Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám

AZ UTOLSÓ INTERJÚ Fél évszázad színháztörténelem tam neki, hogy ez egy ki­csit sok. Hiszen az Évák például ketten voltak. Az más, felelte Géza bácsi, azok hölgyek, és nem is olyan fiatalok, mint maga, fiam. P Induláskor két Éva, az életben pedig legalább négy vagy öt feleség, ez is szép teljesítmény. — A feleségeim közül egy régebbitől két fiam, a je­lenlegitől pedig két, lányom van, úgy látszik, mindig dup­láztam. Visszatérve a deb­receni kezdésre: egy idő­sebb pályatársam, Turóczy Géza figyelmeztetett, hogy az egyik Éva kissé „tapa­dás”, játék köziben izgalmá­ban, vagy ki tudja, miért egyre közelebb megy a part­neréhez, a ruháját cibálja, a parókáját rángatja... Színigazgató (Ínke Rezső) fia voltam, tudtam, mi a színházi ugratás, ezt is an­nak véltem. A házi főpró­bán aztán rémülten láttam, hogy „az én Évám” egyre közelebb kerül, hiába hát­rálok, szorosan követ, ho­lott a jelenet nem is így volt rendezve, s a végén be­szorultam két bokor közé. Kétségbeesésemben, nem­hiába a Paradicsomban jár­tam éppen, isteni sugallat­ra én kezdtem el húzkodni az ő gyönyörű, szőke paró­káját. Az meg jött is lefelé a fejéről, kitört a botrány, Éva hisztérikus sírógörcs­ben tört ki, és kirohant a színpadról. Nyugalom, mondta a rendező, ez még csak próba, és a próbát azért hívják próbának, hogy itt minden hibát kijavít­sunk, és az előadás mindet­től mentes legyen. S elren­delt tíz perc szünetet. 91 Szóval már a pálya­kezdő színész is feltalálta magát, no igen, ez nyilván a génekben jött át, apai örökség. — Annyira, hogy már em­lített idősebb kollégám, Tu­róczy Gyula, a'ki ezt meg­előzően így szólt hozzám: „Néztem a próbákat, ügyes nagy, fiam, talán még szí­nész is lesz belőled!”, ezt követően így fordult hoz­zám: „Az anyád hétszentsé­git, te nagy csibész, hát te már most színész vagy!” Ádám nemsokára Mis­kolcra szerződik, a színhá­zak államosítása ott éri, Bé­kés István a pesti Vidám Színpadhoz szerződteti, ott nagy csapat tagja lehet (Kiss Manyi, Komlós Juci. Ráday Imre, a fiatal Izórán Lenke), de a teátrum, ne­véhez híven csak vidámsá­gokat ad, és Inkének egy idő után honvágya lesz Shakespeare, Csehov után, ennek kedvéért inkább ott­hagyja ismét Pestet, és Sze­gedre szerződik. 6 — Szép évek voltak, hat évad Shakespeare-rel, Illyéssel és más óriásokkal — folytatja — bár Illyés Fáklyalángja kis gikszert okozott nekem. Csak Kos­suth ne lettem volna az ő drámájában! Mert azt bi­zony elbuktam, aminek sok oka volt, érdektelen lenne itt most felsorolni, mért. Mégis ezt a produkciót hoz­tuk fel a vidéki színházak fővárosi fesztiváljára. Ak­koriban minden előadást szigorú kiértékelés követett, és az értékelőktől függően hol a művészi, hol a párt­szempontok tolultak előtér­be. A Fáklyaláng értékelé­sekor egy pártközpontbeli hölgy, vagyis elvtársnő ki­jelentette: Meg kell vizs­gálni, hogy nem direkt ron­tottam-e el nagy forradal­már hősünk, Kossuth alak­ját, hátha szabotálni akar­tam ezzel! Akkoriban ez félig-meddig halálos ítéle­tet jelentett, ha elfogadják, ám szerencsémre mérgesen felugrott a zseniális Gellert Endre, a Nemzeti főrende­zője, a Fálykaláng fővárosi színre vivője, és valósággal ordított: „Vegye tudomásul az elvtársnő, olyan művész nincs a földkerekségen, aki szándékosan elront vala­mit!” Az ő tekintélyével megúsztam, de meleg hely­zet volt. Inke tele van ilyen szín­házon belüli és kívüli tör­ténetekkel, szívesen hall­gatnám napestig. — Szeretném elmondani az ötven évemet. Bemutatni pályám emlékezetét, sereg­nyi fényképet szerepeimből, s a hozzájuk fűződő törté­neteket. Szeretnék mesélni nagyszerű partnereimről. Dajka Margitról, Dómján Editről, Sulyok Máriáról, Somlay Artúrról, Szemes Mariról, Bessenyei Ferenc­ről, Latinovits Zoltánról, Honthy Hannáról, hogy csak néhány nagyot említ­sek. Egy Honthy-sztori: Sze­gedre jött vendégszerepelni a Csárdáskirálynőben, én voltam mellette Kerekes Ferkó, de először nem akart elfogadni, annyira fiatal voltam még, ám ezután csi­náltam magamnak olyan Móricz Zsigmond-maszkot, hogy a művésznő először fel sem ismert benne! Szó­val szívesen szórakoztatnám effélékkel is a közönséget, mint néhány éve önálló Madách-estemmel, amivel bejártam az országot. Mert bár nyugdíjas vagyok im­már, de nyugodtan otthon üldögélni nem tudok! Barabás Tamás LÁTVÁNYOS SIKEREK SEVILLÁBAN „Ilyen közönségnek érdemes játszani” A világkiállítások hagyományaihoz híven a sevillai Ex­pón is valamennyi részt vevő nemzet megkapja a lehető­séget, hogy egy nemzeti nap keretében megkülönbözte­tett figyelemtől kísérve, ünnepélyesebben is bemutatkoz­hasson a vendéglátó ország és a világkiállítást megte­kintő közönség előtt. Magyarország augusztus 21-én ren­dezheti meg nemzeti napját, ezen Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének vezetésével magas rangú dele­gáció képviseli hazánkat. A magyar kulturális na­pok rendezvénysorozata azonban már augusztus 20- án megkezdődött, méghoz­zá látványos sikerrel. Sevilla legrangosabb szín­házában, a Teatro de Maest- ranzában mutatkozott be szerencsésen összeállított, spanyol—magyar műsorával az Állami Hangversenyze­nekar. Lukács Ervin zene- igazgató vezényletével elő­ször a granadai születésű, nem egyszerűen spanyol, hanem egyenesen andalúz Manuel de Falla Három­szögletű kalap című művé­nek legismertebb dallamai csendültek fel. A nagy sike­rű bemutatkozást követően Liszt I. Esz-dúr zongoraver­senyét adta elő Jandó Jenő, akitől a lelkes közönség tüstént kikövetelt egy rá­adást. ami szintén Liszt-mű volt, egy orosz ■ népdal át­irata. A hangverseny befe­jező részében Bartók ze­nekarra írt Concertója hangzott el. Ezt követte — immár programon kívül, is­mét csak ráadásként — Ber­lioz Rákóczi-indulója, majd Brahms II. magyar tánca. Ha lehet, még ennél is fer- getegesebb sikert könyvel­hetett el a Honvéd Művész­együttes, amely a világki­állítás egyik leglátogatot­tabb és legmozgalmasabb színhelyén, az Expo szabad­téri körszínpadán lépett fel színvonalas műsorával, me­lyet magyar tájak népda­laiból és néptáncaiból állí­tottak össze. Az este hang- gulatára jellemző, hogy a latin temperamentumú kö­zönség Öí ismétlést követelt ki magának. „Ilyen közön­ségnek érdemes játszani” — foglalta össze a bemutat­kozás élményét Molnár Er­nő, az együttes művészeti vezetője. S ezzel még nem volt vé­ge a csütörtök esti siker- sorozatnak. Igen kedvező fogadtatásban részesült Ró­zsa János filmrendező, il­letve filmje, az Expo Cine- mában vetített 1/2 álom. A szabadtéri mozi ugyanis a spanyol és a latin-amerikai pavilonok közelében talál­Ölrcn eve hírözön közülünk Móricz-emléknapok ható, ahol a déliek minden este óriási tömegeket von­zó karnevált rendeznek. A nem mindennapi konkuren­cia ellenére a mozi szinte teljesen megtelt értő és há­lás közönséggel. A képzőművészetek ked­velőinek is igyekeztek ked­vében járni a kulturális program szervezői. Még két napig megtekinthető a mű­vészetek pavilonjában au­gusztus óta látható. Másvi­lágkép című magyar avant­gárd kiállítás, melyen Tóth Menyhért, Samu Géza és Gaál József 21 alkotása lát­ható. Visszatérve a két együt­tes további programjára, a sikersorozat folytatódott. Az Állami Hangversenyzene­kar a most zajló Andalúz Fesztivál keretében augusz­tus 21-én, pénteken a ten­gerparti Sanlúcar de Bar- ramedában, szombaton este pedig a fesztivál zárókon­certjeként De Falla szülő­városában, Malagában lé­pett fel. A Honvéd együttes szom­baton a világkiállítás köz­ponti színháztermében, a Palenquében két alkalom­mal is előadta a „Botrány a faluban” című táncjáté­kát. A hétfői nemzeti nap hangulatát pedig a pavilon székely kapujától induló magyar menyegző biztosít­ja. amelyre hivatalos a vi­lágkiállítás aznapi összes látogatója. Nemzetközi ' balettkurzus Nemzetköz; tánckurzus kezdődött a Táncművészeti Főiskolán augusztus 22-től. A hatodízben megrendezett szakmai találkozó iránt nagy az érdeklődés, tizenkét országból 60 balettnövendék, aktív táncos és pedagógus érkezett a kurzusra. A szakmai programban klasz- szikus balett, repertoár, mo­dern tánc és dzsessz szere­pel. Az előadók, meghívott és magyar szakemberek: Judy Williams amerikai dzsesszprofesszor, Ludmilla Malgina, Borisz Nadtocsij orosz balettmesterek, Kun Zsuzsa Kossuth-díjas, ki­váló művész, Lőrinc Kata­lin, Koren Tamás és Ehn Éva. A kurzus szeptember 3-án szakmai bemutatóval zárul. Népzenei fesztivál Tiszta forrásból Tiszta forrásból címmel népzenei fesztivált rendez hétfőn a Gyulai Várszín­ház. Az esten, amely a Kö­rös-parti nyári színházi évad utolsó műsora, föllép a budapesti Kalamajka együttes, a szintén buda­pesti Falkafolk együttes, a pozsonyi Varsányi együt­tes, a gyulai Téglás együt­tes. a Méhkeréki együttes, valamint Sebestyén Mária népdalénekes és Juhász Zoltán népzenész; a műsort Halmos Béla állította ösz- sze. A Gyulai Várszínház két­évente rendez néptáncfesz­tivált; az idén kísérletkép­pen ennek párjaként kerül sor a népzenei fesztiválra. Litográfiák, rajzok, festmények Ars Librorum a Széchenyi Könyvtárban Gordon György, 35 éve Angliában élő festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás hétfőn az Országos Széche­nyi Könyvtár Ars Librorum sorozatának programjában'. A retrospektív tárlaton a művész Karinthy Frigyes Cirkusz című novellájához készített és saját kezűleg nyomtatott litográfiasoroza­ta mellett mintegy 60 raj­za és festménye tekinthető meg. A bemutatón Nagybá­nyán, valamint Wakefield- ben, angliai otthonában ké­szült alkotások egyaránt láthatók. Gordon György 1924-ben született. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványa volt, 1953-ban diplomázott. 1957-től él Angliában. Kiállítása októ­ber 24-ig tekinthető meg. Budapest Gyermekkórus Torontóba utazott Vasárnap Kanadába uta­zott a Budapest Gyermek- kórus. Botka Valéria és Csányi László együttese a néhány napja befejezett si­keres japán turné után, most a torontói nemzetközi kiállítáison ad koncerteket. Az ország fennállásának 125, évfordulója alkalmából rendezett bemutató külföl­di vendége Magyarország, s a várhatóan több millió lá­togató. ötezer négyzetméte­res területen ismerkedhet meg hazánk gazdaságával, kultúrájával, népművésze­tével. A gyermekkórus repülő­jegyeit szponzorok fizették, a kinttartózkodás , összes költségét pedig a meghívók, a Torontóban élő magyarok fedezik. Egy jellegzetes Inkc-mozdulat (Dolezsál László felvétele) $ Mint arról pénteki la- jl púnkban beszámoltunk. f Inke László, Jászai Ma­il ri-díjas kiváló művész, p az Arizona Színház tag- é ja, életének 68. évében, í hosszan tartó, súlyos bc- í tegség után elhunyt. Az g alábbi interjú az utolsó, \ amit halála előtt adott. Hatvannyolcadik évében járva, az utóbbi időben be­tegségekkel, operációkkal viaskodva Inke László nem­rég nyugdíjba vonult. Al­kotó embernél azonban a nyugdíj nem jelent igazi éietformaváltást. Inke nem tétlenkedő típus, s ha most már nem is az Arizona Színház folyósítja havi illet­ményét, ez nem jelenti azt, hogy vége a pályának. — Lélekben semmiképp! — mondja Inke László. — Délután hat óra körül ma is elfog a harctéri idegesség és nyugtalanul kérdezem magamtól: miért nem vagy már az öltözőben, nem ké­sel el? Bizsereg bennem minden és máris indulnék, mit indulnék, rohannék a színházba ... Pillanatnyi szünet után folytatja: — Szerencsére lesz rá al­kalmam az új szezonban is. Igazgatóm, Mikó Pisti (Ist­vánt illetnék talán monda­nom, de nekem, "sőt vala­mennyiünknek Pisti ő, ami­óta elkezdte, és ebben a színházban kezdte el, még Thália korában, a pályát) jelentősen megemelte a fi­zetésemet, hogy magasabb alappal menjek nyugdíjba, és megígérte, hogy évente két produkcióban továbbra is számít rám. ■ Ez az cv nemcsak a nyugdíjazás éve, de a ju­bileumé is. — Igen. Éppen ötven év­vel ezelőtt léptem e pályá­ra. ■ Hol kezdődött és mi­vel? — Debrecenben indultam, akkoriban a vidéki színhá­zak közül a legjobbak közé tartozott. S hogy mivel? Hát azt nem lehet elfelejteni! Adómmal! Egyébként azóta is Madách rajongója, híve vagyok. Négy nap alatt nyolc előadást játszottunk, délutánonként az ifjúság, a diákság számára mutattuk be Az ember tragédiáját. Ej Nem mondom, hogy ez kevés, napi két Tragédia, de hát ifjú színész sokat ki­bír! — Szó szerint ezt mondta a direktorom is, Kőszegi Géza, amikor panaszkod­na társaságok találkozóját rendezik a művelődési ház­ban. Lezsák Sándor mond bevezetőt „Az irodalmi társaságok szerepe mai éle­tünkben” címmel, majd Püski Sándor, Kiss Dénes és Réthey-Prikkel Lajos lesznek az előadók. A résztvevők csütörtökön ki­rándulnak a Dunakanyar irodalmi, művészeti és tör­ténelmi emlékhelyeihez, pénteken délelőtt »*edig emléktáblát avatnak a bu­dapesti, VI. kerületi Eötvös utcában, a Kelet Népe című folyóirat egykori szerkesz­tőségi épületén délelőtt 10 órakor, majd a Kerepesi úti temetőben megkoszorúz­zák Móricz Zsigmond sír­ját. Göncz Árpád köztársasá­gi elnök a fővédnöke, And- rásfalvy Bertalan művelő­dési miniszter a védnöke a Móricz Zsigmond-emlékna- poknak, amelyeket kedden nyitnak meg Leányfalun Móricz Virágnak, az író lá­nyának köszöntőjével. Tu­dományos ülés kezdődik fél tizenkettőkor a XX. századi magyar próza egyik legnagyobb egyéniségének munkásságáról. Az előadók között lesz Czine Mihály egyetemi tanár, Kopró Jó­zsef költő, Csenki Imre karnagy, Bodnár György irodalomtörténész és Sze- berényi Lehel író. Szerdán, 26-án, 10 órakor kezdődik a program, amikor is irodai-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom