Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám

VÍMEEER ÉVES FAFARAGÁS OR A sámán botja Romuald Schild. vesebb lengyel régészek egyike óvatosan emeli ki a vaskos faágat a vízzel telt műanyag zacskóból, és a vi­lágosság felé tartja r jól lát­ható a primitív faragást! emberi arc a szúrós sze­mekkel és a csúcsban vég­ződő kalap, vagy hajvise­let. „Csak nehogy leejtsem, ez a fa puhább a sajtnál” — mondta aggódva. Ha Schild feltevése helyt­álló, a valaha is talált egyik legöregebb fafaragást tar­totta a kezében. A lengyel régész azt állítja, hogy a 10 500—11 000 évvel ezelőtt élt kőkorszaki ember kul­tikus céllal, mintegy fel­ajánlásként hajította az ehhez hasonló fafaragáso­kat egy szentnek vélt tóba. A Lengyel Tudományos Akadémia régészeti és et­nológiai intézetének igaz­gatója egy tudóscsoport a Iegne- ««lén a múlt hónapban bukkant a felbecsülhetet­len értékű régészeti leletre Észak-Lengyel or szagban, a Mazuri tavak környékén egy mezőn. Az ásatásokat azután kezdték, hogy egy helybéli paraszt kovakőbe illesztett esontszigonyt ta­lált. amikor néhány évvel ezelőtt kutat ásott, hogy vi­zet keressen két tehenének. A régészek az ásatások so­rán csaknem száz faragott gallyra és faágra bukkan­tak néhány négvzetyardnyi területen egy kis tóban, amely a legutóbbi jégkor­szak végén keletkezett egy gleccser megolvadásakor. Mivel emberi település semmi egyéb nyomát nem találták — sem csontokat, sem tűznyomokat, sem hul­ladékot —. s mivel a tőfe­nék a szó szoros értelmében fafaragásokkal volt. borítva, Schild arra a következtetés­DEFICITES LESZ A SEVILLAI VILÁGKIÁLLÍTÁS A vártnál kevesebb és „esóróbb” turista keresi fel a sevillai világkiállítást, ezért az Expo deficittel zárja kapuit októberben — közölte Jacinto Pellon, az Expo elnöke az első száz nap mérlegét megvonva. A megnyitás előtt a szer­vezők 38 millió látogatóra számítottak, július 16-ikán, a nyitva tartás félidejénél azonban csak 13 millió be­lépőnél tartottak. Nem vál­tak valóra azok a remé­nyek sem, hogy a kiállítást tehetős külföldiek fogják elárasztani, akik sok pénzt hagynak majd sevillai bol­tokban. szállodákban, étter­mekben. Ehetett a látoga­tók 09 százaléka spanyol, több mint egynegyede pe­dig andalúz, akik közis­merten nem dúskálnak a pénzben. A kispénzű spanyolok messze elkerülik a méreg­drága Expo-éttermeket, ehelyett magukkal vitt élel­met fogyasztanak. Sevillá­ban a világkiállítás meg­nyitása óta magasba szö­kött a kereslet az elemó­zsia becsomagolására hasz­nált alufólia iránt — írja az AFP. A bevételek még a 2 milliárd dollár körüli köz­vetlen költségeket sem fe­dezik, nem is szólva a 12 milliárd dollárnyi járulé­kos kiadásokról, így példá­ul a Madrid—Sevilla szu­pervasút építésének költsé­geiről. Jacinto Pellon Expo-ve­zér azonban elenyészőnek minősítette a válható de­ficitet ahhoz a jótékony hatáshoz képest, amelyet a világkiállítás gyakorol Spa­nyolország, ezen belül is Andalúzia és Sevilla ide­genforgalmára. A vállalkozás 5 év alatt jelentős beruházásokat ho­zott az amúgy elhanyagolt térségbe, fellendítette A n- dalúzia idegenforgalmát. Sevilla lakossága íi év alatt 400 ezerről 800 ezerre nőtt, 34 ezer új munkahely lé­tesült. a korábban havi 700-750 dolláros jövedelem­ből tengődő környékbeli parasztok bevétele pedig „európai szintre” emelke­dett — összegzi a kedvező eredményeket az AFP. A helyi lakosok közül azonban sokan szkeptiku­sak a kiállítás hatását il­letően. Az új munkahelyek közül sok meg fog szűnni, s megoldatlan a kiállítási te­rület utóhasznosítása is. Arról a tervről, hogy tech­nológiai parkká alakítsák, már le kellett mondani, je­lenleg a szabadidőparkká alakítás tervét dédelgetik. Csak annyi bizonyos, hogy a 95 pavilon közül mind­össze 15 marad fenn, a töb­bit lebontják. fiz esély egy volt a millióhoz Szerencsés megmenekülés Ritka szerencséjének kö­szönhette megmenekülését ké' brit halász, amikor az Északi-tengeren hajójuk olyan gyorsan elsüllyedt, hogy nem volt idejük se­gélykérő rádiójeleket lead­ni. és műholdas segélykérő berendezésüket is elvesztet­ték. Hihetetlen szerencséjükre azonban a skót partoktól mintegy 180 kilométerre a nyílt tengeren hányódó gu­micsónakjukat meglátta egy éppen arra járó norvég mentőhelikopter legénysé­ge, így sikerült megmene­külniük. A brit légierő Edinburgh melletti koordi­nációs segélyközpontja szó­vevője szerint a két halász életben maradási esélye kö­rülbelül egy volt az egy­millióhoz. Persze a két tengerjáró­nak nem kellett aggódnia: hajójukat ugyanis „Az Op­timista” névre keresztel­ték ... re jutott, hogy a tónak kul­tikus jelentősége lehetett a középső kőkorszak embere számára. „Valószínűleg a tó révén kommunikáltak a természetfeletti hatalmak­kal, vagy magával az isten­séggel” — vélekedett Schild. Ennél régebbi, fából ké­szült lándzsahegyeket ta­láltak már, de az eddig is­mert legrégebbi fafaragá­sok csak a neolit korból va­lók, vagyis mintegy hatezer évesek. A régészek vélemé­nye szerint a fafaragás több tízezer éves lehet, hiszen találtak már 30 000 éves kő­faragásokat is. De mivel a fa annyira könnyen pusz­tul, nem léteznek a közép­ső kőkorszakból való fafa­ragások — mutatott rá Schild. A lengyel régész fel­tevése szerint a tóba hají­tott, fűzfából és nyárfából készített faragások egy ideig a víz felszínén lebeg­tek, majd amikor elég vi­zet szívtak magukba, leme­rültek. Az egyes faragások vastagsága egy és 2.8 hü­velyk közt van, A leghosz- szabb közülük néevlábnvl tetején primitív faragású emberi fej látható nyakkal és tisztán kivehető pofa- c'sonlokkal. Az orr hiány­zik, de a szemek még most is -rémületet fejeznek ki. Schild a „sátán botjának” nevezte el. a szexipar Nemcsak az AIDS-vesze- delem miatti pánik, de a jakuzaellenes törvény is csapást mért a japán szex­ipar legjobban menő vál­lalkozásaira. Az oszakai rendőrség közlése szerint sorra zárnak be a városban a szexuális célokat szolgáló „habfürdők”, amelyeket ko­rábban egyszerűen csak tö­rök fürdőknek neveztek, de az elnevezést a török nagykövetség méltatlanko dására megváltoztatták. A csúcsévben, 1984-ben Oszakában 81 ilyen műin­tézmény működött, a rend­őrség felmérése szerint vi­szont most már csak 25 fo­gadja a vendégeket. Az első megrázkódtatást a szexipar a nyolcvanas évek derekán élte át, amikor a „hab­fürdők” működését is ala­posabban szemügyre vették a szórakoztató-ipari létesít­ményre vonatkozó törvény értelmében. Az idén már­ciusban pedig a jakuzaelle­nes törvény alapján csap­tak le a hatóságok a szex­iparra, legalábbis azokra az intézményekre, amelyek védelem címén nagyobb összegeket fizettek a bűn- szövetkezetek kasszájába. Az A IDS-veszély is rontot­ta az üzleti klímát, olyany- nyira, hogy a rendőrség szerint a habfürdők egy része változtatott az üzleti tevékenységén. A hatósá­gok mindenesetre az új vállalkozásokat is ellenőriz­ni kívánják. Maradjanak-e a bécsi fiákerek? A lovak idegi terhelése Fiákerből végignézni a bécsi belváros nevezetessé­geit — a turisták számára ez az osztrák főváros egyik jellegzetessége, az állatvé­dők szerint azonban az ál­latkínzás egyik legdurvább formája. A bécsi állatvédők meg­győződése szerint ugyanis a zsúfolt városi autóforga­lomban való közlekedés sú­lyos idegi megterhelést je­lent a lovak számára. Leg­inkább a tűző napon, de néha szakadó esőben a lo­vaknak órákon át kell moz­dulatlanul állniuk vendégre várva. A bérkocsisok nem gondoskodnak rendesen az állatok itatásáról és eteté­séről sem — állítja Lucia Lőttbe, az állatvédők bécsi egyesületének elnöknője. Szerinte a fiákeresek nyug- tatókat adnak a lovaknak, hogy elviseljék a zsúfolt forgalmat, és bárgyún tűr­jék a turisták kedveskedő simogatásait. Gyakran öreg, elcsigázott lovakat hasz­nálnak, így az elmúlt évek­ben már három alkalommal fordult elő, hogy egy-felme­rült paci az utcán esett ösz- sze. A bérkocsisok — összesen 46-an vannak — a leghatá­rozottabban tagadják a vádakat. Miután az Idei nyártól már a fiákereknek is van rendszámuk, bárki feljelentést tehet, ha sze­rintük valamelyik kocsis kínozza állatait — mond­ják, és büszkén hozzáte­szik: a fiáker ugyanúgy hozzátartozik Bécshez. mint a Stephansdom vagy az óriáskerék. Az állatvédők az elmúlt hetekben már több ízben tartottak tüntetést a fiáke­resek két standjánál, a Stephansplatzon és a Hel- denplatzon, s azt ígérik, hogy addig nem hagyják abba tiltakozó megmozdu­lásaikat. amíg legalább nap ellen védő ernyőket, rendes etető- és itatóhel.veket nem létesítenek a várakozó lo­vaknak. Svájcban már hétfőn kezdődik az iskola Több újdonság várja hét­főn az iskolát újrakezdő 60 000 ifjú genfit. A francia svájci kantonok tanítási rendjének harmonizálá­sával a gyerekek, akik dél­előtt és délután is járnak iskolába, az eddigi várva várt csütörtök helyett szer­da délután lesznek szaba­dok. Azaz akkorra csopor­tosul minden különfoglal- kozás, a zongora, a balett és a sport, a hobbik és a családi bevásárlás. Az elemistúknak minden második szombatjuk szabad lesz, de a középiskolát elő­készítő osztályoknak min­den szombaton lesz tanítás, hogy meglegyen a heti 32 óra. A szülők különben, két évvel ezelőtt úgy sza­vaztak, hogy az állami is­kolákban tanítsanak szom­bat délelőtt is, így a heti program kevésbé terhelt. Hogy lehet a tanítás mi­nőségét megtartani, ha öt éven belül le kell csökken­teni a költségvetést 10 szá­zalékkal? Mi több, a be­iratkozottak száma az idén 370-nel emelkedett az ele­miben, 35-tel a középisko­lákban. A háború utáni bébihullámban születet­tek gyerekeinek száma még mindig növekszik. 93 nem véglegesített tanár szerző­dése nem lett meghosszab­bítva. A legfájdalmasabb a februári sítáborok meg­szüntetése. A felsősök ed­dig a kanton költségén sí­eltek évente egy hetet. Mostantól ezt a szülőknek kell megszervezni. Könyvet, füzetet, ceruzát, iskolai fel­szerelést továbbra is az is­kola ad, ingyen. A »tipikus amerikai természetesen nő Milyen a jellegzetes ame­rikai? A feladat megoldása egyszerű: a The New York Times elővette a legutóbbi. 1990-es népszámlálás ered­ményeit s a Gallup Intézet felméréseit. Tanulság: a „tipikus” amerikai 32,7 éves, fehér nő... Az or­szágban a fehérek teszik ki a lakosság több. mint 80 százalékát, a nők aránya pedig 51.2 százalék. A fe­keték a népesség több. mint 12. a hispánok 9 százalékát adják. f A tipikus amerikai, már­mint a nő, természetesen férjezett, hiszen az ország 18 év feletti lakosságának csaknem kétharmada há­zasságban él. s a családok átlagos létszáma, 3,17. Az átlagférfi 180 cm és 65 kg. nő 162 cm és 54,5 kg. A nők természetesen itt is to­vább élnek, átlag 78.6 érig, míg a férfiaknak 71,6 esz­tendő adatik meg. Tanulságos módon a sta- tisztikai lombikamerikai ereiben német vér is fo­lyik: minden ötödik jelezte, hogy felmenői között né­metek is vannak. Az ír ősök a második, a britek a harmadik helyen vannak. Átlagos amerikai polgá­runk középiskolát végzett (azt a lakosság háromne­gyede befejezi), saját házá­ban él, mint honfitársai­nak 57 százaléka, benne 3 fürdőszobával — s napi másfél kiló szemetet tesz ki otthona elé. A család bruttó jövedelme (1989- ben) kereken évi 35 000 dol­lár volt, az egy főre eső jövedelem 14 000. Pénzük­nek egyébként átlag 14 szá­zalékát fordították orvosi költségekre. Az amerikai otthonok: túlnyomó többségében van telefon, kétharmadukban kettő, vagy több is. három­negyedükben videomagnó, kétharmadukban kábel-tv. Átlagemberünk hetente több, mint 28 órát tölt a tv-készülék előtt. Ha tudjuk, hogy a De­mokrata Párt az elmúlt negyedszázadban egyszer nyeri elnökválasztást, meg­lepő. hogy a felmérés sze­rint az amerikaiak többsé­ge _ 34 százalék — ma is e párt támogatójának vallja magát, míg a republikánu- sok mögött 29 százalék so­rakozik fel. A többiek füg­getlenek — ami már egy­magában is világossá teszi, miért nyílt az idei novem­beri választás kiemeneiele S ami az élet fontosabb' kérdéseit illeti: az átlag­amerikai banánt és salátát vásárol a leggyakrabban, s csak minden negyedik Iszik teljes tejet. AZONOS JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK Egy igen az egynem-re KI gondolná, hogy az, amiről Kelet-Európábán 1989-ben, a változások kez­detén még csak beszélni kezdtek, egy skandináv or­szágban már -törvény előtt is szentesíthető lett. Dá­niában ugyanis nemcsak elnézik a homoszexualitást, de 1989. október 1. óta en­gedélyezik is az egyneműek házasságát. A koppenhágai központi statisztikai hivatal maga sem szégyenkezik te­hát, amikor tisztviselője kedvesen tájékoztatja . az eziránt érdeklődőt: a tör­vény bevezetésétől 1991-ig 1014 ilyen házasságot je­gyeztek be. Ebből 749-et férfiak, 265-öt pedig nők kötöttek. Az egynemű párok egyébként gyönyörű kör­nyezetben, egy gazdagon díszített teremben mondják ki a boldogító igent, s a he­lyiek szerint a házasságkö­tés páratlanul vonzó lehe­tősége hazájában remény­telenül epekedő sok külföl­di párt is Koppenhágába vonz. (Már kérdés, hogy visszatérve hogyan fogad­tatják el irataikat.) Az egynemű párokat Dá­niában a törvény előtt ugyanolyan jogok és köte­lezettségek illetik meg, mint a heterő,szexuálisokat. Egj^etlen kivétel van csu­pán: gyermekek örökbefo­gadását számukra továbbra is tiltják, tekintet nélkül arra, hogy idegen gyermek­ről vagy a pár egyik tagjá­nak csemetéjéről van-e szó. A dán társadalom nyílt­ságára jellemző, hogy a ho­moszexualitás törvény előtti szentesítése nem lendítette támadásba a prűdek tábo­rát. Három évvel a rendel­kezés hatálybalépte után a kérdés mindennapi reali­tássá vált. Bár elfogadása körül volt némi vita, ma' már egyetlen felelős poii-' tikus sem venné a bátorsá-; got. hogy megkérdőjelezze! azt. A törvény nyomán: egyébként a homoszexuáli­sok országos egyesülete sze­rint is sokat javult az egy- . mást szerető egyneműek helyzete, s számukra külön öröm. hogy a dán példa már másutt is követőre ta­lált: időközben Svédország- . ban is hasonló szabályozást vezettek be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom