Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-02 / 207. szám
Mind több portán parádéznak Szeressük a pánikat Valamikor gyermekkorunkban csak a cirkusz íű- részporral felhintett ma- nézsában láthattunk póni- louat. A gyerek — nyilván azért, mert maga is kicsi — vonzódik a kölyökállatok - hoz. Az már a boldogság teteje volt, ha előadás előtt még a sátorcövekak mellett legelésző lovacskának egy szem kockacukrot adhattunk izzadt tenyerünkből. Mára megváltozott a helyzet. Ami évtizedekkel ezelőtt még legmerészebb ólmainkban sem fordulhatott elő (akkoriban a vágyak még-még elérhető csúcsán a bicikli lebegett), az ma már némelyeknek megadatik. A tinédzserek egy része drága motorokon robog, ám vannak, akik többre becsülik a parányi pónipaták kocogását. Vidéken egyre több családnál honosodik meg a pónitartás. Van, ahol a tágas garázs szegletében szorítottak neki helyet, máshol istállót építették a számára. Az aprócska lovacskák kezdenek újfajta státusszimbólummá válni. Lám, mi ezt is megengedhetjük a gyerekünknek. Kezdjünk számolni! A havi és az országos állatvásá- rokon egy kiscsikót har- minc-negyvenezer forintért kínálnak. A múltkoriban Nagykörösön egy budapesti tenyésztő száztíz- ezerre tartott egy pár nagyon szép, színben, méretben összeillő hároméves fogatolt jószágot. A miniatűr hintó i,s kóstál vagy negyvenezret, és akikor még a lószerszámról nem beszéltünk. Szóval egy ol- csóbbfajta autó árába kerül ez az egyébként kedves passzió. Ahol a szülők gazdálkodnak, ott egyszerűbb a helyzet. A csekély takarmányigényű liiiputiak tartása alig kerül valmibe. Ha nem a hetvenöt centi magas törpelovat tartják, mint amilyeneket a múltkom »fUA; r -M ■MVrtbl-: * •: *5^« « riban Tápiószentmárton- ban hirdettek, hanem a valamivel nagyobb Wales pónikat, akkor azok még használhatók is a gazdaságban. A napi takarmánymennyiséget, frissen kaszált sarját, egyebet behozzák a föld széléről. Kisebb mennyiségű tápot elfuvaroznak a boltból stb. Másoknak jövedelem- forrása a pónitenyésztés. Ceglédi ismerősöm, aki a külterületen, a Budai úi mentén létesített farmot, még ménesgazdát is fogadott a szépen szaporodó állományhoz. Ö a gyerekeknek akart kedveskedni, f.o- vasiskolán törte a fejét, hiszen ott a szabad mező. rgen ám, de a zord orvosi szakvélemény olyan létesítmények megépítésére is kötelezte volna, amelyek, meghaladták az ésszerűség határát — és anyagi lehetőségeit. Egy abonyi gazda tucatnyi lovacskát nevel. Általa Iván háztól eladja a szaporulatot, vásárba csikót ritkán kell vinnie. A vételár alku tárgya. Látni azt, mikor komoly a vevő szándéka, és olyankor engedni is érdemes valamennyit a biztos üzletkötés érdekében. Dánszentmiklóso n egy vállalkozónak két kislánya van. Amikor a nagyobbik kijárta az általános iskolát, kismotort kapott, mert az volt a szíve vágya. A kisebbik az első osztályba indult. ö egy takaros póni után sóvárgott. Neki is teljesült a kívánsága. „Majd felnőnek együtt” — tartották a szülők, de a pici paci alig lett nagyobb. Ceglédbercel főutcáján átautózva, az egyik ház előtt a zöld gyepen — futó pillantásra — mindig megkeresi a tekintetem a békésen legelésző lovacskát. Hozzátartozik már az utca- ir** képhez, mint valamikor a pávák a szép kertekben. Ne bánkódjunk, hogy nekünk nincs, szeressük a : pónikat! (tamasi) A JO VON EK TANÍTANAK Becsengetés 1994-ben Lehet, nem túl frappáns ötlet egy majdani iskola modellje és Mózes frigyládája közt hasonlóságot keresni, noha van bennük valami közös. Mózes a tízparancsolat kőtábláit zárta a frigyládába, s a tízparancsolat betartásától várta népe megmaradását. Zsadányi László igazgató a szobájában őrzött modellben látja testet ölteni az általa (is) megálmodott új iskolát, melynek falai közt az eddiginél is magasabb színien folytathatják az elődök elkezdett munkáját. Ez is a megmaradást szolgálja s egy település szellemi életének szinten tartását. Az ócsai Bolyai János Gimnázium már rég megérett a bővítésre, mindenekelőtt azért, mert az iskola iránti „kereslet” meghaladta a „kínálatot”. És itt csakis az iskola alapterületére és infrastrukturális adottságaira gondolunk, s nem a testület munkájára. Az iskola mind markánsabb szerephez jut a a térségben. Három évvel ezelőtt 160 diákkal kezdték a tanévet, tavaly már 310-zel, vagyis két év alatt kis híján megkétszereződött a diákok száma. Az már a bővítés terveinek elkészítésekor nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen nagyságrendű beruházást nem lehet „egy szuszra letudni”. Részben a 'pénz miatt, másrészt a munkálatokat úgy kell összehangolni, hogy közben a tanítás is zavartalanul folyjon. Az előrelátókat igazolta: az első ütem befejezése után jelentős idő telt el, amíg a második menethez is összejött a pénz. A nagyberuházásnak ez a leglátványosabb és legköltségesebb objektuma. A kétszintes, szuper- modern tornaterem végösz- szege meghaladja a 60 millió forintot. Nem tudni, hogyan alakulnak a dolgok, ha a tornaterem-építés nem kiemelt helyen szerepel a kormány- programban. A mai nehéz gazdasági helyzetben alighanem ezzel volt szerencséje az ócsai gimnáziumnak (is). Az új épületszárny 300 négyzetméteres lesz. Az alagsorban kap helyet az edzőterem, a szertárak és a vizesblokk. A földszinten a hagyományos tornaterem, míg a tetőtérben három tanterem, melyeket a legkorszerűbb irodagépekkel szerelnek fel, valamint az áruvizsgálathoz szükséges laboratóriummal. — Ezekre feltétlen szükség van, hisz bővült a profilunk; az intézményben már nem csak csupán gimnázium, kereskedelmi szak- középiskola is működik. Nem véletlen, hogy annyira megnőtt a Bolyai iránt az érdeklődés, évről évre mind többen jönnek Ócsá- ra tanulni. Ahhoz, hogy minden szempontból jól felkészült, sokoldalú szakembert képezzünk, kondíciók szükségeltetnek. A diákok már itt. az iskolában el kell sajátítsák azoknak az eszközöknek a használatát, mellyel a majdani munkahelyükön dolgoznak. Zsadányi László olyan lelkesedéssel beszél ezekről a gépcsodákról, mintha már mind ott lennének ládában, becsomagolva. Pedig azokra még várni kell, az ütemterv szerint még jó két évet. Ha minden jól megy, 1904 szeptemberében az új tornateremben és a három szaktanteremben is becsengetnek. A makettből vasbeton, üveg- és favalóság lesz — ahogy a tervezők megálmodtak. (—ni. gy. o.—) MUNKA NÉLKÜLI PEDAGÓGUSOK Hogyan öltözzünk álláskereséshez ? (Folytatás az 1. oldalról.) sze kétezer-ötszáz álláshelyet hirdettek meg. Solymosi Sándor, a Pest megyei szövetség titkára kérdésünkre elmondta — igaz, hogy ők is csak tavaszi információkkal rendelkeznek —, százötvennyolc munka nélküli pedagógust jeleztek a megyében. Ez akkor az országos adatok összehasonlításánál az „előkelő” hatodik helyet jelentette. Valószínű, hogy e számok azóta tovább növekedtek, mint ahogy az összesített adatok sejteni engedik. A megyei munkaügyi központ munkatársainak segítségével augusztus 12- én találkozót szerveztek a A másodszor megrendezett budaörsi szabadegyetem — melynek szervezője a Magyar Művelődési Intézet. életre hívó atyja pedig Szász János tanár úr a helyi Illyés Gyula Gimnáziumból — alaptémája a mai magyarországi helyzet, a nemzettudat állapota és a még alig látható jövő, a kárpát-medencei magyarság jövője volt. Életszínvonalban, az Európával való kapcsolat- tartásban, belpolitikában óriási a különbség a velünk közvetlenül határos országok és hazánk között. Az anyaország mindig is példa, eszményített, szent fogalom volt a Trianonnal elszakított országrészek magyarjainak, természetesen tekintették magukat a nemzethez tartozónak. annak ellenére, hogy szülőföldjük felett akár két másik hatalom is országoít 1913 óta. Mi változott? Mi a helyzet ma? Milyen lehet, milyen legyen a jövő? Erről beszélgettem a szabadegyetem hallgatóival. Anyaországi példa — Szerintem jottányit sem változott a helyzet hetvennégy év alatt — véli Winter Péter, a kolozs4 CJíirífin SZABADEGYETEM BUDAÖRSÖN Tanuljanak meg hálót szőni vári Művelődés egyik szerkesztője, kiváló Er- dély-ismerő. — A többségében román- és ruténlakta Máramarosszigeten olyan csodálatos március 15-i ünnepségeket rendeznek minden rendzavarás nélkül, hogy az itteniek megirigyelhetnék. Amióla szabadabban utazhatunk, nyolcvanéves bácsik vállalják a viszontagságokat azért, hogy egyszer láthassák Budapesten az Országházat, hogy elmehessenek fejet hajtani a Hősök terére. A harmincas-negyvenes nemzedékben kevesebb a nosztalgia, több a gyakorlatiasság, az ő nemzettudatuk másfajta, de nem kevésbé erős. Mi olvassuk a magyarországi lapokat, többet járunk át, s ha meg is próbálunk védekezni ellene, az anyaországi közhangulat átragad ránk. — Én csak az utóbbi három év hangulatváltozásáról szólok — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Szöllősi Tibor, a Tisza menti Técsőről, Kárpát- Ukrajnából. — Amikor a magyar ellenzék a hatalomátadásról megegyezett az addigi egyetlen párttal 1989-ben, Magyarországon mindenki remélt, lelkesedett, tervezett. Ezzel szemben most azt látom, az emberek csendesebbek, várakoznak, elbátortalanod- tak, alig-alig beszélnek a jövőről. Ez nekünk is nagyon kínos, mert Ukrajna Kárpátoktól nyugatra eső területén a magyar lakosság politizálása sokáig példa volt más nemzetiségek előtt, bárki szívesen fogadott bennünket partnernek. Ügy érzem, Magyarország bajai átgyűrűztek a határokon, közénk, kisebbségi magyarok közé. Békés együttélés — Székelykeresztúr polgármestere vagyok — mondja Benyovszky Lajos agrármérnök. — Városunk 11 ezer lakosának mindössze három százaléka román vagy cigány, a többi magyar. Román pártok, szervezetek az utóbbi időben megpróbáltak egy pár román családot — ígéretekkel, anyagiakkal — visszacsalogatni Ó-Romá- niába. Senki sem ment el, jól érzik magukat, mondták nekem, velünk, közöttünk akarnak élni. Ez kiváló példája annak, hogy a nemzetiségek közötti békés együttélés Erdélyben többszörösen bizonyított tény. A magyar nemzettudat megtartásának, megerősítésének az útja nem a nacionalizmus, hanem a példaadás. Arról szeretnénk példát adni a magyaroknak és másoknak, hogy ránk figyel az anyaország, mi az ő segítségükkel hamarabb találunk kapcsolatot Európával. Nem halat kérünk, még csak azt sem, hogy tanítsatok meg halászni. hanem azt. hogy tudiunk hálót szőni, hogy legyen eszközünk. Nem mindennap érzékelhető segítség kellene nekünk, hanem olyan, jövőt ígérő gazdasági kapcsolatrendszer, ami akár egész Romániában is példa lehetne. Románia gazdasági bajai kizárólag belső eszközökkel nem oldhatók meg, ha Magyarországról jön a példa, az együttműködés, a hétköznapi román ember szemében a magyarok tekintélye megnövekszik. Velünk vannak — Nálunk egy kicsit bonyolultabb a helyzet — hallom Balassa Zoltán kassai újságírótól, aki rendszeresen ír anyaországi la pokba is. — A szlovákiai magyarságnak több politikai szervezete van, ezek céljai, módszerei is különböznek. Amiben egységesek vagyunk Szlovákiában — az a magyarságtudat. Mi mind az életviszonyok, mind az anyanyelvi iskoláztatás dolgában valamivel jobb helyzetben voltunk a leváltott rendszerben, mint mondjuk az erdélyiek. Az izgat most minket, hogy élénkebbek a pártkapcsolatok. mint Magyarország és Szlovákia kapcsolatai Nem hiszem, hogy hosszú távon ez a járható út. Így látnak ők. külföldön élő mafrvarok minket kívülről. Kívül vannak, lakhelyüket illetően — de velünk lelkűkben gondjaikban. gondolataikban. Megszívlelendő. amit tőlük hallhattunk. Hegyes Zoltán munkanélkülieknek. Mivel nem kívánták sérteni a személyiségi jogokat, leveleket küldtek a helyi munkaügyi kirendeltségekre, név nélkül, de részükre. Vagy százan jöttek el. Üres álláshelyekről kaptak listákat, s e megbeszélésen iskolaigazgatók is részt vettek. így az ismerkedés során egymásra találhatott intézmény és tanár. A megyei munkaügyi központ mellett működik egy tréningklub. mely abban segít a munkanélkülieknek, hogyan készülhetnek fel öltözködéssel, fellépéssel és így tovább a sikeres álláskeresésre. A szakszervezetnél úgy vélekednek, ha a pedagógusok között lesz erre igény, úgy részükre is szerveznek ilyen klubfoglalkozást a munkaügyi központban. Ezen túlmenően megkapták a találkozón részt vevő munka nélküli pedagógusok a területükön lévő szakszervezeti vezetők nevét, telefonszámát, hogy ha szükségük lenne támogatásukra, tudják, kihez fordulhatnak. A találkozó eredményesen zárult, még nem döntöttek abban, mikor szerveznek hasonlót, de a közeljövőben sort kerítenek majd rá. A szeptembertől a pedagógusokat is megillető bér- fejlesztéssel kapcsolatban eddig azt az információt, kapták, hogy a bejelentett kétezer forintot sok helyütt nem biztosítják. A tényleges létszámállományt vették figyelembe az összegek odaítélésénél, de nem kalkulálták bele az álláshely- fejlesztéseket. Nem számi-, tották be a nyugdíjasként, dolgozókat vagy azokat, akik üres álláshelyeket töltenek be. A megyei szövetség tíz napon belül begyűjti az erre vonatkozó adatokat, azután ezek ismereté-' ben tervezi meg a további lépéseket az ügyben. J. Sz. I.
