Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-10 / 214. szám

MONO RI

XXXIV. ÉVFOLYAM, 214. SZÁM

1992. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK

Újabb terhek az önkormányzaton

Mi lesz jövőre?

A legutóbbi ülésén az önkormányzat költségvetésének, fejlesztési és adóbevételi tervének első félévi végrehajtásáról is tárgyalt a monori képviselő- testület. A napirend jó bőre sikeredett — tudtuk meg Pogácsás Tibor szóvivőtől.

Elsőként például mindjárt arról lehetett hosszan vitázni, hogy mit is zúdít az önkormányzat nyakába a pedagógusok, közalkalmazottak béremelése. A testület ugyan döntött, hogy elfogadja az alapbér- emelés tényét, kiterjesztve azt a félállásúakra, a nyugdíjasokra is — bár a kétezer forintok csaknem húszmilliós többletkiadást jelentenek a jövő évre, s arra sem ígéret nincs, sem szándék nem látszik fent”, hogy központi keretből kívánják fedezni a terhet.

Sőt, a jelen terhek bizonyos részére (túlórákra, jubileumi jutalmakra, tizenharmadik havi fizetésekre és azok vonzataira) sem osztottak le központilag egy fillért sem. Az önkormányzat ugyan ez idő szerint még képes állni a sarat — de mi lesz a következő évben?

Vadász Iván pénzügyi tanácsnok borúlátó. Mint

Üjabb bombameglepetés: a Dánszentmiklós otthonában szenvedett vereséget a jóval esélytelenebb Csévharaszttól. A Törtei folytatta menetelését, ezúttal Pilisen győztek — biztosan,

TABELLA

1. Verséi

2 —

—

10-2

4

S. Törtei

s —

—

7-2

4

». Maglód SC

1 —

—

S-l

4

d. Monor 11.

1 1

—

6-3

3

1. Nyáregyháza

1 1

—

4-3

3

t. Ecser

1 —

1

6-5

2

V. Csévharaszt

& —

1

1-1

S

>. Pilis II.

1 —

1

4-5

2

1. Mende

1 —

1

6-8

2

M. Monori-erdő

— 1

1

3-4

1

11. Kocsér

— 1

1

2-9

1

12. Albertirsa

— —

2

4-6

—

13. Ceglédbercel

— —

2

3-6

—

M. D.-szentmik.

— —

2

1-5

—

Ajándékgyűjtés a menekülteknek

Három fiú elindult

az egyik táborvezető vette át tőlünk.

— Janika! Elismerést, köszönetét kaptatok már valakitől ezért az igazán szép vállalkozásotokért?

— ... ezt magunk találtuk ki, s felnőtti segítséggel, mi magunk örülünk a legjobban, hogy valamit tehetünk a bajban lévőkért. De az osztályfőnöknek, Csabay Erzsiké tanár néninek bátorító, dicsérő szavai azért jólestek.

ÖRÖMMEL TETTÉK

— Tudod, arra is gondolok, hogy a nyári szünidő. vakáció nagy része mégiscsak munkával telt el számotokra.

— Szívesen, örömmel csináltuk a gyűjtést — nyári program volt számunkra ez is.

Biztosan így van. Kedves Jenei Peti, Fazekas Janika, Figula Olinpiu, gratulálunk a szívetek diktálta, s magatok kitalálta szép vállalkozásotokhoz !

Jandó István

Ilyen gondolatai lehettek annak a három kis ecseri fiatalemberkének — Jenei Petinek, Fazekas Janikának, Figula Olinpiunak —, akik a település egészét „megmozgatva” gyűjtöttek hasznos ruhaneműt, ajándékokat a nagyatádi menekülttábor lakói számára, s amely ajándékszállítmányt, szülői kísérettel, maguk vitték el a baranyai településre.

KELL A SEGÍTSÉG

— Osztálytársaimmal, barátaimmal — Jenei Petivel és Figula Olinpiuval — mi magunk döntöttük el, valami módon segíteni kell a bajba jutott menekülteknek, időskorúakon, gyerekeken ... Először pénzt akartunk gyűjteni, de anyukáékkal beszélve végül is úgy döntöttünk, hogy Ecsert járva a gyűjtési akciót választjuk — mondja Fazekas Janika.

— Hányadikosok vagytok?

— Most negyedikesek, de amikor a gyűjtést elindítottuk, valamikor tavasz- szal, még harmadik osztályba jártunk.

Beszélgetésünket hallgatva Fazekas nagymama megjegyzi:

— A kezdetben olyan titokban „szervezkedtek” a fiúk, szüleiket is beavatva a dologba, hogy magam is csak később értesültem ebbéli szándékukról, vállalkozásukról.

A kis unoka elmosolyodik:

— Persze, nem sokáig tartott a titokzatosság, segítő gyűjtőakciónk híre hamar terjedt a községünkHolnap

megírjuk...

... hogy az egyházi ingatlanok ügyében nem mennek túl simán a dolgok Gyomron. A helyi polgármesteri hivatal korábbi ilyen irányú munkáját keményen bírálták az egyházak vezetői az önkormányzat által megjelentetett folyóiratban. Szerencsére már pont került a Csillag Kálmán utca 2. szám alatti ingatlan ügyére, mert helyette csereingatlant kapott a református egyház, ott pedig már javában épül a tornaterem.

... hogy milyen veszélyekkel járhat a téli fűtési szezon.

... hogy a hétvégén milyen sportprogramok közül válogathatnak a szurkolók Ecsertől

Nagykőrösig.

Negyvenöt éve történt (IV.)

Az áldozatok indulatai

raszt 0-1 (0-0). Dánszent- miklós, 200 néző. Vezette: Lengvári. Óriási meglepetés a lelkes vendégek győzelme. Gól: Gumulka. Jó: a hazaiaktól senki, illetve az egész vendégcsapat. Csorba

MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Köb- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Ff. SÍ. 2201. Telefon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől

* péntekig S-tód U-lg.

8 ^Mírínn

A volt jugoszláviabcli polgárháború döbbenetes kepeit, képsorait naponta láthatjuk a televízióban. Szívszorító az álmos, riadt szemű apróságoknak s a meggyötört, földönfutóvá lett idős korúaknak, aggoknak a látványa, amint nálunk keresnek menedéket, vagy éppen hazánkon keresztül utazva mennének tovább egy biztonságosabb világba — valahová ... Az ember persze rögtön arra gondol, hogyan, miként tudna segíteni e szerencsétlen sorrá embertársainkon, elviselhetőbbé tenni menekülttábo- rokbeli mindennapjaikat, életüket.

ben. Szabó Sándor római 1 katolikus plébános úr a • templomban is szólt mind- j erről, kérve a híveket, lakosokat, hogy adományaikkal segítsék a menekülte- . két, a mi gyűjtőmunkánkat. ’

— Janika! A gyűjtés , hosszú heteken át tartott, nagy munka lehetett szá- j motokra.

— Felosztottuk egymás 1 közt a falut, a házakhoz benyitva elmondtuk, mi járat- ; ban vagyunk, s kértük az • embereket, hogy lehetősé- geik szerint — e gyűjtés által is — segítsék a nehéz sorban élő menekülteket, összeírtuk, ki mit ajánl fel, címeket is kaptunk, hová. • kihez kopogtassunk, s általában hétvégeken mentünk el az addigra szépen mosott holmikért, elkészített csomagokért.

— Hallottuk, igen eredményes volt az akciótok, sok minden összegyűlt.

— Igen. Szeretettel fogadtak mindenhol, s bizony el kell mondanom, nem remélt mennyiségű adomány gyűlt össze, amiért is köszönetét mondunk mindenkinek — ezúton is.

JUTOTT BELŐLE

— Az ajándékszállítmány időközben már Nagyatádra érkezett, s annak kísérői voltatok ti is.

— Egy Zsuk kocsi megtelt ajándékokkal, de jutott belőle a személygépkocsiba is. Jenei Péter édesanyja — Marika néni — és az én anyukám vitték le Nagyatádra a küldeményt, s mi, fiúk, mindhárman elkísértük anyukáékat. Az összegyűjtött ecseri ajándékokat

Kovács Benő szerint a túlzott óvatosságra nincs szükség

(ifj. Szelei Ferenc rajzai)

többletteher lesz, azonos költségvetés mellett. Az is biztosnak látszik, hogy az 1994-es közalkalmazotti béremeléshez nem lesz fedezet.

Megint nem volt más hátra, mint hogy a pénzügyi bizottság javaslatot tegyen néhány szorító intézkedésre. A képviselők azonban kikötötték: az önállóan gazdálkodók költségvetéséhez a testület nem nyúlhat. A tartalékképzésnek különböző módjairól vitáztak. Kovács Benő szerint Vadász Iván folyamatosan válságot jelez, túlzottan óvatos. Sípos István sem osztozott a pénzügyi tanácsnok borúlátásában.

K. Zs.

Vadász Iván borúlátó, s magasabb tartalékképzésre

inti az önkormányzatot

mondta, néhány ellenzéki képviselő jobban bízik abban, hogy a kormány pénzt „oszt le”i mint ő, a kormánypárti városatya. Pogácsás Tibor szerint az ülés szünetében a városi képviselők közé látogató dr. Török Gábor országgyűlési képviselő is Vadász Iván pesszimista sejtéseit erősítette meg.

Ügy tűnik, a város vállán jövőre 20—60 milliós

Körzeti labdarúgó-bajnokság

Bírópiszka az öltözőben

(Dánszentmiklós) a mérkőzés után inzultálta a bírót, s ezért kiállították. Játékjogát felfüggesztették, fegyelmi jövő kedden.

Maglód FC—Ecser 2-1 (2-0). Maglód, 100 néző. Vezette: Szuda. Sok helyzetet kihagyott a vendégcsapat. Gól: Uzseka (11-esből), Bodrogi, illetve Szilágyi.

Pilis II.—Törtei 1-2 (0-0). Pilis, 50 néző. Vezette: Lengvári. A kontrákra építő vendégek megérdemelten győztek. Gól: Miklósdi, illetve Lendér, Szakter, Farkas. Jó: Pilisi, Erdős, illetve Nagy J. (a mezőny legjobbja), Sebők Z., Pataki, Szakter, Lendér.

Kőcser—Monor II. 0-0.

Kocsér, 50 néző. Vezette: Szűcs. Kemény mérkőzésen reális a döntetlen. Jó: Nagy

5., Solti L., Vad, Bokros R. (Monor II.).

Nyáregyháza—Albertirsa 3-2 (0-0). Nyáregyháza, 150 néző. Vezette Jeszenszki. Megérdemelt hazai győzelem. Gól: Serfőző I., Serfőző

11., Gyebnár, illetve Szent- péteri (öngól), Szekeres. Jó: Molnár J., Rizmayer, Serfőző II., Szolcsánszki, illetve Szekeres.

Ceglédbercel—Vecsés 0-1

Gól: Csőke.

Mende—Monori-erdő 3-5 (1-0). Gól: Burán. Dobé (Monori-erdő).

Ifjúságiak: Dánszentmiklós—Csévharaszt 2-1, Ceglédbercel—Vecsés 0-4, Mende—Monori-erdő 2-1, Nyáregyháza—Albertirsa 3-4.

Gér József

A 45 évvel ezelőtt tör- . téntekre D. Gyula vecsési | lakos, maga is kitelepí- . tett, így emlékezik:

— Voltak az úgynevezett fehér lapos kitelepítettek, akik szinte minden felszerelést elhozhattak. Mi nem tartoztunk ezek közé, 50 kilós csomaggal jöhettünk volna az értesítés szerint, de valahogy anyánk kive- rekedte, hogy a bútort és a felszerelések egy részét vagonban elhozhassuk. Az 1924-ben épített szép házunk azonban a szülőföld keserves, dolgos emlékeivel ott maradt. A földművelés szerszámait aztán, aki kapja marja alapon hurcolták szét. A legközelebbi vasútállomás hozzánk Köbölkút volt, ahol bevagoníroz- hattunk. Ez 24 kilométerre volt a falutól. Lovas kocsik vittek bennünket, s hogy a büntetés még nagyobb legyen, magyar ült a bakon és a saroglyábán is.

— Sírt a bakon ülő kocsis és sírtunk hátul mi is, mert féltünk a bizonytalanságtól, és sajnáltuk a maradókat is. Sokat imádkoztunk, hogy az Isten adjon végre békességet a maradóknak és nekünk is.

A határnál Balázs András magyar áttelepítési kormánybiztos hivatalától kaptunk egy igazolást, s azzal folytattuk az utat Vecsésre, ahová 1947. június 21-én érkeztünk meg. Az akkor Pest-Pilis-Soltvolt a becsülete. Hiába döglött azonban meg a tehén, hiába mértek kevesebb földet, a beszolgálta- tási kvótát azokra is kivetették.

Szegény anyáim 15-20 kilónként a ceglédi piacról batyuzta az árpát, hogy a beszolgáltatást teljesíteni tudjuk. A kapott földből ugyanis júliusig(i) csak egy hold volt bevetve, amit a hatóság Vecsésen nem vett figyelembe. Őket nem érdekelte honnan teremtjük elő a beszolgáltatási adagot. Volt olyan felvidéki család, amely mikor az aratást kezdeni akarták, a kitelepített svábok rokonaival — mivel ők vetették be a földet — egyszerre jelentek meg a búza aratásához. Nagyon kemény viták, veszekedések voltak olykor, az áldozatok: a sztálini politika áldozatainak indulatai csaptak össze mintegy a történelem bosszújaként.

Hányszor eszembe jutott akkor a Himnusz, hogy valóban megbűnhődte-e már a magyar nép a saját múltját és jövendőjét?

Orosz Károly (Folytatjuk.)

gadták a saját házaikba, saját birtokaikba telepített felvidékieket. Ki törődött akkor azzal, hogy mi még jobb házat, birtokot hagytunk oda? Egy ideig telepesként kezeltek, majd csángóknak mondtak a vecsésiek, pedig semmi közünk nem volt sem a csángókhoz, sem a Hajdúból, Békésből, Hevesből felhozott uradalmi cseléd telepesekhez. Azaz, hogy valami mégis, mert az egykor hozzánk telepített aranyos- tordai családot is velünk együtt kiebrudalták a Felvidékről, sőt az egyik lányuk szemét a csehszlovák fináncok ki is verték!

— A felvidéki birtoknál Vecsésen kisebb területet mértek nekünk az Alsó- és Felső-Birgejárás dűlői sváb földekből, mert az itteni ház nagyobbra becsült értéke miatt — mivel fizetni nem tudtunk — levontak két holdat. Közben az Ady utcában a Felvidékről magunkkal hozott tehenünkre rádőlt a romos istálló, hogy a baj még nagyobb legyen. A háború után pedig egy tehénnek a hitvány élelmiszerellátás miatt igen nagy

Kiskun vármegyéhez tartozó Vecsés jegyzőjétől az 1612/69-es nyilvántartási számot kaptuk, s előbb a Kálmán utcában, majd az Ady Endre utcában egy romos házban helyeztek el minket, mert a nekünk kiutalt Szent István úti (Fő utcai) Monger-féle házban átmenetileg egy hozzánk hasonló felvidéki családot helyeztek el. Később őket a Város utcába költöztették, s mi kerültünk a Németországba kitelepített sváb Monger család házába. Ekkor már a háznak egy ablaka és ajtaja se volt, mind elhurcolták, eltüzelték. Volt olyan ház, melynek a gerendáját kifűrészelték az indulatosko- dók, s a tető is rájuk dőlt. A Monger család rokonsága belenyugodott a sors ilyen döntésébe, és nem bé- kétlenkedett velünk. Mit is tehettünk volna mást ebben a szerencsétlen középeurópai összeuszítottság- ban?

No nem mindenütt ment ilyen simán a dolog! A kitelepített svábok vecsési rokonai ugyanis érthető módon nem szívesen fo-