Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám

^yilkoHyär,-. ^ vaW* „ *mX « ••>:• •' W H K if?:; ' .|;v»iw,i"'’ \ m* S«vy* * £ ./.: •.!••* i * .: Kiskunlacháza 720 eve Tegnap kezdődött a kis­kun kulturális napok ese­ménysorozata Kiskunlachá- zán. A megnyitó ezúttal jeles eseménnyel társult: idén ünnepli a község fenn­állásának 720. év fordulóját! A kulturális napokat — mintegy bemelegítésként — futóversennyel indították délután kettőkor, a győzte­sek pedig az ünnepi műsor után vehették át jutalmu­kat. Fél ötkor két kiállítást nyitottak meg. Az egyik a község múltját és jelenét mutatja be fotókon és tár­gyi emlékeken keresztül, a másik Tabajdi István népi fafaragó művész munkáival ismerteti meg a közönséget. ötkor kezdődött meg a születésnapi ünnepség, ez­úttal torta nélkül. Pedig abból a tortából, amin el­fér 720 gyertya, minden vendégnek bőven jutott volna. Kocsis Mihály polgár- mester ünnepi beszéde után a Kiskun népdalkor elő­adása, majd a Munkácsy- iskola irodalmi szakköré­nek „Szülőföldem” című előadása következett. Este­ledett már, amikor a felújí­tott és bővített Munkácsy Általános Iskola (fotónk az első oldalon) ünnepélyes átadására sor került. Méltóképpen zárta az ünnepi műsort Lukács Sán­dor érdemes művész elő­adói estje. A drámapedagógia Pest megyében Nagy András László, a Pest Megyei Információs Központ munkatársa „civil­ben” rendező, ezért nem­csak az egészséges lokálpat­riotizmus megnyilvánulása­ként könyvelhetjük el a Pest megyei gyermekszín­játszókat értékelő kijelenté­sét: „Jelenleg az ország leg­jobb produkciói a megyé­ben vannak, a legjobbnak tartott rendezők innen ke­rülnek ki, mint új tanfolya­mok előadói.” A gyerekek mellett a diák- és felnőtt színjátszók is komoly eredményeket ér­tek el az idén, gondoljunk akár a gödöllői Kerekasztal Színházi Társulás országos sikereire és a Német Szín­padi Művek Szemléjén nyert második díjára, vagy a — szintén gödöllői — fel­nőtt színjátszók elismerésé­re: a Kazincbarcikán ren­dezett nemzetközi szín,ját­szófesztivál megoszlott fődíjára. A gödöllőiek mellett ki­emelkedően jól szerepeltek a váci, budakeszi, inárcsi és bagi gyerekcsoportok is! Salinger könyveinek egyik főszereplője, Seymour Glass egy alkalommal go­lyózás közben azt tanácsol­ja öccsének, hogy he akar­ja erőszakkal elérni a si­kert, akkor győz. ha nem céloz „annyira”. így játsz­hattak a Pest megyei gye­rekek is: nem célozták meg 6 a győzelmet. A rendezők minden szín játszó-találkozó alkalmával hangsúlyozták, hogy nem a verseny a fő cél, hanem a játék, egymás szórakoztatása. Nagy And­rás László így fogalmaz: „A gyermekszínjátszás jelentősége messze túlnő a művészeti tevékenység ha­tárain. A modern pedagógia széleskörűen felhasznált módszere a drámapedagó­gia, mely a gyermekek szo­cializációjában, kreativitá­sának fejlesztésében, kom­munikációs készségük ki­alakításában kiemelkedő je­lentőségű. A drámapedagó­giának mintegy mellékter­méke a színpadon megje­lenő produkció.” Pest megyében tíz éve alkalmazzák a drámapeda­gógiát, mint nevelési mód­szert, azóta nagyon sok ki­váló együttes „nőtt fel”, az 1992-es találkozókra már 50 csoport legalább 60 pro­dukcióval jelentkezett. Ta­lálunk köztük olyanokat is, akik felnőtt, profi színház­hoz szeretnének hasonlíta­ni, ez az, ami nem szokott sikerülni! Sajnos a találko­zókat követő — olykor elég kemény — szakmai bírála­tok sokszor elveszik a ked­vét szereplőknek és kezdő rendezőknek egyaránt, né- hányan abba is hagyják, pedig ahogy a fesztiválok rendezői hangsúlyozni szok­ták, nem a dobogós hely elérésére kell törekedni! Ezt itt most azért említem, mert új térségek, új intéz­mények és vállalkozó szel­lemű, de tapasztalatlan pe­dagógusok szeretnének be­kapcsolódni ebbe a munká­ba, és egy új csoport álta­lában mindig bizonyítani akar. Legközelebb október 17-én indul egy alapfokú színjátszó-rendezői tanfo­lyam a dabasi Kossuth Mű­velődési Házban, melyet a megyei információs köz­ponttal együtt szervezne«, elsősorban a helyiek és a Dabas környékiek számára. Akiket érdekel, október el­sejéig jelentkezhetnek Ta- podi Katalinnál (2370 Da­bas, Szent István u. 433.), vagy Nagy András László­nál (2000 Szentendre, Pát­riárka u. 7„ tel.: [26] 10-360). Ezt a környéket az inár­csi színjátszó csoport teite híressé, vezetőjük, Kovács- né Lapu Mária készségesen vállalta, hogy segítséget nyújt az alakuló, új együt­teseknek. Maga a tanfolyam előre­láthatóan 160 órás, a fog­lalkozásokat tíz alkalom­mal, szombatonként tart­ják. A résztvevők számára nyári szünetben egy nyolc­napos szakmai tábort is szerveznek. Minderről rész­letes tájékoztatást kaphat­nak azok is, akik megje­lennek az október 3-án megrendezésre kerülő Pest Megyei Színjátszó Szakmai Napon a dabasi művelődési házban, ahol a tanfolyam részletein kívül megismer­kedhetnek a megyei drá­mapedagógusok éves prog­ramjával és megtekinthetik a gödöllői Kerekasztal Szín­házi Társaság nagy sikerű produkcióját, a Sárkányok ellen (Fehér ló fia és tár­sai) című előadást. p. e. Részletek a kiállításról (Erdősi Ágnes felvételei) Lássátok, halljátok egymást! Az Ausztriában élő ma­gyarok mindennapjait, kul­turális ’ és társadalmi szo­kásait. az osztrák polgárok­hoz való viszonyát elemző könyv premierjének adott otthont az írószövetség. Szépjalusi István; Lássátok, halljátok egymást! című kötete a magyar irodalmi szociográfiák hagyományait viszi tovább egyéni voná­sokkal gazdagítva. A szerző a könyvben 1970-ben megkezdett ötéves szociológiai felmérések eredményeit teszi közzé. A kérdőívekkel 709 családot keresett fel Ausztria 122 helységében, s munkája so­rán 100 ezer kilométert tett meg. A kötet első kiadása 1930-ban jelent meg, a most bemutatott második kiadás utószó gyanánt számot ad a 80-as években tapasztalt változásokról. Szépfalusi István azt is közölte: az epilógust a készülő második kötet csírájának tekinti. Az író egyébként Auszt­ria egyetlen magyar nyelvű protestáns lelkésze, aki „másodállásban” egészen a legutóbbi időkig kiadói lek­tor és a Bécsi Egyetem előadója volt. A könyv ausztriai bemutatója szep­tember 16-án lesz hazánk bécsi nagykövetségén. A SZENTMARTONI MÚLT KÖTELEZ Iskola lesz a központ koronája Tápiószentmártont a ko­rabeli források a XVI. század derekán a Tápió- vidék egyik legjelentősebb településeként tüntették fel. A török hódoltság kincs­tári lajstromaiban ugyan szerepel, de 1690-ben már igencsak néptelen. A meg­semmisülésből feltápászko- dott a falu, majd élte a maga életét egészen az utóbbi esztendőkig. Mos­tanság viszont mintha meg­lódult volna valami a szkí­ta aranyszarvas földjén ... Ősztől iskolát építenek, nem akárhol, nem akármi­lyet. Közben jövőre egy önálló szennyvíztisztító te­lepet készítenek, hogy az­után csatornázni tudjanak. Másik öt községgel társul­va idén kezdik a földgáz vezetését, s mindent elkö­vetnek, hogv mielőbb kor­szerű telefonhálózathoz jussanak. A dolgok idősze­rű alakulásáról a kábelté­vé helvi adásában számol be rendszeresen a nagy­község - önkormányzata. Csoda-e. hogy Tóth János azon kevés polgármesterek egyike, aki nem a szűkös anyagiak el na na szólásával kezdi mond'Vfá.iát? — Évek óta csak toldoz- gattu k -fo! dozgattuk a fa­lu közepén lévő egykori öreg iskolaépületet, amely életveszélyessé vált. A te­tőcseréhez gyengék a vá­lyogfalak. A kisegítővel együtt kilenc alsó tagozatos osztálv elhelyezéséről, sőt mi több. a századvégi igé­nyek kielégítéséről van szó. Helyébe akarunk új iskolát. Nem toldozgatnak Az így indokolt döntést követően tervpályázatot írt ki a szentmártoni képvi­selő-testület. A nyolc in­duló közül a Bácsterv fu­tott be Kecskemétről, mi­vel ők nem csupán „infra­strukturálisan” gondolkod­tak, hanem építészetileg is „feldobni” akarják az amúgy megkopott, sablo­nos településképet. Hogy ez mit jelent? — Épp a központot csú­fítja az ÁFÉSZ Tüzép-te- lepe életveszélyes állapot­ban lévő raktárával. A fa- luszépítők, környezetvédők szemében méregfog volt már, amit most kihúzunk, noha csak jogi úton tudjuk rendezni az ebből kelet­kezett vitát. Remélhetően a közakarat győzedelmes­kedik, a terület tulajdon­joga rendeződik. Mert jobb helyet aligha találnánk az új iskolának — mondta nyomatékosan a polgár- mester. A kúria folytatásaként j Valóban, a szóban forgó teleli sarkával a már szé­pen kialakított Fő térre néz, ráadásul ez itt Szent- márton belterületének leg­magasabb pontja. Nem vé­letlenül emelkedik szélén a Kubinyi-kúria, amely vi­szont az önkormányzaté, s így eleve betervezték a leendő iskola patinás múlt­idéző részeként. Benne alakítják ki a 600 adagos konyhát, a közterület felé nyitott és a helybéliek ál­tal is látogatható éttermet. A tetőterét ugyancsak be­építik maid vendégháznak, ahol harmincán kaphatnak szállást egy időben. A kú­ria folytatásaként egy azonos léptékű és karakte­rű épületszárnyat alakíta­nak ki, ide kerül a tan­testület. Innen indul ki az úi, nvolc tantermes isko­laépület. amelyhez a Bar­tók Béla úi felől szaktan- termek készülnek, e nyak­taggal a nemzetközi verse­nyek rendezésére is alkal­mas tornacsarnok csatlako­zik. S hogy a komplexum teljes legyen, egy tanuszo­da még belefér az elkéD- zelésekbe. Az éoületeffyüt- tes a zsibongót és díszteret veszi körbe úgy, hogy az közvetlen kaocsolódik a község főteréhez, s ezzel önmagában is „rangot” sd az oktatási intézménynek. Jól beleillik, „feldobja” a környezetet, miközben a kisdiákok játékosságát ugyancsak figyelembe ve­szi. Mindez mai árakon 150 milliót érő beruházás: ben­ne foglaltatik közel egy­harmados arányban a tor­nacsarnok is. Hogy miből telik erre most Tápiószent- mártonban? Élnek a lehetőséggel — Tavaly megpályáztuk a sportlétesítmény költsé­geinek negyven, az idén az iskola építésének ötven százalékát. Az életveszé­lyes építmény kiváltásáért az önkormányzati törvény szerint ennyi jár. Egysze­rűen élünk a lehetőséggel. Tényleg nem panaszko­dunk még csak az elosztás miatt sem, de amiatt vi­szont igen, ha év közben hoz a kormányzat olyan bér- és szociális intézkedé­seket, aminek szerinte ná­lunk van a fedezete. Mond­juk a közszolgálati tör­vény esetében — dohogott Tóth János. A gondokkal együtt 1994. szeptember elsején már az új iskolát, tornacsarnokot akarják felavatni. A szennyvíztisztító és a csa­tornahálózat építése jövőre indul, s három év alatt ké­szül el a kétszázmilliós, im- . már kisvárosi léptékű és igényű közmű. Ez utóbbi — mármint a kisvárosi igények — lehet, hogy csak a múlttal való kacérkodás, vagy inkább annak a túlszárnyalási vá­gva. De ha már Nagykáta után Tápiószecsö és Tápió- szele is megteszi itt a szomszédban, hát Tápió- szentmárton miért marad­na el ezen a téren? Főleg, hogy 1995-ben lesz ötszáz éves. legalábbis 1495-ben emlegették először oklevé­len Tápiószentmárton ne­vét. S a múlt ugyebár mégiscsak kötelez ... Tóth Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom