Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

GODQLLOI xJÍmiía XIX. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 4.. KEDD Az összefogás segíti a falvakat Gáz után szennyvíz — Ha a költségvetés forintjait meg lehetne sokszoroz­ni — mondta Kovács Sándor vácszentlászlói polgármes­ter —. akkor is akadna hely minden forintunknak. És mivel a polgármester a katedrát cserélte fel az önkor­mányzati vezető íróasztalával, nem csodálkozhatunk azon, ha elsőként s gyorsított ütemben az iskola építé­sét fejezné be, hogy a falu gyermekei az igényeknek és a jövő század emberének kijáró körülmények között gazdagíthassák ismereteiket. Vácszentlászlón az isko­la építése minden mást megelőz. Szerencsére ezzel a célkitűzéssel egyetérte­nek az önkormányzat tag­jai, meg a község polgárai is. CÉLTÁMOGATÁSOK 1991-ben 2.7 millió, 1992- ben pedig 3,9 millió fo­rint céltámogatást kaptak. Ez a segítség enyhítette a képviselő-testület gond­jait, de nem oldotta meg teljesen. Hogy elvégezhes­sék a belső burkolást, hogy bevezethessék a vizet, s be­szereljék a gázfűtést, a cél- támogatás mellett a saját forrásaikból származó be­vételt is ezeknek a fel­adatoknak a megvalósítá­sára kellett fordítani. A polgármester szerint még a következő esztendőben is az iskolaépítés költsé­gei lesznek a legmagasab­bak a költségvetés tételei között, de nagyon reméli, hogy 1993 szeptemberében, az ünnepélyes tanévnyitón és iskolaavató ünnepségen minden vácszentlászlói büszkén veszi birtokba a község új létesítményét. Az iskola szomszédságá­ban levő művelődési ház felújítását is elvégezték. Az épület tetőszerkezetét szinte teljesen kicserélték. Ugyanezt kellett csinálni az elavult elektromos há­lózattal. Bevezették a gáz­fűtést is. ÖNKÉNTESEN — Természetesen sok más feladattal is sikere­sen birkózunk — hallot­tam Kovács Sándortól. — Alig két hónapja indítot­tuk a gázprogramot, ami önerős építkezés, vagyis a lakosság pénzéből készül, de előkészítése, a feladat koordinálása nagyon sok munkát adott a képviselő- testület tagjainak és a hi­vatal dolgozóinak egy­aránt. Valószínű, hogy a térségben ez az első olyan munka, amely 14 település összefogásával, az önkor­mányzatok önkéntes társu­lásával jött létre, s túlju­tott a megye határán is. Boldog Heves megyéhez. Jászfényszaru pedig köz­igazgatásilag Szolnok me­gyéhez tartozik, mégis együtt valósul meg a la­kosság által annyira várt gázprogram első. majd má­sodik üteme. Talán most azt is nyugodtan mondha­tom, a falu polgáraival együtt örülünk a rendet­lenségnek — az utak fel­túrásának, az árkok bete­metésének —, mert ez a felfordulás a kényelmet, a tiszta és korszerű fűtést hozza számunkra. Kovács Sándor elisme­réssel szólt a falvak ösz- szeíogásának jelentőségé­ről. Jó példaként említet­te a dányi, vácszentlász­lói és zsámboki szennyvíz- tisztító telep egvüttes épí­tésének és működtetésé­nek lehetőségét: — Olyan telepet kívá­nunk építeni, amelynek vi­ze a tisztítás után. a fer­tőzés és szennyezés veszé­lye nélkül visszavezethető a természetbe. A tervek Szolnokon készülnek, s mi­vel ilyen célra jelentős az állami támogatás, nagyon reménykedünk, hogy a ki­vitelezéshez komoly támo­gatást szerezhetünk. Ha külön-külön építenénk, magasabbak lennének a költségek. A szennyvíztisz­tító megépítését nem le­het halogatni- A szippan­tok ellenőrizhetetlenül en­gedik le tartályaik tartal­mát a határ legkülönbö­zőbb részein. Ha lesz te­lep, akkor kötelezhetjük őket, hogy azt használják. A feltételek biztosítása az önkormányzat kötelessége, s ha ezt megteremtjük, akkor joggal lépünk fel a kihágást elkövetők ellen a törvény teljes szigorával. De mindaddig tehetetle­nek vagyunk. Igaz, a határban csök­kentek az illegális szemét- lerakók. Az is igaz, hogy a falu utcái tiszták. Sok a virág, a gondozott udvar és kert. örül a polgármester a fejlődésnek, az építésnek, de legalább ennyire zavar­ja, hogy a falu útjainak, járdáinak a javítását ké­sőbbre kellett halasztani. A lakosság sokat segíthet­ne, ha a lakóháza előtti utat, járdát, árkot min­denki gondozná, ha nem engedné, hogy az apró fel­fagyásból tengelyt törő ká­tyú keletkezzék. Sajnos elmaradt a közvilágítás korszerűsítése, új lámpa­testek felszerelése is. Pol­gármesteri hivatalt is kel­lene építeni vagy vásárol­ni. Elismerem, sok a gond. NEM ELTÚLZOTT — -Ugye, mennyit el le­hetne Vácszentlászlón is költeni? Pedig elhiheti, hogy a türelmetlenségünk egészséges, és nem eltúl­zott türelmetlenség — mondta befejezésül Ko­vács Sándor. F. M. Erdélyben jártunk Művészeink nyomában Július vegén negyvenöt gö­döllői turista szállt be egy autóbuszba, hogy hat napon keresztül ismerkedjék Er­dély tájaival, nevezetessé­geivel, s nem utolsósorban az erdélyi magyarokkal. Az első állomás Erdély kapuja. Nagyvárad volt, majd a csodás szépségű Ki­rályhágón át Bánffyhu- nyadra vitt az utunk. Az Árpád-kori eredetű refor­mátus templomban meg­hallgattuk a templom lel­készének értékes tájékozta­tását. Első napunk végcélja Ka­lotaszeg egyik gyöngyszeme, Körösfö volt. Az európai hírű gödöllői festőművész, Körösfői Kriesch Aladár, aki nagyon sokat dolgozott Erdélyben, a kalotaszegi népművészet iránti tiszte­letből és elismerésből e fa­luról vette fel művészi elő- nevét. A Szocialista Párt gödöllői szervezete a romá­niai rendszerváltás óta szo­ros baráti kapcsolatot tart fenn Körösfővel. Ennek ke­retében tavaly nyáron 13 körösfői gyerek két peda­gógus kíséretében egy hetet töltött Gödöllőn. E vendég­látásnak is köszönhető az a nagy szeretet, mellyel a körösfőiek turistacsoportun­kat fogadták. A szintén ka­zettás mennyezetű, varrot- tas térítőkkel díszített re­formátus templomban — melyet Körösfői Kriesch Aladár több alkotásán is megörökített — meghallgat­tuk Kántor Attila tiszteletes úr előadását a falu és a templom történetéről. Másnap Kolozsvárott fel­kerestük többek között a házsongárdi temetőt, s le­róttuk kegyeletünket Kós Károly, Apáczai Csere Já­nos, Misztótfalusi Kis Mik­lós és Dsida Jenő sírjánál. Rövid időre megálltunk Tordán, ahol a városi mú­zeumban megcsodáltuk Kö­rösfői Kriesch Aladár hatal­mas olajfestményét, mely­nek címe Az 1368-as tordai országgyűlés, melyen ki­mondták a vallásszabadsá­got. Délután érkeztünk Ma­rosvásárhelyre, ahol először a kultúrpalotába látogat­tak el, melynek homlok­zatát Körösfői Kriesch Ala­dár tervei alapján készült mozaiklapok. térdomborítá- sok és szobrok díszítik. Ő festette az előcsarnok­ban látható két freskót is, a tükörteremben található, székely mondavilágot ábrá­zoló festett ablakok pedig Nagy Sándor és Thoroczkai Wigand Ede gödöllői festő­művészek alkotásai. Csíkszeredái szálláshe­lyünk felé utazva megáll­tunk Segesvárnál; a fehér­egyházi csata színhelyén vi­rágcsokrot helyeztünk el a Petöfi-emlékműnél, Szé- kelykeresztúron megnéztük a Gyárfás-kúriát, ahol Pe­tőfi utolsó estéjét töltötte. A harmadik napot Gö­döllő testvérvárosában, Csíkszeredán, illetve Csík- somlyón töltöttük. A búcsú­járól ismert ferences temp­lomban egy kedves Csíksze­redái magyar orvos Bach- és Liszt-műveket játszott az orgonán tiszteletünkre. Természeti szépségeket rejtegetett a következő nap, s talán az utolsó állomáson, C'sikkozmáson eltöltött né­hány nap marad a legemlé­kezetesebb. A község pol­gármestere .és néhány ked­ves lakosa kíséretében fel­kerestük az 1849-es szabad­ságharc ‘utolsó székely el­lenállásának emlékművét. A faluban borral és friss kürtőskaláccsal láttak min­ket vendégül, s igazi baráti beszélgetés folyt. Nagyon szép volt! Anvért Külön köszönet illeti Flóris Jánost idegenvezetéséért és Szabó Lászlót, buszunk kor­mányzásáért. Körösfői László Bagi emlékek Írásokat várnak Rag 1994-ben lesz hat­száz éves. Az évforduló méltó megünneplése céljá­ból a másfél éve alakult Helytörténeti Baráti Társu­lat Bag 600 éves elnevezés­sel alapítványt hozott létre elsősorban egy emlékmű költségeinek finanszírozá­sára. Tervezik továbbá, hogy Bagi emlékek címmel ki­adványt jelentetnek meg a községben születettek és mindazok visszaefnlékezé- sével, akik írásaikkal — maradandó élményként — a helybeliekben a szülőföld iránti szeretetet, megbe­csülést, ragaszkodást vál­tanak ki Bag iránt. E cél­ból többeket levélben ke­restek meg, de mások írá­sait is várják augusztus 20-ig a társulat címére: 2191 Bag, Dózsa György út 50. A beérkezett emlékezése­ket értékelve, pályázatra nyújtják be a tervezett ki­adványt. Az írások más- l'eles sortávolsággal, 20-25 oldalasak lehetnek. Első­sorban helytörténetileg, vagy néprajzilag értékelhe­tő dolgozatokat várnak. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Cödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőséi; vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatársak: pillér Éva és didi Szilveszter. • Posta­cím : Gödöllő, Pl. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20- 796. • Szerkesztőségi foga­dóóra : hétfőn 10-től 13 órá­ig. • Hirdetésfelvétel: mun­kanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. 10 Tábori élet Leltén A hajrájához közeledik a vakáció, de addig még sokan nyaralnak a balatonlellci vá­rosi gyermektáborban. Évről évre sok emléket őriznek a különböző naplók, raj­zokkal, fényképekkel, versekkel. Persze nemcsak az a fontos, amit megörökítünk, de az a biztos. Képeslap helyett ismeretien rajzolónk „üdvözletét” küldjük Istencsapás vagy isteni adomány? Ha maga ura az ember Ismerősömmel — akivel együtt diákoskodtam —, júniusban közölték:- be­töltötted a hatvankettedik esztendőt, ideje lenne pi­henned! A történtek óta több mint egy hónap telt el, ám ő még mindig nem tudott napirendre térni a közöltek fölött. Háborog, lázong, tiltakozik, keresi az ellenségét. — Szellemileg, fizikailag egészséges, aktiv ember va­gyok! — mondogatja. Pró­báltam magyarázni, hogy a nyugalomba vonulás va­lójában etikailag, erkölcsi­leg magasrendű állapot, amelyben az egyén, aki életét hasznos munkával töltötte, most munkájá­nak gyümölcsét élvezi. Gondtalanságban, bizton­ságban és abban a biztos tudatban élhet, hogy nyu­galmas létét addig végzett munkájával saját maga te­remtette meg. Tudom, túlságosan szép­re sikerültek a szavaim, hiszen az általam ideális­nak mondott helyzetet számtalan esemény befo­lyásolja. Egyik ilyen ténye­ző az. hogy a nyugdíjas jö­vedelme jóval kisebb az eddig élvezett jövedelmé­nél. ezért sokan újabb munkaiégzésre kényszerül­nek. Az anyagi helyzet rom­lásával egyidejűleg jelent­kezik egy másik kedvezőt­len tényező is, mégpedig a nyugdíjas ember társadal­mi helyzetének változása. A vezető, vagy akár, nem vezető is, de addig min­denképpen megbecsült helyzete megszűnik, a te­kintélyes ember egyszerre tekintély nélkül marad. És micsoda tragédia, ha valahol azt hallja, hogy ő az állam eltartottja, és mekkora gondot jelent a társadalomnak a nyugdíjak létének a biztosítása. A fia­talok, az utódok ném em­lékeznek arra, hógv két évtizeden át, gyakran to­vább is, őket is eltartot­ták. Az eltartók pedig a mai nyugdíjasok voltak. Nyugdíjas múzeumigaz- gató barátom panaszolta a minap, hogy sokszor úgy tűnik, mintha a hatvanon túliak kölönc lennének az állam nyakán, vagy a csa­ládén. Eltartottak. Teher, nehézség, akadály, a jobb és kényelmesebb élet gátja a megöregedett ember, s ezért szinte nemkívánatos elem. Azt a nyugdíjasoknak sem lehet vitatniuk, hogy az idős ember munkaké­pessége csökken, mert az évek múlásával a fizikai munka valóban nehezebbé válik, de hasznos tevé­kenységet képesek folytat­ni. Csak szét kell nézni körzetünk falvaiban. Hét- ven-nyölcvanéves férfiak dolgoznak a kertekben, a szőlőkben. Nagyszülők ne­velik az unokákat. Van a rokonságomban hetvenki­lenc éves asszony, aki ké­pes a kapálásra, s olyan hetvenhét éves férfi, akt reggeltől estig permetező­vel a hátán jár a szőlőso­rok között. A szellemi fog­lalkozású időseket sem le­het leírni és elsiratni, vagy félreállítani. — Sajnálatos — hallot­tam dr. Pethő Ede főorvos­tól —, hogy a közvélemény az öregedést azonosítja az érelmeszesedéssel és a szel­lemi képességek csökkené­sével. Ha az idős ember tapasztalatai és józan gon­dolkodása alapján bizonyos megalapozatlan változá­sokkal szembehelyezkedik: begyepesedett fejű, meszes agyú, kerékkötő. Ha ő ter­jeszt elő valamilyen újí­tást: szamárság! Az unoka megmosolyogja a vele fog­lalkozó nagyszülőt. Az idős ember véleményét általá­ban semmibe veszik. Ha lassan megy a gyalogjárón, az autósok rádudálnak. Ha az üzletben vásárol, a pénztárnál hátratolják: Mit igyekszik! Nyugdíjas. Ráér. Igaz, ezek a példák kihegyezettek, de igazak és tapasztalhatók. Több idős barátommal beszéltem a leírtakról. A megismert gondolatokban közös volt az a felismerés, hogy a nyugdíjasidőszak legjobban akkor viselhető el, ha a nyugdíjazott új életet kezd, mely produktív munkával jár, és erre az életre már ki-ki a nyugdí­jazása előtt hosszan és nyugodtan felkészül. Ha valaki pontosan tudja, hógy mikor kell befejeznie és feladnia azt a munkát, amelyet egész életében végzett, és azt is tudja, hogy milyen keretek között fog élni ezután, nyugdíjas- létét nem istencsapásnak, hanem isteni adománynak tekinti. A maga urává Vá­lik, több időt szentel csa­ládjának, sétál az unokái­val, és már nem kényszer­ből, hanem olyan munkát végez, ami kielégíti. F. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom