Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22 / 198. szám
RÉSZFORDÍTÁSOK A HITÚJÍTÁS ELŐTT A teljes és híres Vizsolyt Biblia ^uan^uum <77 hozzám mindnyájai, 'akik i iii'pf.ír i:ftulok. (M.ín ll. 2S) Osztrák vélemények A cölibát usról Az osztrákok mintegy 90 százaléka véli úgy, hogy hasznos lenne eltörölni a kötelező papi nőtlenséget, míg a cölibátus megtartása mellett csak tíz százalék szavaz — ez derül ki az osztrák Diess közvéleménykutató intézet jelentéséből. A felmérésre azt követően került sor, hogy Helmut Kraetzl, az osztrák katolikus egyház liberális szárnyához tartozó püspök javasolta, hogy a papi nőtlenséget három szakaszban töröljék el. Az elmúlt években Ausztriában mintegy hétszáz pap lépett ki az egyházi szolgálatból házasságkötés, illetve nőkkel fenntartott viszony miatt. A magukat katolikusnak valló osztrákok 70,9 százaléka bizalommal fordul a nős és nőtlen papokhoz egyaránt, 6,8 százalékuk jobban tiszteli a cölibátust betartókat,, a fennmaradó 19,7 százalék pedig szívesebben hallgatja a nős papokat. Évközi huszonegyedik vasárnap Hányán üdv? „Uram, ugye kevesen üd- vözülnek?” — kérdezi egy ismeretién Jézustól. (Lk. 13. 22—30.). Nem tudjuk, mi indította a kérdezőt. Talán különböző, egymástól eltérő farizeusiskolák valamelyikének véleménye öltött testet e mondatban. Lehet, hogy Keresztelő János tanítványainak szigorú felfogását tükrözte e kérdés . .. Az Úr látszólag, első pillanatra nem válaszol. Inkább arra hívja föl a figyelmet burkoltan, hogy nem az üdvözölök számának a pontos megjelölése a fontos. Sokkal lényegesebb, hogy igyekezzünk az üdvösségre. Hasonlatot is mond: A végső boldogságra igyek- vés olyan, mint a szűk kapun való átjutás. Nehéz, de nem lehetetlen. És itt megálljt mond minden szélsőséges felfogásnak. Az egyik a teljes lazaság, amely Isten végtelen irgalmára hivatkozva, igen könnyű dolognak tartja az üdvözülést, míg a másik a rigorózus felfogás. Isten igazságosságát túlhangsúlyozva szinte lehetetlennek tartja azt. Nemcsak arról beszél Jézus, hogy nehéz elérni végső célunkat, hanem azt is hangsúlyozza, hogy erre meghatározott időt kapunk: „A ház ura feláll, és bezárja az ajtót.” És elhangzik egy figyelmeztetés azok számára, akik oly természetesnek veszik, hogy hallgatják, nézik tetteit, nevében igét hirdetnek, gyógyítanak. Tanításának hallgatása, fizikai közelsége nem elegendő az üdvösséghez! A meghívottak nem mindig Választottak. Ezt a legélesebben a királyi menyegzőről szóló példabeszédben láthatjuk. (Mt. 22. 1.) Isten királyságának mennyei asztalánál az eredetileg meghívottakat megelőzik a később érkezők, és helyet foglalnak az ősatyák közösségében. Első értelmezésben ez a részlet az egy- istenhit és a Törvény örököseinek hivatalos vezetőiről szól, de ezen túl örök figyelmeztetés mindnyájunknak. Sokszor természetesnek, megszokottnak tartjuk kereszténységünket. Szinte mindennapos dolog Isten igéjének hallgatása, a szentségek vétele, egész kereszténységünk, Éppen ezért sokszor rutinos, külsőségekben kimerülő. És a „távollevők”, az igazságra éhezők és szomjazok érzékenyebben fogadják Jézus szeretetét. Nagy a felelősségünk, nemcsak saját sorsunk munkálásában, hanem a szűk kapu felé igyekvő embertársaink szolgálatában is. Molnár Béla lelkész SZÁLLÓIGÉK AZ EVANGÉLIUMBÓL Aki nincs velem... „Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.” (Mt 12, 30; Lk 11, 23) „Aki nincs ellenetek, veletek van.” (Mk 9, 40; Lk 9, 50) LIasonló mondásokat Caesartól és a Pompeius-párt vezetőitől is lehet idézni Cicero meg Suetonius alapján. De széltében-hosszában ismerősek voltak az efféle minősítések. Jézus ajkán különös súlya támad ennek a mondatnak, hiszen ő az, aki majd egyszer kit jobbra, kit balra állít. Nagy szó, bogy nincs s nem lesz harmadik lehetőség. Nem csekély zavart okoz az, hogy a két idézett mondat nem egyezik egymással. sőt mintha ellentmondás volna közöttük. Legalább első látásra úgy tűnik föl, hogy a „közömbösök” csoportját az első változat az ellenséghez sorolja, a második a testvéri körhöz. Minden jel arra mutat, hogy a két változat közül az első az eredeti, az való Jézus szájából. A velem van kapcsolatot ez a mondás a Jézus: jó pásztor azonosításból értelmezi. A jó pásztor gyűjt: összegyűjti a szétszóródott, gazdálanná vált nyájat. Aki Jézussal van, vele együtt végzi ezt a munkát, aki ellene van, az nem maradhat semleges, négy evangéliumot adta ki 1536-ban Bécsben. SÁRVÁRON, 1541-ben jelent meg Nádasdy Tamás költségén az első, Immáron Magyarországon nyomtatott könyv, ezúttal már a teljes Újszövetség, amelyet Erdőst Sylvester János fordított. Az ő művével indult meg Magyarországon a magyar nyelvű könyvkiadás. Ugyanabban az esztendőben, amikor Szulejmán bevonul ős Budavárába. Bár az első hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyv szerzőségének dicsősége Sylvesteré, a korábbi Pesti Mizsér-féle fordítás jobb: tömörebb, magyarosabb, művésziesebb, összehasonlításul egy-egy mondatot idézünk, először a' Pestifordításból: „Ismég vivé őtet az ördög egy nagy magas hegyre, meg mutatá neki ez világnak minden országait és azoknak dicsősé- git mondván ...” A Sylves- ter-féle így hangzik: „Es- méglen vélle felvivé ütet az ördög egy nagy magas hegyre és meg mutatá üne- ki ez világnak minden országit, és azoknak ez világi nagy dücsősigben való voltokat, és monda üneki...” Mégis a Sylvester-fordítás- nak volt nagyobb sikere, mert 1574-ben Bécsben újra kiadták, igaz, helyesírását némileg korszerűsítve s az i-zést eltüntetve belőle. MÉG NÉHÁNY évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre elkészüljön s megjelenjen nyomtatásban immáron a teljes magyar nyelvű Biblia. Fordítója Károli Gáspár gönci lelkész volt. Ez a híres Vizsolyt Biblia, amelyet Rákóczi Zsigmond, Ecsedi Báthory István és más főurak támogatásával nyomtattak a Boldogkő és Regéc ágyúival oltalmazott Vizsolyban, 1590-ben. Címlapján olvashatjuk: „Vizsolyban kezdet- tetett böjt első szombaton, azaz 18. napján böjt első havában 1589. esztendőben. És elvégéztetett Istennek kegyelmességéből, 20. napján Szent Izsák havának. Krisztus Urunk születése után ennyi esztendőben 1590.” A Vizsolyi Biblia a légképckcn: két lap Érdősi Sylvester János Űjtcstanien- t urnából Az egyház vizsgálja Vallási csoda A szlovákiai ólublói járásban fekvő Harsadhoz (Litmanová) közeli Zvir hegyén Isten üzenetét hallotta két leány. A fiatalok egy szénapajtában tartózkodtak. amikor az alábbi, hozzájuk intézett szózat hangzott el: térjetek visz- sza az Atya házába, mondjatok szívből jövő imát, mert ebben rejlik boldogságotok. Az esetről a CSTK hírügynökség számolt be, amely egyben emlékeztetett, hogy a lányoknak két esztendővel ezelőtt állítólag megjelent a Szűzanya is. A távirati jelentés szerint Zvir hegyén augusztus 9-én, vasárnap százezer hívő zarándok gyűlt egybe egész Csehszlovákiából és külföldről. Latin nyelvű mise és az ószol vak szertartás után a leányok a rózsafüzért imádkozták a szénapajtában. Ekkor — mint később bejelentették — újfent üzenetet hallottak. Ezt a jelenést — az CSTK által idézett beavatottak szerint — úgy lehet értelmezni, mint a hívőket rendszeres templomlátogatásra és imádságra szólító felhívást, nemkülönben hitehagyot- taknak, útkeresőknek és nem hívő embereknek szóló buzdítást, hogy találják meg az utat az egyházhoz. A fent leírt esetek vizsgálatára Ján Ilirka eperjesi római katolikus püspök bizottságot hívott életre. A bizottság élén Vojtech Bo- hác kisszebeni (Sabinov) plébános áll, aki azzal a kéréssel fordult a hívőkhöz, hogy számoljanak be minden jelenésről, s főképpen a rendkívüli gyógyulások eseteiről. Ezeket olyan orvosi bizonylattal igazolják, amely leírja az illetőknek az állítólagos gyógyulás előtti és utáni egészségi állapotát. az a szétszórás (ördögi) művének részese. A másik változat bizonyára az ősegyház életéből való. De valóban ellenkeznék az elsővel? Hiszen ez is csak azt hirdeti, hogy Jézus művével s a Jézus alapította közösséggel kapcsolatban lehetetlen semlegesnek maradni. Hogy aztán a látszatra közömbös ellenség-e vagy testvér, ma úgy mondanánk: anonim keresztény, az alapvetően a tettein múlik: ez egyformán kiviláglik mindkét mondat kontextusából, szövegkörnyezetéből. (Jeleníts István Betű és lélek című kötetéből.) többször és legnagyobb példányban kiadott magyar könyv, amely a magyar irodalmi nyelv történetében is fontos tényezővé vált. Különösen Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, Ady Endre nyelvezetére gyakorolt hatása szembeötlő. A reformációban és a református egyház életében betöltött szerepe pedig olyan óriási, hogy e rövid visszapillantás keretében kellőképpen nem méltatható. ÉVTIZEDEK UTÁN a katolikusok is megjelentették a teljes Szentírást, mégpedig a Jézus Társasága. A rend először Szántó Arator István jezsuita atyát bízta meg a munkával, de ő a fordítás befejezése előtt meghalt. E töredéket használta fel Káldy György, ugyancsak jezsuita páter, a maga teljes fordításához, amely 1626-ban jelent meg Bécsben. A kiadást Pázmány Péter, Bethlen Gábor és a kincstár hozzájárulásával adta ki. Stílusa sima, gondos és kifejező. Dr. Csonkaréti Károly A BIBLIA latin eredetű szó és könyvet jelent. A XI. századtól már a könyv vagy a könyvek, nagy B-vel •vagy nagy Sz-szel, hiszen magyarul Szentírásnak is nevezik, mint az Ó- és Újszövetséget magába foglaló szent könyvek együttesét. S azért Ó- vagy Újszövetség, mert az Ószövetség a zsidókkal kötött isteni szerződés, míg az Újszövetség a Jézus Krisztus óta tartó, az üdvösség rendjét tartalmazó új isteni szövetség. A Biblia lefordítása akkor vált szükségessé, amikor a Szentírás eredeti nyelve (héber, görög) holt nyelvvé vált, vagy legalábbis a liturgiát megérteni óhajtó keresztények az eredeti nyelvet már nem értették. AZ ELSŐ magyar biblia- fordításokat a köztudat a protestantizmushoz kapcsolja, hiszen tanításuk szerint a Szentírás a hit egyedüli forrása. Az mindenesetre vitathatatlan, hogy a magyar nyelvű bibliák elterjedése a hitújítás korához kapcsolódik. Az első fennmaradt magyar nyelvű bibliát mégis két katolikus pap vetette papírra, bizonyos Tamás és Bálint, valamikor az 1430-as években, tehát a Hunyadiak korában. Fordításaikat három kódex őrizte meg: a Bécsi-, a Müncheni- és az Apor- kódex. Liturgikus célra, premontrei, bencés vagy ferences szerzetesek részére készítették. A Bécsiben az Ószövetség, a Müncheniben az Újszövetség részletei, az Apor-kódexben a Zsoltárok vannak. Szövegük gördülékeny, a mai beszélt nyelvhez közel állók, érthetők, holott közel hatszáz esztendősek. A XVI. SZÁZAD elejéről származó, tehát még a reformáció előtti Jordánszky- kódexben is található bibliafordítás, amely munkát régebben Hunyadi Mátyás kortársának, Báthory László pálos szerzetesnek tulajdonítottak. A tulajdonosáról, Jordánszky Elekről elnevezett kódex ugyanis egy korábbi fordításról készített másolat. Benne van csaknem a teljes Újszövetség és az Ószövetség néhány könyve. Nagyobb szövegrészek vannak a Halbori Bertalan egri egyházmegyei pap által másolt Döbrentei-kódex- ben 1508-ból, és a Nyújtódi András székely ferences fordította Székelyudvarhe- lyi-lcódexbcn a mohácsi vész körüli időből. Ószövetségi zsoltárfordítások találhatók még a Festetics-, a Keszthelyi- (1522) és a Kulcsár- (1539) kódexekben. Az 1533-as évszám fontos dátuma a magyar művelődéstörténetnek, és ugyanakkor a magyar bibliafordítás történetének is. Ekkor jelent meg Krakkóban az első magyar nyelven nyomtatott könyv, amely Komjáti Benedek Szent Pál leveleit adta közre. Komjáti egy már meglevő, nehezen érthető, régebbi fordítást dolgozott át, „modernizált”, mert, ahogyan írja: „Kinek nemcsak az értelme, de még az olvasása is nehéznek tetszik vála”. Ugyancsak az Újszövetségből fordított’ Pesti MizSér Gábor, aki a ünangíKini cÄn£S1$a% pafx
