Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08 / 187. szám

SÜL A PÉK Hőhullámban fuldokolva ÉRD IRODMmRDS LEHETNE Budapest szerény szolgája Már hetek óta tart a ká­nikula. Azok, akik tópar­ton vágj' a hegyekben vé­szelik át, könnyebb helyzet­ben vannak. Sokunknak vi­szont ilyenkor is dolgoz­nia kell. Természetes moz­dulattal emeljük le a bol­tok polcairól a kenyeret, mert meleg ide vagy oda, azért bizony, legalább es­tére megéhezünk. Arra pe­dig kevésbé gondolunk, hogy valakik ezt megsü­tötték — álltak a kemence mellett, úgy hatvan tok kö­rüli hőségben — és gyúr­tak, dagasztottak 1 Ahogy Sztankovics Lajos és fitt// István is tette, a Dunake- nyér Rt. dunaharaszti 1. vizemében. Vagy száz má­zsa harapnivaló készült el üt pénteken. Kicsit távolabb serfőz­de épül. Ha minden jól ala­kul, szeptemberben átad­ják, bár ez nem sokat eny­hít az ácsok hőérzetén. Fönn is csak meleg van, a tűző napon ki tudja, hány fok. Ha kevés a vendég, a for­róság is elviselhetetlenebb. Erre gondolhatott a butik tulajdonosa, amikor locso­lókannával „felfegyverkez­ve'’ megöntözte a bolt kör­nyékét. Szemók Ferenc cifra autóján az Eszkimó jég­krémet teríti — azaz, szál­lítja az üzletekbe. A ko­csiban csak úgy áll a hő­ség. Némi enyhülést az ad. ha a hideg krémet tartal­mazó kartondobozt magá­hoz ölelve viszi be az el­adóknak. igaz, ez csak né­hány percig tart, azután is­mét várja a forró autó. A napfény, az út. no és az újabb helység. Dolgoznak. Mi pedig vesszük, és esz- szük, a kenyeret és a fa­gyit. a sört. az üdítőt Mert meleg van. Nekik is. ne­künk is. Az. élet, meg a nyár már csak ilyen. Ki­nek ez jut, kinek az. Azért a kánikula egyforma ... (Hancsovszki János felvételei) A kétezer esztendős múlt­tal büszkélkedő Érdnek ma közel ötvenezer lakója van. Negyedszázaddal ezelőtt Európa legnagyobb falu­jaként emlegették, mivel közigazgatási értelemben akkor még valóban község volt. Várossá nyilvánítása után az ország legnagyobb alvóvárosa lett, míg ma­napság a főváros szerény, mostohán kezelt szolgája­ként lehetne legjobban jellemezni a hatvannégy négyzetkilométernyi köz- igazgatási területű telepü­lést. Amikor a húszas évek elején elkezdték parcelláz­ni az egykori Károlyi-bir­tokot, még senki sem gon­dolt arra, hogy a budapes­ti kispolgárok üdülőfalu­jából négy évtized után egy középváros lesz, mely­nek lakói jórészt a fővá­rosban dolgoznak. M Hogyan viseli Érd ezt a kiszolgáló szerepet? — kérdezem T. Mészáros And­rás alpolgármester tői. — Nehezen, de erre rö­viden nem lehet válaszol­ni. Egy ötven év alatt ki­alakult helyzetet kellene a mai kórhoz igazítani, s ennek jóformán semmifé^ le feltétele nincs meg: leg­kevésbé az anyagiak. Hoz­závetőleg huszonötezer munkavállaló lakik a va­lósban, ebből húszezer Bu­dapesten dolgozik. Az ál­lampolgárok gyerekei ná­lunk járnak iskolába, ha betegek, itthon gyógyíttat,- ják magukat, természete­sen Érden kell nekik a víz, a csatorna; a gáz, a villany, s a városnak kell koordinálni még a bejárók autóbusz-menetrendjét is. Az is kellemetlenül érint bennünket, hogy az ingá­zók hazafelé jövet rend­szerint bevásárolnák, ami csökkenti városunk kis­kereskedelmi forgalmát. Nem tarthatjuk oda a ka­lapunkat a fővárosnak, hogy mi a város fejlesz­tésével tulajdonképpen Budapestet, a Budapesten dolgozókat szolgáljuk ki. Tesszük a dolgunkat, pró­bálkozunk például Önerős kommunális beruházások­kal, s ez hellyel-közzel be is vált. Megbeszéljük a la­kókkal. hogy az út porta­lanításának, a csatorna, vagy a telefonkábel lefek­tetésének felét állja a vá­ros, a másik felét pedig fi­zessék ki ők saját zseb­ből. Mivel a munkanélkü­liség is nálunk csapódik !e — úgy tudom, a munka­erő-gazdálkodó irodának manapság olyan háromezer kartonja van, i jóformán valamennyi, a fővárosból elbocsátott dolgozó —, nem valószínű, hogy az ilyen típusú beruházásokat foly­tathatjuk. ■ Ügy hírlik, a követ­kező költségvetési évben a személyi jövedelemadónak már csak harminc száza­léka marad a behajtás he­lyén. Mit szólnak ehhez önök? — Nagy érvágás ez ne­künk. Az idén háromszáz- huszonnégymillió forintot tett ki az említett összeg,, amelyet szinte kizárólag fejlesztésre fordítottunk. Ha csak harminc százalék marad itt. jövőre az száz- kilencvennégymillió forint lesz — ugyanannyi mun­kavállalóval számolva —, tehát hiánvzik majd száz­harmincmilliónk. Ez az úgynevezett „hozzátett pénz”, amivel támogat­tuk, támogatnánk az ön­erős kommunális beruhá­zásokat. Ha valóban har­minc százalék marad itt, ■nem tudom, honnan vesz- szük elő a hiányzó pénzt. Mivel az újonnan alakúit városi vállalatok kicsik, nem tőkeerősek, a három­ezrelékes iparűzési adóból sem sokra számíthatunk. öt-hat évvel ezelőtt még el tudtuk érni. hogy a Du­nai Kőolajipari Vállalat hozzájáruljon egy-egy isko­la. óvoda építéséhez, ma már ez sem megy. A cég Százhalombattán fizeti az iparűzési adót. s ezz.el úgy gondolja, mindenfajta kö­telezettségének eleget tett. ■ Hallani manapság az önkormányzati vállalko­zások megszervezéséről. Önök nem kísérleteznek ilyesmivel? — Igen is. meg nem is. Nagyon felemás a helvzet. Az önkormányzat hatóság, a vállalkozás meg vállal­kozás. Van a városban egy jól működő kft., a PÁRA, ebben van tízszázalékos részesedésünk. Most folyik egy furcsa ügy. A kft. rész­ben engedély nélkül fel­húzott egy épületet, fenn­maradási engedélyt kell kiadnunk, de ez jelenté­keny büntetéssel jár. Te­hát megbüntetjük magun­kat a tíz százalék erejéig. Nem egyértelműek az ide vonatkozó jogszabályok, nem is csodálkozom rajta, hogy az önkormányzatok nem lelkesednek a vállal­kozásokért. ■ Ezt a kellemetlen anyagi helyzetet nem pró­bálják meg valamivel fel­oldani? — Van egjy tervünk, ami — úgy tűnik — megnyerte a képviselő-testület tetszé­sét. Arra gondoltunk, hogy Erden amolyan iroda va­rost, képviseleti székhe­lyeket kellene kialakíta­nunk. A jövő év végére lesz tízezer telefonvonal, ami jó bázist biztosít. Az az elképzelésünk, hogy ke­rítünk valahonnan száz­millió forintot, és viszony­lag alacsony kamatra ki­kölcsönözzük azoknak a háztulajdonosoknak, akik vállalják, hogy megna­gyobbítják házukat, építe­nek hozzá egy-két szobát, fürdőt, teakonyhát, bizto­sítanak parkolási lehetősé­get. így elérhetnénk. Hogy képviseleti irodákat tele­pítsünk a városba, hiszen a budapesti bérleti díja­kat hovatovább nem lehet megfizetni, és Érden még közlekedni is lehet, nem úgy, mint Budapesten. Ez a terv szép. de egyelőre meg valósíthn inti annak tű­nik, mert nagyon maga­sak a hitelkamatok. Ha vállalná az állam a ban­ki kamat és az általunk al­kalmazott kamat közötti különbséget, akár egy fél év alatt megszervezhet­nénk az egész vállalko­zást.’ Ez nagyon sokat je­lentene Érdnek, mert az e.gy-kétszáz iroda alkal­mazottai itt vennék igény­be a legkülönbözőbb szol­gáltatásokat. Gondolko­dunk azon is, hogy olyan képviselő-testületi rende­letét hozunk, miszerint a városi nagyberuházásokat azok a vállalkozók kapják, akik a hasznukból két-bá- rom százalékot hajlandók visszaadni a városnak. Íme néhány életrevaló gondolát Érdről, árról az Érdről, amely legyen bár­milyen közel is a főváros­hoz. szolgálja azt bármi- íven híven ' is, esak-rsak kiesik .a kormányzat látó­szögéből. Hegyes Zoltán öerrvlt Minden pala gyűri áront Osztrák lambéria, csiszolt, csomagolt, 520 Ft/nm áfa. Elemit Épitőanyag-kereskedés, Balatonfüred, Noszlopy u. 3. Tel./fax: (86) 43-341. KW# MAfíA IKMN „ />„ nr, r, az ? c&s:ss:,. c <<S úyrrtAQj>z, Ahon,j>u Fzí, U ho .rééfr.f A). Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. f l&j~Cegléd, Itvdai út 33. . ■Cegléd, Pesti út <57. Cegléd, Szent Imre herceg u.17 Nagy kóla, Petőfi S. u. II. Tápiószele, Juhász K. tér 1. Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. Cl. Tápiószecsö, Dózsa Cy u. 25, Tápiógyörgye, Ady F. u. 54. Karmos, Jászberényi út (67. iacter eglédi út 10. Jászkarajeno, Néphadsereg u. 61. I ápió szeri tmárion, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. & a: rr.-rm^eK-f-e^yeeeK. Aranygallér

Next

/
Oldalképek
Tartalom