Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-08 / 212. szám
ÉRZELMES SOROK KOCSIS LÁSZLÓRÓL Húsz év után ismét a mienk... „Ha egy szóval kellene jellemeznem, Kocsis László festészetét — írja Tornai József egy 1983-as kiállítási katalógusban —, azt mondanám: kemény. Kemény volt grafikájában és táblaképeiben egyaránt. Nemhiába vonzódott annyira Cézanne-hoz vagy Bar- csayhoz; azt a művészetet szerette, amelynek jól körülhatárolt szabályai, s ami még ennél is több; törvényei vannak.” Ki is volt az a festőművész, akiről a költő, a jó barát ilyen határozott, már- már az alkotó ember helyét is jelző véleményt tudott mondani — halála után tíz évvel, 1983-ban, egy öt hónapos emlékkiállítás-sorozat megnyitása alkalmából? — Ki volt Kocsis László — ismétlődik a kérdés —, aki a tanítványok és alkotótársak emlékezetében évtizedek múltán is csak a nagyoknak kijáró jelzőkkel és főhajtással, elismeréssel társuló gesztusokkal van jelen? E sorok írója még a Királyhágón túl élt, amikor Szigetszentmiklóson ügyködő ismerősei, barátai egy tragikus festősorsról beszéltek, a homokbuckák világában önmagára nem talált Jellemről, aki hajnalonta és naplementekor a „sziget- •ég” dombjait, a Duna-part rajzolatokat őrző és a tisztaságra emlékeztető lankáit járta, hogy otthon, az alkotás perceiben képpé szerveződjön a — körből és vonalakból álló — látvány. Nemrég egy Szentendrén napvilágot látott kötet borítóján (a város irodalmi helyrajzát vázolta fel) annak a Kocsis Lászlónak a grafikáját fedeztem fel, akiről énnekem csupán előképeim voltak — épp a művész barátai révén. De mert a barátom barátja akár az én barátom is le- het(ett volna); nyomába eredtem az emlékeknek. Kocsis László 1926-ban született Gellénházán, téglagyári munkáscsaládból. Volt adminisztrátor, 1950— 51-ben Szolnokon Chiavini Ferenc. szabadiskolájában tanul, majd a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után Szigetszentmiklóson kap állást — rajzol, tanít az 1. Sz. Általános Iskolában (1955-től 1965-ig). Mint minden festőt, őt is elkapja Szentendre bűvölete — művészetkritikusok szerint a Szigetszentmiklóst idéző „Duna-part” korszaka után ez az időszak — mármint a „Város” időszaka — Szentendrét juttatják eszünkbe. (És benne Daresay iskolájának egész művészetét meghatározó hatásával.) Rövid ideig a zebegényi szabadiskolában korrigál, miközben két ízben is részt vesz a szentendrei tárlaton (1958-ban és 1963-ban). Ezek után, 1965-ben hívják meg a Magyar Képzőművészeti Főiskola rajzpedagógusi tanszékére, ahol főiskolai adjunktusként dolgozik — 1972. november 24-én bekövetkezett haláláig. „Gyermeki tisztaságú lelke sohasem tudott megkeményedni — fogalmazott búcsúbeszédében Végvári Rezső művészettörténész, majd így folytatta: — újból és újból feldúlta minden bániás, igazságtalanság, akár őt, akár embertársait érték.” A summázat mindig keveset mondhat, de — 1972- röl lévén szó — jelezni, igenis, sok mindent jelez. Az ember akaratlanul .a József Attilákat és Laíino- vitsokat szétszaggató sínpályára gondol; a hatalmas hideg vonalra, amely mellett, ha tovagördült a szerelvény, egyetlen pontiá zsugorodott koponyacsont maradt — a művészetekre fittyet hányó világ figyelmeztetéseként. 1971-ben, az egyik Pest megyei tárlaton olyan festők társaságában szerepelnek a munkái, mint Barcsai/, Czóbel, Bálint Endre, Pirk János. Ezen a kiállításon mondotta az őt faggató újságírónak: „Nagyon örülök, hogy képeimet Bálint Endre mellé tették. Azt hiszem, összeillünk.” Hogy ki mellé „illik” igazán a művészek, festők, grafikusok beláthatatlan sorában, azt eldönti az idő — ha mindeddig nem lett volna alkalma rá (amiért az utókor is felelős). Végezetül hadd jegyezzük meg; befejezett életműve (rajzok, grafikák festmények) elég indok arra, hogy közkincsünkké váljon — ha életében nem volt alkalmunk sejtetni ezt véle. Bágyoni Szabó István Társadalmi szervezetek közreműködése ígéretes a Fóti ősz TVR-TÜKÖR Táncdalfesztivál? Vajon mitől volt oly unalmas a Csipkerózsika- álmából felébresztett táncdalfesztivál? Netán kedvezőtlen a kor e műfaj számára? Ez neon olyan biztos. Hiszen több, mint ezer dalból válogathatott a szakértő zsűri. A nagy számok törvényé szerint ebből igazán lehetett válogatni, „befuttatni” számokat. Netán langyos volt a mesterségesen kevert botrány? De az is lehet, hogy mire a döntőbe jutottak a számoik, a legjobbakat ki is selejtezték. Ám valahol ludas maga a Magyar Televízió. Azt egy pillanatig sem hihetnénk, hogy Bánki László, a táncdalfesztiválok atyja kései gyermekét nem szeretné úgy igazán. A hajdani nagy sztárok — Kovács Katitól Poór Péterig vagy a sikertől elpityeredő Harangozó Teriig — kellő ügybuzgalomrnal daloltak. E tévés műfaj korunkra mégis mintha elfakult volna. A látvány szegényességét semmilyen kameratrükk nem feledtette. Pedig a szórakoztató műfajok egyik legnagyobb vonzereje, a csillogó-villogó díszlet, a színek kavalkádja, fényjáték, szépen koreografált táncok. E „körítés” híján elvész vonzereje. Amihez természetesen hozzátartozna például a zsűri szerepeltetése is. A néző hadd legyen részese a döntés kulisszatitkának. Ezúttal megfosztottak bennünket a jeles egyéniségek okos szavaitól is. Sem nem szidhattuk, sem nem dicsérhettük őket. Így kár volt feléleszteni a táncdalfesztivált. A MI SZERELMEINK. Magyar József néhány esztendővel ezelőtt elsőként mutatta be a maga valóságában a hazai iskolarendszer hiátusait. Ügy tűnik, a rendezőt azóta is foglalkoztatja, ami az iskolapadokban történik. Ezúttal a szerelem témájának ürügyén kopogtatott be az iskolákba. A zsámboki kisfiúk például angyali ártatlansággal ecsetelték jövendőbelijük külső és belső tulajdonságait. VOITII ÁGI. Különféle szerepekben tűnt fel a televízió képernyőjén és a rádió mikrofonja előtt Voith Ági. A 40 éve vidám a Vidám című igényes összeállításban láttuk énekelni és táncolni, s vallott arról, hogy igazán nem tűnt el a színpadról. Élvezhettük kiforrott művészi játékát. Másnap a rádió mikrofonja előtt egy egészen más Voith Ágira leltünk. Üzletasz- szonyként találkozhattunk vele újra, aki nagyon racionálisan kifejtette: szüksége van erre a tevékenységre is, mert ki tudja, mit hoz a jövő. NEVELETLENEK. Gáspár Sarolta, Herczeg László is Horváth Ida érdekes összeállításra vállalkoztak vasárnap délelőtt. Két esztendővel ezelőtti riportjaikat melegítették fel. Oly módon, hogy felkeresték egykori riportalanyaikat. A kisserdüiő-korúak életében a legnagyobb változás az önállósulás volt. Miként élik át á hazai családok, ha gyerekeik elszakadnak otthonról? Hogyan viselkednek a felnőttkor küszöbén állók? Megannyi kérdés, amelyre a kerek egy órában csupán keresgélték a választ. A műsor telitalálata Ancsel Éva filozófus megszólaltatása volt. Gondolatai, megélt tanácsai eligazítanak. irányadók minden korosztálynak. Ha másért nem, ezért érdemes volt vé- góg'nallgatni az egyórás összeállítást. Erdősi Katalin Alapítványi és magániskolák Hátrányos helyzetben — Az oktatási tárca törvénysértő módon hajtotta végre a pedagógusok szeptemberi béremelését — bejelentette ki Várhegyi György, a Magyar Alapítványi, Egyesületi és Magánoktatási Intézmények Egyesületének elnöke, a szervezet tegnapi sajtótájékoztatóján. Megítélésük szerint — a költségvetési törvény alapján — a béremelés az oktatási ágazatban dolgozókat -érinti, függetlenül attól, hogy állami vagy magániskolában tanítanak-e. A minisztérium hátrányos helyzetbe hozta az alapítványi, egyesületi és magániskolákat, amikor részükre nem biztosította a béremeléshez szükséges összeg fedezetét. Várhegyi György annak ellenére, hogy a miniszterhez ez ügyben írt levelükre több mint két hete nem kaptak választ, reméli, a tárca megváltoztatja döntését. Ha mégsem így történne, pert indítanak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ellen, a béremelés törvénytelen végrehajtása miatt. ★ Az egyesület Andrásfal- vy Bertalanhoz címzett — ez idáig válasz nélkül maradt — levelével kapcsolatban Havasi János szóvivő elmondta: a levél augusztus 29-én érkezett a minisztériumba, arra a közigazgatásban szokásos 30 napos határidőn belül válaszolni fognak. Az alapítványi . és magániskolák az általuk törvénytelennek ítélt döntés miatt azt is kilátásba helyezték, hogy beperelik az oktatási tárcát. Havasi János leszögezte: mindenkinek joga van az államigazgatási határozatok ellen bírósághoz fordulni, ezért ebben nem tudják — de nem is akarják — megakadályozni az érintetteket Tóton régi hagyomány a „Fóti ősz” rendezvénysorozat. Idén jubilálnak, 25. ivükhöz érkeznek. Most is a „fóti szüret” nyitja meg — szeptember 20-án — a különböző kulturális műsorok, rendezvények, versenyek sorát. Változás is történt ebben az évben — amint Fehér Sándor, az önkormányzat igazgatási főelőadója elmondta. A tavaly elindult folyamat, hogy a rendezésből több társadalmi intézmény is részt vállal, mostanra kiteljesedett. Az előkészítésbe tavaly is bekapcsolódó helyi gazdakör már teljesen átvállalta az önkormányzattól a „fóti szüret” megrendezését. A hangversenyek szervesébe a Fóti ökumenikus Közművelődési Egyesület és a Fóti Népfőiskola gondja. Két-két hangversenyt •zerveznek, az egyesület mindkettőt a műemlék templomban, a népfőiskola «tervezte egyik hangverseny pedig az evangélikus templomban, a másik a gyermekváros márvány- termében lesz. Nagy könnyebbséget Jelent a hangversenyek rendezésében, hogy tavaly óta Önálló zeneiskolája van a nagyközségnek. Hogy a növendékek önálló zenekara szerepelhessen, még várat magára, de a művész tanárok közül ketten is közreműködnek a hangversenyeken: Závodszky Magdolna hegedűművész és Läufer István orgonaművész. Az Ybl Miklós tervezte, páratlan szépségű műemlék templom hangversenyei — idén az elsőre szeptember 26-án, a másodikra október 24-én kerül sor — mindig nagyszámú közönséget vonzottak, nemcsak a helybeliek közül, hiszen sokan messziről érkeztek. Várhatóan így lesz ez az idén is, s hasonlóan nagy vonzerővel bír majd a további két hangverseny is, az evangélikus templomban október 10-én. a márványteremben november 21-én. Látványosnak és jó szórakozásnak ígérkezik a szeptember 20-i „fóti szüret” — vasárnapra esik, hogy minél több érdeklődő részt vehessen rajta —, felvonulással egészen a nagyközségtől mintegy másfél kilométerre levő nevezetes és csodálatos természeti környezetben levő Fáy- présházig, a Honvéd Művészegyüttes tánccsoportjának műsorával, neves nótaénekesek fellépésével, végül a szüreti bállal. Valent-Hódi Mihály Svájcban élő, fóti származású festőművész tárlata, sakkverseny, sportnap, gyerekek részére szellemi olimpia, valamint vers- és orózamondó verseny teszi teljessé a rendezvénysorozatot. — nádudvari — A Szent Korona eszme története „A Magyar Szent Koronának és a Szent Korona eszmének a magyar történelemben kiemelkedő jelentősége van, hiszen ezer éven át szervező és összetartó erőként hatott. E könyv megjelenése felette fontos, mivel az utolsó negyven év hézagos és elferdített történelemtanításában komoly ismeret- hiányt pótol. Az időpont is különös jelentőségű: ebben az évben emlékezünk apámra, az utolsó koronás királyra, akit minden cselekedetében a koronázási eskü és a Szent Korona eszme vezetett” — írja a minap megjelent kis kötet előszavában dr. Habsburg Ottó, mintegy summázva, miért is olyan jelentős az IKVA Kiadó és a szerző. Kardos József munkája. Minthogy az elmúlt évtizedekben legfeljebb szakcikkekben olvashattunk a koronáról és az azt övező eszmékről, generációk nőttek fel úgy, hogy szinte semmit nem tudnak róla.. Hézagpótló munkához jut. aki megveszi a 110 oldalas, tizenhat fekete-fehér fotóval illusztrált könyvecskét, mely államiságunk kezdeteitől, a korona 1978. január 6-i emlékezetes visszatértéig követi annak sorsát, és ismerteti a koronához, mint hatalmi szimbólumhoz fűződő eszmék történetét. A magyar királyok felsorolása — tudják-e, hogy 55 uralkodó ült az ország trónján, illetve kevesebb, mert Orseoló Péter és Károly Róbert kétszer is országlott — pontos időrendiségben és kitűnő forrásmunkajegyzék teszi teljessé a kötetet, melyet szívesen ajánlunk minden egyetemista, érettségiző és tanár figyelmébe. Bányász Hédi (Erdősi Ágnes felvételei) \
