Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-06 / 185. szám

Érthető lenne? Farkastörvények r- Főnök, holnap nem jövök! Be kell mennem a segélyt intézni... A városháza előtt minden ügyfélfogadási napon kí­gyózik a sor. A munkaügyi központ kirendeltségére várnak bebocsátást a mun­kanélküliek, akiknek száma sajnos egyre csak nő. A minap felfedeztem a sor­ban azt a kőművest, akiről pedig úgy tudtam, hogy — lévén most van a szezon — van munkája. Ügy lát­szik, neki nincs, mert ott állt, várva a bebocsátás­ra. Persze ez még nem azt jelenti, hogy ő otthon tét­lenkedik ezekben a káni­kulai napokban. Arról, hogy dolgozik, csak közvetlen környezete tud. Magyarán kimondva: feketemunkát végez. Nincs egyedül. Sorra szűnnek meg a munkahelyek szűkebb pát­riánkban is, egyre nehe­zebb munkához jutni a vállalkozóknak. Ám a szomszédos országokból hozzánk érkező olcsó mun­kaerő könnyebben jut min­dennapi munkához. Mégpe­dig azért, mert alcsonyabb napszámért dolgoznak a honi szakembereknél. A piac farkastörvényei ural­kodnak az alkalmi munka­erőpiacon, s ezt kénytelen- kelletlen tudomásul kell vennünk. Ám, amíg a honi állampolgári fegyelem sem javul kellőképpen, addig nem számíthatunk válto­zásra a külföldről érkezet­tekkel kapcsolatban sem. Mert a munkanélküli-já­radékban részesülők is dol­gozhatnak — bizonyos ke­reseti határig —, ha azt beje’entik a munkaügyi központban. Ezzel a beje­lentéssel általában nem él­nek az érintettek. Állás­pontjuk — a maguk szem­pontjából — érthető, hi­szen ez a plusz jövedelem (is) adóköteles, követke­zésképp jobb, ha csendben maradnak — vallják sokan. Nem csoda, hogy a téma karikaturistánkat is meg­ihlette. MOhlQRI XXXIV. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1992. AUGUSZTUS G., CSÜTÖRTÖK Kánikulai csúcsfogyasztás idején A vizet (is) lopják Tombol a kánikula, már-már kibírhatatlan az óriási hő­ség. Több hete már annak, hogy egyes településeink utoljára esőt kaptak. Amíg például két héttel ezelőtt felhőszakadás söpört végig Pilisen és Nyáregyházán, addig az „északi” végeken. Gyomron, Maglódon egy szem sem esett. Egy-egy csepp azért jutott errefelé is néha a földekre, de ez egyenlő a nullával. szemrehányás, hiszen ha már vetettek, aratni is sze­retnének a termésből. Ámbár mintha csillapo­dott volna az ilyen irányú vízfogyasztás Gyömrőn. Mert a 42 forint GO filléres viz mégiscsak drága a leg­több családnak. Másokat viszont nem érdekel külö­nösebben, hogy két vagy három utcával arrébb — amíg ő locsol a kertben — csak szuszognak a csapok a lakásban. És lopják is a vizet. Az' üzemegység egyik dolgo­zója felfigyelt egy furcsa jelenetre, amikor a piactér környékén kerékpározott. Az utcai tűzcsapon tömlőt látott, s amikor közelebb ért, meglepődve tapasztal­ta, hogy a Vizet a keríté­sen belülre eresztik. Bele az udvari halasmedencébe, amely majdnem tíz köb­méteres. Mennyivel egy­szerűbb az utcáról venni a vizet, mint az udvarról. Azért nem kell fizetni sem, s különben is, ki veszi ész­re a vízlopást. Észrevették. Betessékelték őt az üzem­egység irodájába, csekket nyomtak a kezébe, hogy fizesse meg a tűzcsapról csent víz árát. De hányán lehetnek (nemcsak Gyöm­rőn!), akik megtalálják a fondorlatos módját a víz­lopásnak? Éjszaka kötik rá a tömlőt a tűzcsapra, vagy az utcai közkutak „szájára”. A közterületfel­ügyelők dolga lenne a fü- löncsípésük, de ők is keve­sen vannak és a munka­idejük is véges. Aztán érdemes szólni az adósokról is. Akik nem hajlandók kifizetni a szám­lát. Az idén már házhoz járnak a vízdíjbeszedők Gyömrőn, Üllőn és Magló­A hét tűzesetei Égett a Lada Meglehetősen sok dolguk akadt az utóbbi héten a monori tűzoltóknak, akik bizony különösen nagy megpróbáltatásnak vannak kitéve ezekben a kánikulai hetekben. Július 28-án Nyáregyhá­zán gallyat égettek, de úgy látszik, nem elég gondos­sággal, mert a tűz tovább­terjedt a környező fákra is. Az anyagi kár szerencsére nem jelentős. Még ugyan­ezen a napon Vecsésen a szemétbányához hívták Drahos József egységét, ahol szintén gyorsan vé­geztek az oltással. Este 9 órakor Monoron a Liliom utcai sajnálatos halálos balesethez is ki kellett vo­nulniuk a tűzoltóknak, akik segítették a mentést. Július 2.9-én éjfél után Monoron a Szélmalom utca 73. számú házból jeleztek tüzet, ki­gyulladt a melléképület, amelyet Drahos József és legénysége eloltott. Az anyagi kár 30 ezer forint. Július 30-án csütörtökön a 4-es számú fő közlekedési út 36-os kilométerszelvé­nyénél kigyulladt egy Lada személygépkocsi. Az utasok szerencsére időben kiug­rottak, így személyi sérülés nem történt. Az anyagi kár viszont meghaladja a 60 ezer forintot. Ennél a tűznél Kelemen Sándor és társai vettek részt a tűzol­tásban. Múlt pénteken Mo­noron a Deák Ferenc utca 1. számú házban az égő gáztűzhelyen felejtett étel gyulladt ki, szerencsére észlelték a lakók, így kár nem keletkezett. A hét ele­jén, pontosabban hétfőn kétszer is riasztották a tűz­oltókat Mendére. A déli órákban az erdő mellett égett a bozót, háromszáz négyzetméternyi területen, este viszont vaklármának bizonyult a hívás. Még ugyanezen a napon Üllőn a felüljárónál és Magló­don a vasútállomás közelé­ben történt avarégés. Mindkét helyen sikerült gyorsan lokalizálni a tova­terjedő lángokat. (é) PILLANATKÉP Hangulatok A monori állomás kö­zelében, a Petőfi utca egyik házának kerítés­elemén harsogja világgá két felirat, hogy egyszer milyen volt a közérzete két arrajárónak, akiknél épp akadt egy festékszó­ró. Egyikük azt írta: elegem van. Másikuk pedig, hogy: jól vagyok. A két felirat nagybe­tűivel épp szembe talál­ják magukat azok az in­gázók, akik a Gera- kerten átvágva igyekez­nek hazafelé. Választhat­nak. Ha az „elegem van” mellett döntenek, mind­járt végképp el is romol­hat a rnngulatuk. Ha vi­szont vigyázó szemeiket a „jól vagyok”-ra vetik, s esetleg hazáig mondo­gatják is, hogy jól va­gyok, jól vagyok — de­rűsen nyithatnak be a házuk kapuján. Állító­lag. Legfeljebb otthon aggódva megkérdezik tő­lük: — Mii motyogsz, édes fiam? Mondd, jól vagy? — ez — PILISEN ­Gyűlés A Független Kisgazda- párt pilisi szervezete ma, csütörtökön este 8 órakor gyűlést rendez a Dózsa György utca 2. szám alatti volt pártházban. Azokat várják, akik földkárpótlás­ra jogosultak, és földet akarnak venni kárpótlási jegyeikért, továbbá, akik visszaigénylik volt legelő­területeiket. GYÖTRŐ Vigyázzunk! Az Elektromos Művek feszültség alá helyezte Gyömrőn a Menilci úíi új házak mentén húzódó húsz kilovoltos vezetéket. Iicrik, Hogy a magasfe­szültségű vezetéket óvják, és ne közelítsék meg, mert az balesetveszélyes. MONORl HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. A A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Köb­lén« Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. SÍ. KOI. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-től U-ig. 8 ’xMMa Monori történet Ki van nyeregben ? Tápiévölgye Kupa Hazai győzelem Jó híre, rangja van a Sülysápon ilyen idő tájt megtartandó Tápióvölgye labdarúgó-kupának. A négy csapatos tornán tágabb tér­ségünkben községek vesz­nek részt meghívásos ala­pon. A bajnoki nyitányt megelőző torna nagyszerű felkészülési megméretteté- tési lehetőség az induló csapatok számára. A bajnokságra való fel­készülést említve sajátos­nak mondható a játéksza­bály is, hiszen korlátlanul lehet játékost cserélni, s a pihentetett játékos ké­sőbb pályára léphet. Ha­gyománynak mondható az is. hogy a részt vevő csapa­tok egyike mindenkor a Monor—Cegléd körzeti baj­nokság győztese — e csa­pat idén a Gyomra —, s csak sajnáljuk, hogy „más irányú elfoglaltsága miatt” a megyei II. osztályba most feljutott gárda nem vett részt a sülysápi tornán. Üllő—Űri 5-1. A maga­sabb osztályban játszó, technikásabb Üllő megér­demelten nyert. Sülysáp—Maglód 5-3. A hazaiak már 3-1-re elhúz­tak, amikor a Maglód . egyenlített. Jól jött, biz­tos győzelmet hozott a Sülysáp „fiatalítása”. A 3—4. helyért: Maglód— Űri 3-2. Kemény „diónak” bizonyult Űri a magasabb osztályban játszó Maglód számára, amelynek meg kellett dolgoznia a győze­lemért. A döntőben: Sülysáp—Ül­lő 3-1. Mindvégig jobb volt a házigazda a lelkesen ját­szó Üllő ellen. A Sülysáp kapusa — Keller — egy fantasztikusan rúgott 11-est is hárított... A torna 1992. évi vég­eredménye. 1. Sülysáp, 2. Üllő, 3. Maglód, 4. Űri. Kü­lön elismerésben részesült néhány „leg ...” játékos is. A legjobb kapus Keller Tibor (Sülysáp),, a legjobb csatár Fedeles József (Süly­sáp) lett. Középpályásként Kerék László (Üllő), védő­játékosként Sárközi Antal (Űri) voltak a legjobbak: A torna gólkirálya címet Kiss Zoltán (Maglód) ér­demelte ki. (jandó) iái labdarúgás Barátságos mérkőzés: Sülysáp—Tápiószentmár- ton, Sülysáp, 17.30 óra. dón is. Akik nem tudnak fizetni, azoknak csekket adnak, hogy utólag leróják tartozásukat. Ám a pén­zek sokszor késnek, vagy meg sem érkeznek. Vannak olyan családok, ahol tény­leg nem futja a vízszámla kiegyenlítésére ... De ne­hogy azt gondolják a ked­ves olvasók, hogy az adó­sok zöme a szegényebb ré­tegből kerül ki. A jobb körülmények között, élők sokkal inkább feledéke­nyek, nekik nem szá­mít, hogy minden fillérre szükség van a folyamatos vízszolgáltatás fenntartásá­hoz. A vízlopáts mellett sokszor okoznak bosszúságot a van­dál rongálások a gyömrői vízmű területén. Ki tudja, hányadszor lopták már el a drótkerítést a 31-es szá­mú fő közlekedési út fe­letti víztározó mellől. A kutakat ugyan kevesebbszer rongálják mostanában, de azért most is előfordulnak ilyenek. Az ivóvíz-csúcsfogvasz- tás tehát megannyi gondot jelent a gyömrői vízműhöz tartozó településeken. Ed­dig nagyobb galiba nem történt, de ha továbbra is ilyen aszályos marad az idő, az úgynevezett kisza­kaszolásokra (utcák vízel­zárására) gyakrabban kell számítaniuk azoknak, akik ezeken a településeken él­nek. Pedig ők vizét sze­retnének a nap minden percében, délben éppúgy, mint éjjel egy órakor. Gér József Ilyen melegben különö­sen meg kell(ene) becsül­nünk a csapvizet, amelyet ma már a legtöbb települé­sünkön élvezhet a lakos­ság. Persze csak akkor, ha folyik is a víz a csapból, mert ez nincs mindig így. Sokszor bosszankodnak például emiatt a gyömröiek, különösen az Erzsébet- és Petőfi-telepen lakók. Visszaköszönő örökzöld téma az időleges vízhiány Gyömrőn. Gyurján Jánosné önkormányzati képviselő — a Petőfi-telepiek szószó­lója — szinte minden tes­tületi ülésen interpellál — vízügyben. Öt is nyaggatják az ott lakók, mert mégis­csak bosszantó, ha nincs víz a vezetékben. A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jövő­beni sorsa még nem dőlt el végérvényesen. Több hó­napja mar annak, hogy a vecsési üzemmérnökség áttelepült Gyálra, Vecsésen csak üzemegység maradt. Így van ez. Gyömrőn is, amelynek központja a Len­gyel utcában van. Az itt dolgozók a saját bőrükön (is) érzik a bizonytalansá­got. Mert hol a központból kapnak ukázokat, hol a polgármesteri hivatalok­tól. És akkor még nem szóltunk a vízfogyasztókról, akik végeredményben „el­tartják” őket.. Tizenhárom- tizénnégy évvel ezelőtt bi­zony 3 forint 50 fillért kel­lett leperkálnunk egy köbméter vízért. Ma már 42 forint 60 fillérre emel­kedett a vezetékes ivóvíz köbméterenkénti ára. A tizenkétszeres (!?) díjemel­kedés sem riaszt el egye­seket attól, hogy bősége­sen locsolják .. kertjeiket. Bár ezért aligha érheti őket azon tanakodtak, létezik-e olyan megoldás, ami meg­hiúsíthatja a biciklibugázók próbálkozásait. A többség — persze tapasztalatai bir­tokában — pesszimista volt... Egy, csak egy legény kötötte az ebet a karóhoz, pontosabban — szerinte — kerékpárját a vaskorláthoz úgy — bizonygatta —, hogy azt rajta kívül senki sem tudja odébb tolni... A vitát a hely szelleméhez méltóan fogadással zárták le, majd kivonultak a helyiség elé, hogy megcsodálják a vélhe­tően egyéni és követendő megoldást. S valóban, lön nagy cso­dálkozás: a vaskorlát a he­lyén, s erősen hozzábilin­cselve egy kerékpár — nyerge... Még himbáló- dzott is picinykét. ŰgyHogy a képlet ez: van két károsult, egyikük nyereg nélküli kerékpár-, másikuk kerékpár nélküli nyereg- tulajdonos. A kérdés pedig: melyikük fog előbb bicik­lizni? (A választ nem kell beküldeni, eláruljuk: a tolvaj.) (v.) Szónoki a kérdés. A dolog megtörtént. Valaki már szerzett magának egy bi­ciklinyerget. Akitől meg el­lopták ... lopjon ő is egy másikat? (Golyó) Amíg a fenti sorok a szerzőtől a szerkesztőig ju­tottak, valószínűleg rálel­tünk a rejtély kulcsára ... Szintén monori olvasónktól hallottuk a történetet, ami időben megelőzte a vasút­állomásit, sőt lehetséges, hogy annak előidézője volt. A kerékpár-tolvajlások köztudottan annyira hozzá­tartoznak Monor imázsához, mint a Strázs-hegy, a Fő tér képe, vagy a Kis-tó, úgy­hogy előbb-utóbb minden­fele társalgásban szóba ke­rülnek. így volt ez egy este a Dóczi-fóle időmúlatóban is, ahol a társaság tagjai A monori vasútállomás azon a délutánon is olyan volt, mint máskor. Az em­berék siettek hazafelé a munkából, a lángossütő előtt az utolsó vendégek ácsorogtak és fogyasztották üdítőjüket. A bódé mögötti vasrács­nál egy bicikli volt lezárva. „Mit tettek azzal a sze­gény járművel, hová tűnt róla a nyereg?" — kérdez­tem a lángossütőt. Az asz- szony arcára a megdöbbe- • nés jelei ültek, s felhagyva a napi bevétel számlálásá­val, hátrasietett. Nevetésre természetesen nem volt ok. Bosszúsan állapítottuk meg, hogy a nyerget bizony el­lopták. Hogy lehet valaki­nek annyi bátorsága, hogy ezt meg meri tenni egy ilyen forgalmas helyen? Ennyire szegények vol­nánk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom