Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

Szombati szűkösség r ** i í®éíp§ &M hét végi piacnapon nemcsak maga központ udvara, hanem a környező Jellegzetes szombati kép Monor főteréről. E a piac. a zsibvásárnak helyt adó művelődési utcák is szűknek bizonyulnak. S hiába az egyre gyakoribb bírságolás, a szabálytalan parkolás szinte elkerülhetetlen. De ki tud megoldást? (Vereszki János felvétele) T — Nyíregyházáról jöttem — mondta a férfi. — Tessék?! — kaptam föl a fejem, mert előszörre Nyáregyházát értettem, hi-| szén az itt van a szom-j szádban. De hogy Nyíregy házáról jöjjön valaki monori szerkesztőségbe .. A férfi erősen őszült, 'szem üveget viselt, s a bemu tatkozásnál egy pillanatr: kínos helyzet állt elő. Job karja hiányzott, nem tud tam, illik-e, szabad-e ke set nyújtanom. Ö hidalta á a zavart: bal kezét kínáltál szorításra. Felajzva vártam, milyen történet kapcsán kerüli egymással összefüggésbe! Nyíregyháza és Monor, mi hozhatta hozzánk az őszülő urat ezen a forró délelőt tön, amikor hosszú vonato zás nélkül is úgy érzi az ember, hogy már délelőtt tizenegykor be kellene fe­jezni a napot, ha nem akarja, hogy a hőség kifa csarja, mint egy érett cit­romot. A történetből, úgy tűnt,j egy románc van kibonta-j k.ozóban, aminek már csak a végkifejletéhez kell némi segítséget nyújtanunk. Miért is ne? Miért ne en­gedhetné meg magának egy újság szerkesztősége azt a luxust, hogy két ember életét egy könnyed váltó- átütásfial azonos sínre te­relje, ahol aztán már együtt roboghatnak a célállomás felé? Nem véletlenül jutott eszembe, ez a vasúti hason­lat. A vasút két szálon is kapcsolódik a korábbi ese­ményekhez. A monori ál­lomásfőnök mondta el a nyíregyházi úrnak, hogy van itt egy helyi újság, ahol esetleg segíteni tud­nak neki — másrészt pedig az ismeretség, amely oka volt, hogy a férfi minket megkeressen, a nyíregyhá­zi gyorson köttetett, amely ■július 4-én. szombati napon 19 órakor indult a Nyugati pályaudvarról. Egy inzultussal kezdődött a dolog, mely az említett MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A Sírrkeszlőség vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Köb­lénél Zsuzsa. Q Postarím : Monor, Pf. Sí. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák él hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig f-tól ll-lg. 8 ~<iJ€írta» szerelvényen esett meg. En­nek részleteivel is megis­mertetett a látogató, de kérte: ezt ne írjam meg. Kár. Nagyon jellemző, ho­gyan viselkedünk bizonyos esetekben egymással. Mindenesetre tény, hogy az inzultust követően az őszülő úr a vonaton olyan állapotba került, hogy fel­figyelt rá egy asszony, aki felajánlotta a segítségét. A férfi — mint meséli — a,z együttérzést először el akar­ta hárítani: köszöni, nincs szüksége segítségre, már megnyugodott. A fiatalasz- szony azonban, aki fekete ruhában volt, nem hagyta annyiban. — Talán a női ösztöne súghatta neki, hogy ennek az embernek segítségre van szüksége. Olyan nagyon szépen kért, hogy beszéljek magamról... S bár én nehe­zen beszélő ember vagyok, s abban a szituációban kü­lönösen nehezemre esett, mégiscsak elmeséltem ne­ki egyet-mást. Hogy özvegy vagyok, nemrégiben vesz­tettem el a feleségemet. Ö is elmondta, hogy az édes­anyja a tavasszal özvegyült meg, s nem* képes megvi­gasztalódni. Kérdezte, va­jon én hogyan jutottam túl ezen az állapoton? De hát a vonat rohant, a fiatalasz- szonynak Cegléden le kel­lett szállnia, hogy' egy el­lenvonattal visszamehessen Monorra. — És most őt keresi — fejeztem be a történetet, s mondtam: ez tehát vala­miféle románc, utazás köz­ben, ami félbeszakadt. — Nem, dehogy! — til­takozott a szemüveges úr, és már szaladt is tele a szeme könnyel. — Nem ilyen vigasztalásra gondol­tam. Ügy érzem, mint aki cserbenhagyta az áldoza­tát. Mert ez a fiatalasszony is segítséget várt tőlem, s én ezt akkor neki nem tud­tam megadni. Ettől az ér­zéstől azóta sem tudok szabadulni. Isten gyerme­ke vagyok, s isten megszó­lított engem, hogy rendez­zem ezt a problémámat, így próbálom meg. Ezért utaztam ide Nyíregyházá­ról. Kérem, segítsenek ne­kem megtalálni a fiatal- asszonyt. A történet ilyetén be­fejezése úgy hatott rám, mint aki azt hiszi, sima asztali bort kortyolgat, s egyszerre csak kiderül, hogy a Grál lovag kelyhét nyomták a kezébe. De ma­gamhoz tértem, s azt mond­tam : természetesen segí­tünk. Itt őrizgetjük a szer­kesztőségben a nyíregyházi úr nevét,- címét, s várjuk a fiatalasszony jelentkezését, aki eldönti majd, légyen-e folytatása a vonalbeli tör­ténetnek. Mi pedig mindannyian eltöprenghetünk az embe­ri lélekről. K. Zs. MONORI xJttrta XXXIV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Tanulni tilos? Pert nyerve vesztett Nem egészen két évet húzott le Menyhárt Sándor mű­szaki tanár a Monori 205-ös Számú Ipari Szakmunkás­képző Intézetben. 1990-ben képesítés nélkül alkalmazták őt, de aztán befejezte tanulmányait, és műszaki tanár­ként oktatta az ifjakat. Szerződéses — meghatározott időre szóló — munkaviszonyban állt. Augusztus 15-én le­járó munkaszerződését az iskola igazgatója, dr. Dobos György — mint munkáltató — nem újította meg. A fiatal, harmincon in­neni sportos férfi szerint igazságtalanul bántak el vele. Óriási ambícióval dol­gozott, voltak nagyra törő tervei, amelyeket már nem fog tudni megvalósítani a szakmunkásképzőben. Nyír­egyházán végezte el a fő­iskolát, de amikor a tantes­tületbe került, elég nehe­zen tudott beilleszkedni a közösségbe. Amolyan cso­dabogárnak tartották őt a kollégák, pedig szerinte nem szolgált rá erre a ti­tulusra. Éz .év elején szá­mítógépet kapott az intéz­mény, s rábízták a rend­szer kiépítését, stratégiá­jának kidolgozását. Munka­időn túl, hétvégeken is dol­gozott, hol az iskolában, Rendőrségi krónika A mackó győzőit Az elmúlt hét kétségtelenül legkiemelkedőbb bűncse­lekménye volt az az eset, amely július 24-én történt Ül­lőn, ahol három román állampolgár mégerőszakolt egy 14 éves kislányt. A szerdai monori piacra is riasztották a rendőrüket mégpedig azért, mert bejelentés érkezett, hogy illegális fegyverkereskedő kínálja „portékáit’'. Sze­rencsére a bejelentés vaklármának bizonyult. Nem nyugszanak a postai betörők, néhány hetes szünet után újból megpróbálkoztak egy hivatalban a mackó feltöré­sével. Tombol a nyár, a késő este utcákon kószáló fiata­lok különös veszélyeztetett­ségnek vannak kitéve. Szo­morú példája ennek a jú­lius 24-én történt eset, ami­ről lapunk más helyén ked­den már beszámoltunk. Kispesten vette fel kocsi­jába a 14 éves kislányt a három román állampolgár, R J.. L. T. és O. P„ akik Üllő határában megerősza­kolták az iskoláslányt. A szülők feljelentést tettek az elvetemült román fiatal­emberek ellen, s a monori nyomozók elfogták őket. A hét közepén előzetes letar­tóztatásba kerültek, a vizs­gálatot továbbiakban a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság folytatja. Néhány hetes szünet után folytatódott a postai betö­réssorozat. Ezúttal a vasadi hivatalban jártak a betö­rők. Csak részben sikerült tettüket végrehajtani, mert a mackóval (páncélszek­rénnyel) nem boldogultak, így a betörésből keletkezett kár nem jelentős. A rend­őrség jó nyomon van a feltételezett tettesek kézre kerítésére. Üllőn betörtek a Monor Vidéki ÁFÉSZ ABC-áruhá- zába, ahonnan dohány és italárut zsákmányoltak, összesen 60 ezer forint ér­tékben. Július 27-én, hét­főn a monori Vasadi üti szervizben történt rongá­lás, s még ugyanezen a na­pon öt. hétvégiház-betörés történt, szintén Monoron a Vágóhídi dűlőben. Monori­erdőn összeveszett két ci­gánycsalád, az egyik társa­ság megrongálta a másik lakását, felborogatták az udvaron álló két gépkocsit, s alaposan helybenhagyták a ház tulajdonosát. A rend­őrség őrizetbe vette B. B. M. J. és L. J. büntetett elő­életű monori-erdei lakoso­kat. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsgá­latot. G. J. hol . otthonában. Tovább akarta képezni magát, s ezért beiratkozott a köz­gazdaság-tudományi egye­temre, egy kétéves kurzus­ra. Erről írásban tájékoz­tatta az igazga'tót, aki vi­szont ellenezte-' ezt a" szán­dékát, arra való hivatko­zással, hogy helyettesítése megoldhatatlannak tűnt. Ám Menyhárt Sándor nem tágított, elkezdte tanulmá­nyait az egyetemen. Ez az­tán már sok volt az igazga­tónak (és állítólag a kollé­gáknak ts). és fegyelmi el­járást kezdeményeztek elle­ne. Nem sokáig késett az „ítélet.” sem: a műszaki ta­nárt 10 százalékos fizetés­csökkentéssel sújtották. Menyhárt tanár úr felleb­bezett a munkaügyi döntő- bizottsághoz. amely azóta már megszűnt, és pernyer­tes lett. A bizottság megál­lapította, hogy a tanulást nem lehet megtiltani, mű­szaki tanárok esetében az alkalmazásnak nem feltéte­le a pedagógiai végzettség. Menyhárt Sándor kálvá­riáját természetesen csak dióhéjban tudtuk az előb­biekben összefoglalni. Min­denesetre meglepődve hal­lottuk tőle itt, a szerkesz­tőségben, hiszen az év ele­jén még semmi panasz nem volt. rá. Erről szemé­lyesen is meggyőződhet­tünk. amikor az intézetben látogatást tettünk. Mégis kegyvesztett lett. Augusz­tustól lehet, hogy munkanél­küli-járadékra fog jelent­kezni a városi munkaügyi központban, de lehet, hogy korrepetálást vállal, és az is, hagy egy kft.-be fog be­lépni. — Mif mond az ügyről dr. Dobos György, a szak­munkásképző intézet igaz­gatója? — Két évvel ezelőtt ké­pesítés nélkül alkalmaztuk Menyhárt Sándort. Arra kértük őt, szerezzen peda­gógiai végzettséget. Ezzel szemben ő más vonalon képzelte el jövőjét, beirat­kozott a közgazdasági egyetem továbbképző in­tézetébe egy kétéves tanfo­lyamra. Tette ezt az én en­gedélyem nélkül. Emberileg (is) teljesen megváltozott. Már nem lelkesedett úgy, mint korábban, oktatási módszerei is kifogásolhatók voltak. Ezért szóban több­ször ’figyelmeztettük ’ őt. Voltak más kifogások is el­lene, ezért döntöttem úgy, hogy augusztusban lejáró munkaszerződését nem hosszabbítom meg. Ezt meg­beszéltem tanárkollégáim­mal is, akik egyetértet­tek. Meggyőződésem, hogy Menyhárt úr figyelmen kí­vül hagyta intézetünk: lehe­tőségeit, s az egyetemre va­ló beiratkozásával pedig le­hetetlen helyzetbe próbált hozni mindnyájunkat. Jel­lemző rá, hogy a történ­tek után betegszabadságra ment, s a helyettesítésé sok fejtörést okozott. Ügy hal­lottam, hogy a bankszak­mában kíván a jövőben dolgozni... Sajnálom én is a tör­ténteket, de meggyőződé­sem, hogy jól döntöttem, amikor nem újítottam meg szerződését. Neki pedagó­giailag kellett volna képez­nie magát, mivel ezen a té­ren voltak tapasztalatai. Ö azonban ezt nem akarta, inkább a neki tetsző másik utat választotta. Egy ta­nár érdekét azonban nem lehet a tantestület érdeké­vel szám,beállítani. Az is természetes, hogy a több­ségre kell támaszkodni. Minden részletre nem térhettünk ki e rövid írás­ban. Kommentárt sem kí­vánunk fűzni a történtek­hez, legfeljebb csak any- nyit: azt gondoljuk, a ta­nulságok levonása mindkét félnek hasznára válhat. Mind a szakmunkásképző igazgatójának, mind Meny­hárt Sándornak. Gér József KERESKEDELMI RT. Ajándék-akciói Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkét, hogy augusztus 9-éig minden 30000 Ft feletti — híradástechnikai cikk vagy szerszámáru — vásárlás esetén egy ajándékot adunk. Várjuk kedves vásárlóinkat! Cím: Monor, Mátyás király út 2. Nincs nélkülünk/ „Isten gyermeké vagyok” Bögre helyett kehely

Next

/
Oldalképek
Tartalom