Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-14 / 217. szám

„ANNAK SEGÍTÜNK, Egy párbeszédes cigányfórum — Addig kell szót érte­nünk egymással, amíg baj nem lesz — jelentette ki Tóth Sándor, Főt polgár- mestere szombat délután. A községi művelődési ház­ban az önkormányzati kép­viselők, pedagógusok, hiva­tali munkatársak egy cso­portja várt a cigányfórum kezdetére, melyet négy órára hirdettek. Ám csak egy-két család jelent meg az önkormányzat’ által kez­deményezett beszélgetésre, bár sokkal többen meg­ígérték a*on a részvételü­ket. Félóra késéssel még­iscsak megkezdődött a ta­lálkozó, amikor Németh Ferenc elmondta, hogy ő ugyan. a maga részéről be­szélt mindenkivel. Volt. aki azt mondta, nem jön. Töb­ben azt ajánlották, hogy a jövő szombaton menjen el hozzájuk az önkormányzat. •• Ötezresek a blúz alatt A polgármester félretet­te a bővebbre szánt mon­danivaló vázlatát, s rövid­re fogva a legaktuálisabb kérdéseket kezdte felsorol­ni. Arról beszélt, hogy fe­szültségek keletkeztek a községben. Mint a tájé­koztatóból kiderült, a ci­gány népcsoport körében is élénk differenciálódás kezdődött, s láthatóan el­válnak a szegénység szint­jén maradók és a nagy mértékben gazdagodok ré­tegei. Inkább az utóbbiak magatartása sokkolja a többségi társadalmat, mert sokan azt hiszik, ha pén­zük van, mindent és min­denkit megszerezhetnek vele. Nem ritka az a túl­zott magabiztosság sem, amikor méltatlan hangon beszélnek a hivatal dolgo­zóival. Segélyt követelt például egy olyan asszony, akinek vékony nyári öltö­zete alatt szemmel látha­tóan ötezer forintosok la­pultak, Mások az orvosi rendelőben molesztálták az egészségügyiseket, mert soron kívül akartait bejut­ni az orvoshoz. Még súlyo­sabb ellentétforrás az, hogy igen sokan foglalkoz­Szlovák népi hagyományok Minden évben fesztivál Aki rá tudná szánni az idejét, s kutatná a pilis- tzentkereszti szlovák csalá­dok gyökereit, érdekes fel­fedezésre juthatna. Már az a tény is izgalmas kalan­dozásra késztetné a régi dokumentumok, elsárgult keresztlevelek világában, hogy egyformán találhatók ott német és szlovák csa­ládnevek. Ha sokan már nem is beszélik a szülők, nagyszü­lők nyelvét, élnek még, s mind jobban élesztgetik a szlovák nemzetiségi hagyo- mányolíat. Ezt a célt tűz­ték maguk elé különben á csodálatosan szép történel­mi táj falvaiban élő szent­kereszti, piliscsévi, pilis- szentléleki, pilisszentiváni, pilisszántói, pilisszenti ász­lói, kesztölci, mogyorósbá­nyai szlovákok is a nem­rég alapított Pilisi önkor­mányzatok Társulása élet- rehívásával. A kultúra, a nyelv, a sportélet és az egyházi kapcsolatok ápolásán kívül remélik, hogy később a településfejlesztésben is tudnak majd együtt ered­ményeket felmutatni. Évente ismétlődő ese­ménynek számít a jövőben a pilisi szlovákok feszti­válja is, melyet szeptember 26-án rendeznek meg kö­zösen Pilisszentkereszten. Ebből az alkalomból fel­nőtt ének- és tánccsopor­tok, iskolai együttesek mu­tatkoznak be. A helyi is­kolai pávakörrel együtt ott lesz a délután három óra­kor kezdődő felvonulás várhatóan sokszínű csoport­jai között a szlovákiai Blatnéből érkező fúvósze­nekar is, amely a nagy he­gyek világából hozott gaz­dag zenei kincsből ad íze­lítőt a hazai közönségnek. (k. t. i.) — Ez megfontolandó, jó javaslat — ismerte el Tóth Sándor. — Hamarosan fog­lalkozunk vele. Németh Ferenc telket szeretne vásárolni, de az idén minden szabad par­cella elkelt. Ö.k viszont húsznál többen laknak egy épületben. Talán egy telket mégis sikerül nekik eladni. Fóti szószólók Végül szavazásra került sor, s egyhangúlag meg­választották a cigányság képviselőjének, szószólójá­nak a legtekintélyesebb személyiségnek számító Németh Ferencet, helyet­tesének pedig Németh Lászlót. Ezután számukra is kijár majd a meghívás minden önkormányzati ülésre. Németh Ferenc a Métái­ként Kft. ügyvezető igaz­gatója, s egy eszpresszó tu­lajdonosa Kisalagon. — Felelős posztra kapott bizalmat — szólítottam meg. — Hogy sikerül majd közvetíteni a cigányság gondjait, javítani a ma­gyar lakossággal való kap­csolatokat? — Megpróbálom. Tár­gyalóképes segítőtárs kel­lene mellém. — Mi a véleménye az alapítványra vonatkozó ja­vaslatról? — Talán az Is sikerül. Igyekszünk segíteni máso­kon. Prevenciónak szánt kis lépés történt Foton. Talán tétova, de kezdetnek az is jó. K. T. I. A magyar csárda mögött nem magyar töke állt A dabasi üzletasszony megszólalt Nem voltak kétségeim. Tudtam, hogy Mohácsiné Komjáthi Zsuzsanna „veszi a lapot”, s élénken reagál majd a „Zavaros ügyek egy hamburgi magyar csár­da körül” címmel megje­lent írásomra, amely a csárda egyik volt alkalma­zottja által elmondott visszásságokat tárta fel. Mohácsiné az ellene fel­hozott vádakat visszautasí­totta, s a legmeggyőzőbb eszközökkel cáfolt: felvo­nultatott öt olyan személyt,' akik Szabó Ilonával együtt dolgoztak kint, Hamburg­ban. — Fel vagyunk háborod­va! A cikkben leírtak több­sége merő hazugság — ál­lítják egybehangzóan. Kovács István, Kovács Lászlóné, Maczkó Józsefné, Spongáné Farkas Erzsébet és Illyés András szerint a hamburgi Hungarica csár­dába nem Mohácsiné szer­ződtette ki őket, sőt még az ajánlat sem tőle szárma­zik. De talán kezdjük az elején. Egy bizonyos Böjti János. a hamburgi TURUL GmbH vállalkozói csoport igazga­tója vendégként többször is betért a dabasi Terézbe, ahol igen megtetszett ne­ki a vendéglő konyhája és a kiszolgálók modora. E benyomások késztették, hogy felajánlja Mohácsiné- na.k, nyissanak közösen vendéglőt Hamburgban. — Miért is tagadjam, tet­szett az ötlet, de épp akkor nem volt elfekvő tőkém, amivel beszállnak. Viszont felajánlottam Böjti úrnak a csárda berendezését. Az­zal a feltétellel, hogyha az Hírek Pilisveresvárról Új jegyző, új egyesület, külföldi kapcsolatok Az utóbbi időben szokás­sá lett, hogy Pilisvörösvár polgármestere szabályos időközönként sajtótájékoz­tatót tart. így történt ez a minap is. Botzheim István ezt az alkalmat használta fel arra, hogy a kábeltévén keresztül bemutassa a nagyközség lakóinak Csá­szárné dr. Miklós Erzsébe­tet, az új jegyzőt. A jegyző asszony elmondotta, hogy Kisújszállásról telepedett át, jól érzi magát új mun­kakörében, és további is­merkedés után javaslatot tesz majd a képviselő-tes­tületnek, véleménye szerint hogyan lehetne hatéko­nyabbá tenni a helyi köz- igazgatást. A sajtótájékoztatón szót kért Pertics Róbert, aki ak­tív sportoló, és — helyi la­kos lévén — új sportegye­sületet kíván alapítani. Amint kifejtette, a fővá­ros tömegsportja csődben van, Pilisvörösvár viszont ideális helyszíne lehetne a triatlon-----erdei futás, er­de i biciklizés, távúszás — és a duatlon- — terepfutás, terepbíciklizés — verse­nyeknek, ami a település idegenforgalmi vonzerejét is növelhetné. Arról is be­szélt, hogy a Budapesttől mindössze tizenöt kilomé­terre lévő nagyközség épít­hetne egy reprezentatív golfpályát. A helyi rendőrőrs pa­te. De m: köze van ehhez Mohácsinénak, miért rajta követelnénk a bérünket?! Mi Böjtivel voltunk mun­kaadó-munkavállaló vi­szonyban, és nem vele! (Való igaz, az utólag kibo­csátott munkavállalási en­gedélyen munkaadóként a TURUL szerepel, vág}’is Böjti úr.) Maczkó Józsefné: — Igazo­lom. hogy fizették utánunk a társadalombiztosítást. Már­cius végén koronát kellett nálam cserélni, Böjti úr személyesen vitt el a fo­gászhoz, ahol díjtalanul ke­zeltek. Szabó Ica nyilván azért kellett 300 márkát fi­zessen, mert magánbeteg­ként magánorvost vett igénybe. — önök tehát kijelentik, Mohácsiné nem tartozik egyikőjüknek sem a ham­burgi „kiruccanás” fejé­ben? — így van! — mondja az öt ember egyszerre, az egyik asszony még hozzáte­szi: amit Ica tett, az sze­rintünk is lopás, sikkasztás. Ezt tőle érdemelte ki leg­kevésbé a főnökasszony. Tudja, mit meg nem tett érte? A gyérekét két alka­lommal kivitte Hamburgba, egyszer három napra, egy­szer meg egész hónapra. Szállást, kosztot kapott, fel­öltöztette, arany fülbevalót vett neki. Arról már nem is beszélve, hogy a barát­ját is kihozta utána ... Milyen ember az olyan, aki mindezek fejében meglop­ja, megrágalmazza a ke­nyéradóját?! Ehhez kívánkozik még Gábor Tamás gazdasági ve­zető véleménye: — Engem az egészben a dolog morá­lis oldala foglalkoztat. Ho­gyan engedheti meg magá­nak manapság valaki Ma­gyarországon, hogy valós Vagy vélt sérelmét lopással, sikkasztással orvosolja, majd ezt követően még a sajtót is bevonja a rágal- mazási hadjáratba?! Remé­lem, Szabó Hona ugyan­ilyen „bátorsággal” vállalja majd az ügy jogi következ­ményeit is! Ellentmondásokat mind­két fél részéről találni, ezek kibogozása a rendőr­ség és az ügyészség dolga. Dabason a vélemények megoszlanak, a Mohácsiné- pártiak állítják,. Szabó Ilo­na csupán eszköz egy olyan érdekcsoport kezében, amely szeretné a nagy be­folyású üzletasszonyt eltá­volítani a dabasi üzleti életből. Ennek egyik moz­zanata a Szabó-ügv, illetve az így elindított lejáratási és hitelrontási kampány. Mi — miután mindkét fe­let meghallgattuk —, a ma­gunk részéről az ügyet le­zárjuk, még olvasói levél­ben sem kívánunk vele foglalkozni. Majd csak a bírósági döntés után. Matula Gy. Oszkár Emlékmöavaíás Békásmegyeren Katonai tiszteletadás mellett avatták fel a bé- kásmegyer-ófalui első és második világháborús, va­lamint az 1956-os hősi ha­lottak emlékművét Békás­megyeren vasárnap. Az első világháború után készült emlékművet lakos­sági kezdeményezésre újí­totta fel a kerületi önkor­mányzat. Az emlékművön mostantól három emlék­tábla őrzi a hősi halottak nevét. Az ünnepséget követően felszentelték a Szent József- templom 250 éves, újonnan restaurált orgonáját. Az emlékmúavátáson részt vett Raffay Ernő, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, Tarlós Ist­ván, a III. Kerületi önkor­mányzat polgármestere és Alexander Arnot, Német­ország budapesti nagykö­vete. / nak színesfém-kereskedés­sel, amihez hozzátartozik a környezetet szennyező, mérgezett füsttel elárasztó kábelégetés. — Mi önöket egyenjogú állampolgároknak tekint­jük. és meg szerelnénk vé­deni az esetleges támadá­soktól — jelentette ki a polgármester, aki szerint most szakadék nyílt a többségi Lakosság és a ci­gányság között. A lehetsé­ges konfliktust megelő­zendő ezért intézkedése­det szándékoznak tenni, s ehhez kérik a józan gon­dolkodású cigány emberek segítségét is. lappangó Indulatok Többek között felülvizs­gáltatják az iparengedé­lyeket, szigorú ellenőrzést tartanak a kábelégetők kö­zött, s ezt a műveletet a község területén betiltják. Ám nem csak az admi­nisztratív eszközökre telte a hangsúlyt Tóth Sándor. Ö és később mások is szó­ba hozták az óvodás- és is­koláskorú gyerekek rend­szeres iskoláztatását. Ja­vasolta, hogy a gazdagab­bak hozzanak létre olyan alapítványt, melyből szegé­nyebb sorstársaikat job­ban tudják támogatni, mint ahogy a mindjobban kimerülő községi segély­keretből lehetséges. — Szívesen elmegyünk egy újabb megbeszélésre, ahová hívnak minket — mondta Tóth Sándor —, de külön nyomatúkkal je­lentette ki: — Vendéglőbe nem! Jó háromnegyed órával a kezdési idő után népes csoport érkezett a kultúr­terembe. Erre való tekin­tettel Tóth Sándor újra el­kezdte a tájékoztatóját, s megismételte javaslatait. Ezek a percek már alkal­massá váltak némi kezdet­leges dialógusra is. — Polgármester úr! Mi a színesfémből élünk. Meg­fizetjük. ha kijelölnek ne­künk egy helyet a falu ha­tárában, csak tegyék meg. rancsnoka arról számolt be, hogy csökken a Pilisvörös- váron elkövetett bűncselek­mények növekedési üteme, míg jelentékenyen javult a bűncselekmények felderíté­sének százaléka. Ügy tűnik, a polgárokat legjobban a városközpontban megoldat­lan parkolási lehetőségek izgatják. Sörös János, a képviselő- testület nemzetiségi és nemzetközi kapcsolatok bi­zottságának elnöke beszá­molt az egyik testvérváros­ban, a fekete-erdei Schrambergben járt hu­szonnégy tagú vörösvári küldöttség útjáról. A test­vérvárossal való kapcsolat­nak feltehetően az lesz a legkézzelfoghatóbb ered­ménye, hogy a jövőben nyaranta nagyobb gyer­mekcsoport utazik majd oda, a nyelv elsajátítása végett. A pilisvörösvári önkor­mányzat — együtt Csobán- kával és Pilisszántóval — a közeljövőben tulajdonába veszi a mintegy hathektáros halárréti víztárolót, ame­lyet erdei üdülési centrum­má kívánnak fejleszteni. Szó esett még a sajtótájé­koztatón arról is, hogy sem az egyik iskola igazgatói állását, sem a közösségi ház igazgatói állását nem sikerült pályázattal betöl­teni. ' .... H. Z. üz let netán megbukik, min­den tulajdonomat képező tárgyat hiánytalanul visz- szaszármaztat. Nos, a csár­da megbukott, a holmijai­mat mégsem kaptam visz- sza. Lefoglalták a hitelezők javára. Ügy látszik, Böjti úr „elfelejtette” a végre­hajtókkal közölni, hogy a bútorzat és minden beren­dezési tárgy az én tulajdo­nomat képezi, de semmi közöm a TURUL-hoz. — Nézőpont kérdése, ön végül is csendestárs volt, hisz befektetett a csárdába. Következésképp a haszon­ból is részesül, ha Böjti úr ötlete beválik. — A berendezést nem te­kintem befektetésnek. (?) Előlegezett bizalom volt, amellyel a Hungarica be­futását segítettem. Nem vi­tás, ha valóban, befut, je­lentősebb tőkével beszállok. Így viszont ráfizettem a dologra. De rizikó nélkül nincs üzlet. Szeretném ki­hangsúlyozni, pénzzel nem voltam érdekelt, pénzt nem adtam Böjtinek. Mint ahogy jövedelmem sem származott e kapcsolatból. — Igaz, hogy a bútorok mind a mai napig nincse­nek kifizetve? — A munkabér egy ré­sze. Ugyanis az anyag az enyém volt, az asztalos csak a munkát adta. Mohácsiné nemcsak bú­tort adott, a személyzetet is Dabasról „exportálták”, a Terézből, de a válogatást és az utazással járó for­maságokat nem Mohácsiné, hanem Böjti János intézte. A hat kiszolgáló közt volt Szabó Ilona is, aki viszont azt állítja, hogy a szálakat mindvégig Mohácsiné rán­gatta, amiért munkáltató­nak is őt tekinti. A hat ember január első napjaiban ment ki Ham­burgba, a csárda március 13-án nyitott. Kovács István felszol­gáló: — Januárra és február­ra Mohácsiné fizetett ben­nünket, kaptuk az alapbért, valamint 600 márkát juta­lom címén. A márka érvé­nyes valutakiviteli enge­déllyel került hozzánk, a járandóságainkat vala­mennyien felvettük, Szabó Ica is. Ugyancsak ekkor, közös megegyezés alapján, a Teréztől fizetés nélküli szabadságot kértünk. — Mit csináltak munka­vállalási engedély nélkül két és fél hónapig? — Segítettünk a csárdát bér en d ezn i. tak a r í.to t tunk a koszt és kvártélv fejében. A március 15. és április 30. közti időt már Böjti János fizette, fejenként 3000 már­kát. Ennyiben egyeztünk. Ezt is megkapta mindenki, amit elismervényen, alá­írással igazoltunk. Ica is! Az igaz, hogy a májusi fi­zetésünkkel adós maradt a tulaj, azt mondta, utólag megküldi. Eddig nem küld-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom