Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-04 / 183. szám
Vélemények az abortuszról Gyilkos nem leszek soha C E GLÉDI vtíiía Harminchárom éves tornatanárnő: — Rajongok a gyerekekért. Mondtam a férjemnek, hogyha sok pénzünk lesz, akkor bölcsödét nyitunk majd. A férjem is odavan a családjáért, nem bír ki nélkülünk még egy napot sem. Én az egész gyest végigjátszottam a kicsinyeimmel. A férjem hazajött a munkából és letelepedett közénk a szőnyegre. Nem számított a mosatlan, a gyerekek voltak az elsők. Mindezt csak azért mondtam el, mert szerintem a mi családunk ritka. Az abortuszról az a véleményem, hogy engedni kellene. így is annyi gyereket látunk, akiket vártak, és most mégsem törődnek velük, hát még milyen sorsuk volna azoknak, akiket nem is akarnak! Kallódnának. Nem szeretek szenvedő gyerekeket látni! Harmincnégy éves labor- asszisztens: — Nincs joga senki másnak eldönteni ezt a kérdést, csak az egyes Az abortusz körül viharok dúlnak. A terhesség- megszakítás jogi szabályozása az egész ország közvéleményét foglalkoztatja. Ez év végén, ’december 31-én semmissé válnak a hatályos abortuszrendeletek. Ha addig nem születik törvény a művi vetélésről, másnaptól minden terhes- ségmegiszakítas bűncselekménynek minősül... A törvényeket általában férfiak alkotják. Megkérdeztem pár fiatal ceglédi nőt: mi a véleménye az élethez való jogról. Kíváncsi voltam az abortusz elleni és melletti érvekre. Huszonegy éves hajadon, bolti eladó: — Én bűnnek tartom az abortuszt. Nincs még gyermekem, de mások és a magam életére is úgy tekintek, mint Isten ajándékára. Van egy négyesztendős kisöcsém. Tisztelem anyut azért, hogy eszébe sem jutott elvetetni. Pedig már túl van a negyvenen ... XXXVI. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 4„ KEDD Lóra fel, magyar! Szép napok a Duna mentén családoknak, illetve a terhes anyáknak. Van egy gyerekem, és volt egy abortuszom. (Könnybe lábadt szemmel folytatja:) Szoba- konyhás lakásban laktunk, mindenféle anyagi háttér nélkül. A férjem egyetemre járt, ingázott, nekem meg ott volt a másfél éves kicsi lányom. Vigyáztunk mi... és mégis úgy maradtam. Nem volt más választásom, csak az abortusz. Hónapokig lelki beteg voltam miatta. Az ellenségemnek se kívánom azt az érzést! Higgye el, nem mindig felelőtlenségből fogannak meg a gyerekek, és nem hiszem, hogy sportot űzne valaki abból, hogy megszakíttassa a terhességeit! Nagyon sok anyának kisiklik az élete egy „baleset” miatt, és sok nő fog bűnténybe sodródni, ha rákényszerítik majd a szülésre. Elsősorban az öngyilkosok száma fog nőni, s hazánkban így is van belőlük elég. Harminckét éves elvált, szervező: — Ezt nem az államnak kellene eldöntenie, s pláne nem a férfiaknak! Ök a teremtés koronái, mi pedig az asszonyállatok. Nincs a világon olyan férfi, akinek én még egyszer szülnék! Sosem fogom elfelejteni, hogy amikor a kilencedik hónap végén rám jöttek a fájások, és mondtam a férjemnek, hogy „idő van, menjünk a kórházba”, ő azt válaszolta: „jó. szívem, csak előbb megnézem a híradót”. Huszonhat éves háromgyermekes háztartásbeli: — Boldog vagyok a gondok ellenére. A gyermeket Isten ajándékának tekintem. Az élet a fogantatással kezdődik, és minden élet csoda. Én ebben hiszek, és nagyon fáj a szívem, ha arról hallok, hogy valakit nem engednek megszületni. Középiskolás koromban láttam egy filmet az abortuszról, jól kivehetően mutatta a kamera, ahogy a parányi test menekül a méhben a küretes kanál elől. s mintha sikolyra nyílna a kicsi száj ... Akkor megfogadtam, hogy én sosem leszek gyilkos. A férjem is hisz Istenben. Az életünk szerelem, a szerelmünk pedig újra és újra élet. T. Á. Nem sok gyereknek adatott meg ezen a nyáron az a lehetőség, hogy egyszerre hódoljon a lovak és a kerékpárok iránti szenvedélyének. A Tahitótfalun élő dr. Magyar Gábor és felesége. Csilla, most, a nyáron teljesítették az abonyi Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola gyermekeinek álmát. Befogadták őket két hétre a Duna partján hosz- szan elterülő Magyar Alapítvány területére, ahol igazi nomád sátortábor adott nekik hajlékot. Az első valódi próbát az időjárás jelentette. Zuhogó esőben kezdtük a sátrakat felállítani. A vizet a négyszáz méterre lévő gémes- kútból hordták az ügyeletes gyerekek, alkalomadtán még a csacsifogattal is besegítettek. Az ebédhez a körülöttünk kóborló nyájból vágtak le egy kisbá- rányt. A juhtúró is a közeli juhásznál készült, frissen. Délben a szürke marhák csordája okozott először meglepetést. Mindig megcsodáltuk őket, ahogy inni jártak le az öbölbe, méltóságteljes járással. Ott lá- batlankodtak őseink kutyái is, a frissen született borjak körül. A táj a mi kis ligetünkkel szinte idilli kép. Békés csendjét a csapat mindennapi zaja tette változatosabbá. A táborlakók között huszonkét gyermek és hat felnőtt vállalta az igazi megmérettetést. Remekül berendezték a tábor környékét. Megszületett a szemetes, a komfortos WC-t a nagyobb srácok találták ki, az apraja a tábortűz helyét tette igazán kényelmessé. A nagy ho-horgászok is remek helyet találtak kint a mólón. Az állandó programok adottak voltak. Reggel 8- tól 10-ig az állatok gondozása, etetése, helyük tisztán tartása volt a feladat. Erre vártak a gyerekek legjobban, utána következett a lovaglás a két kedvenc lovon: Anitán és Bársonyon. Ezeket a pillanatokat megörökítettük videón és fényképen is. Délután a „vasparipák” következtek. Kerékpártúrákkal jártuk be a közeli és távolabbi helyeket. A leányfalui strandot és a távolabbi, de gyönyörű festői környezetben megbúvó Lepencét nagyon élveztük. Fent, a hegyoldalban a meleg vizű medencékből lélegzetelállító panoráma tárul az ember elé. A völgyben úszómedence és minden egyéb, ami szem- nek-szájnak ingere. Szentendrén az elsők között próbáltuk ki a közlekedési múzeum gyönyörű járműveit. A Kovács Margit- és a Barcsay-múzeum- nál sajnos pórul jártunk a korai zárás miatt. Kárpótolt bennünket Anna Margit és Ámos Imre kiállítása. Elbűvölten nyalogattuk a meghitt hangulatú kis utcákon a finom fagyikat. Visegrád a Toldi-napok- kal szerzett előre nem várt, kellemes meglepetést. Természetesen a Mogyoróhegyen kialakított bobpályát is felfedeztük. Sőt a szervezők jóvoltából még a felnőttek is kipróbálták ezt a bohókás pályát. Ami azt illeti, a verseny kerékpárjainknak Is komoly meglepetéssel szolgált az emelkedő, valamint a lefelé vezető szerpentines út. A csapat a legurulást jobbnak értékelte. A fékeink kiállták a hegyi terepen is a próbát. Még az időjárás is kedvezett, végig kellemes kirándulóidő volt. Csak egy napra ítélte sátort'ogsággal egybekötött kényszerpihe- nőre a táborlakókat. Hazafelé felkerestük a vácrátóti arborétumot, ke- rékpárutunkat megszakítottuk Gödöllőn. Végigsétáltunk az Erzsébet park öreg fái alatt, megcsodáltuk a Grassalkovich-kastély impozáns homlokzatát, elméláztunk a belső épületrészek elhanyagoltságán. A szadai Székely Bertalan-emlékházat sem oda-, sem visszaútban nem tudtuk megnézni, a „Boltba mentem” és a „Tájmúzeumba mentem” üzenetek miatt. A több mint egy óra pihenő valamennyiünknek jólesett. Az utolsó nap tartogatott számunkra még egy meglepetést. A Hungaroring felé vettük az utunkat. Sajnos hiába tettük meg a visszafelé vezető, komoly emelkedőkkel tűzdelt utat, a rendezőknek nem esett meg a szíve a kis csapaton. A pályát bizony csak a korlátok mögül nézhettük. A kudarc azért nem tört le bennünket. — Akkor jövőre újra erre kell kanyarodnunk! — zárták le a gyerekek az ügyet. Estefelé mindannyian épen és egészségesen, élményekkel megrakodva érkeztünk meg Abonyba. Köszönet érte a lelkes tahitótfalui házaspárnak. Magyar Gábornénak, az egész túrát levezető Mészáros házaspárnak, a konyhán sürgölődő Fekete József né nek, Dudás Lásziónénak Retkes Ferencnek, akik a szolgálatot ellátták a tábor ideje alatt. Száguld a kiesi kocsi Forgalom több sávon — más-más sebességgel (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Kaczur Gyuláné táborvezető ésb Mozin A Szabadság filmszínházban délután 6 órakor: Alvajárók (amerikai pszi- ehohorror). Este 8 órakor: Szombat esti frász (ameri- rikai bűnügyi vígjáték). Az autósmoziban Alvajárók. Az előadás este fél 10 órakor kezdődik. CEGLÉDI HÍRLAP Cégléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 9 Munkatársak: Tibay Agnes és Kóbor Ervin. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: 53 11-400. • Telex: 22-6353. © Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (53) 10-763. Erdőkerülőben Sok a hulladék A Cegléd környéki homoki legelők szétosztása a XVIII—XIX. század folyamán befejeződött. A vallásalapítványi földeken, majd mintegy másfél évszázad múltán a nagytáblásítási, „önkéntes" tsz-szervezések idején újabbnál-újabb erdőtelepítéseket végeztek. Gyors meggazdagodás reményében, olyan fafajokat ültettek, amelyeket rögvest szinte vágni is lehetett. . Ennek a látványos előrelépésnek azonban megvoltak a buktatói, igen jelentős mennyiségű vizet vontak el az ültetvények a csemői. Mikebuda-siéli, új- szilvási homoktalajokból, amit az évek óta tartó szárazság tovább súlyosbított. A látványos fanyerés látványos kultúrerdő-Iétesí- téssel és átalakítással is együtt járt. Térségünkben a Putri-sarki erdő töltötte, s tölti be e tisztet: úgy próbálnak erdőművelést, faanyagtermelést végezni, hogy közben az emberek jogos pihenési, üdülési és szórakozási igényeit is szolgálhatják a szép fák. Rohamléptekben változó világunkban azonban sokféle furcsaságot figyelhetünk meg az úgynevezett kettős hasznosítású erdőkben is. Sok ember úgy érzi magáénak az erdőt, mint. ahogy nem rongálja sohasem a magáét. Az enyhe csínytevéSnek számít (de csak erdészeti szempontból!), hogy valaki már annyira biztos a dolgában és kiteszi a feliratot a fák közé: ez és ez a rendszámom, ide más ne jöjjön. Morálisan lehet ez is egy írás tárgya, de számomra az ökológiai szempontok az elsődlegesek. Ugyanis ha az erdei kirándulások, idegen gyümölcsök ízlelgetése tördelésekkel, orvvadászattal, lopásokkal vagy bárminemű más károsítással járnak — az adott helyen szemét, olajfolt marad vissza a légyottom csalitban: nem lehet magánügy! Igaz. a privatizáció érinti az erdőket is. bár jó lenne azt megérni, hogy ne ismétlődhessen meg az osztrák forma, lényegében a kinti magángazdák erdei rossz reklámnak tekinthetők, mintha rossz tsz- vagy erdőüzemi erdőket látnánk az országban. Nos, a pénzszűke miatt is egyre nehezebb helyzetbe kerül az erdő; kerülöm az erdőágazatot; annak a gondjai különben is nagyobbak annál, hogy egyetlen rövid írásba sűríthetnénk azokat. Most azonban célszerű visszakanyarodni az eredeti, mondjuk- úgy: erdészeti problémához. Sok az illetéktelen, a maga hasznát kereső ember az erdőkben. Kevés a pénz viszont azoknak a célszerű fenntartására, különösen akkor, ha egy-egy majális, juniális és pásztorórák után szemét- és huiladékhegyek maradnak vissza. Erre azért is érdemes lenne felfigyelni, mert sem az erdő, sem az erdész nem önmagáért, hanem a termelési és a fenntartási célért, valamint bizonyos kulturális és egészségügyi igények megszolgá- lásáért van. A mostani jelek nem a jó erdők arányának növekedését sejtetik, hanem a ligetes hulladék- lerakók számának emelkedését. Csak díszítő kiáltványoknak érzik sokan, mikor a tűzgyújtás tilalmát elrendelik. Oka van. még ha nehéz is azt belátni. A közelmúltban hat hektár fenyő és két hektár akácsarjas égett meg annyira, hogy csak üszöksivatag maradt vissza. A cigarettacsikk, a gyújtogatás mindig megteszi a hatását, különösen fájó a 798 ezer forintot érő fenyőliget elpusztulta. A nagyobb és szervezett erdei programoknak még csak részben vagyunk utána, éppen ezért már most nem árt utalni rá: itt van lassan Szent István napja, az avar, a fenyőtű, s minden elpusztult növényi rész gyúlékony. Még akkor is igyekezzünk normálisan viselkedni az erdőben, ha nem a miénk,— lehet, hogy mégis mindannyiunké? Legalábbis reménykedni lehet, talán nemhiába. A szemét pedig úgy kerül majd a tartókba, mint mondjuk Skandináv iában: természetes emberi mozdulattal. Van-e ennek akadálya? S. 1).
