Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK Másoktól is lehet tanulni Nehéz ügy a megye váltás A magyar vármegye­rendszert államalapító ki­rályunk, 1. István szervez­te meg, és mint ilyen — bár erről szinte semmit nem beszélünk mostaná­ban —, a világtörténelem legrégebben működő terü­leti köz:~azgatási rendsze­re. Egy több mint ezer esz­tendeje működő rendszer­nek e hatalmas idő alatt minden körülmények kö­zött változnia kell. Ezek a változások megyerendsze­rünkben a XIX. század végén, századunk elején kezdődtek, szoros össze­függésben a kapitalizmus hazánkbeli térhódításával. A kövezett utak és a vasút elterjedésével, a központi városok létszámának meg- ti" kedésével, ipartelepek kialakulásával mások let­tek a térségi kapcsolat­rendszerek. Sokáig tabu, mozdíthatatlan volt a me­gyék határa, annak ellené­re is, hogy a térképen kí­vül máshol nem voltak láthatóak ezek a határok. Jó száz esztendeje termé­szetes dolog már, hogy egyik megyéből a másikba átjárnak az emberek dol­gozni, vagy éppen gaboná­jukat megőrletni, vásárol­ni. . A leváltott rendszer 1950-ben létrehozta a ta­nácsi közigazgatást, ami .korlatilag nem sokat változtatott a megyehatáro­kon, de összevont néhány megyét, illetve annak az országon belül maradt ré­szeit. Így alakult ki Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szntmár. Bács-Kiskun és Györ-Sop- Ton megye. Ez az utóbbi megye a tanácsi rendszer kialakításával elveszített hét települést, azokat Veszprém megyéhez csa­tolták. Az önkormányzati törvény értelmében a te­lepülések az egységes köz­akarat kinyilvánítása után kérhetik eavik megyéből a másikba való áthelyezésü­ket. Így az említett bét. Veszprém megyéhez csatolt község közül há­rom már visszatért Győr- Moson-Sopron megyéhez. Néhány héttel ezelőtt a Nógrád megyei Nézsa köz­ség lakói népszavazáson döntöttek úgv, hogy kérik az Országgyűlést, a közsé­get csatolja Pest megyé­hez. Az okokról és a hely­zet. jelenlegi állásáról Su- rányi János polgármester­rel beszélgettem. — A népszavazás el­söprő többséggel bizonyí­totta, hogy Pest megyeiek kívánunk lenni. A referen­dum teljesen törvényes volt. A nanokban jártam dr. Inczédy János úrnál, a Pest Megyei Közgyűlés el­nökénél. aki írről tájékoz­tatott, hogy a közgvűlés szeptember 18-án dönt ké­relmünkről. a megyéhez való csatlakozási szándé- kim'-ról. Bízunk benne, hosv javunkra döntenek, és 18-át követően megindul­hat a hivatalos eljárás mindazzal kapcsolatosan, r.mit egv ilyen megyevál­tás jelent. 4 — Nyilván anyagi von- zata is van annak, ha Né­zsa átkerül Pest megyéhez. Ki fedezi és miből ezeket a költségeket? — Ez alig tartozik ránk, valahol valakinek dönteni kell ebben a kérdésben. A Nó-rád megyeieknek az a véleményük, hogy a me­gyeváltás költségeit a köz­ségnek saját erőből kell fedeznie. Ez képtelenség. ezt mi nem tudjuk és nem is akarjuk vállalni, több okból. Ha történetesen vállalnánk, és mi rendez­nénk az anyagiakat, lehet, hogy precedenst teremte­nénk, s a továbbiakban a kormányszervek mindenütt ezt a megoldást alkalmaz­nák. Szerencsére a Pest megyei főjegyzőnek más a véleménye, ő úgy gondol­ja, hogy a megyeváltás költségeit a köznonti költ­ségvetés tartalékalapjából kell fedezni. Én is ezt tar­tom tisztességesnek és he­lyesnek. Mert miről is van szó? Társadalombizto­sítási kartonokat, adóhiva­tali íveket kell áthelyezni, a balassagyarmati földhi­vatali kirendeltségtől a nézsai tulajdoni lapokat át kell vinni Pácra, a köz­ponti normatív támogatás községünkre eső részét Nógrád megyéből Pest me- gnéhez kell utalni. Én úgy gondolom, helytelen volna, ha Nézsának kellene eze­ket a költségeket viselni. — A napokban a Nóg­rád megyei lapban olvas­tam egy írást, mely lénye­gében helyteleníti azt, hogy Nézsa Pest megyéhez kí­ván csatlakozni. Mi erről a véleménye? — Én is olvastam a szó­ban forgó cikket, és bár­mily óvatos vagyok is, nem értek vele egyet. Kétségte­len, hogy gyermekeink ed­dig is járhattak iskolába Vácra. a dolgozók mehet­tek ugyanoda, annak elle­nére. hogy nógrádiak va­gyunk még most is. Meg­győződésem, hogy előre kell néznünk, és a század, az évezred utolsó évtize­dében olvan térségi kap­csolatrendszerbe kell be­ágyazódnunk, amely egy- kétszáz év múlva is műkö­dőképes lesz. Budapest hozzánk 62 kilométer. Sal­gótarján harminccal több. Tarjánba két autóbusz­átszállással lehet eljutni, két és fél. három óra alatt. Váci átszállással a fővá­rosba száz pere alatt ju­tunk el. Pest megyével pillanatnyilag Csővár köz­ség határán keresztül va­gyunk kapcsolatban, ha megépülne egv Nézsa—Cső­vár közötti near kilométe­res. pormentes út. még kö­zelebb kerülnénk Buda­pesthez. illetve a főváros agglomerációs települései­hez. — Polgármester tír! Az Országgyűlésnek van egy 1991-ben hozott határozata, miszerint a telenüléseknek táranév június 30-ig kell bejelenteni azt a szándé­kukat. hogy más megyéhez kívánnak tartozni. Nem késtek el önök? — Igen. ez elkerülte a figyelmünket. Ügy érzem viszont, hogy amennyiben a bürokratikus akadályo­kat minél hamarabb át- u górj tik. az év végére min­den hivatali ügyet rendije tehetünk, s akkor, remél­jük. kivételt tesz velünk az Országgyűlés, s a jövő év első napiától már Pest me­gyeiek lehetünk. — Nézsa a közvetlen kö­zelében lé vő községek szá­mára akár példa is lehet a jövőben, ha sikerül ez a megyeváltás. Mit gondol, nem indítottak el önök egy láncreakciót? — Erre most nehéz vol­na válaszolni. Tény vi­szont, hogy Vác vonzásá­ban él még a mi közsé­günkön kívül másik négy nógrádi település is, ös- agárd, Legénd, Alsópetény és Nógrádsáp. Azt hiszem, Nézsa csak akkor lesz példa, ha két-három év szívós munkájával be tud­juk bizonyítani, jól vá­lasztottunk azzal, hogy Pest megvéhez csatlakoztunk. Nehéz dolog a megye - váltás. Nehéz, mert törté­nél...! tradíciókat kell a sutba dobni, és nincs ki­dolgozol# rendszere annak, hogy mit lehet kapni, mik az előnyök egy-egy ilyen átp 'ésnél. A nézsaiak nem is előnyökért csinálták ezt, hanem hivatalos, legális formát akartak adni egy más kialakult gyakorlat­nak: ők máris jobban kö­tődnek Pest megyéhez, mint Nógrádhoz. Feltehe­tően az ország néhány községe megpróbálja majd követni példájukat, de út­törőknek most ők tűnnek, ha siker koronázza törek­vésüket. a példa fogalom­má válhat. A jovo a számítógépes nyilvántartásé A kommunális közművek elavult nyilvántartása sok­milliós kát# okoz évek óta. Korszerűsítésének lehető­ségéről, a közművezetékek számítógépes nyilvántartási rendszereiről Nagykanizsán tartottak a minap szimpó­ziumot a dunántúli városok önkormányzati, valamint közműépítő és -fenntartó szervezetei és a földhivata­lok szakemberei. A tanácskozáson a né­metországi Triplán mérnö­ki iroda tulajdonosa mutat­ta be a „szólóban” és egy­mással összekapcsolva is működő modern közmű- adattári rendszereket. Éz a fejlett technika lehetővé teszi, hogy egy központi adatbankból mindenfajta kommunális vezetékhálózat paraméterei, térképei „le­hívhatók” és az esedékes átépítések vagy javítások naprakészen ellenőrizhetők legyenek. Emellett a szá­mítógépes rendszer új vi­zes közművek, kábel- és gázvezetékek összehangolt megtervezésére is alkalmas. Kitűnt, hogy a jelenlegi hazai dokumentálási mód­szerekre nem lehet számí­tógépes programot építeni, hanem új alapadatbázisra van szükség. Ennek költsé­geivel együtt egy közepes nagyságú város közműadat­bankja több tízmillió fo­rintba kerül ugyan, de a munka és az idő megtaka­rítása, valamint a rendkí­vüli pontossága révén költ­ségei néhány év alatt meg­térülnek. A nemzetközi kapcsolatok nagyon fontosak egy ország élete, megítélése szempont­jából. Ennek az egyik lé­nyeges eleme a gazdasági együttműködés. A kultúra vagy az oktatás területén kialakított információs, kö­zös tevékenységek csak to­vább mélyítik a már meg­lévő vagy kibontakozó kö­tődéseket. Dr. Bobál Pál, Jász- Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád Megye Köztársasá­gi Megbízotti Hivatalának kabinetfőnöke elmondotta, hogy fontos állomáshoz ér­keztek az erről folytatott tárgyalások. Az Overture nemzetközi program kere­tében az olaszországi Pie­monte tartomány partnere­ként hazánkat jelölték ki. Ez a gazdasági, kulturális kapcsolatok kialakítását je­lenti, amellett hogy a szak­emberképzés terén is segít­séget nyújtanak nekünk. E feladatok ellátására jelen­tős nemzetközi anyagi tá­mogatást nyert az olasz tartomány. Több lépcsőben folytattak már megbeszélé­seket e tények ismeretében, s hamarosan újabbakra is sor kerül. A novemberi torinói vá­sárra magyar szakembere­ket is várnak. A tárgyalá­sok előkészítése zajlik je­lenleg, előrelépés akkor várható, ha konkrét javas­latokkal állnának elő hazai részről a hivatal e témával foglalkozó munkatársai. A tervek, elképzelések szerint nem csak a népművészek, hanem zenekarok, az Ope­raház művészei is bemu­tatkozhatnának Olaszor­szágban. A sport terén is van mit felmutatnunk. A gyermek vívóválogatott versenyen vehetne részt, az még nem eldöntött, a torinóiak jön­nének ide, vagy a magyar csapat utazna oda. A gaz­dasági kapcsolatok kimun­kálásánál a hazai elmara­dottabb térségekben kínál­nának befektetési lehetősé­geket az olasz vállalkozók­nak. A torinói Fiat autó­gyár jó partner lehetne eb­ben. A Piemonte tartomány mezőgazdasági eredményei itthon is hasznosíthatnak lehetnek. E hónapban kül­dik el a konkrét elképzelé­seket Olaszországba. Ha az előkészítő munka jól sike­rül, nemsokára tárgyalóasz­tal mellé ülhetnek a tarto­mány vezetői, Gian Paolo Brizio és Bianca Vetrino Mikola, hazai részről dr. Szentgyörgyvölgyi Péter a főváros és dr. Skultéty Sán­dor Nógrád, Pest és Jász- Na gy k u n -Szó! n o k megye köztársasági megbízottja, a gazdasági szakemberek kí­séretében. Hazánk meilett Csehor­szág és Szlovákia, Horvát­ország, Lengyelország és Szlovénia kapcsolódhat be a hexagonálé országai ál­tal jóváhagyott szakember- képző programba. Ennek színhelye Hollandia lesz. Előnye az, hogy a teljes ré­giós szakemberképzést európai támogatással tud­nák megszervezni, kiemel­ten kezelve a közigazgatási ismeretek elmélyítését. A lengyel Bielsko-Buila tartományban októberben kerül sor arra a rendez­vénysorozatra, amelyben a magyar kultuális értékeket bemutató előadások mellett a köztársasági megbízotti hivatal és a vajdaság ve­zetői, valamint gazdasági szakemberek is találkoz­nak, a szorosabb együtt­működés kialakításának céljával. J. Sz. I. Hegyes Zoltán A jelek szerint már Pé- celen sincs összhang a képviselői testületben, a kezdeti egység megbom­lott. S ez elsősorban a dön­tések meghozatalában, vagy a korábbi megállapodások utólagos felülbírálásában mutatkozik meg, mely jog­gal ébreszti a kívülálló­ban azt az érzést, hogy a képviselők sem a döntés pillanatában, sem most utó­lag nem állnak a helyzet magaslatán. Teleki Gyula polgármes­ter meghívására egy ilyen ügyben jártunk a helyszí­nen. Arról, az ominózus vi­táról van szó, mely az augusztus 28-ai testületi ülésen robbant ki, s utó­hullámai még mindig ott rezegnek a közhangulat felszínén. Az előzmények közel egy­évesek. Akkor, egészén pontosan november 22-én döntött-úgy a képviselő- testület, hogy 1992-ben szerkezetátalakítást ha j­tanak végre a helyi mező- ; gazdasági szakközép- és szakmunkásképző iskolá­ban. E döntés értelmében az új tanévtől, tehát szep­tember 1-jétől beindul a hatosztályos német—angol tagozatos gimnázium, a négyéves közgazdasági po­litechnikum, valamint a négyéves mezőgazdasági szakközépiskola, illetve az ötéves technikum. A szerkezetváltási tör- rekvéseket elsősorban az a felismerés indította el. hogy a mezőgazdaságban bekö­vetkezett változások miatt a jövőben kevesebb szak­embert igényel ez a terü­let. Következésképp adas­sák meg a péceli gyerekek­nek, hogy több lehetőség közül válasszanak, így a gimnáziumot is. A döntés a szakminisz­térium tetszését is elnyer­te, mert megjött dr. Do­bos Krisztina helyettes ál­lamtitkár jóváhagyása. Ezt követően megkezdőd­tek azok az adminisztratív és műszaki előkészületek, amelyek egy ilyen átállás­hoz szükségesek. És persze ennek ismeretében kezdték beíratni a szülők a gyere­keket az 1992—93-as tan­évre. (Csupán a gimná­ziumba háromszoros volt a túljelentkezés.) A fentiek ellenére, mint derült égből a villámcsa­pás, úgv jött az augusztus 28-án felvetett javaslat, módosítsák a szerkezetvál­tást, mert a gimnázium be­indításához nincsenek meg a tárgyi és személyi fel­tételek. Mindezt három nappal a tanévnvitás előtt! A javaslatot Kaszab Ist­ván képviselő terjesztette elő, de a háttérben Lestyán Péter képviselő állt, aki nem más, mint a péceli Ráday Pál Gimnázium igaz­gatója. Hogy miért az utó­lagos okvetetlenkedés? — Az igazgató úr idő­közben felmérte annak a veszélyét, hogy az újonnan induló hatosztályos gim­názium elszippantja az ő iskolájából a gyerekek egy részét. Ez a veszély azért is reális, mert a péceli gim­názium nem a legjobb a megyében, az ország 186 hasonló intézménye közt a 184-ik helyen áll, tehát majdnem az utolsó. A fenti minősítés Teleki Gyulától származik, mely­ben osztozik Kiss József képviselő is. Azt mindket­ten hangsúlyozzák, hogy a gyenge besorolásért nem a tantestület a ludas. Az igazgató teremt olyan lég­kört, amiben sem a taná­rok sem a diákok nem iga­zán érzik jól magukat, s ez kihat az eredményeikre is. — Mi önzetlenül alkal­mat kívántunk teremteni a szabad iskolaválasztás­hoz, s mindazok, akik eb­ben támogattak, csakis a gyerekek érdekét nézték. Sajnos ez a nemes cél me­net közben léket kapott s fennakadt a magánérdekek zátonyán. Konkrét példát is mondhatok. Galkó Jó- zsefné képviselő tavaly még a szerkezetváltás híve volt, ő is megszavazta a dön­tést. Ma viszont a leghan­gosabb az ellentáborban. Hogy miért? Mert időköz­ben beígérték neki a me­zőgazdasági iskola igazga­tói státu.sát. amiiből a kö­zelmúltban kitúrták az ed­digi igazgatót, Krisztbaum Évát. Vagyis Galkónénál is a magánérdek került elő­térbe, mit sem törődve a gyerekek érdekeivel. Teleki Gyula a fentiek­hez egy petíciót is ..mellé­kel”, melyben 73 elkesere­dett szülő nyomatékosan arra kéri őt és a képvise­lőket, hogy a megkezdett szerkezetváltási elképzelé­seket az eredeti formában érvényesítsék. (Menet köz­ben elhangzott ugyanis az a javaslat, hogy a most be­indított gimnázium első­éveseit jövőre, már mint másodéveseket, csapják hozzá a Ráday Gimnázium- hoz.) — Patthelyzetben va­gyunk. A képviselő-testü­letnek a törvény értelmé­ben jogában áll az iskola eredeti profiljának a visz- szaállítása, félek, hogy meg is teszik. De vajon van-e erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy magánérdekek előtér­be helyezésével gátolják a szülőket és gyerekeket a szabad iskolaválasztás jo­gában? — teszi fel a kér­dést Teleki Gyula és Kis* József. Mi csak arra vállalkoz­hatunk. hogy a kérdést — kommentár nélkül — a nyilvánosság előtt is fel­tesszük. Megválaszolására a péceli képviselő-testület il­letékes, pontosabban azok, akik ma megkérdőjelezik önmaguk tegnapi döntését. Matula Gy. Oszkár TECNAP JÓ VOLT, MA MÁR ROSSZ Magánérdekek szorításában

Next

/
Oldalképek
Tartalom