Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
Tanévnyitó értekezlet Kihez forduljanak? A gödöllői polgármesteri hivatal közoktatási irodájának szervezéseben, az oktatási-nevelési tevékenységgel kapcsolatos valamennyi gödöllői intézmény vezetőjének részvételével tanévnyitó értekezletet tartottak a városházán. Első napirendi pontként az iskolákban, óvodákban, bölcsődékben nyáron elvégzett felújítási-karbantartási munkákról volt szó. A résztvevők írásos anyagot kaptak a városüzemeltető intézmény igazgatójától, amelyben részletesen felsorolták az egyes intézményekben elvégzett munkákat és azok költségeit. Eszerint az e célra fordítható nyolcmillió forintos éves költségkeretből nyáron három és fél milliót használt fel a város a különböző festésekre, meszelésekre, szigetelésekre, nyílászárók, padlók, kerítések, csatornák és tetők javítására, illetve egyéb aktuális feladatokra. ELTÉRÉS S hogy mindezekkel elégedettek-e az egyes intézményekben? Nos, a vélemények eltérőéit. A Petőfi- és a Damjanich-iskola, a 2-es és a 3-as óvoda, a Mosolygó és a Stromfeld bölcsőde vezetői elégedettségüknek adtak hangot, mind a minőséget, mind pedig a gyorsaságot illetően, ugyanakkor az 5-ös óvoda, a beszédjavító intézel, az Erkeléi a Hajós-iskola arról számolt be, hogy a munkák részben vagy teljes egészükben szervezetlenül folytak, az iparosok nem készültek el a határidőre. Általános panasz, hogy az intézményvezetők nem tudják, kihez is kell fordulniuk műszaki jellegű problémáikkal most. a gamesz megszűnése és a vgv átalakulása után. Kérdésükre Horváth József, a városüzemltetési iroda vezetője és Bokor Árpád, a városüzemeltető intézmény igazgatója konkrét, egyértelmű választ adott: ezután minden ilyen jellegű kéréssel, jelzéssel az átalakult vgv-hez kell fordulniuk, a pénzt is ők kezelik. mi több. ők a felelősek a munkavédelmi és tűzoltósági feladatokért is. Emellett készséggel biztosítanak anyagot nyolcmilliós raktárkészletükből az esetleges társadalmi munkákhoz is. ÁTÁLLÁS Dr. Gémesi György polgármester a kérdéskörhöz csatlakozva a pedellusok Visszaállításának fontosságáról beszélt. Szerinte min- denképpen'szükség lenne iskolagondnokokra, akik az egyes intézmények műszaki gazdáiként folyamatosan javítanák a kisebb hibákat, s idejében jeleznék a komolyabb tennivalókat. Mint mondta, a jövőben egy-egy intézmény teljes „rendbe rakása” lesz a cél, s csak korrekt karbantartással lehet elérni, hogy a felújított-megszépült épületek ne essenek vissza korábbi állapotukba. A polgármester szólt a vgv és a gamesz átszervezéséről is, amely, mint mondta, nem volt. zökkenőmentes, ám az átállási időszak türelmes átvészelése után érezhetők lesznek majd az új működési mechanizmus előnyei, eredményei. A továbbiakban Benkő Ákosné, a közoktatási iroda vezetője a munka körülményeit segítő 1992 93-as tanévi fejlesztésekről szólt — számítástechnika bevezetése, csoportbontásban történő nyelvoktatás, logopédia első osztály indítása stb. —. amelyekre csaknem kétmillió forintot fordítanak. Ezután dr. Várady Tamás városi főorvos kért szót: a pedagógusok elvi segítségét kérte egy gyermekfogászati felmérés és egy felvilágo- sító-ismeretterjesztő egészségnevelési program megvalósításához.. Mint mondta, egyik sem a pedagógusokat terheli majd, mindkettőt szakképzett egészség- ügyi dolgozók végzik. A további témák közül kiemeljük azt, amely bizonyára minden pedagógust érdekel. Köztudott, hogy az idei költségvetés elfogadása során az Országgyűlés központi bérintézkedést hagyott jóvá, amely elssőor- ban az oktatási-közművelődési dolgozókat érinti. Gödöllőn a szóban forgó bér- fejlesztésben érintettek száma 778 fő, ennyiszer 2000 forint emelést biztosít a központi keret — ám nem automatikusan mindenkinek, hanem fejkvótaként, azaz a bérgazdálkodó dönt majd arról, kinek ad az ösz- 'szegből és mennyit. GESZTUS Dr. Nánási Éva jegyző elmondta, hogy a központi bérfejlesztés csak meghatározott státuskörre vonatkozik, ugyanakkor az oktatásban, nevelésben, közművelődésben számosán tevékenykednek olyanok — például bölcsődei dolgozók vagy az intézmények gazdálkodását segítő szervezetek munkatársai —, akik nélkül nem lehet eredmé nyes az oktató-nevelő munka. Mivel helyi Szinten igazságtalannak tartanák, ha az említettekre nem terjedne ki a döntés, ezért javasolni fogják a képviselő-testületnek, hogy saját forrásból teremtsék meg az ő bérfejlesztési lehetőségüket is. — Nem lehet közömbös az önkormányzatnak — mondta —, hogy az e területen dolgozók milyen közérzettel végzik munkájukat. A fedezetet pedig jó gazdálkodással megteremtettük már erre az elmúlt időszakban. P. É. GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 31., HÉTFŐ Terepíjász- és vadásznapok Látványos versenyek Szombaton Gödöllőn folytatódott a Pest megyei vadászhetek rendezvénysorozata. Szent Jakabon vadászkürt jelezte a megnyitó kezdetét; a vadászház melletti tisztásra cserkészek, íjászok és kutyás vadászok alkotta ünnepi menet érkezett, ahol a munkanap és a hőség miatt a tavalyinál némileg kevesebben foglaltak helyet a padokon. A megjelentek üdvözlése után Gémesi György polgármester mondott köszönetét a rendezőknek a csodálatos hagyományokat felelevenítő két nap megszervezéséért. Benczédi Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium főmunkatársa Gödöllőnek a rendezvénnyel kapcsolatos érdemeit és hagyományait méltatva dr. Fábián Gyula professzor munkásságát említette, aki nem kevés archeológiái és technikai tudással rekonstruálta honfoglaló eleink íját. Megemlítette a ’30-as évek gödöllői szakembereit, akik újból életre hívták a solymászatot; tevékenységüket folytató utódaik komoly természetvédelmi és vadászati eredményeket értek el. A terep- és vadász íjászok, a koronglövészek és a vadászkutyákkal foglalkozók a természethez való kapcsolódás komoly kötelékét bizonyítják; tetteik lehetővé teszik számukra, hogy rohanó világunkban a hobbinál is nemesebb szenvedélyüket kiélhessék, s ezzel megvalósíthassák önmagukat, Az FM főmunkatársa a hagyományokra alapuló vadászsportokra utalva megjegyezte: Az a nemzet, amely a múltját nem ismeri, a jövőt nem érdemli meg. A rendezvény szerencsés lebonyolításáért tartott Hu- bertus-misén Nagy Tamás atya ismertette a természetet és vadászatot szeretők védőszentjének élettörténetét. Örömét fejezte ki, hogy a tavalyi vadásznapok után idén» is tiszta lélekkel és barátsággal érkeztek a versenyzők és a látogatók. A misét követően több helyszínen megkezdődtek a versenyek és a bemutatók. Az íjászok a vadászház körül kialakított versenypályára vonultak, ahol a négyfős csapatok különböző távolságokból vették célba a változó nagyságú céltáblákat. A közönség vadászkutyafajta- és munkabemutatót, lovasíjász- és soly- mászbemutatót láthatott: a megfelelő pénzmennyiséggel felszerelkezettek *va- dászfelszerelési és emléktárgyakat, különféle íjakat vásárolhattak. A Petőfi Sándor Művelődési Központban vadásztrófea- és fotókiállítással, természetfilmek vetítésével várták az érdeklődőket. Délutánra lakossági fórumot terveztek, ahol a vadászat és az erdőgazdálkodás aktuális kérdéseiről lett volna szó — érdeklődés hiányában az összegyűlt szakemberek egymás között vitatták meg a kárpótlási, valamint a készülő erdőtörvény problémáit. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor Babatpusztán vaddisznóskutya munka bemutatót, rendeztek, . míg Szent Jakabon a terepíjászat mellett korongvadász- versenvt indítottak. Magyarországon most rendeztek először ilyen jellegű (jagdparcours) versenyt, melynek lényege, hogy7 a kétszáz korongos, találati teljesítmény szerinti vetélkedés helyett két—két lövész egyenes ági kieséses rendszerben mérkőzik meg egymással; tizennégy korongot kell különböző célzószögből eltalálni. A teniszhez hasonló selejtezőrendszert a verseny látványosabbá tétele és gyors lebonyolítása érdekében, a gödöllőihéz hasonló bemutatók számára vezették be. A versenyek vasárnap délután fejeződtek be, a díjakat és emléklapokat 18 órakor adták át. A gödöllői rendezvénnyel még nem értek véget a Pest megyei vadásznapok: szeptember 19-én Nagytétényben hasonló látnivalókkal bemutatókat és korongvadász- versenyt tartanak. H. Sz. KABr.LTU i:\ izio Helyi műsor Hétfőn és szerdán 19 órakor a gödöllői kábeltelevízió információs csatornáján ismét jelentkezik az STV műsora. A tartalomból: körkép az iskolák helyzetéről; fesztivál Aszódon. Mozi Városi filmszínház: Utolsó tánc. Színes, amerikai, erotikus krimi. 18 és 20 órakor. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • Munkatársak: Pillér fcva és Hidi Szilveszter. # Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (20) 20- 798. • Szerkesztőségi fogadóóra : hétfőn 10-töl 13 óráig. • Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben,' 10 II ALIG EGY HÓNAPJA, július 22-én döntött a kormány egyik legértékesebb műemlékegyüttesünk, a gödöllői Grassalkovich- kastély jövőjéről, rehabilitációs programjáról. Ez a döntés — noha egy esztendőt vártunk rá — bizonyára sokunk számára kisebb örömünnepet jelentett, hiszen felgyorsítja a helyreállítási munkák ütemét, valamint a hasznosítási projekt konkretizálását. A kormány elé került, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nevével fémjelzett, mellékleteivel együtt mintegy negyven oldalnyi előterjesztés, melyet aztán a kormányülésen el is fogadtak, valószínűleg kevéssé ismert úgy szakmai, mint szélesebb körökben. Elkészültében ugyan számos minisztérium és a gödöllői ön- kormányzat is közreműködött, műfaji sajátosságai miatt nemigen lehetett mód egy tágabb körű propagandára, mi több, az érdekeit szakmai körökkel történő folyamatos egyeztetésre. Ennek hiánya persze rányomja bélyegét a rehabilitációs program koncepciójára, még inkább annak részleteire... Mielőtt azonban erre kitérnénk, foglaljuk össze az elfogadott előterjesztés tartalmát. Az anyag első része vázlatosan leírja a kastély történeti, művelődéstörténeti jelentőségét, helyzetét és állapotát, a hasznosítás koncepcióját. Határozati javaslatokat hoz, részben a közeli, részben a távolabbi jövő feladataira (például: pénzügyi ten7), és a hasznosítás elvi-elméleti kidőlr Észrevételek a kastélyprogramhoz (1.) Amivel adós maradt gozására. A második rész a kastély tartalmi rehabilitációjának megvalósítási programját sűríti kissé meglepő részletességgel. Eszerint egy építészeti keretbe foglalt élő múzeum (úgynevezett összműfajú múzeum és művelődéstörténeti megelevenítő emlékhely), valamint politikai, diplomáciai aktusoknak helyet adó intézmény lenne a kastély. Környezetébe az infrastrukturális fejlesztéssel együtt úgynevezett castel nuovo kerülne, egyfajta holdudvarként, kulturális és idegenforgalmi egységekkel. Végül egy műemléki hatósági állásfoglalást olvashatunk, mely lényegében és egészében igent mond a tartalmi rehabilitációra. Jelen sorok írója — lévén történeti múzeulógiá- val foglalkozó szakember — nem merne vállalkozni a fentiekben vázolt előterjesztés minden irányú elemzésére és kritikájára — ezt a szakminisztériumok és a gödöllői önkormányzat bizonyára még a kidolgozás fázisában elvégezte. Ennek ellenére a mégoly laikus olvasónak is feltűnhet, hogy az anyag, illetve a határozatok egyike sem tér ki a vállalkozói tőke rehabilitációs programba bevonásának koncepciózu- sabb, intézményi felelősséget is megfogalmazó kérdé-, seire. Itt-ott találunk utalásokat pályázati szisztémára, ötletszintű gondolatokra — például: bérleti díj fejében- felújítási költségvállalásra —, ennek precíz, stratégiális rögzítésével az anyag adós marad. Akárcsak azzal, hogy mindennek kidolgozásáért és bonyolításáért mely szerv lesz megbízva, felelőssé téve. E fogyatékosság azért is húsbavágó, mert az állam tehervállalása a felújításban az előre látható költségek negyedére-ötödére szól, tehát a mintegy 4-5 milliárdos program fedezetének nagy része a magyar és külföldi tőke, illetve esetleges mecénások meg- mozdításától függ. A fentiekkel kölcsönhatásban hiányjelet tehetünk az anyag végére a majdani működtetéssel járó költségek vonatkozásában is. Nyilvánvaló persze, hogy 4-5 évre előre nemigen tudunk jósolni, s a program kormányszintű elfogadása elvben garanciát is jelenthet a működtetésre. Mindazonáltal fontos részhatá- rózat lehetett volna az ezt racionalizáló szerv egyértelmű megjelölése, így azonban csak a remény marad, hogy a szeptember 30-i határidővel elkészítendő pénzügyi terv ez irányokban is konkrétumokat rögzít majd. Áttérve az előterjesztés tartalmi rehabilitációs programjára, hadd kezdjük egy látszólag formai észrevétellel: föltűnőek a pontatlan, gyakorta pongyola megfogalmazások és meghatározások. Nem tudni mi az oka, hogy a számos fórumon „átrágott” anyagban történeti hamisságok maradhatnak (például: Gödöllő, mint az ország gazdaságpolitikai központja a XVIII. század harmadik negyedében). Ki tudja, miféle szakzsargonban használnak olyan kifejezéseket, mint például a „művelődéstörténeti szakszerűség megjelenítése”, vagy „összműfajú kastélymúzeum”, miközben az olvasás során nyilvánvalóvá válik: két évszázad kastélybeli életének művelődéstörténeti jelentőségű megeleven Réséről van szó — hogy szabatos magyarsággal fogalmazzunk. Ez a nagyvonalú, néhol hányaveti fogalmazás aztán olykor szarvashibákat is produkál, m nt például az egyik funkció leírása ilye*énképp: „Sörpincék a régi serház emeletén”. Ezek a szőrszálhasogatás- nak tűnő észrevételek sajnos erősen tartalmi vonzatúak is. Megkockáztatom, nemegyszer a hasznosítási gondolatkör kidolgozatlanságát hivatottak — bizonyára akaratlanul — elrejteni. Mert lényegében kiderül, hogy a műemlék- együttes „új tartalmi küldetése” mi lehetne az anyag e részét író Bugár Mészáros Károly miniszteri biztos szerint, s az is világos. hogv Gödöllő potenciálisan alkalmas egv .művelődéstörténeti összefüggésrendszer” telepítésére, mindennek kifejtése azonban inkább elméleti síison tűnik meggyőzőnek. Pontosabban, ott sem. ANÉLKÜL, hogy művelődés- és művészetelmélet! elemzésekbe bocsátkoznánk, csak arra hadd emlékeztessünk, hogy az össz- művészet megteremtésének, az alkotói és befogadói attitűd egymásba nemesülésének ideája a XIX. és XX. század európai eszmetörténetének egyik mindig visszatérő — és jellemző — vonulata Számtalanszor nyilvánvalóvá vált, hogy megvalósulása egyéni, legföljebb mikroközösségi szinten az, ami. nagyközösségi, mondhatjuk, tömegméretekben pedig kétes értékű látványosságokat produkál. De rövidre és kissé demagóg módon zárva • a XX. századi európai — amerikai, ázsiai, stb. — ember az elmúlt kétszáz esztendőt a kastély rekonstruált funkcióiban csak egy kellemes szórakozásként fogja megélni, mert a barokk kori arisztokrácia vagy a monarchikus idők világa múltja ugyan, de már nem élettere. Varga Kálmán (Folytatjuk.)
