Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-25 / 227. szám

ELADTÁK Á LADÁT, KIADTÁK AZ ÚTJÁT... Az okirathamisítás az árulá Régi mondás, igaz szólás, hogy a lejtőn nehéz megállni. Aki alól egyszer kicsúszik a talaj, az legtöbbször egyre gyorsuló zuhanásba kezd. Talán először egy kis füllen­téssel kezdődött valahol, valamikor, később ez hazug­sággá terjedelmesedéit, és lehetne sorolni, először egy kis szabálytalanság, később sikkasztás. Gyenge akaratú, gyenge jellemű emberek pokolba vezető útja szinte elő­re kiszámítható. A komp létkérdés A kisoroszi labdarúgópálya mellett elfogy a betonút. Tá­gas mezőn, földúton gurulnak a Trabant kerekei. Eddig csak gyalogosan jártam a nagy-dunai, révállomáson, ezért bizonytalanodom el. Kiszállok, bevárom a kerék­párral felém tartó hölgyet és a társaságában karikázó férfit. Tőlük érdeklődöm. Pest megyében is vala­hogy így kezdődött. Egy- egy jegyzőkönyv írásos do­kumentumai mintha ki­lométerkövek lennének ezen az úton. Idézzük né­hány mondatát: A megyei pártigazgató az alapbizony­latok bemutatásával el­mondja, hogy a 189507. sorszámú pénztárbizonyla­ton vezetőségi ülés repre­zentációja címén 8969, — forint szerepel. Ebből az öszegből 4305, — forintot szeszes italok . vásárlására használtak. A mellékelt fü­zetlapra írott, számlának titulált árulistán. A megyei pártigazgató újabb pénz­tárbizonylatot mutat, ha­sonló szabálytalanságok­kal, majd egy autóbusz­különjárati megrendelőt, amelyről nagy valószínű­séggel fénymásolóval to­vábbi három példányt ké­szítettek. Alapos a gyanú, hogy a három fénymáso­latra kifizetett 23 ezer 200 forint összeg fiktív kifize­tést takar. Több más gya­nús bizonylatot is bemutat­nak. A naptár 1992. jú­lius 22-ét mutat. Két nappal később La­dos László Pest megyei el­nök fegyelmi tárgyalásán a következőket mondja: „Az autóbuszok szállítóle­veleinek másolásánál az adózás elkerülése miatt fordult elő szabálytalanság, de jogtalan pénz a kezéhez nem tapadt.” Eddig a szó­szerinti idézet a jegyző­NAGY TESTŰ TYŰKOK VASÁRA a székesfehérvári Vörösmarty Mgtsz baromfitelepén, vasárnap kivételével, naponta 8-tól 15 óráig, szombaton 8-tól 13 óráig. Ár: 3,70 kg súlyú tyúk 220 Ft/db. (A telep elérhető o Zámolyi útról.) Ha privatizációs elképzeléseihez kárpótlási jegyekre van szüksége, bízza meg társaságunkat ezek felvásárlásával. Megbízónk számíthat gfors, diszkrét, reális áron történd szolgáltatásunkra. Telefon: 266-9222, 266-0223, 266 0224. öernlt" Építőanyag-kereskedés Balotonfüred, Noszlopy u. 3. Tel./fax: (86) 43 341. Minden pala gyári áron kopható. Osztrák lambéria, csiszolt, csomagolt, 3, 4 és 5 m hosszban, 520 Ft/nm -4- áfa ártól, osztrák hajópalló, csiszolt, csomagolt, •40 Ft/nm -f áfa áron kapható. könyből. A kérdések ma­guktól adódnak. Csalni akart a megyei elnök? Adócsalást akart elkövet­ni? Akkor hogy lehet el­hinni, hogy nem dolgozott saját zsebre is? De telnek a napok, újabb furcsa események követ­keznek. Üjabb jegyzőkönyv, kelte 1992. július 30. El­hangzik, idézzük: „Május­ban Lados kijelentette, hogy eltakarítja Hercze- get, Izsót és Feketénét”. Tehát már nem csak pénz­ről van szó. Emberekről, akik láttak, hallottak, te­hát kényelmetlen tanúi az eseményeknek. A bűnözés logikája szerint pedig a ta­núkat el kell takarítani. A dokumentumok rész­letes vizsgálata, különböző személyek meghallgatása következett, majd az FKGP etikai bizottságának jelen­tése Lados László megyei elnök fegyelmi ügyének vizsgálatáról. Kelt 1992. szeptember 3. A jelentés bebizonyosodottnak látja, hogy „A Szegeden tartott nagygyűlésre az autóbusz­költségeket legalább há­rom esetben hamisított (fénymásolt) alapbizony­latra fizették ki. Ezt ő is elismeri. Azzal magyaráz­za tettét, hogy ezt a pénzt az adózás aló! kívánta ki­vonni, de állítása szerint „a fuvarok teljesítve let­tek”. Kiderült a következő is: Lados László testületi döntés nélkül nagy való­színűséggel áron alul ér­tékesítette jó ismerősének a megvei szervezet gép­kocsiját. Érthető a Pest megyei szervezetek elnökeinek az állásfoglalása, hogy Lados László, akit már előbb fel­függesztettek nem lehet a Pest megyei kisgazdák ve­zetője. A dátum 1992. szep­tember 21. Lados még aznap tudo­mást szerez arról, hogy felfüggesztését, illetve a megyei szervezetek elnö­keinek állásfoglalását kö­vetően már nem sok esélye Malomipari vállalat pályakezdő jogászt keres Érdeklődni lehet a személyzeti vezetőnél, személyesen: Budapest IX., Vaskapu u. 41. vagy telefonon: 113-5280/156. van. Az országos elnökség kíván ügyében állást fog­lalni, és ez az állásfoglalás nem lehet más, mint rá­nézve elmarasztaló, sőt a pártból való kizárás. 1992. szeptember 22. La­dos úgy érzi, menekülnie kell. Menekülni az árulás­ba. Az FKGP árulóinak út­ja hova vezet? Nem messze van a Thököly út a Belgrád rakparttól... Nyilatkozatot ad ki La­dos László, azon a Pest megyei szervezet pecsétje. A kívülálló nem tudhatja, hogy a nyilatkozat a Pest megyei testület tudta nél­kül került kiadásra. Lados úr kígyót-békát kiabál a Kisgazdapártra, személy szerint annak legitim elnö­kére, dr. Torgyán Józsefre. A demokrácia lényege, hogy mindenki elmondhat­ja véleményét. Az a véle­mény lehet hízelgő, lehet le­dorongoló, tiszteletben kell tartani. De milyen véle­mény az, amelynek kialakí­tását pénzügyi szabályta­lanságok, okirat-hamisítá­sok, italra költött közpén­zek motiválják. Természetesen az ilyen nyilatkozatok jól jönnek az áruló csoportocskáknak, jól jön a hatalomnak, minden­ki ugyanis nem tudhatja, hogy mi az indítéka Lados úr kiáltványának. Minden­esetre érdemes volna el­gondolkoznia, nem lett vol­na jobb csendben félrevo­nulni, Vagy az árulás jól jö­vedelmez? Mindezt nem tudhatjuk, egyet azonban igen, az árulók elvi nyilat­kozatainak a motiválója mindig is a nagyon profán anyagi érdek. Lehet, hogy Lados úr nyilatkozata néhány embert megtéveszt, az is lehet, hogy ez árthat az FKGP- nek, de ez a kár nem mér­hető össze azzal a végtelen haszonnal, hogy Lados úr­tól megszabadult a párt. Ilyen vezetők nem lehetnek a nép képviselői. Az ilyen embereket kiveti magából az FKGP. Az FKGP Pest Megyei Szervezete B özsi csúnya kis öreg­asszony, az a típus, akit harmincévesen már néniztek, s negyvenévesen ment férjhez egy hatvanas rokkanthoz. Bözsi, Erzsi, esetleg Er­zsiké, de őt így soha nem szólították, ő eleve Bözsi­nek született. Hatévesen a tarlóra zavarták: „Hé, Bö­zsi, hajtsd ki a libákat le­gelni”. Később fejőnő lett a tsz-ben, neki jutottak a legkomiszabb tehenek. Az egyik megrúgta, utána he­tekig sántított. Húszévesen elvégzett egy textilipari kurzust, de nem maradt meg a szakmában, nem állt a keze a szövő­gépekhez. Átirányították a takarílóbriaádhoz. ö lett a vécés Bözsi. Ha dugulás volt, a szerelő őt szidta. A szövőnők ennivalóért, vízért zavarták, meg két- decis Dianáért. Foguk kö­zé veitek egy kockacukrot, azon keresztül vedelték az olcsó pálinkapótlót. Ami­kor kiderült, a művezető rajta verte el a port. A negyvenet töltötte, amikor férjhez ment Lu- ! kacs Lőrinchez. Nem a — Nem tudom — vála­szolja a férfi idegen akcen­tussal, s hozzá is teszi mindjárt: deutsch. Az út­irány azonban szerinte jó, csak vagy száz méter hosz- szan már gyalog kell men­ni. Mire célba érek, ők már a száraz folyómederből ki­emelkedő kis sóderszigetet pedálozzák körbe. Nem szokatlan errefelé az otthonosan mozgó kül­földi. A táj varázsa, a Szentendrei-szigetcsúcs szépsége vonzza őket. A helybeliek szerint vonzaná még nagyobb számban is, de ahhoz sok minden kelle­ne. Például az, hogy elmúl­jon ez a kompjárat körüli bizonytalanság, ami az el­telt egy év óta tart. A Pest Megyei Hajóépítő és Rév­hajózási Vállalat a szobi révvel együtt vállalkozók­nak adta bérbe, de mivel ezek a benzinfaló, öreg bárkák drágán működnek, utas meg a költségekhez képest kevés, a bérlők is hamar leköszöntek. Maid újak jöttek, s kezdődött minden elölről. Újvári Pál, a falu pol­gármestere Is azt szeretné, ha megmaradna a kismaro­st oldallal kapcsolatot te­hajlott hátáért, a pohár­ban tartott protéziséért, de kiváltképpen nem a ked­vességéért Lőrincnek olyan nem volt. De volt egy háza száz négyszögöl kerttel. Tíz évig mosta rá a húgyos lepedőket meg a véres gatyákat. Mert Lő­rinc éjszaka odavizelt, meg aranyeres volt. Ráadásul, halála előtt lebénult. Harminc évig ingázott, három váltásban dolgozott Hány seprűt, partvist, fel­mosórongyot nvűtt el a Hy- pótól büdös budikban, te jószagú Úristen?! Harminc év után úgy lépett ki a gyárkapun, mint ahogy an­nak idején belépett. Ide­genként. Nem maradt ben­ne kötődés semmi és senki iránt.. Bözsi egyetlen élőlény­hez kötődött. Egy korcs pulihoz. Bencét az idő tájt szedte fel az utcán, amikor Lőrinc halódott. A temetés után a ház még kihaltabb, kietlenebb lett, jól jött a remtő, naponta tizenkétszer forduló járat, mert ez létkér­dés a váci, dunakeszi ille­tőségű, de Budapestre mun­kába járóknak. Bérlet havi 800, a nyugdíjasoké 400 fo­rint. Egyszeri átkelésért pe­dig 25 forintot kér a révész. Valameddig tarthatja ezt az új vállalkozó is, de bí­zik benne, hogy az önkor­mányzat igyekszik támoga­tást szerezni. Ez nehéz, de feltétlenül szükséges, mert köztudott, hogy évi kétszáz­ezer a bevétel, ennek pedig sokszorosa a kiadás. Meg­állni nem • lehet, mert az embereknek a járatok ke­nyérkérdést jelentenek. Ez gazdasági téma is, mert a Dunán jön át mindkét oldal felől a turista, aki golfozni akar, táborozni a kemping­ben, szobát bérelni az itt lakóktól. Gyenge hullámverés rin­gatja az úszó állomást, ahol Sághy Sándor és Vörös Ti­bor révészekkel a legidő­sebb kisoroszi kolléga, Per­ben bácsi történeteit eleve­nítjük fel. Pár éve mesélt arról, amikor még csóna­kon jártak át, később na­gyobb hajóval, s akkor még a váci püspökségtől bérel­ték a jogot. A befagyott Dunára szalmát szórtak, Bence kaffogása. Valaki mégiscsak várta, amikor hazament. Bence legalább olyan csúnya volt, mint ő. Rus­nya, harcias szörpamacs, megugatott mindenkit, aki a ház előtt elhaladt. Bősz, bántóan éles hangon. A kutyát elsősorban azért tartják, hogy vigyázzon a házra, viszont vigyázni — ebfelfogás szerint — csak ugatva lehet. Az más kér­dés, hogy egy agresszív, örökösen racsító kutyát megun a környék, irritálja a csendre áhítozókat. Mindazonáltal kétlem, hogy Bencének a szomszé­dok dobták be a mérgezett virslit. Szerintem lelket­len, rossz tréfa volt, ami Bözsit jobban megviselte, mint eddig bármi az életé­ben. Megtört, még jobban megcsúnyult. — Tessék mondani, miért vert meg engem eny- nyire az élet? — kérdezte azon az úton még a szekér is átjutott. A két dunai kishajós vi­szont nem hisz már az ilyen módszerekben. Sze­rintük még az is veszélyes lesz, ha csak egyszemélyes hajót hoznak, mint ahogy tervezik. Az ugyancsak baj, hogy egyikük akkor feles­legessé válik. Pedig így is 360 órát kell dolgozniuk ha­vonta. Figyelembe kell venni, hogy megnőtt s még tovább növekszik a nemzet­közi vízi út forgalma. A nagy folyami járművek szinte kiszippantják a vizet a hozzájuk képest léiek- vesztőnek számító kis kom­pok alól. No, és az egész szakaszon itt a leghosszabb az átkelés. A folyó sodrása miatt átlósan két kilomé­tert kell megtenni. Ezért drága. Mindig dotálták. A ráfizetést ki tudná egyen­líteni az olyan nagy bevé­telű állomás, mint amilyen például a váci. Régebben napjában hu­szonnégyszer is megfordult a rév. De mivel a víz elvá­laszt a külvilág fő ereitől, sokan átköltöztek a túlpart­ra. Visegrád felől, a „Kis- Dunán” kevesebb a gond. A nagyobb 'forgalom job­ban kifizetődik, minden buszjárathoz átúszik a 25 személyes kishajó. Ez a pillanatnyi helyzet, amely a kisorosziak aggo­dalmára sűrűn változik. K. T. I­tőlem könnyeivel küszköd­ve, miután elmondta az életét, s a Bence halálát. Jobb híján — no meg, hogy felvidítsam — a régi slágert idéztem kissé át- költve: Bözsikém, felejtse el. Mert mi más bölcsebbet mondhattam volna? Az élet már ilyen. Van, aki kétszer állt sorba szépsé­gért, észért, szerencséért, tehetségért, mások meg egyszer sem. Bözsi az utób­biak közé tartozik, bár nem a legpechesebb. Tes­sék csak belegondolni, hányunkat nem kímélt a sors, olyanokat is, akik nem voltak híján sem ész­nek, sem tehetségnek, akiknek nemcsak a kutyá­ját, de őt magát is elve­szejtették. Ilyen az élet? Talán. De ■ mindent mégsem fog­hatunk erre, s a véletle­nekre. Sokkal inkább azok­ra, akik nem elviselik, ha­nem meghatározzák a többség sorsának alakulá­sát. (— gye —) Itt a leghosszabb az átkelő szakasz. Kisorosziból Kismaros irányába mutat Antalics Ferenc révész. Világéletében a folyót járta, nem szívesen válna meg hivatásától (A szerző felvétele) Bözsikém, felejtse el

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom