Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-18 / 221. szám

Kulturális találkozó és sörfesztivál Hagyományteremtő Kedvelői folyékony ke­nyérnek is nevezik. Hi­szik, s vallják, nyáron hű­sít, ősszel, télen melegít. Többen kitalálhatták már, a sörről van szó. Fogyasz­tásának régi hagyományai alakultak ki egyes tájakon, Így Németföldön is, ahol évente rendeznek fesztivá­lokat e sárga nedű tisztele­tére. Hasonlót szeretne meg­honosítani most Budakalász nagyközség önkormányza­ta. Szeptember 23—27. között nemzetiségi kultu­rális találkozóval egybe­kötött bajor sörfesztiválra várják az érdeklődőket, a helyi Lupa csárdába. Ahogy ár. Vitáris István jegyzőtől megtudtuk, ez az első ilyen rendezvény, melynek ott­hont adnak. Terveik sze­rint, ha sikerrel zárul a négynapos fesztivál, a jö­vőben folytatni fogják. Idén, a találkozó védnöki tisztét Siklós Csaba, a köz­lekedés és hírközlés mi­nisztere vállalta. A műsor­vezető Bősze Péter, a Mik­roszkóp Színpad művésze lesz. A nemzetiségi kulturális program keretében bemu­tatkozik a soroksári, a solymári táncegyüttes, a p omázi 3. számú iskola tánccsoportja, a tököli dél­szláv táncegyüttes, a ptlis- vörösvári táncegyüttes, a Vujicsics együttes, a szent­endrei táncegyüttes, a bony­hádi, a tatabányai tánc­csoport, valaminta helybé­li Lenvirágk táncegyüttes. A gyerekeket Vitéz László, azaz Kemény Henrik báb­játékos szórakoztatja. Szerdán, délután 5 óra­kor kezdődnek a műsorok, csütörtökön délelőtt 10 órá­tól este 9-ig tart a prog­ram. Pénteken déltől este kilencig, szombaton dél­előtt tíztől éjfélig, vasár­nap pedig ugyancsak tíz órától délután ötig tart a mulatság. Jf. Sz. I. A JOGSZABÁLY IS AKADÁLY Sehol egy szabad lakás Nagyon megtisztelő azok bizalma, akik a szentendrei Rippel Ferencnének azt ta­nácsolták, hozzám fordul­jon segítségért. Érdemtele­nül sokra tartanak. Pedig többre nem vagyok képes, mint átérezni és megírni egy szomorú történetet, amelynek még nincs vége. Magam sem mondhattam a találkozásunk alkalmával semmi biztatót. Nagyon megnehezíti a dolgot, hogy bár minden egyéni sors le­het megrázóan drámai, a megoldásra hivatott intéz­ményben még száz hasonlót tudnak ismertetni a követ­ségben járó emberrel. — Tíz éve nem épült ál­lami lakás a városban — közölte velem Dunai Imola, a polgármesteri hivatal munkatársa. Ismeri a két­ségbeesett asszony ügyét, s azt is, hogy a rendszervái­NEGYVEN ÉV UTÁN Megszólalt a templom orgonája A tápiószelei református templom orgonájának leg­újabb keletű históriáját a minap mesélte Sípos Ete Almos helybéli lelkész. A történet maga nem most kezdődött, a klasszikus hangszer egy hónapja szól már, ám a tanulság, a pél­da örök érvényű . .. Mellesleg Istennek ez a háza szeptember 30-án ün­nepli kilencvenkettedik születésnapját, mivel az 1900. év eme napján avat­ták fel ünnepélyes körül­mények között. A templo­mot C zigler Győző mű­egyetemi tanár tervezte, három nagykőrösi építési vállalkozó volt a kivitele­lő. A három harangot a Soltenhoffer soproni cég, míg orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Szol­gálta is szép hangján a híveket, mígnem a máso­dik világháború szinte ki- javíthatatlan sérüléseket okozott rajta. Belőt­tek, ami után rövid ideig még használták. A sebek begyógyítására azonban pénz nem akadt akkoriban, így a teljes tönkremenetel elkerülhetetlenül bekövet­kezett. A templomi orgona közel negyven évre elné­mult, már-már úgy tűnt, őrökre. Szerencsére özvegy Csete Benjáminná meg­szánta a református gyüle­kezetét, s akkoriban óriási­nak számító összegért egy orgonaharmóniumot aján­dékozott a híveknek. Ők megcsinálják — Az utóbbi időkig azt használtuk — mondta Sí­pos E te Álmos, aki lassan három évtizede szolgál Tá- piószelén. A lelkész úr egy­ben a Bibliaszövetség or­szágos főtitkára. itthon tagja a szelei képviselő- testületnek, s tiszténél, érdeklődésénél fogva sok barátja, ismerőse él külföl­dön. A romániai forradalom után egyik alkalommal történetesen hollandok szálltak meg házában Ér­4 kMíriav délyből hazafelé menet. Református hívők lévén természetesen betértek a szomszédos templomba, s megkérdezték, hogy az a szép orgona vajon műkö­dik-e. A nemleges válasz­ra határozottan kijelentet­ték: majd ők kézbe veszik az ügyet, megcsinálják. S valóban: nem sokkal ké­sőbb ismét megjelentek, most már az orgonáért. Teljesen szétszedték a sí­pokat, légpumpát, mindent. Mindezt a világ legtermé­szetesebb módján tették, amikor felmerült a kérdés: hogy viszik át, főképpen hogyan hozzák vissza a határon a megjavított hang­szert? Ehhez bizonyára szükséges valamiféle iga­zoló, engedélyező dokumen­tum. A vámhivatal ceglé­di kirendeltségén hazai hi­vatali fontoskodással há­romhetes átfutással ígértek használható papírokat, mi­közben a holland segítők egy hétvégét tudtak az ügyre itthon fordítani. Vannak még csodák — Pénteken délben Imádkozva rohantam Pest­re, a Külgazdasági Kapcso­latok Minisztériumába. Küldtek ide, küldtek oda. míg végre egy főosztály- vezető — aki szintén re­formátusnak vallja magát — megadta azonnal a ki­szállításhoz nélkülözhetet­len engedélyt. Azóta hiszek a csodákban — idézte fel az eseményeket a történet egyik főszereplője. Az orgonát .kerek egy esztendő alatt rendkívüli aprólékossággal, szakmai körültekintéssel a hollan­diai Achterberg kisvárosá­ban felújították. Az elko­pott, elhasználódott alkatré­szeket kicserélték, a mecha­nika helyett új motort tet­tek bele, csak a különle­ges bőranyag értéke ma­gyar pénzen több, mint kétszázezer forint. — Holland barátaink pu­ritán emberek, még köszö­netét sem vártak áldoza­tukért. Ám jött velük egy orgonista, énekesek, hogy kipróbálják a megújított hangszert. Gyülekezetünk szinte teljes létszámmal olt volt az orgonaavatón, ahol valami csodálatos hangu­lat kerekedett ki. A hollandok példája S hála a segítők iránt: feltétlen tenni aka­rásukat azóta is példa­ként emlegetjük. Követen­dő példaként az összefo­gásra, me.rt a szomszédos Újszilváson hamarosan egy új református templomot szeretnénk építeni, köze­lebb a fa’u közepéhez. Hol­land testvéreink lendületé­vel, precizitásával — újsá­golta Sipos Ete Álmos, a tápiószelei református gyü­lekezet lelkésze. (tóth) tás előtt hány fórumot járt meg, ahonnan hozzájuk utalták a tennivalót. Már­mint egy lakás kiutalását. Ugyanennyi s ugyanolyan magas hivatalokhoz írt, ki­lincselt a választások ■ után is. Ezt meg lehet érteni — gondolom én. Ekkora baj­ban minden követ megmoz­gatnak az emberek. Nehe­zen, leginkább egyáltalán nem tudnak higgadtan fi­gyelni azokra az őszinte magyarázatokra, hogy miért nem tudnak nekik segíte­ni. Azt, hogy miért nem le­het nekik olyan nyugodt fészkük, mint a többségnek. Érzékenyek, megsértődnek, gyanakodnak, beadvánsmk tömegét írják, befolyásos emberek segítségét remélik. A vékonyka termetű asz- szony most gyermekgondo­zó az egyik lakótelepi óvo­dában. Bár az eredeti fog­lalkozása pénztáros. Talán ha azt folytatná, többet ke­resne az itteni alig több, mint hétezer forintos fize­tésénél, de ez a hely közel van a lakáshoz, iskolához. Ha rosszul lesz, fuldoklik a kislánya, ide bármikor ro­hanhatnak. A gombapené­szessé vált négyszer négy és fél méteres albérleti szo­bában, ahol a fűszerektől a mosógépig és hármójuk ágyáig minden megtalálha­tó. asztmás lett a két gyerek. Mindkettőjüket klinikára hordja, rendszeresen gyógy­szert szednek. Ott mondták, máshová kellene elköltöz­niük. Fészekből kipottyant két kismadár. Andrea még alsó tagozatos, a betegsége miatt gyenge az eredménye, sokszor kap rohamot. — Ha a nyilvánossághoz fordul, a kicsit kényes rész­leteket is meg kell írnunk — említem a fiatalasszony­nak, s beleegyezően bólint, elmondja a sajnos elég szokványos történetet. Szé­pen indult házasság. Aztán a férfi inni kezd. Családi, tettlegességbe torkolló konfliktusok a gyerekek ká­rára. 1987-ben válás, va­gyonmegosztás. Az eladott lakás árából 300 ezer fo­rint jut. OTP-lakást venne részletre, de mondják a tisztviselők, hogy nem le­het, mert a részletfizetések­hez 'kicsi a keresete. Akkor következik az igénylés, az elutasítás, a fórumok vé­gigjárása. Mert a családi pótlékkal, más egyébbel 15 ezer forintos jövedelemből nyáron majd ötezer, télen hatezer forint megy el ar­ra, hogy albérlete ellenében fizeti a töbérlő teljes lakás­rezsijét. Ez hivatalosan úgy néz ki, mintha jól járt vol­na. Hisz nem fizet albérle­tet, így közben a régi lakás árát is fel kell lassan élni, hisz a válás után a háztar­tási felszereléstől kezdve mindent újra meg kellett vennie. Vizsgálták Rippelné hely­zetét sokan. Csóválták a fe­jüket, sajnálkoztak, igye­keztek segíteni, de eddig mindig elakadt az ügye. Pedig legutóbb már az év elején a városi önkormány­zat üléséig is eljutott. Ott viszont azt a jogi kifogást emelték, hogy neki koráb­ban volt lakása. Eladásá­tól számítva még nem telt el az öt év. Tehát elutasí­tották. Decemberben, már az öt év letelte után, elvileg fel­kerülhet a névjegyzékre — mondja Du ai Imola. Ezzel a jogot megszerzi, de a la­kás: még nem. Várnia kell. Egy évig? öt évig? Amikor lesz. Ki tudja? — A szociális és egész­ségügyi bizottság emelte a kifogást — emlékezik visz- sza a januári ülésre Paulina László és dr. Kovács Béla önkormányzat' képviselő, akikkel az utcán futunk össze. — Az asztmás gyerekek­ről ott nem volt szó — döb­bennek meg. Valahogy se­gíteni kellene. — A gyerekek — ismé­telgetik maguk elé ők is, én is. — Hát „sehol egy szabad kégli”? Kovács T. István Egcszscgiigyi alapellátás Egy vizsgálat 12 perc Az elmúlt időszakban országszerte megkezdődött az egészségügyi és a bizto­sítási rendszer reformja, amely természetesen válto­zásokat eredményezett Pest megye egészségügyi alapellátásában is. 1992-ben 2244 orvos kezdte meg munkáját me­gyénkben, ami 52-vel több, mint egy • évvel ezelőtt, mégis a végeredmény ugyanolyan elkeserítő, a második legrosszabb he­lyezésű megye címet ismét kivívtuk. A vidéki átlagnál öttel kevesebb orvos jutott a vizsgált népesség egysé­gére. Ezek a számok elke- serftőek, de ha figyelembe vesszük, hogy a megyében lakó emberek fővárosi in­tézményeket is igénybe vettek, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy Pest megye nincs hátrányosabb helyzetben, mint az ország többi megyéje. Az orvosok közül — szakképesítés szempontjá­ból — a nők 75 százaléka rendelkezik szakvizsgával, míg a férfiak 72 százaléka. A legtöbben fogászatra és belgyógyászatra szakosod­tak. A háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat létrehozásának, valamint a körzetek kialakításának és finanszírozási módszerének szempontjából lényeges az egy körzetre jutó népesség száma. Szükségszerű a ki­sebb körzetek kialakítása, amelyekben az ellátottak száma felnőtteknél 1500, gyermekeknél 800, fogor­vosi körzetnél pedig 3000 lakos lenne. A pillanatnyi­lag érvényben levő adatok szerint megyénk egy-egy körzetébe több mint két­ezer ember jut. A telítettség miatt egy betegre vidéken átlag 12 perc, városon pedig átlag 14 perc vizsgálati idő ju­tott. Pest megyében 18 olyan település van, ahol helyben nincs orvos. 77 községben pedig csak egy rendel. Az érintettek száma 104 ezer fő, a megye lakosságának mintegy 15 százaléka. A telekszomszédom ösz- szeVeszett a másik szomszédjával, eddig egy­más névnapjára, 'születés­napjára hetekig készültek, most az ügyvédeikkel ta­nácskoznak. A fiam egyko­ri osztálytársa rövid szó­váltás után megfojtotta ba­rátnőjét. Nincs nap, hogy ne olvasson az ember anya­gyilkosságról, apagyilkos­ságról, tizenéves korú utcai rablókról. A minapi újpesti futballmeccs után egy da­rabokra szaggatott metró- szerelvényt ki kellett von­ni a forgalomból, a vere­kedő suhancok olyan lég­kört teremtettek, hogy a rendőrök kénytelenek vol­tak fegyvert használni, né- hányan meg is sérültek. A békési Kétegyházán egy évek óta garázdálkodó ci­gánycsaládot úgy kívánnak megrendszabályozni az ot­taniak, hogy rájuk gyújt­ják a házat. A Pest megyei Túrán az egykori MHSZ- titkár, mezőőr — aki egyébként a kocsmából in­dult a határba — lelő két, néhány kiló körtét össze­szedett embert. Köröttünk meg: Nastase román külügyminiszter öszehívja a helsinki folya­mat nagyköveteit Buka­restben, s tiltakozik az el­len, hogy a magyar fővá­rosban világtalálkozót tar­tanak, ahol természetesen ott vannak az erdélyi ma­gyarok is. Boszniában sza­bályos népirtás folyik, Varsó környékén előbb Jegyzet Fohász békességért megkínozzák, majd föl­akasztják a tíz éve nyug­díjban lévő volt lengyel miniszterelnököt, s lelövik a feleségét is. Algírban bombát robbantanak, tíz halálos áldozat, a Vajda­ságban magyarokat, hor- vátokat űznek ki házaik­ból, hogy más néphez tar­tozókat telepítsenek a he­lyükre. Szarajevóból meg a minap már azt jelentette a rádió, hogy egyetlen éj­szaka 80 ember esett áldo­zatul az értelmetlen öldök­lésnek és 300-oin felül volt a sebesültek száma. Három évvel' ezelőtt, amikor folytak a politikai egyeztető tárgyalások a hatalom átadásáról, nem így gondoltuk. Abban re­ménykedtünk, hogv nem csak a közvetlen környeze­tünknek, de egész Európá­nak példát tudunk adni, hogyan kell egy- téveszmén felépült rendszert józan, okos, megfontolt politikai módszerekkel lebontani, s bevezetni helyébe azt, ami az egyetlen eszköz ahhoz, hogy megmenthessük a ka­tasztrófába rohanó orszá­got. A leváltott rendszer utolsó éveiben nemcsak az első ember, hanem mások is, mi hétköznapi embe­rek is, hangoztattuk, hogy ebben az országban béke van, meg valamifajta nem­zeti egység. Holott ez a bé­ke nem volt más, mint vi­har előtti csönd, amely az elégedetlenkedők elhallgat­tatása révén alakult ki, be­kötött vagy betömött száj­jal ugyanis nem lehet han­goskodni. A nemzeti egy­ségben sem volt egy sze­mernyi igazság sem, hiszen, aki nem evett kenyér nél­kül borotvaszappant, nagy­dolgát nem a damasztab- rosszal letakart asztalra végezte el és nem lopott .gőzmozdonyt — már a szo­cializmus jó építőjének számított. Azt a szocializ­must építette, amely kár­tyavárként omlott össze egy halvány fuvallatra. Nem volt nemzeti egység, mert akkor sem figyeltünk egymásra, mert akkor is hajlamosak voltunk rá, hogy a legtisztességtelenebb eszközökkel jussunk ide Ig­oréi g tartó talmi kis elő­nyökhöz. Valami egészen másban reménykedtünk 1989 szep­temberében. Abban re­ménykedtünk, hogy 10 és fél millió magyar a 24. órá­ban kapott egy utolsó esélyt.arra, hogy újjáépítse országát, hazáját, önma­gát. Eltelt három év, s eb­ből igen keveset valósítot­tunk meg. Mi leihet az oka annak, hogy az újrakezdés magasztos óráiban nem tud egységesedni a nemzet? Nem látjuk világosan a célt? Nem lennének meg eszközeink a cél elérésé­hez? Van célunk, vannak esz­közeink — és mégsem ha­ladunk úgy, ahogy kellene. Nem tudok másra gondol­ni, mint hogy az alantas szerzési vágy — mely kiöl- hetetlen az emberből, s amely a sokszoros ntnesek idején felgyülemlett ben­nünk —, most megbéklyóz- za gondolatainkat, cselek­véseinket. Nem tudunk igazán élni az új lehetősé­gekkel, félreértelmezünk dolgokat. A demokrácia ná­lunk ma még azt jelenti, hogy leüthetjük a rendőrt, egy év múlva majd mon­dunk valamit a bíróságon. A szabad vállalkozás ná­lunk ma még azt jelenti, hogy ott csapjuk be az adóhivatalt, ahol tudjuk. P ékességért fohászko- dóm. A nemzet maga alkotta békességért, a cél eléréséhez szükséges békes­ségért, a szabad alkotás bé­kességéért. Addig kell ezt a békességet kialakítani, amíg még van erőnk, amíg még nem gyengülünk el végképp a szomszéd, a hi­vatal, a rend elleni csatá­rozásokban. Amíg van erőnk fölemelni a fejünket. Hegyes Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom