Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12 / 216. szám

SZELECZKY-DÍJ KÖZÉPISKOLÁSOKNAK A diáknak minden nehéz A Szeleczky Mihály-díj átadásának alkalmából kct kiváló fiatalembert ünne­pelhettünk Cegléden, a Technika Házában rende­zett összejövetelen. Sági Péter és Lengyel Krisztián a Kossuth Lajos Gimnázium II. C osztályos tanulói kimagasló eredmé­nyeket értek el a megyei, il­letve az országos fizika- és kémiaversenyeken. A Mű­szaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége alapítványt hozott létre, a talentum első bimbóit meg­mutató fiatalok tehetség- gondozásának céljából. A „Cegléd a Tehetségekért” Alapítvány kuratóriuma az idén először Péternek és Krisztiánnak adományozta az emlékplakettet, oklevél­lel és pénzjutalommal járó díjat. Péter az Irinyi János kémiaversenyen országos ötödik helyezést ért el. Krisztián ugyanezen a meg­mérettetésen a kilencedik legjobb volt. A Mikola Sán­dor fizikaversenyen Sági Péter tizedik lett. Lengyel Krisztián a megyei döntőig jutott. A Kossuth Művelődési Központ azoknak a fiata­loknak, akik elvégezték az általános iskolát — de nem szándékoznak tovább tanul­ni, illetve sehová sem nyertek felvételt —. me­zőgazdasági népfőiskolát szervez. A közismereti tárgyakon kívül a fiúk mezőgazdasá­Tabányi Tibor, a MTESZ ceglédi intézőbizottságá­nak vezetője elmondta, hogy feltűnően sok kiváló képes­ségű fiatal jár a város kö­zépiskoláiba. és az ő segít­ségükre, támogatásukra, ösztönzésükre hozták létre ezt az elismerést. Idővel — ha az alapítványi vagyon gyarapszik majd — szeret­nék a más adottságokat ki- bontakoztatókat is honorál­ni, nemcsak a természet- tudomány iránt érdeklődő­ket. Tűri László, a Kossuth- gimnázium igazgatóhelyet­tese, az alapítvány kurató­riumának elnöke a névadó­ról; Szcleczky Mi hályról beszélt. A tisztelettel körül­ölelt tanár úr huszonhat esztendőn keresztül szolgál­ta Ceglédet — mennyiség- tanra és természettanra ok­tatva az -ifjúságot —, sze­mélyisége máig példaérté­kű a patinás iskola történe­tében. Legendává vált mon­dása. ma már szállófpe: A diáknak minden nehéz. A nevével fémjelzett díj mél­tó emléket állít Szeleczky tanár úrnak. (Az emlékér­gi, természetrajzi, míg a lányok a háztartás vezeté­sével, babaápolással kap­csolatos ismereteket nyúj­tó foglalkozásokon vehet­nek részt. A jelentkezők a 10-199-es és a 10-895-ös telefonszá­mon, vagy az intézmény B épületének irodájában érdeklődhetnek. met Mihály Gábor Munká- csy-díjas képzőművész ter­vezte.) Mácz István, a város pol­gármestere a díj átadása mellett köszöntőt is mon­dott: Dicséret a pedagógu­soknak, akik a gyöngéket fölkarolják.... akik a kö­zepes képességűeket segí­tik s áldja meg az Isten azokat a tanárokat, akik észreveszik a tehetségeket! Azoknak a kedvét — akik röpülni akarnak — mint a szél a vitorlát, fúriák és segítik ... A fiúkhoz fordul­va folytatta: „A diáknak minden nehéz” ..... ti pe­dig mosolyogtok, hogy nem is olyan nehéz. Dicsőséget szereztetek magatoknak, szüléiteknek, iskolátoknak és a városnak. . (tibay) Romlóit kolbász A nyári kánikulát mind fizikailag, mind pedig ide­gileg nehezen bírtuk. A bágvasztó hőségben az egészségünkre is fokozot­tabban kellett vigyáznunk. Ám hiába minden igyeke­zet, ha mások nem ügyel­nek ránk. Feljelentés érke­zett egy abonyi húsbolt vezetője ellen, hogy az ál­tala árusított lángolt kol­bász romlott, tájékoztattak a ceglédi rendőrségen. A vizsgálat szalmonellás fer­tőzésre utalt. A nyomozás során kide­rült, hogy ennek fele sem tréfa, mert harmincnégy személy betegedett meg, és ebből kilenc részesült kórházi ápolásban. A bolt­nak azonnal zárórát ren­deltek el. Büntető eljárás indult közfogyasztási cik­kekkel való visszaélés bűn­tettének alapos gyanúja miatt a boltvezető ellen. K. E. Az S. O. S. magyarul an­nak a rövidítése, hogy ,,mentsétek meg lelkein­ket". Ma a közéleti, parla­menti vitákat, a sajtócsatá­rozások zaját hallgatva ezt is mondhatnánk: mentsétek meg szavainkat! Mert mi történik? Valaki ír, kijelent valamit, s mi­vel állításának nem a gon­dolat a nemzője, hanem az indulat, megkezdődik a lángra lobbantott szavak egvmáshoz dobálása. A bá­tor (száj) hős — érezvén az ellene forduló népharagot — így védekezik: ,.Én ezt nem mondtam.” „Ez így nincs benne írásomban.” Szemébe idézik: „A hő fehér” — írta ön. „De me­lyik hó? A márciusi vagy a júliusi? S milyen fehér? Fal- vagy mész-?” —hang­zik a „logikus” válasz. S még hozzáteszi: „Na ugye, én nem azt írtam, hogy a hó fehér, hanem az állítá­som lényege: valami vala­milyen színű.” Ha mindez nem egy nagy felelősségű országos gyüle­kezetben, hanem egy poha- razgató társaságban törté­nik, elintézhetnénk azzal: szellemeskedő játék a sza­vakkal. De így? Visszaélés a nyelv, a szavak becsüle­tével. Az anyanyelv gerin­cének a megtörése. A kar­csú jegenye derékba rop- pantása. Az édesanya ro­pogósra vasalt tiszta köté­nyének összegyúrásé. Az ártatlan emberi szó prosti- tuálása. Mentsétek meg szavain­kat! ★ Olyan a szeptemberi reg­gel utcaképe, mint a tavasz ébresztette mező. A gyer­meki szemek friss harma­tán megcsillan a nap, s ar­cukon kivirágzik a mosoly. ★ Ecce homo! — terjedt el a szállóige Pontius Pilá­tusnak a megostorozott, tö­viskoronás, bíborpalástos Mondatok egy naplóból: TTl ián ’* „Eljön. „Eljön majd.” „Eljön majd egyszer.” „Eljön Ián.” majd egyszer la­„Eljön majd egyszer.” „Eljön majd.” „Eljön ?” ■k Ilyenkor, őszelőn több szó esik az iskoláról, mint más időben. Ez természe­tes. ^JoffuonaSoh Jézusra utaló kifejezése nyomán: Imhol az ember! Mai formában: Íme az em­ber! Ecce homo! — szólít ámuló ébredésre Apáti- Tót h Sándor fotóművész budapesti kiállítása. A művészet — mint fényiram a tekintetet — vezeti figyelmünket. A mindent teremtés minden­re teremtettjéhez: az em­berhez. Akinek csak nagy — mert jó vagy rossz — tetteit vesszük észre. S ami lényege, mindennapi lété­nek tudati, lelki működése, ott rezdül szemében, arcán, mozdulataiban. Csak meg kell látnunk. Hogy értsük, hogy meg­értsük őt. Hogy tisztelni, szeretni tudjuk. Mint a művész. De az már nem, hogy a lényeg, az oktatás és a ne­velés hiányzik a szóroha­mokból. S meg sem említ- tetik a lényeg lényege: a gyerek. A józan ész nem értheti: hogy emelkedhet a politi­kai érdek a szakmai, em­beri fontosság fölé? Mint­ha a termőföldi magvetés idején az árokpartot gyom­lálnák. Mintha a tengerbe igvekvő forrás vizét a ka­nálisba vezetnék. Mintha viharlámpát akasztanának a nap helyébe. ★ Ajánlott levél: „Tudatom, hogy a re­mény fényes nappalán megtámadott a lesben ál­ló világ. Lerángatta rólam a bizalom mezét, elrabolta jókedvem filléreit. De gyémántos emberhi­tem, amit bensőmben hor­XXXVI. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT Vélemények az éhségsztrájkról Önpusztító cselekedetével hagyjon fel Mint arról lapunk hasábjain már többször beszámoltunk, dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő éhségsztrájkba kezdett. A honatyától újabb beszélgetésünkkor megtud­tuk: jól van, az elmúlt néhány napban számos biztató, rokonszenvező táviratot kapott. Göncz Árpádnak írt le­velet. Kíváncsiak voltunk a város lakóinak véleményé­re. Jó néhány polgárt megkérdeztünk, ám csak a köz­életi személyek „mertek” névvel nyilatkozni. Mácz István polgármes­ter: — Amikor hírt kapunk ar­ról, hogy a világon bárki éhségsztrájkot kezd, az mindig döbbenetét vált ki. Bennem emellett tiszteletet is. Senki nem rendül meg azon, ha egy égő házban bent rekedt gyermekekért valaki berohan, hogy ki­mentse őket. Ahogy azon se, ha a fuldokló után ugrik bárki. Aki az életét kockáz­tatja — s ha elveszti —, életmentő emlékéremmel tüntetik ki. Dr. Réti Mik­lós — akár Tőkés László -s- nem a szó szoros értelmé­ben valakinek, hanem a magyarság közösségének életéért kockára teszi az egészségét. Tisztelettel va­gyok aziránt, aki az egész­ségét egy nagyobb értékért veszélyezteti. Azt nem tu­dom, hogy ezzel a politika küzdőterén mit ér el. Az éhségsztrájkkal Gandhi történelmi személyében ta­lálkoztam. Ezért nagyra becsülöm azokat. akik ilyet vállalnak. Ugyan­dok, nem találta, nem oroz­ta el. Úgyhogy még itt őr­zöm magamban.” ★ Még össze is veszett az asszonnyal. A kukorica miatt. Mert minek veti be azt a fél hold földet? Ma­lacot sok esztendeje már nem tartanak, sok a dolog vele, meg aztán rájuk is maradt mindig a zsír. a sonka, a szalonna. Nem él­nek ők már ilyesmivel, nem bírja a gyomruk. Azt a zsáknyi tengerit, ami a néhány tyúknak kell, meg tudják venni. De az öreg ragaszkodott a vetéshez. Komótosan el is dolgozgatott a kukori­cásban. Dolog nélkül nem ember az ember. Nézte a szárba szökkenést, hallgat­ta a hosszú levelek suho­gását. Aztán kilyukadt a pokol feneke, és az a sok forró­ság mind rázúdult a föld­re. Perzselt, pusztított min­dent. A napraforgó feje úgy csuklóit le. mint az akasztott emberé Csak ült a kukoricás vé­gében. sarkával néha na­gyot rúgott a kemény föld­be. Rágyújtott. Maga elé emelte a gyufa lángját, mintha tűz kélt volna a szemében is. Hirtelen eldobta, be a száraz szárak közé a kis fáklyát. A fölcsapó sárga-vörös fény megvilágította arcát. Nyugodtnak, sőt megköny- nyebbültnek látszott. Mint aki megtette a dolgát. Költői Ádáin is még mindig jobb, hogy valaki az egészségét koc­káztatja egy értékért, mint hogy fegyvert fogjon, vagy erőszakot alkalmazzon. Le­het bárkinek bármi véle­ménye. Az éhségsztrájk az erőszakmentes, politikai, nem történelmi eszközök közé tartozik ... Dr. Csáky András, az MDF ceglédi szervezetének elnöke: — Az a politikai lcútmér- gezés (a miniszterelnök úr szavait tudom idézni), ami ebben az országban folyik, aminek része — ki kell mondani, ez az igazság — a köztársasági elnök úr al­kotmánysértő tevékenysége. Ez ahhoz vezetett, hogy dr. Réti Miklós, már nem lá­tott más lehetőséget, és egy ilyen tragikus elhatározás­ra jutott. Ezt sajnálatosnak tartom. Megértem őt, erköl­csileg teljesen azonosulni tudok ezzel a tiltakozással. Természetesen mint orvos­kollégáért és emberért is aggódom a képviselő úrért. Nehogy valami baja le­gyen. Nyomatékosan kérem, hagyja abba az éhségsztráj­kot. Térjen vissza a parla­mentbe. Az alkotmányos jogrend keretein belül a frakciótársaival együtt pró­báljon ezen az áldatlan ál­lapoton túljutni, s jogi meg­oldást találni. Hortobágyi Krisztina ceg­lédi Fidesz-képviselő: — Feleslegesnek tartom ezt a tiltakozást, és feltű- néshajhászónak. Mivel gon­dolom, Réti úr Tőkés Lász­ló példáját követte, amikor erre szánta el magát. Egyet­értek Hack Péterrel. Réti Miklós felszólalhat a parla­mentben, s elmondhat ja vé­leményét, ha törvénytelen­nek tartja a Göncz Árpád- eljárást, míg Tőkés László­nak nincs erre lehetősége. Nagyon helyeslem, hogy a betegei gyógyításával kíván foglalkozni a napokban. De nem hiszem, hogy nekik jót tenne, egy remegő kezű, de- koncéntrált szemészorvos. Nyugdíjas férfi (a Ber­csényi úti ABC-nél): In­kább azt kérdezze meg, miért drágább a kenyér, cukor ... Soroljam még? Lassan sztrájk nélkül is éhezni fogok. Sárga mintás ruhájú hölgy: Én szurkolok a képviselő úrnak. Csak ne­hogy a végén belebeteged­jen. Inkább hagyja abba, attól még nem lesz kisebb a tette. Huszon-egynéhány éves férfi (a Szabadság téren): Ki ellenőrzi, hogy titokban nem eszik-e? Egyébként az ő dolga... Ha ez jó neki, csinálja. Rövid, barna hajú hölgy (posta előtt): Én elhiszem hogy ez nagyszerű cseleke­det. Csak tudja, a fiam job­ban izgat. Most lett első­éves egyetemista, fizethet­jük a drága albérletet... Nem ragozom. Csütörtökön a ceglédi ön- kormányzati testület az alábbi nyilatkozatot fogad­ta el: „Az elmúlt időszak politikai viharai vezettek ahhoz, hogy városunk or­szággyűlési képviselője, dr. Réti Miklós az éhségsztráj­kot választva tiltakozzon a törvényellenes magatartá­sok ellen. Erkölcsileg teljes mértékben elfogadjuk a képviselő úr döntését, és szolidaritásunkról biztosít­juk. Mindezek ellenére ez­úton kérjük, hogy önpusz­tító cselekedetével hagyjon fel. És viszatérve az Or­szággyűlésbe — választóit továbbra is képviselve —, a parlamentáris demokrácia keretein belül küzdjön jo­gos igazunkért.” F. F, Mozi A Szabadság filmszín­házban szeptember 12-én, 13-án, szombaton, vasárnap délután 6 órakor: Kóbor szellem palackot keres (amerikai vígjáték). Este 8 órakor: Philadelphiai zsaru (amerikai krimi). Az autósmoziban szep­tember 12-én, 13-án, szom­Ceglédi közlemények Köszönetnyilvánítás. Köszö­netét mondok mindazoknak, akik férjem, öcsai István gim­náziumi tanár temetésén meg­jelentek és a szeretet virágait elhelyezték. ÖCSAI ISTVANNÉ. (124 916/1K) Fájó szívvel mondunk köszö­netét mindazoknak, akik fiunk, férjem, édesapánk, testvérünk, Szúnyog Pál temetésén részt vettek, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek. A gyászoló család. {124 472/lK) baton, vasárnap: Kóbor szellem palackot keres. (amerikai vígjáték). Az előadások este £él 9 órakor kezdődnek. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. f A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatár­sak: Tibay Agnes és Kó­bor Ervin. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: S3 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763. iMírían 7 Fiataloknak Mezőgazdasági népfőiskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom