Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-18 / 195. szám

Környezetvédelmi buktatók (Folytatás az l. oldatról.) séget savanyítanak, mus­tárt készítenek. Ennek is keletkezik szennyvize, igaz ugyan, hogy a meglevő tároló­helynél lényegesen kisebb­re lenne szüksége. Akkor, amikor még sertéseket hiz­laltak itt, nagyon is kellett a kétszer ötezer köbméte­res ikermedence. VÉGHASZNÁLATI) ERDŐ A közeli, hatvanhektáros területet öntözik az ösz- szegyűlt lével. Évente egy­szer elegendő már a szenny­víz kiszivattyúzása. Ehhez egyébként többféle szak­hatóságtól — talajtani, víz­ügyi, tisztiorvosi — meg­kapták az engedélyt. Elő­írások kötik a szövetkeze­tei a felhasználást ille­tően. A téesznek nem ér­deke, hogy a hatvan hek­táron termelt növény ká­rosodjon. Ami az erdőt érinti, a helyzet az, hogy már öt éve véghasználatú lett — azaz, kivágásra ítéltetett. A szennyvíztelep közelében éppen azért hagyták meg a fákat, hogy a széljárás ne hordja be a faluba a ho­mokot. A távolabbi részen megtörtént a vágást köve­tő erdőtelepítés, az új fák már szépen megnőttek. A szürke nyár az, ami bizo­nyos idő után — húsz-hu­szonöt év — belülről szá­rad, s könnyen törik. Csak­hogy. egy erdőirtásnál nem lehet külön vágni ezt, s meghagyni a fekete fenyőt. Ez tűnhet úgy, hogy pusz­tul az erdő, holott csak ar­ról van szó, hogy a szür­ke nyár már megöregedett, előbb-utóbb ki kell vágni. Talán jövőre sort kerít­hetnek rá. ÚJ TELEP KELLENE Űj szennyvíztelep kelle­ne. Ám meg kell találni azt, aki finanszírozza. S azt, milyen technológiával szüntethető meg a régi. A téeszrtél is sokat gondol­kodtak ezen, az élelmiszer­feldolgozó üzembe helye­zésekor. Gazdaságos meg­oldást nem sikerült talál­niuk. Az üzemből kikerülő szennyvizet, közömbösítik, hogy ne legyen semmi probléma. ILLEGÁLIS ÜRÍTŐK Káló Éva az elhangzot­takhoz hozzátette, hogy ta­vasszal a Természetvédel­mi Hivatal munkatársaival tartottak szemlét a szenny­víztelepen. ötletük, a meg­oldásra vonatkozóan nem született. Abban maradtak, más hatóságokkal együtt megismétlik a találkozót, bár ha elgondolás lesz is, pénz akkor sem. Kinn, a telepen, békés a táj. Csend, néhány madár röppen csak a víz felett. Semmi zavaró illat, s mint- ha élővilága is lenne a szennyvíztelepnek. Viszont mellette, új csapáson, utat és helyet találtak azok, akik illegálisan ürítik a kommu­nális szennyvizet Nagy, szürkés-fekete tócsa, nem kellemes szagokkal. S ez­zel a jelenséggel szemben szinte tehetetlen a téesz, és az önkormányzat. Állan­dóan nem figyeltethetik, mikor, ki jár erre, önt vagy sem szennyvizet vagy más hulladékot az erdőbe. A szabálysértési eljárás — ha tetten érnék az ille­tőt — sem jelent igazán semmit. Kifizeti, amit rá­rónak, és keres újabb he­lyet. Pedig, igazán ez ve­szélyes, hiszen a bakté­riumok eljuthatnak a ta­lajba, - esetleg a vízrend­szerbe. Reméljük, nem for­dul elő. Addig is, amíg nem találnak megoldást a szennyvíztelep megszün­tetésére, s egy korszerű létrehozására, minden ma­rad a régiben. S mint ahogy az elején vázoltuk, rájö­hettünk, ez megint nem ügy. Ismét csak arról van szó, kevés a pénz. Az illegális szennyvízürítők esetében pe­dig, ' olyan a gondolkodás- mód, hogy amit nem látok, nem zavar, s a „vállalkozó” ez ötletével saját zsebét kí­méli. Esetleg mások egész­ségének rovására. Ezeknek az embereknek a szemlé­letét sem ártana korszerű­síteni. Csakhogy ehhez még technológia sincs ... J. Sz. I. MEGYEI KÖZGYŰLÉS Megszavazták a támogatásokat Szűkre szabott határidő Nem babra megy a játék A polgármesteri hivatal parkolójában minden hely foglalt, a Ladák, Wartbur­gok és Trabantok mellett néhány jobb márkát is lát­ni. Bent. az előcsarnokban ugyancsak meglehetősen élénk a nyüzsgés. A diplo­matatáskás vendégek a nagy melegben nyakkendő­ben izzadnak. Ja kérem, egy versenytárgyalásnak meg kell adni a módját. Az ócsat önkormányzat pályázatot írt ki az ivóvíz- hálózat kiviteli terveinek elkészítésére, melyre össze­sen 23 pályamű érkezett. A pályázók közt akadtak or­szágos nevű tervező inté­zetek és nevesincs, most startoló kis társulatok, jól­lehet ez utóbbiak szakem­berhátterét is kiváló, jól ismert tervezők alkotják. Vagyis volt miből válogat­ni. Nem kevés munkába került, amíg a 23 pályázat­ból a legkedvezőbb kilencet elkülönítette a bizottság. Ezek alkotóit, illetve a pá­lyázó cégek képviselőit in­vitálták meg az elmúlt szerdán. Az 1993-as célpályázati felhívásban meg vagyon ír­va, hogy a pályázatokat legkésőbb ez év augusztus 19-ig az önkormányzatok be kell nyújtsák a TAKISZ- hoz, amely továbbítja a kormányhoz. — Szerintem ez a határ­idő abszurd, túl szűkre szabták. Az önkormányza­tok nem képesek a meg­adott dátumra engedélye­zett kiviteli terveket pre­zentálni — állítja Öcsa pol­gármestere, dr. Búza At­tila. — Mi is csúszni fo­gunk, mint ahogy, más is. De reméljük, a kormány felülvizsgálja a határidőre vonatkozó koncepcióját, s meghosszabbítja a termi­nust. — Muszáj volt a huszon­negyedik óra utolsó percét kivárni? — Dehogy vártuk! Egy tanulmányterv elkészítésé­hez minimum négy hónap szükséges. A miénk június végére készült el, a pályá­zatot csak ez után lehetett kiírni. Itt nem babra megy a játék, igen nagy volumenű beruházásról van szó, jól át kell tehát mindent gondol­ni. A zárt ajtók mögött a polgármester elnökletével négy képviselő és két külső szakértő hallgatta meg a pályázók argumentumait. A döntést egyelőre nem hoz­ták nyilvánosságra. A beruházásban közvet­len érdekelteket, a lakos­ságot nem is a döntés ér­dekli. Hanem az: mikor buggyan ki, a jóízű vezeté­kes víz az ócsai csapokból. Dr. Búza Attila szerint; ha minden jól megy, már a jövő év második- felében, de legkésőbb év végén. (m. gy. o.) (Folytatás az 1. oldalról.) viselője. Az albizottsági ta­gok megvitatták a kérdést, és javasolták a közgyűlés­nek, hogy Lutten berger Gusztávot taggá válassza. A képviselő-testület ezt egyöntetűen megszavazta. Már öt hónap telt el az­óta, hogy megalakult a me­gyei közgyűlés sportalbi­zottsága, amelynek tagjai alapvető feladatuknak te­kintették, hogy megismer­jék a megye sportéletét, erősítsék a megyei önkor­mányzat és a sportszerveze­tek közti kapcsolatot, ja­vaslatot tegyenek ezek együttműködésére és gon­doskodjanak róla. hogy a közgyűlés által jóváhagyott 19 millió forint a lehető legigazságosabban kerüljön szétosztásra. A júliusi albizottsági ülé­sen a tagok találkoztak a megyei sportági szakszövet­ségek vezetőivel. Ez a be­szélgetés megerősítette, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben a megye sport­életének 19 millió forintos támogatása kiemelkedő je­lentőségű, ugyanakkor in­dokolt lenne a pályázatok­ból kimaradt területek ré­szére további 5 millió fo­rint folyósítása. Ezt a ja­vaslatot a képviselők meg­szavazták, az ötmillió fo­rint fedezete az 1992. évi céltartalék. A kormány június 25-i ülésén elfogadta a helyi önkormányzatok címzett és 'céltámogatási rendszerének szabályozásáról készített belügyminiszteri előterjesz­tést. Ennek értelmében a pályázatokat augusztus 19-ig kell benyújtani a BM területi szervezetéhez. A pályázatok előkészítése a szakmai, műszaki és pénz­ügyi szükségletek és lehető­ségek ütköztetésével, az in­tézmények vezetőinek be­vonásával történik. Címzett támogatásra a Szent Rókus Kórház nyújtott be igényt. A kórház-rekonstrukciók folytatásának fontossági sorrendjét a Népjóléti Mi­nisztérium dolgozta ki. Az előzetes felmérések alapján a kórház pesthidegkúti pszichiátriai osztályának rekonstrukcióját az 1993— 94. évekre, a haemodialízis-. központ létesítését pedig az 1995—96. években javasol­ják megvalósítani. A két igény teljesítése mintegy 180 millió, illetve 150 millió forintos befektetéssel való­sítható meg. A címzett tá­mogatási pályázatokon sa­ját forrás biztosítása nem feltétel. A megyei önkormányzat 180 millió forintos állami támogatást szavazott meg a kórház pszichiátriai osz­tályának újjáépítésére. Különböző egészségügyi intézmények részére hagy­lak jóvá céltámogatásokat, amelyek három nagyobb területet ölelnek fel. Így a megyében működő egész­ségügyi intézmények szá­mára gép-, műszerbeszerzés címén 264 millió forintos támogatást juttatnak, amelynek 60 százalékát, mintegy 158 millió 400 ezer forintot saját költségvetés­ből biztosít. Az abonyi szociális ott­honban lehetőség van arra, hogy újabb 50 férőhelyes pavilont építsenek, ehhez 64 millió forintot kértek, en­nek egy részét, 38 millió 400 ezret a megyei önkor­mányzat áll. Az Albertirsán működő Szakosított Szociá­lis Foglalkoztató Intézet 40 millió 620 ezer forintot kérvényezett egy harminc férőhelyes pavilon létesíté­sére. A képviselő-testület megszavazta, és az összeg hatvan százalékát kitevő 24 millió 372 ezer forintot a megyei önkormányzat adja. A már említett kórház­rekonstrukció keretén beiül a kerepestarcsai Flór Fe­renc kórház 120 millió fo­rintot kap, felét, hatvan­milliót a megyei önkor­mányzat biztosítja. Űjabb támogatás, ezúttal a török­bálinti tüdőgyógyintézet számára, födém- és tető­rekonstrukció céljából. A támogatás mértéke 36 mil­lió, felét a megyei önkor­mányzat fizeti. A Gyomron létesítendő új diákotthon előkészítése már folyamatban van, a támogatás 204 millió 750 ezer forintos, ennek 60 szá­zaléka a megyei önkor­mányzatot terheli. — papp — Elsőként a mélységet Budajenőn a napokban kez­dődtek meg a csatornázási munkálatok. Juhász Agos- tonné polgármestertől meg­tudtuk. első lépésben a fa­lu mélyebben fekvő részén szeretnék a tervek szerint ez év decemberére befe­jezni az építkezést. Egy dunántúli céget bíztak meg a kivitelezéssel, a település másik, magasabban levő felében jövőre látnak mun kához. 4 a ‘Vrmi V SZOBORPARK. Még csak néhány tucat gödör jelzi, hogy a napokban elkezd­ték Budapesten, a XXII. ke­rületben a Balatoni és a Szabadkai út által határolt mintegy 21) hektáros területen a szoborpark kialakítását. A fővárosi önkormányzat a tervek szerint 50 millió fo­rint költség felhasználásával építteti fel az emlékhelyet, amelyet Eleőd Ákos és Va­dász György tervez. Az előzetes elképzelések szerint az I. kerületben levő Kun Béla- emlékműtől a Vecsés halárában álló Steinmetz kapitány szoborig mintegy 40, az elmúlt évtizedekben készült politikai ihletésű alkotás kerülne elhelyezésre. Újabb látnivalóban lesz tehát részük az erre autózó érdieknek és százhalombattaiaknak, hiszen ez a terület nem más. mint amit mindenki lőtérnek ismer. Képünkön a mun­katerület és a tervezett panteon bejárata látható. (Hancsovszki János felvétele) Tolikarcok Anyám virágja \j agyapám háza Várad ^ ’ legszélén állt, rozzant kis valyogviskó egyetlen dísszel: az utca felőli részt nagyanyám befuttatta vi­rággal. Előbb Marná halt meg, aztán Papó. A házat a test­vérek eladták. Anyám az ingóságokból nem hozott el semmit, egyedül a klemen- tisz gyökereit ásatta ki apámmal, s átköltöztették a Kolozsvár utcai kertünkbe. A klementisz megfakadt, s pont huszonöt évig virág­zott májustól szeptemberig. Aztán anyáin is elment, ki­költözött Papó mellé a Hhé- dey sírkerlbe, s mikor a temetés után apám meg­kérdezte: mit szeretnél el­vinni anyád személyes hol­mijai közül? — én gondol­kodás nélkül rámutattam a lila csillagokat nyitó kle- mentiszbokorra. — Ha en­geded, hogy kiássam, azt vinném el magammal Ma­gyarországra. A klmentiszt csak ősszel szabad kiásni, áttelepíteni más helyre. Tavalyelőtt ok­tóberben csak ezért utaz­tam haza Váradba. Az óva­tosan kiemelt töveket ned­ves rongyokba bugyolál- tam, s úgy hoztam át a ha­táron. Tavasszal a gyökér kihajtott, de csak satnya indákat eresztett, s a bim­bókból sem lett virág, szép lassan elszáradtak, — Nem szereti a helyet — mondta apám burkolt szemrehá­nyással. A néhány szó el­szomorított, lelkiismeret- furdalást éreztem. Minek is kellett kimozdítsam anyám virágját a t megszokott he­lyéből? ősszel a kert lapnapo- sabb sarkában jókora göd­röt ástam, s egy közeli ker­tésztől jófajta televényt vettem. Ebbe költöztettem át, immár másodjára a bokrot. Tavasszal kihajtott, de májusban még nem ho­zott virágot. Kezdtem bele­törődni, hogy a váradi vi­rág nem érzi jól magát, csak sínylődik a kispesti kertben. Júliusban nyaralni men­tünk, a kert locsolását a szomszédom vállalta ma­gára. És mire megtértünk, láss csodát, a klementisz öt vtrággyereket szült a tom­boló kánikulában. Az egyiket levágtam, le­préseltem, majd feladtam postán. — Anyám virágja megfakadt, ki is virágzott, minden remény megvan, hogy végleg megmarad, és megszokik az új környe­zetben — írtam a levélben apámnak. Valahogy úgy volt ez a virág is, mint én most tíz éve. Hosszú hónapok kel­lettek, amíg úgy tudtam végigmenni Pest utcáin, hogy közben nem neheze­dett rám az ott hontalanság bénító súlya. És ehhez ne­kem is kellett a televény: munkahely, ahonnan a ke­nyerem kikerül, Emberség ismeretlen emberek részé­ről. És bátorító, baráti kéz­fogások. Irök hála azoknak, akik­től mindezt megkap­tam, akik erőt adtak az új­rakezdéshez. (—gyé—) &

Next

/
Oldalképek
Tartalom