Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22 / 198. szám

Egy asszony meg a lánya Amikor az asszonyt meg a lányát ke­restem egy monori utcában, és meglát­tam a házat, amelyben élnek, már tud­tam: ez most megint egy olyan talál­kozás lesz, amikor bennem szorulnak az összes előre megfogalmazott kérdé­sek, és csak egyet szeretnék megtudni, de arra az egyre rákérdezni rendkívül kínos. Mert hát nem más az, mint hogy: tessék mondani, élet ez? És ha igen: mivel képesek elviselhetővé, élhetővé tenni? Mi segít felülemelked­ni a tragédián, a sors megmagyarázha­tatlan kegyetlenségén? Az, hogy nem tépelődnek, nem filozofálnak rajta, csak teszik a dolgukat, ahogyan állapo­tuknál fogva képesek erre, s rakosgat­ják a hétköznapokat, mint az építőkö­veket: napra nap, napra nap... Deák­kor is: mi az az erő, ami ebben segít? Egyszerűen az cletösztön? Vagy vala­mi más? Megkérdeztem. Az asz- szony elmosolyodott. Ekkor arra is rádöbbentem, mek­kora értéke lehet egy mo­solynak, Az ilyen moso­lyokért előre meg kell küz­deni. Ezeknek már több­ször is megfizetett ára van. — Én a lányomért élek — mondta az asszony. — Mi lenne vele nélkülem?. És nekem olyan jó, hogy ö van. Négy évig vártam rá, már azt hittem, nekem item is lehet gyerekem. És akkor lett egy kislány ... A kislány ép csecsemő­nek született. Aztán agy- velőgyulladást kapott, s az­óta, ha teljesen nem is magatehtetlén, de önmagát ellátni nem képes. Végtag­jai hol bénán csüngnek, hol szinte önálló életet él­ve mozognak, arca eltor­zult, beszéde halk, rekedt, nehezen érthető. — A mamával mi egy­másért élünk — mondja a lány. — <5 énértem, én meg őérte. Éjszaka sokszor jel­kelek, megnézem, nem a bal oldalán alszik-e. Mert a szíve beteg, a bal oldalán nem szabad feküdnie. Olyankor fölébresztem: mama, tessék megfordul­ni ... Az asszonyban hihetet­len erő lehet. Ügy ápolja, gondozza a lányát, mint egy kisgyereket. — Tudja, a keze se haj­lik oda, ahová kellene, sze­gényemnek ... A lány megtanult olvas­ni, hímezni. Ujjait olyan szögben tartva, hogy szin­te elképzelhetetlen, hogy képes velük a tűt tartani, gyönyörű díszpárnákat hí­mez. Most már ugyan egy­re, ritkábban. Romlik a sze­me. A mamának meg a hallása egyre rosszabb. Csak úgy érti meg a lánya szavait, ha egészen közel hajol hozzá, s közben figye­li a szája mozgását. Micsoda kínjai lehetnek az ilyen kapcsolatnak? Vág-e néha, mint a legszo- rosabbra kötött gúzs? S az egjimásra utaltság által is megerősödött szeretetnél vajon létezik-e erősebb ér­zés? — 1924-től Pesten dol­goztam, konzervgyárban. Csak úgy tudtam ezt meg­oldani, hogy addig a gye­reket kiadtam, ahol vi­gyáztak rá, én meg Pesten laktam albérletben. Amikor aztán jött a háború, és a németek rátették a kezü­ket a Vágány utcai nagy konzervgyárra, menesztet­ték a régi munkásokat. Ak­kor a férjem azt mondta: próbáljunk meglenni egy keresetből, de a gyereket ne adjuk már máshová. Hi­szen tízéves volt, amikor­ra megtanult járni, addig csak úgy csúszott-mászott a fenekén. Sokat szenved­tem vele együtt én is, de nem adnám oda senkinek. Mondták már: menjünk szociális otthonba. Jaj,.de­hogy! Amíg én bírom ma­gam .. . Bár mostmár a vá­rosba nem tudok bemenni. Elesnék. De hordják ne­künk az ebédet, és a Du­dás doktor úrnak talán si­kerül elintéznie, hogy meg­csinálják a tetőt... A tető. A nádfödél, ami rég kiszolgálta az idejét, és már lerogyni készül. Áten­ged minden csapadékot. Tele a padlás edényekkel, a szobai mennyezetgeren­dák rései fóliával tömköd- ve. Dr. Dudás Jenő képvi­selő, a szociális bizottság elnöke, aki annyit bábás­kodott a Nyugodtabb Éve­kért alapítvány körül, úgy gondolta: ez például az a helyzet, amikor az alapít­ványból jó célra kerülne a pénz. Gál Lajos helybéli ácsmester vállalta a felada­tot. — Már úgy várom, hogy hozzáfogjanak! — sóhajtja az asszony. — Jönnek az őszi esők, mi lesz velünk, ha eddig se fognak hozzá? Olyan nehezen megy, pe­dig már mindenki mond­ta, hogy biztos, a polgár- mester úr is tud róla ... Mondtam, terheljék rá a házra a költséget úgyse visszük magunkkal a sír­ba, legyen majd a városé. De addig is jó lenne biz­tonságban tudni magun­kat. Boldog lennék, ha kész lenne a tető! Akkor hát, tisztelt hiva­tal, szíveskedjék kienged­ni azt a kék madarat a ka­litkából. Sürgős! K. Zs. MONORI ti/uriap XXXIV. ÉVFOLYAM, 198. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT Árverés elöli A föld elvesztette értékét, kincsképző szerepét — pa­naszkodtak pár évvel ezelőit a szakemberek, pedig alig­hanem a többség tisztában volt azzal, hogy ezt éppen „állam bácsi” akarta így. Az elképzelés valószínűleg va­lamikor a kolhozostlásoU idején fogant meg abból a meg­gondolásból: ha a tüld elértéktelenedik, a parasztember nem ragaszkoUk hozzá, könnyen beadja a közösbe... Meg is lett — egyéb „nyomós érvvel” egyetemben — az eredménye. Csak akkoriban kezdődött alig tapasztalható változás, amikor kialakult a háztáji rendszer, illetve mi­kor egyes vezetők rájöttek, hogy bizonyos területeket kimentve jobban tudnak hasznosítani, mint a közösben. A politikai prés ellenére bebizonyosodott, hogy a föl­det nem lehet megerősza­kolni — csak megterméke­nyíteni. A mezőgazdasági ágazat feladata pedig poli­tikai, társadalmi berendez­kedéstől független: neki kell megtöltenie az ország éléskamráját. S ezt csak önmaga belső törvényei sze­rint képes tartósan és ma­radéktalanul teljesíteni. Amit pedig éppen olyan területeken bizonyítottak legfényesebben, ahol a pártállami gazdaságpolitika legkevésbé várta. Térség günkben maradva: az olyan gyenge minőségűnek tartott földeken például* mint amilyénen a vasadi gazdák robotoltak. Ahol a hagyományos, illetve favo­rizált szántóföldi kultúra, a tömegtermelés nem vált be. A helyiek nyakassága is kellett ahhoz, hogy a falu­ban — a környéken egyedül — csak a szakszövetkezeti formáig jutottak el, de kel­lett hozzá a politika lenéző kézlegyintése is: úgysem jutnak semmire. A . szakszövetkezet jutott, ahová jutott — fölszámol­ták. De az egyénileg gaz­dálkodó falusiak — csak szét kell nézni Vasadon — egyről a kettőnél jóval to­vább értek. Pedig kevesek­nek — s főleg az idősek­nek — volt a gazdálkodás a főfoglalkozásuk. A többség kétlaki életet élt: volt álla­mi vagy szövetkezeti mun­kahelye, és volt a ház kö­rüli vagy távolabbi gazda­sága. Aki ismeri a fővárosi nagybani vagy kisebb pia­cokat, tudja, hogy a vasadi felhozatal mennyiségét, mi­nőségét tekintve is az él­mezőnybe tartozik. A földnek — kiderült — igen is értéke van. A rend­szerváltozás óta született különböző szintű törvények, rendeletek sok hiányossá­guk ellenére visszaadták a termőföld becsületét. Ennek a folyamatnak egyik állo­mása a földárverések most kezdődő sorozata. Igaz az állítás: a volt elit egy része lehetőleg minél jobb minőségű földet elhap­polva harapta ki magának a közös kenyér legzsírosabb részét. A földeladásra vo­natkozó moratórium szeren­csére megakadályozta, hogy ismét teljesen kihúzzák a parasztság talpa alól a föl­det. Az említett árverése­ken is a kárpótlásra jogo­sultak lesznek előnyben. Nem véletlenül említet-' tem az előző példákban Va- sadot: Pest megyében — tudtommal — elsőként ezen a településen kerül sor földárverésre, augusztus 25-én, kedden délelőtt 9 órakor a helyi klubkönyv­tárban. Különböző művelé­si ágú, nagyságú és eltérő aranykorona-értékű földek találhatnak vevőre. Az ér­deklődés nagy, kérdés, hogy hasonló lesz-e a vásárlási kedv? A vasadiakat ismer­ve, az utóbbival sem lehet baj. S talán egy-két nehéz év után nemcsak értéke, ára lesz a földnek, hanem hasz­na is ... Annak javára, aki értően megműveli. Vcreszki János Monor város önkor­mányzati képviselő-testü- lete legutóbbi ülésén új önkormányzati rendelete- ket alkotott, és egy rende­letét módosította. Közér­dekűségükre tekintettel közöljük ezek témáját, és azt, hogyan ismerhetik meg tartalmukat az egyes ál­lampolgárok. Monor város önkor­mányzati képviselő-testü- lete 18/1992. (VIII. 6.) szá­mú rendeletével módosí­totta a megemelt törlesztő- részletű. kedvezményes kamatozású hitelek szo­ciálpolitikai támogatásá­ról szóló 4/1991. (III. 14.) sz. rendeletét. E rendelet hi­vatalos ügyfélfogadási idő­ben a monori polgármes­teri hivatal családvédel­mi irodáján megtekinthető. Monor városi önkor­mányzati képvisélő-testü- lete megalkotta 19/1992. (VIII. 6.) számú rendele­tét a képviselő-testület bi­zottságai munka- és ügy­rendjéről. E rendelet hiva­talos ügyfélfogadási idő­ben a monori polgármes­teri hivatal képviselő-tes­tületi irodáján megtekint­hető. Monor város önkor­mányzati képviselő-testü- lete megalkotta 21/1992. (VIII. 6.) számú rendele­MONOR1 HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki Jáiros. • Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, PL SÍ. 2301. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-től U-lg. 8 Hangverseny a parkban Jöttek, láttak és győztek. Mármint a budapesti rend­őri ezred fúvószenekara, amelynek bemutatkozása fényesre sikeredett Gyom­ron. A többszörös világfesz­tivál-győztes együttes Ja­pánban és Olaszországban már felállhatott a képzelet­beli dobogó legfelső fokára. Gyömrői műsoruk — a parkban és a sportcsarnok­ban —, amely komoly- és dzsesszmuzsikából állt, vas­tapsot csalt ki a nézőkből. Elter János százados — karnagy — legényei ezek­ben a napokban a német- országi Kasselben szerepel­nek, ahonnan szintén nem szeretnének üres kézzel ha­zatérni. Gyömrői fellépésük volt a főipróba. Rájuk nem igaz a mondás: a főpróba nem si­került .... mert igenis fé­nyesen sikerült. Megígérték, máskor is szívesen jönnek Gyömrőre, mert ők is jól érezték magukat. G. J. (Bagóczky Sándorné felvétele) Pinceszerek betörő módra A rendőrök természetesen örülnek, a hírlapíró azon­ban értetlenkedve hallgat­ja az információt. Igaz — ahogy a nyomozók egymás között mondják — a folya­matban levő ügyek miatt „bolondok háza” van ná­luk, de az utóbbi egy, más­fél hét során meglepően kevés bejelentést kaptak tolvajlásokról, betörések­ről vagy egyéb bűncselek­ményekről. Talán a kör­nyékbeli nehéz fiúk is nya­ralnak, vagy őket is „el- szipkázta” az idegenforga­lom? Hál’ istennek... Mostanában — talán a nagy meleg miatt is — va­lószínűsíthetően idevalósi tettesek legszívesebben a bgrospincéket, italboltokat és az élelmiszerüzleteket látogatják. Természetesen nem becsületes állampol­gár módjára vendégként vagy vásárlóként, a gazda jelenlétében, illetve nyit­vatartási időben: Pilisen például a Hegye- ki dűlőben augusztus 11-én virradóra két borospincébe is benézett a? ismeretlen tettes a zsalugátereket ki- íeszítve. Ila már bent volt,- vitt: magával, gázpa­lackot, használati tárgya­kat, falidíszeket, hat, illet­ve tízezer forint kárt okoz­va a tulajdonosoknak. Monoron a Lapos-he­gyen másnap, augusztus 12-én hasonló bűncselek­mény történt, itt is két pincében jártak a betörők, de ezeknél az ajtókat feszí­tették föl. Természetesen a gázpalackokat, szódásbal­lonokat és. szifonokat, ét­készletet és használati tár­gyakat e helyekről is meg­fújtak. A kár tetemesebb: 35. illetve 40 ezer forint. A rácsot felfeszítve ju­tott be ismeretlen tettes, aki egyáltalán nem lehetett babonás, augusztus 13-án, az Alsó-Tápió Menti ÁFÉSZ Mende, Főúti italboltjába. Kilencezer forint értékű italt, cigarettát és másféle árut vitt magával. A szép nevű Gyöngyvi­rág téren levő vegyesbolt rácsát is felfeszítették, ab­lakát betörték ismeretlen tettesek Üllőn augusztus 15-én szombaton virradó­ra. Szinte természetes, hogy onnan is szeszes italt, cigarettát és élelmiszert pakoltak ki 32 ezer forint értékben a betörők. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsgá­latot. (v. j ) Gombán szombaton u autós kertmoziban 21 óra 30-tól Elemi ösztön (színes, szinkronizált amerikai ero­tikus krimi). Vasárnap 21.30-tól: Only You — Csak téged (színes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). Eesercn vasárnap a mű­velődési házban 14 órától a nyugdíjasklub foglalkozása. Maglódon szombaton 14- től 15-ig a művelődési ház­ban művészi torna, 15-től 16-ig aerobic, 16-tól 21-ig tinidiszkó. Értéke lesz a földnek Új rendeletek tét az adóigazgatósági fel­adatot ellátó dolgozók anya­gi érdekeltségéről. E ren­delet hivatalos ügyfélfoga­dási időben a monori pol­gármesteri hivatal irodá­ján megtekinthető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom