Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

Magyar filmek a torontói filmfesztiválon Gárdos Péter: A skor­pió megeszi az ikreket reggelire; Sopsits Árpád: Video Blues; Janisch Atti­la: Árnyék a havon, vala­mint Szabó István: Édes Emma, Drága Böbe című filmje reprezentálja a ma­gyar filmművészetet a szeptember 19-ig tartó to­rontói filmfesztiválon. GOETHE MINDIG IDŐSZERŰ Goethe kétrészes szomo- rújátékával, a Clavigóval kezdi idei évadját a Rad­nóti Színház szeptember 16-án, szerdán. Goethe örökké aktuális — fogalmazott Bálint And­rás színigazgató az MTI munkatársának — így ez a darab is olyasmiről szól ab­szolút közérthetően, ami mi.ndannyiun.kat foglal­koztat: hogyan kell élnie egy fiatalembernek, ha történetesen szerelmes és karrierre is törekszik. Ak­tualitása, örökérvényűsége mellett a Clavigót ráadásul mintha a Radnóti Színház­ra tervezte volna Goethe — mondta Bálint András. GONDOLKODJUNK EGYÜTT! A 22-es csapdája Minta megszűnt a megye és a helyi önkormányzatok kö­zötti kötelező információcsere, számtalan, ebből eredő probléma — sértődés, keresztbeszervezés — adódik. Az egyik kis faiu művelődési központjának vezetője azért nem keresi a kapcsolatot a Pest megyei információs központtal, mert a központ — bár az igazgató l.sssan egy éve van hivatalban — még mindig a régi vezető nevére küldi a közleményeit. Hogy miért nem értesíti a változásról az információs központot? A válasz emlé­keztet a 22-es csapdájára: nem feladata, őnekik kéne megkérdezniük! Szintén az információáramlás hiányá­nak következménye, hogy kétszer rendezik meg a Pest megyei újságok talál­kozóját! Dr. Asztalos István, a Pest megyei közgyűlés köz- művelődési és oktatási bi­zottságának elnöke nem­csak e tisztségéből adódóan ismeri az információ aka­dozásának és az együttmű­ködés hiányának visszahú­zó erejét, hanem az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója­ként is. Jobbnál jobb, ki­tűnő nyomdatechnikával előállított könyveket mutat, amelyekről néhány telepü­léssel arrébb már senkinek sincs tudomása. 6 Minden kulturális szervezet, intézmény, infor­mációs központ keresi a Blaskovicb Múzeum Pály ázat a nemességről CJ Mint arról már beszá­moltunk, a tápiószelei Blas- kovich Múzeum idén ün­nepli megalakulásának 40. évfordulóját. Ez alkalomból a múzeum és a Múzeum Baráti Kör pályázatot és emlékversenyt hirdetett meg a Pest Megyei Műve­lődési Alap támogatásával. A Dél-Pest megye általá­nos iskoláinak megküldött kiírás szerint a pályázat témaköre a XIX—XX. szá­zadi köznemesi életmód, el­sősorban a Blaskovich Mú­zeum gyűjteménye alapján. Ismeretes, hogy a tápiósze­lei intézmény az ország egyetlen, a második világ­háborút berendezésével is sértetlenül átvészelt kúria­múzeuma. Állandó kiállítá­sa gyönyörű keresztmet­szetben tárja elénk a köz­nemesek életét, a maga ne­mében páratlan gazdagság­ban őrzi a reformkori ma­gyar nemesség legszebb ha­gyományait. Hét szobájá­ban a haladó nemesség kultúráját és emlékeit be­mutató enteriőrkiállítás látható. Fogadójában, sza­lonjában, nappali és dol­gozószobájában az egykori nemesi élet elevenedik meg. Hangulatos termeiben barokk, rokokó, empír bú­torok és berendezési tár­gyak, híres magyar festők — Barabás Miklós, Lotz Károly, Székely Bertalan, Réti István, Szemlér Mi­hály — alkotásai tekinthe­tők meg. Képtárában híres XVI—XIX. századi német- alföldi. olasz és német fes­tők alkotásait is megtalál­juk. A tápiószelei múzeum műkincsekben gazdag gyűjteményében XVI— XIX. századi ötvösremeke­ket, fegyverritkaságokat, porcelán-, üveg-, dísz- és használati tárgyakat, kü­lönleges pipákat, valamint lószerszámokat csodálha- tuk meg. Az értékes anya­got színesítik a vadászati trófeák, tengeri kagylók, csigák, kőzetek. A külön­legességek közé tartozik a híres versenylónak, a Kin­csemnek az emlékanyaga. A múzeum anyagának aprólékos ismerete a pályá­zat és a verseny legfőbb követelménye. A 7-8. osz­tályos tanulók háromtagú csapatainak két-három ol­dalas pályaművet kell be­nyújtaniuk október 31-ig. A munkákat szakemberek­ből álló bizottság bírálja el, az így szerzett pontokat a csoportok magukkal viszik a novemberi vetélkedőre. (tóth) Torontói színtársulat Magyarok Münchenben A napokban Zürich után Münchenben vendégszere­peit a Szent Erzsébetről el­nevezett torontói magyar iskola Magyarországon jó­szerivel ismeretlen színtár­sulata. A 12 évvel ezelőtt alakult műkedvelő együttes igen jó előadásban mutatta be Zilahy Lajos „A házas­ság szédelgő", Lőrincz Mik­lós „Bocsánat, feleség” és 6 .Maisa László Miklós „Milli néni" című egyfelvonásosát. Az előadást Mikó Éva rendez­te, aki 1957-ben ment el Magyarországról. Az együttes külső anyagi támogatás nélkül, nagy ál­dozatkészségről tanúbizony­ságot téve próbálja megáll­ni helyét a színvonalas ma­gyar kulturális életéről hí­res Torontóban, ahol állandó Magyar Színház és Magyar Ház is működik. A társulat Kanadában és az Egyesült Államokban rendszeresen turnézik, de három évvel ezelőtt Párizsban és Stock­holmban is bemutatkoztak. megoldást. A megyei köz­gyűlés közművelődési bi­zottsága is nagyon sok öt­lettel próbálkozott már. Miért nem hatékonyabbak? — A megyei önkormány­zat csak egyike a települé­sek önkormányzatainak, nem felettesük, hanem mel­lérendelt viszonyban van­nak. A helyi önkormányza­tok egyelőre önmagukat próbálják megtalálni, kere­sik saját lehetőségeiket. Te­vékenységük az adott tele­pülésre korlátozódik, mig a megyének még ebben a megcsonkított állapotában is kapcsolatteremtő, indu­káló szerepe kell hogy le­gyen. Mi azonban nem akarjuk a szerepünket hang­súlyozni, csak a folyamatos kapcsolattartás lehetőségét kínáljuk fel. EJ Nyár elején fogtak hozzá a megyében működő művelődési és oktatási bi­zottságok tanácskozásának megszervezéséhez. Milyen eredményt vár ettől a kon­ferenciától? — Nekünk az a felada­tunk, hogy megteremtsük a bizottságok működésének fórumait. Nem egyetlen konferenciát tervezünk, ha­nem rendszeres munkakap­csolatot szeretnénk kialakí­tani. S Mi lesz azokkal a te­lepülésekkel, ahol • nincs kulturális bizottság? — Ott a helyi művelődé­sért felelős képviselőt hív­juk még. B Meddig jutottak, hol tart a szervezés? — Májusban tartottunk egy előkészítő megbeszélést. Ide több település művelő­dési bizottságának elnöke is eljött. Megerősítettek ab­ban, hogy a kezdeményezé­sünk helyes és szükséges. Nagyon jó ötletekkel és ja­vaslatokkal segítették, ezek szellemében szervezzük az őszi összejövetelt. Például foglalkozunk a bizottságok jogállásával, mert nekik most elsősorban azt kell tisztázniuk, milyen és mek­kora mozgástérrel rendel­keznek az önkormányzaton bel ül. Az előkészítő megbeszélés óta néhány átszervezésre került sor, melynek követ­kezményeként a Pest Me­gyei önkormányzat műve­lődési irodájának neve szo­ciálpolitikai irodára válto­zott. Reméljük, a kényszerű összevonások nem jelentik a művelődési program visz- szaszorításának szándékát. Varga Zoltán, a (most már) szociálpolitikai iroda mű­velődéssel foglalkozó fő- munkatársa nem lát ilyen veszélyt, ö is az október 10-re tervezett konferencia megszervezésén fáradozik. H Önök pályázatot hir­dettek a megyében működő kulturális bizottságok szá­mára, hogy a hatékonyabb szervezés érdekében írják le tapasztalataikat cs javas­lataikat. Most járt le a ha­táridő, de úgy tudom, egyetlen pályamű sem ér­kezett. Ön szerint miért? — Lehet, hogy túl körül­ményesen fogalmaztam a pályázati felhívás szövegét, lehet, hogy a nyári szabad­ságok miatt nem jutott rá idő, de előfordulhat, hogy a postánál akadtak el a pá­lyázatok, és — ha késve is — előbb-utóbb befutnak. 6 Nem lehetséges, hogy ja helyi bizottságok mégis­csak központosító szándé­kot vélnek felfedezni a kezdeményezés mögött? — Nem, nagyon sok visz- szajelzést kaptunk, hogy a képviselők igénylik az együttműködést. Az egyik célunk, hogy szakmai fóru­mokat alakítsunk ki a „fogjuk meg egymás kezét" filozófia jegyében, a má­sik, hogy megakadályozzuk a. megye szétesését. Egysé­ges Európáról álmodozunk, de ennek az az alapja, hogy mind országos, mind me­gyei szinten együtt tudjunk gondolkodni. Paehner Edit A szoborbon lás menetrendje A Szabadság téri marad Az elmúlt rendszerhez kö­tődő köztéri szobrok bon­tása ma kezdődik meg a Budapest Galéria irányítá­sával. Még e hónapban eltávo­lítanak tíz emlékművet, valamint leveszik Oszta- penko és Steinmetz kapi­tány szobrát. A szobrok eltávolításá­nak menetrendjével kap­csolatban Szilágyi András, a galéria munkatársa kö­zölte: a sorrend meghatá­rozásában semmiféle poli­tikai vagy más szempontot nem vettek figyelembe. A hűvösvölgyi Munkásmoz­galmi emlékmű bontásával kezdődik a munka. Holnap a budai önkéntes ezred Tárogató úti emlékművén lesz a sor, amit az ugyan­csak II. kerületi Tanács- köztársasági emlékmű kö­vet. Csütörtökön A spanyol polgárháborúban részt vett nemzetközi brigádok Nép­hadsereg téri emlékművét bontják le. Pénteken meg­kezdik a Dózsa György úti Tanácsköztársasági emlék­mű eltávolítását, a munkát hétfőn folytatják. Szeptem­ber 22-től, két napon át a Köztársaság téren dolgoz­nak a daruskocsik, először a Mártíremlékművet, utá­na A néphatalom hőseinek emelt domborművet szál­lítják el. Ugyancsak több napot vesz igénybe a Gel- lért téri és a XX. kerületi Szovjet hősi emlékmű el­bontása. A Gellért téren szeptember 17—23-ig, a XX. kerületi Emlékezések terén szeptember 21—25-ig tart majd a munka, a XX. kerületi Hősök terén 24-én dolgoznak. A szovjet hősi emlékművet nem a XXII. kerületi szoborparkba, ha­nem a Rákoskeresztúri köz­temetőben kialakítandó szovjet parcellába szállít­ják. Szeptember 23-án Oszta- penko, 24-én Steinmetz ka­pitány szobrát szállítják el. A menetrend további rész­leteiről Szilágyi András egyelőre nem tudott felvi­lágosítást adni. Arra azon­ban felhívta a figyelmet, hogy október 23-ig csak a kijelölt szobrokat és em­lékműveket tudják eltávo­lítani, az architektúrák nagy része egyelőre a he­lyén marad. A Szabadság téri emlék­művel kapcsolatban a Bu­dapest Galéria képviselője elmondta: a Fővárosi Köz­gyűlés azt nem vette fel az eltávolítandó szobrok lis­tájára. Véleménye szerint ennek diplomáciai oka le­het. Miről ír az Élet és Tudomány? A világméretű éghajlat- változás — aminek részesei vagyunk — és az egészség összefüggéseit elemzi az Élet és Tudomány. A déli féltekén, ahol az Antark­tisz fölötti ózonréteg ritku­lását már csaknem egy év­tizede észlelik, különös fi­gyelmet szentelnek, az ég­hajlatváltozások egészség- ügyi következményeinek. A kutatók szerint a közeli jö­vőben megváltozik Földün­kön a csapadékeloszlás, emelkedik a hőmérséklet, és erősödik az úgynevezett ultraibolya-B sugárzás. Sok más érdekes cikk mellett az Élet és Tudo­mány legújabb számából azt is megtudhatják az ér­deklődők, hogyan lett a Tyúklukból Só utca, s hogy milyen szerepe volt ebben a Sóhivatalnak. ŐSZI TURNE ELŐTT Az újra felfedezett Margitai Ági A tévében nemrég látott Füst Milán-darab, a Máli néni frenetikus siker, kri­tikusok, nézők ritkán meg­egyező tetszését és elisme­rését vívta ki a produkció, legkivált a címszerepet alakító Margitai Ági. Öt iS mindig újra felfedezik, bármennyire foglalkozta­tott, ismert, elismert. Ritka áldás, ha egy művész a ké­pességei teljében mutat­kozhat meg. Margitai Ági mégsem csak a tévéjáték keltette visszhangnak örül, hiszen a felvétel rég volt, a szere­pet 1985—89-ig tartotta műsorán a budapesti Já­tékszín. Ide-oda röppent a főváros és Miskolc között. Vajon egy helyben nem érvényesíthetné tálentuma színeit? — Sosem ragadtam le sehol, a megszokás és a ké­nyelemszeretet nem az én stílusom, addig maradok egy színháznál, amíg sze­retnek, és amíg szeretek ott lenni, aztán továbbállok. A leeövekelés egészségtelen, nem tesz jót senkinek, hát még egy színésznek. Élet­elemem, hogy más-más tár­sulatokat, felfogást, kollé­gákat ismerjek meg. Ezért nem esik nehezemre az utazás, még vonaton sem, abban az a jó, hogy elnéze- lődhelek, eltűnődhetek er- ről-arról, de annak is megvannak az előnyei, ha a magam kocsijával me­gyek, vagy négyen össze- állúnk, és valamelyikünk autójával közlekedünk. Tíz esztendeig a Ma- filmhez kötött a státu­som, harmadik éve pedig a Miskolci Nemzeti Színház­hoz szerződtem, évi egy szerepre. Remekül érzem magam ebben a közösség­ben. A most induló évad- .ban Erzsébet királynőt ját­szom a Stuart Máriából. Hogy a Játékszínben "mi vár rám, még nem tudha­tom. A Játékszín befogadó színház, változó tagokból állítja össze mindig azt a társulatot, amely a bemu­tatandó darabot a lehető legjobb színvonalon jelenít­heti meg. Mindig imádtam ezt a színházat, a műsorpo­litikáját, a szellemiségét, a frissességét. Pompás dara­bok, kitűnő szerepek; ne­kem ezt jelenti a Játék­szín, ahol a múlt szezonban a Mandragorában játszot­tam. Vajon kit érdekel a szí­nészek, a közönség véle­ménye ?! Láttam Margitai Ágit a budapesti Dominó Játék­szín aprócska színpadán, a Shirley Valentine című mo­nodrámában ; három éva­don átívelő, nagy siker ez a szinte cselekménytelen, zenétien, mégis feszült, ér­dekes darab. Ehhez persze feltétlenül szükséges, hogy az az egyetlen színész a kétfelvonásnyi időt, a szín- padnyi teret egyas-egyedül betöltse, ébren tartsa a né­zők érdeklődését, együttér­zését. Margitai Áginak si­került. Sok derű, csendes humor szövi át a darabot, olyan téma, olyan életforma ke­rül reflektorfénybe a Shir­ley Valentine-ban, amely közel áll az emberekhez. Bizonyára szívesen látnák másutt is, nemcsak a fővá­rosban. — Magam is azt terve­zem, hogy ősztől bejárom az országot a Shirley Va- lentine-nal, tudom, hogy a mondandó, a történet sok mindenkihez szól, s hogy az abban felvetődő kéte­lyek, vágyak, álmok sok­sok fiatal — és kevésbé ifjú — asszonyban felme­rülnek. Remélem, sikerül ez a tervem. Mostanában is volt né­hány tévéfelvételem, remek karakterszerepet bíztak rám a Nevető bíróság cí­mű sorozatban, kedves kis szerepet játszom az Anna napja című és Esterházy Péter könyvéből készült tévéfilmben

Next

/
Oldalképek
Tartalom