákat. A köztudatban a munkaügyi iroda ma is egyszerűen a segélyek kiutalására létesített adminisztrációs hely. Nem a már sok mindenen áleselt munkanélküliek, inkább azok körében, akik rémálomként maguktól mesz- szire esőnek, távolinak gondolják a bajba jutás eshetőségét. Sok embert meglep, amikor a kirendeltségen aprólékosan firtatják körülményeit, átmeneti megoldásokat javasolnak, átképzésre invitálják, s megpróbálják munkába állítani. Mert a segély csak végső eszköz. Nem segélyosz tők Sokszínű a kép, egyéni sorsokkal, kilábalási változatokkal. Napjában számtalan hatás éri az itt dolgozókat, különböző igényeknek kell eleget tenniük. A követelményekhez fokozatosán igazodik a szervezet belső munkamegosztása. Annak egyik ága foglalja magában a tájékoztatástól kezdve a nyilvántartáson át a hálózatból történő kiléptetésig a jobbára adminisztrációs feladatokat. Ám az ellátás, a tüneti kezelés nem elég: előrelátóan prognosztizálni kell az adott térség munkaerőpiacát, a tendenciákat. Milyen munkaerő van, mik az éppen időszerű, még inkább leendő munkáltatói kívánalmak? Megtanulják a szakmát — Rajta kell tartsuk kezünket a helyi munkaerőpiac ütőerén — jelentette ki Vass István. — Ha egy vállalat átmenetileg rész- munkaidős foglalkoztatásra kényszerül, azt a mi közreműködésünkkel meg lehet oldani úgy, hogy senki ne szenvedjen nagy hátrányt. Ha elkerülhető, ne kerüljenek utcára emberek. Persze bonyolult ma ilyen mélységű kontaktust kialakítani, hiszen ahány a munkás, annyi a munkáltató. Napnál világosabb — gondolkodtunk együtt a megyei munkaügyi szervezet igazgatóhelyettesével —, hogy az irodákban tárgyalóképes. felkészült szakemberekre van szükség. A növekvő követelményekkel összecseng a köztisztviselőkről szóló törvény, miszerint a kirendeltségek vezetői kizárólag a felsőfokú végzettségűek közül kerülhetnek ki. A legutóbbi időkig a megyei tizenötből egyharmad felelt meg ennek a kívánalomnak. A napokban eggyel szaporodott ez a létszám, miután Nagykátára pályázat útján neveztek ki új kirendeltségvezetőt. Itt mező- gazdasági szakember lett a befutó, de jogász, mérnök is található a pályán. Tóth Ferenc Fesztivál a Luppa-szigeten Lengyelország nem felejt Emléktábla Esztergomban Látványos sátrakkal és sramlizenével csalogatták a Duna partján sétálókat a Luppa-szigcti sörfesztiválra a rendezők. A színpadon egymásnak adták a helyet a nemzetiségi népdalkörök és -táncegyüttesek. A háromnapos vigadalom vasárnap estig tartott (Erdősi Agnes felvétele) A barátság szent dolog, de bizonyságot tenni, csak a megpróbáltatás idején lehet róla. A magyar’—lengyel történelmi kapcsolatokban mindkét oldalról sok szép példa található. Az évszázad legmaradandóbb emléke a második világháborúból való. Közismert, hogy amikor a német, illetve a szovjet megszállók eltiporták a lengyel államot, 150 ezren menekültek, s kaptak oltalmat Magyarországon. Tegnap délelőtt lengyel tábornokokkal, piros-fehér karszalagos rendezőkkel találkoztunk az esztergomi bazilikánál. A történelmi idők baráti kéznyújtásának tiszteletére emléktáblát helyeztek el a székesegyház falán. A lengyel hadsereg groclavvi alakulatánál szolgálók kezdeményezésére a közelmúltban a lengyel gnieznói prímási katedrális- ban is hasonló táblát helyezlek el, örök memen tóként hirdetve népeink barátságát, a lengyel menekültek háláját. Az esztergomi esemény alkalmából ünnepi misét celebrált Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsjk, akt beszélt arról a keresztényi kötelességről, melyet a bajbajutottal szemben mindig teljesíteni kell. A magyar nép annak idején tudott adni, segíteni — mondotta. Katona Tamás államtitkár emlékeztetett arra a sorsdöntő történelmi fordulatra, amikor több mint ezer évvel ezelőtt, szinte egy időben jött létre a magyar és a lengyel keresztény állam. Szent kötelességünk, hogy a jövőben másoknak is példát mutatva elinduljunk együtt Európa felé, egymás iránt tisztelettel, és példás barátságban éljünk újabb ezer évig — mondotta az államtitkár, aki átadta a jelenlevőknek dr. Antall József miniszterelnök üdvözletét. Ezután Maciej Kozminski, a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mondott köszönetét az emelkedett hangulatú ünnepségért, majd felolvasta Hanna Su- chocka lengyel miniszterelnök asszony üdvözlő levelét. Az eseményen számos lengyel katonai és polgári személyiség vett részt. A rendezésben is meghatározó szerepet vállalt Ján Stolarszki, a lengyelországi Magyar—Lengyel Baráti Társa ágok elnöke. K. T. I. A bajbajutottak védelmében Szakosodé munkaügyi szervezet
