Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-21 / 223. szám

« • • • PETŐFI DOMSODON Piroslik mára fákon a levél Három év híján másfél századdal ezelőtt egy októberi napon Irta Petőfi egyik legszebb őszi versét, a Piroslik már a fákon a levél című poémát. A verset a dömsödi Duna-partot díszítő borvörös pagony ihlette, s ebből gondolom, hogy október lehetett. Mert most, ennyi év után, amikor Petőfi nyomdolcait keressük, még csak sár­gul a lomb, s az ökörnyálvitorlákat sem vonta fel az ősz a haldokló katánghokrokra. Petőfi rövid életében jártában-keltében gyakran megfordult, átutazott Döm- södön, sőt 1846-ban ott élt rövid ideig. Ezek az alkalmi találkozások alapozták meg a költő és a község közti maradandó kapcsolatot és azt a Petőfi-kultuszt, amely ma is é! a dömsödi embe­rek lelkében. Dömsöd Petőfi-emlék- hely, egyike annak a 46 magyarországi település­nek, mely joggal tart igényt erre a megnevezés­re. Ezekben a városokban, falvakban kivétel nélkül létezik Petőfi-társaság, s ezek mind tagjai az Orszá­gos Petőfi Sándor Társa­ságnak, amely évről évre megrendezi a Petőfi-em- lékhelyek országos talál­kozóját. Az Idei a kilence­dik volt, színhelye pedig Dömsöd. Az oktatási és művelődé­si központ ünnepi díszbe öl­tözött, zászlók, transzpa­rensek foglalták keretbe a portált. Elöl, a bejáratnál egy hosszú asztalon szám­talan babérkoszorú. A sza­lagokról a Petőfi emlékét ápoló helységek nevét ol­vastuk, köztük Nagykőröst, Vácot, Ceglédet, a határo­kon túlról pedig Nagyenye- det. Fehéregyházát és Sza­badkát. A krónikás gondban van. Mert nehéz tárgyilagosan rangsorolni, az elhangzott beszédek közül a legkiemel­kedőbbre hivatkozni. Vona Ferenc országgyűlési képvi­selőtől majd’ olyan irodal­mi értékű beszédet hallhat­tunk, mint Losonci Miklós Irodalomtörténésztől. és Sitnilkdewicz László pol­gármester Petőfivel kapcso­latos helytörténeti fejtege­tései közel olyan tárgyis­meretről vallottak, mint a helytörténettel aktívan fog­lalkozó Böde Mihály Pető­fi és Dömsöd című érteke­zése. Ide kívánkozik az a levél is, amelyet Göncz Ár­pád köztársasági elnök, a találkozó fővédnöke jutta­tott el a dömsödi fórum­hoz, s amelynek sűrített tartalma ez volt: Régen a tűznek őrzői voltak, hogy -ki ne aludjon az életet je­lentő láng. Ilyen őrzők ma­napság a Petőfi-társaságok, melyek a költő szellemisé­gén és emlékén keresztül a magyarságtudatot őrzik, táplálják az emberi lelkek­ben. A szünetben Szabadka küldöttével, Szöllősy Vágó Lászlóval, az újvidéki Ma­gyar Szó volt szerkesztőjé­vel, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség fő­titkárával beszélgettünk. — Bácskában élénken él Petőfi emléke, és nem csak a magyar lakosokban. Az 1943-ös megtorlások során a szabadkai magyarok hely­zetén sokat segített az a tény, hogy az egyik terüle­ti antifasiszta rohambrigád Petőfi nevét vette fel. A Petőfi név és a magyar szó egybecsengését szeretnénk újra tudatosítani ezekben a nehéz időkben. Ennek egyik lépése: rövidesen megalakítjuk a Petőfi-tár- saság vajdasági szekcióját, melynek nem csak magyar- ajkúak lehetnek majd a tagjai. Gábos Dezső az erdélyi Fehéregyházáp néptanító, az ottani Petőfi-társaság elnöke. Magyar irodalom szakos tanár, de manapság nem nagy a kereslet oda­át a hozzá hasonlók iránt. Kiállítás Cegléden Ecce homo címmel nyí­lik meg Apáli-Tóth Sándor fotóművész kiállítása a ceglédi galériában ma este 6-kor. Az alkotót és a ké­peket Tarján Tamás, az ELTE adjunktusa mutatja be. A kiállítás október 5-ig tart nyitva. Tornyot választok A magyar dráma nap­jának tiszteletére, szep­tember 21-én Páskándi Gé­za. Tornyot választok című, kétrészes színművének be­mutatójával indítja új évadját a Nemzeti Színház. A darabot Sík Ferenc ren­dezte, díszleteit meghívott művészként Makovecz Imre tervezte. Közel két napig utazott, hogy ott legyen Dömsödön. — önt a legmakacsabb Petőfi-kullusz-ápolónként tartják számon Enyed kör­nyékén. Mi a véleménye ar­ról a feltételezésről, hogy Petőfi nem önöknél tűnt el, vagyis nem ott halt meg? — Ha tudományosan bi­zonyítják, elfogadjuk. De addig töretlenül él az er­délyiek tudatában, hogy Petőfi erdélyi földben alusz- sza örök álmát. — A románság hogyan azonosul Petőfivel, rá is ki­terjesztik a sovinizmust? — Az olvasott román egv helyre sorolja Balcescuval vagy Eminescuval. Mindhá­rom költő a szabadság fo­galmát jelenti, s az 1848-as függetlenségi eszméket tes­tesíti meg. Petőfivel kap­csolatban még soha nem ta­pasztaltam gyalázkodó meg­nyilvánulást. Dömsödön ezen a szép kora őszi napon fellobbant Petőfi szellemisége. S azok, akik fellobbantották, a há­lás nemzet koszorúit he­lyezték el a Petőfi-szobor- nál, a Kakucska-háznál — ahol a költő élt — és a Duna-parti vén tölgyeknél, azon a helyen, ahol a „Pi­roslik már a fákon a levél" örökszép sorai születtek. Matula Gy. Oszkár A könyvtáraktól a falusi turizmusig Gelencsér Katalin, a gö­döllői művelődési ház igaz­gatója, a város önkormány­zata művelődési bizottságá­nak elnöke a nyár elején részt vett azon a megbeszé­lésen, amelyen a megye kulturális bizottságainak I. konferenciáját készítették elő. Ezen számos olyan öt­lettel és javaslattal állt elő, amelyeket már akkor be­építettek a konfereqciaterv anyagába. Mi az oka mégis, hogy nem adott be pályáza­tot a megyei kulturális bi­zottság felhívására? — kér­deztem, amikor a konferen­ciával kapcsolatban inter­jút kértem tőle. — A felhívás nem jutott el hozzám közvetlenül — kezdte a válaszát —, szep­tember elején olvastam a Pest Megyei Hírlapban, amikor már késő lett volna megírni. ■ Az előkészítő megbe­szélésen úgy fogalmazott, hogy a számos speciális gonddal küszködő megyé­nek szüksége van valami­lyen fórumra. Mit ért ß problémák sokféleségén? — Budapest agglomerá­ciójába tartozunk. Ide olyanok költöznek, akik tu­lajdonképpen a fővároshoz szeretnének közel kerülni. Gödöllőn például 19C5-ben még csak 15 ezren, ma már 33 ezren laknak, 28 ezer az állandó lakos. Rengetegen ingáznak. Nehéz egyetlen konferencián belül megtár­gyalni a 3 ezer alatti és a 30 ezer fölötti lakosú tele­pülés művelődési bizottsá­gának gondjait, különösen, ha az még az ingázás prob­lémájával is súlyosbodik. A kulturális bizottságok a kü­lönböző településeken más­más hatásköröket kaptak. Van, ahol egyetlen felelőse van a kulturális életnek, van, ahol a feladatot ösz- szevonták mást bizottságo­kéval. Ismerek olyanokat, akik a kisebbséggel foglal­kozó vagy az ifjúsági és sportbizottságokkal működ­nek együtt. Különösen ott nehéz a kultúrával foglal­kozók helyzete, ahol nincs értelmiségi réteg. ■ Ilyen esetben a me­gyének összefogó, tanács­adó, közvetítő szerepe le­het. Ügy tudom, nincsenek információs csatornák ... — Az információáramlás és az együttműködés most valóban nem megfelelő. Jó volna, ha a különböző tí­pusú és más-más megélhe­tési lehetőséggel rendelke­ző, eltérő gondokkal küsz­ködő bizottságok tudnának egymásról. Sokféle jó helyi elképzelés alakult ki, ame­lyet másutt is használhat­nának. Nem vagyok híve az „akcióknak”, az egyszeri konferenciáknak, csak a folyamatos kapcsolattartás lehet eredményes. Számos összejövetelre, írott és szó­beli információra lenne szükség. Jó volna, ha a me­gyei bizottság hírlevelet in­dítana, és mondjuk, ha­vonta küldene egy elvi ér­telmező kiadványt. ■ Milyen speciális fel­adatokat szán a megyének? — Az jelentene számunk­ra segítséget, ha felmérné, összegyűjtené Pest megye sájátos és általános problé­máit, s ezek megoldásához ötleteket adna, tanácskozá­sokat szervezne, szakembe­reket hívna. Évente két- három fórumot lehetne tar­tani, ahol egy átfogó meg­beszélés után a sajátos problémák alapján szerve­ződő munkacsoportok ala­kulnának. akik a későb­biekben már önállóan tud­nának működni. ■ Milyen kérdésekre re­mél választ ezeken a főm-' mokon? — Például érdekes volna összehasonlítani, hogy az önkormányzatok milyen feltételeket biztosítanak a bizottságoknak, s mit vár­nak el mondjuk Cegléden, Nagykőrösön vagy Vácott. Mennyire változott a köz- művelődés szerepe a Gö- döllőhöz hasonló nagyságú településeken ? Foglalkozni kéne a kulturális bizottsá­gok kapcsolataival is — milyen viszonyban vannak például az oktatási intéz­ményekkel, a helyi egyesü­letekkel vagy a gazdálko­dószervekkel. Meg kéne vizsgálni a kiemelkedő tár­gyi vagy szellemi értékek­kel rendelkező települések helyzetét. Ott van például Zebegény, Szada vagy Zsámbék. Ki segíti őket? A helyi népművelőnek kell pályáznia évente, hogy pénzt szerezzen egy nem­zetközi hírű művésztelep működtetésére, vagy egy műemlék templom felújí­tására. A kultúránkat nem volna szabad kitenni ilyen „váltógazdaságnak”. Aztán: engem személy szerint na­gyon izgat, mi a helyzet a munka nélküli fiatalokkal. Igaz, nem kifejezetten kul­turális téma, de mintha sehová sem tartozna iga­zán. A mai felosztásban az egyes szakmai problémák gettósodnak, s köztük nagy fehér foltok maradnak, te­le olyan kérdésekkel, ami­ket nem lehet besorolni ide vagy oda. Gelencsér Katalin még számos témát érintett a könyvtárügytől a falusi tu­rizmusig, végül Ismét a pályázatokhoz jutottunk. — A hátrányos helyzetű Családok számára olyan helyi és megyei segélyala­pot kéne létrehozni, amit nyilvános pályázatokkal le­hetne „megszólítani”. Na­gyon sok egyéni és heiyi kezdeményezés indult el, a legtöbb önkormányzat azonban mintha nem akar­na tudomást venni róla. En évente kiírnék két-három olyan pályázatot, amelyet kifejezetten a kulturális bizottságoknak címeznék. A nehéz helyzetűekkel való együttérzés és áldozatvál­lalás is a kultúra része. (pachncr) Dunaszerdahelyiek’ tárlata A szombaton megnyílt érdi napok rendezvényso­rozat keretében ma Duna-, szerdahelyről érkezett, köz­oktatással és közművelő­déssel foglalkozó szakem­berek találkozójára kerül ma sor Érd művelődési há­zában. Ezt követően (dél­után 6-kor) Ferdics Béla, Süke István, Szabó Ottó és Ferdics Gábor képzőművé­szeti tárlatát nyitják meg, A dunaszerdallelyi művé­szeket Hann Ferenc művé­szettörténész mutatja be. Szeptember 21.: A magyar dráma napja Előzményei voltak annak a napnak, amely mai ünne­pi alkalmunk dátumát ad­ta. 1883. szeptember 21-én mutatta be Paulay Ede a régi Nemzeti Színházban Madách Imre hatalmas drá­mai költeményét, Az em­ber tragédiáját. E nap lett sok évvel ezelőtt a magyar dráma napjává, színjátszá­sunk piros betűs ünnepévé. Ehhez a százkilenc évvel ezelőtti naphoz vezettek az előzmények: a kolozsvári- erdélyi magyar színjátszás létrejötte kétszáz évvel ez­előtt, s a Pesti Magyar Színház megnyitása száz- ötvenöt éve. E színházból lett a Nemzeti Színház, a Tragédia bemutatásának színhelye. Sem az első kolozsvári színháznak, sem a pesti Nemzetinek az az épülete nem áll már. De él a ma­gyar színházművészet, amely ezekben a hajlékok­ban jött létre. S él a ma­gyar dráma, melynek e színházak adtak otthont. Kétszáz év, százötvenöt év alatt sok nehéz esztendőt kellett átvészelnie a magyar színháznak. Elnyomatás, ül­döztetés, értetlenség, idegen erők és megszálló hatalmak vagy éppen honi zsarnokok erőszakoskodása, politikai és gazdasági csődök, szelle­mi karanténok sújtották Thália templomait és pap­jait. Megszállottnak kellett lenni sokszor a színésznek, a drámaírónak, hogy mind­ezt vállalja, tűrje. Vállalták, tűrték. Sze­rencsésebb országokban a színház megelégedhetett az­zal, hogy csak színház volt. Nálunk mindig egy kicsit szószéknek, fórumnak, imádságos helynek is kel­lett lennie. A magyar szín­ház és a magyar dráma, jó időkben és rossz időkben, legjobb teljesítményeit te­kintve, a nemzet ébresztője, önismeretének ápolója, ma­gyarságának és emberségé­nek szószólója tudott lenni. Ma sem járnak rózsaszín felhők a magyar színház s a magyar dráma fölött.- Aminthogy nem járnak az ország fölött sem. De a fel­adat, ami színház és dráma­író előtt áll, nem a nehéz­ségeket nézi, hanem a kül­detés szépségét. Ez pedig kétszáz éve ugyanazt várja el a színház művészeitől: úgy legyenek ■ magyar mű­vészek, hogy a világ művé­szetére is kitekintsenek, úgy szóljanak rólunk, hogy a világ is megértse mon­dandójukat. s úgy közvetít­sék-számunkra a -világ ér­tékeit, hogy ml is gazdagod­junk általa. (takács) Miről ír az Elet és Tudomány? Tudjak önök. hogy ml az elektromos embrió? Olvas­sák el az Élet és Tudomány legfrissebb. 39. számát, amelynek színes címlapfo­tója is az e tárgyú dolgo­zatra utal, s amelyen egy, a petesejtbe behatoló hím­ivarsejt pásztázó elekton- mikroszkópos képe látható. Természetesen sok minden másról is ír a népszerű is­meretterjesztő hetilap, amelyből — ha már a pete­sejtbe hatoló hímivarsejt­ről esett szó — az is meg­tudható, hogy a nemi aktus mellett a vérátömlesztés, az intravénás injekciózás, mi több, harapás révén is ter­jedhet a májgyulladás leg­titokzatosabb. C-vel jelölt vírusa, amely ellen a leg­inkább védőoltással lehetne védekezni. E védőoltás fel­találásra azonban még vár­ni kell. Az oktatás aktuális kér­déseivel foglalkozó cikk szerzője — mint írja — nem akarja folyton-foly- vást, újra meg újra felta­lálni a spanyolviaszt, ám úgy véli, hogy a kizárólag civilizatív technokrata részint erkölcs nélkülivé válhat, főképp azonban sa­ját szerzett bajának orvos­lására képtelenné. A ter­mészettudomány és a tár­sadalomtudomány legkü­lönfélébb műhelyeibe rend­re betekintő hetilap leg­újabb számából az is meg­tudható. hogy mit ér a jog- biztonság létbiztonság nél­kül, vagy hogy az átható illatú, roopant nagy zajt csapó kakapónak nevezett bagoly-papagájt miért fe­nyegeti a kipusztulás ve­szélye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom