Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-17 / 194. szám

* • • //" GODQUO I xJtitia XIX. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM , 1992. AUGUSZTUS 11., HÉTFŐ Pontosítás Versegről Nem értik az igazgatót Néhány napja Maradt az iskolaigazgató címmel Val­ter Menyhért vérségi új­raválasztásának történeté­ről olvashattak lapunkban. A megjelenést követően Csibi József polgármester helyreigazitási kérelem­mel fordult szerkesztősé­günkhöz, mivel szerinte a cikkben foglaltak egy ré­sze nem felel meg a való­ságnak. Verseg polgármesteré­vel Molnár Zoltán jegyző társaságában beszélgettünk, aki tucatnyi részletet emelt ki mint helyreigazításra szo­ruló tényt. A pedagógusok szakkörvezetői munkájá­nak régebbi nem dotálását az önkormányzatok létre- jöltét megelőző időszakra értelmezték, s szerintük az Írásból nem derül ki egy­értelműen, hogy az általá­nos művelődési központ 1983-as létrehozása előtti időről van szó. ÉRVEK NÉLKÜL Az ÁMK törvénytelen mivoltáról a jegyző úr el­mondta: a 30 39-es MM­rendelet előírta ezen in­tézmények számára az ön­álló gazdálkodást. Ö erről több alkalommal beszélt Valter Menyhérttel, aki nem élt a lehetőség­gel, pedig tudott róla, hogy ebben az esetben az ÁMK-t meg kell szüntetni. Az a jogszabály, amely csupán az ötven fő feletti létszámú intézmények szá­mára biztosította az önálló gazdálkodás lehetőségét, megszűnt, az igazgató még­is erre hivatkozott. Nem igaz, hogy a tavaly áprilisi képviselő-testületi ülésen nem engedték, hogy Valter úr elmondja a vé­leményét — errőlhangfel- vétellel is rendelkeznek, melynek töredékes kivona­tát átadták nekem. Molnár Zoltán szerint senki sem fojtotta belé a szót, ha­nem kifogyott az érvekből, és a döntést meg nem várva elhagyta a tervet. A következő testületi ülésre annak zártsága miatt nem hívták meg az iskola igazgatóját. A jegy­ző úr szerint az új érvek híján levő Valter Meny­hért következmények nél­kül tett rá becsületsértő megjegyzéseket; a zárt ülé­sen egyébként sem történt semmi különös: felolvas­ták Skultéthy úr levelét, melyben a köztársasági megbízott a jegyzői állás- foglalást erősítette meg, me'vet a képviselő-testület szinte vita nélkül elfoga­dott. A megyei közgyűlési ha­tározat, melyet az igazgató említett, e levél volt, hi­szen a megyei közgyűlés­nek semmi köze ahhoz. amit Versegen csinálnak. A pol­gármester és a jegyző fo­lyosóra küldésén sokan mosolyoghattak, hiszen ilyet nem lehet csinálni. Gyakran történik olyan a képviselő-testületi ülése­ken, hogy szünetet kell el­rendelni, és a képviselők egyes csoportjai ütköztetik a véleményüket. Ekkor va­lószínűleg ők ketten éppen nem voltak voltak a te­remben. TÉVESEN Csibi József polgármes­ter sajnálatát fejezte ki, hogy Valter Menyhért sze­mélyi ellentétet érez köz­tük, és a köztársasági meg­bízott állásfoglalását sze­mélyeskedésnek veszi. Pá­lyázata benyújtásakor mellékelte oklevelének fénymásolatát, így fel sem merülhetett, hogy kételked­jenek az igazgató megfele­lő végzettségében. Amikor Valter Menyhért tavaly júniusban bírósághoz fordulj az ÁMK visszaállí­tását és az ő igazgatói szék­be való visszahelyezését kérte. A tárgyaláson módo­sította keresetét, és általá­nos iskolai igazgatói poszt­ját akarta vissza, hiszen az általános művelődési köz­pontban egységvezetői funk­ciót töltött be. Molnár Zol­tán szerint a bíróság téve­sen fogadta el Valter úr ér­veit. de nem fellebbeztek, mert hatásköre ugyanaz volt, mint korábban, így a bírói határozat semmit sem jele mett. Az ÁMK megszűnése után mindenkinek a maga feladataira kellett volna koncentrálnia; az iskolában a nevelőtestület összetartá­sának megerősítése, a peda­gógiai feladatok megoldása, míg a hivatal részéről az iskola épületének korszerű­sítése. bővítése volt a cél. Az utóbbit, mint láthat­tam, új tantermek, ebédlő, vizesblokk és tornaterem építésével jó tempóban végzik. A stencilgép utoljára 1988-ban állította elő a Harsonát, közölte Molnár Zoltán; két tanárnő azért használta a hivatal fénymá­solóját, mert így könnyeb­ben elkészíthették a gyere­kek feladatlapjait; ezért semmilyen információt nem vártak. A művelődési ház veze­tője szülési szabadságra ment, helyette képesítés nélküli, ám pedagógiai gya­korlattal rendelkező dolgo­zót vetlek fel. A végzett népművelő munkájával ösz- szevetve, az ő tevékenysé­Szemétszállítás A gödöllői Városüzemel­tető és Szolgáltató Intéz­mény értesíti a tisztelt la­kosságot, hogy augusztus 20-án és 21-én, a szemét elszállítása a megszokott rendben történik. | Városi filmszínház: Alvajárók (Sleepwalkers). Színes amerikai horror. 18 és 20 órakor. gét, kiemelkedően jobbnak ítélte meg a képviselő-tes­tület, ezért kerülhetett az intézmény élére. A polgár- mester hozzátette: • éppen igazgatósága alatt a műve­lődési háznak több közép­fokú végzettséggel rendel­kező igazgatója volt, ami érthetetlenné teszi az igaz­gató szakmai kifogásait. A július 28-i szavazáson a polgármester nem vétót emelt, hanem Valter Meny­hért ellen szavazott. A kevés megjelent képvi­selő miatt kellett egy héttel később ismételt szavazást tartani, ahol ismét megválasztották az igazgató urat. Ezt az ese­ményt megünnepelték a polgármesteri hivatalban, ahol elsőként Csibi József és Molnár Zoltán gratulált, éppen ezért megdöbbentek a cikk olvasásakor. Párt­tagsága a hivatalban senki szemében nem volt szálka, és a kifogásolt jutalmazási alap is több volt az iskolá­ban a leírtaknál; egyébként az önkormányzati dolgozók átlagfizetése Molnár Zoltán közlése szerint alacsonyabb, mint a vérségi pedagógu­soké. NYUGODTAN A jegyzőkönyvek manipu­lációjának vádja miatt a jegyző úr bírósághoz fog fordulni, mivel ez már a harmadik — ráadásul nagy nyilvánosság előtti — eset, hogy e vád éri. Valter Menyhért állítja, hogy bi­zonyítékokkal rendelkezik, Molnár Zoltán nyugodtan néz a jövő elé. — hiszi — Az iskolák nyári nagyta­karítása befejezéshez kö­zeledik. Az intézményekben elkezdődöttt a visszaszám­lálás — adják hírül az új­ságok írásai, a rádió köz­leményei. A hét elejét a Balatonnál töltöttem egy olvasótáborban. Este ültünk a tábortűznél, s amikor közeledett az éjfél, azt mondta a mellettem ku­corgó váci Povázson Jós­ka: Már lasssan a két ke­zemen meg tudom számolni, hányat alszunk az évnyi­tóig. Valóban, még néhány órafordulat, és kilépünk a nyárból, s augusztus helyé­be megérkezik az első ember, a szeptember. Már látom ennek a huncut fér­finak a fák közül incselke- dően kileső almamosolyát, amint integet felém. Zse­bében dió, kezében szőlő. Amerre elhalad, az érés szí­ne gyullad fel nyomában, sárgán izzó, lobogó lomb- tüzek: ég, lángol tőlük az erdő, a mező, lágy sóhaj rázza a berkeket, míg az égen álmosan úsznak a fel­hők a bágyadt nap alatt. Néhol a tengeriszár is úgy csörög már most a szá­razságtól, mint október dércsípte hajnalain teszi. Csak éppen az aranytollú madarakhoz hasonlító csövek nem röpködnek a tábla fölött, pedig kellene a takarmány nagyon. De ezen a nyáron égetett, per­zselt a természet, s nem A besnyői búcsúban Nagyboldogasszony ünnepén Már a hét elején megje­lentek az első árusok, hogy minél jobb helyet fog­laljanak maguknak a má- riabesnyői római katolikus templom közelében. Aztán eljött a hétvége, és vele a sok ember — hívők és kí­váncsiak, misére igyekvők vagy vásárfiára áhítozók. Személygépkocsin és autó­busszal, vonattal, vagy csak úgy gyalogosan, sokan ér­keztek a környékről, de vannak, akik évtizedek óta akár fél napot is utaznak, hogy imádságot mondhas­sanak a templom hűvösé­ben. Napközben és késő es­te messzire hangzik a kó­(Hancsovszki János felvételei) rus és az orgona kierősített hangja; a zsoltárok vagy éppen a Himnusz dallamai különös hangulatot árasz­tanak szerte a völgyben. Nyár végi gondolatok Telt marokkal permetezték a földet lágy esőcseppek. Még egy-két nap, s a hé- VÍzgyörki öreglemplom mel­letti fák integethetnek az égen messzire úszó gólyák után. Akarjuk, vagy nem, szep­tember közeleg. Hírül ad­ták, hogy a szárazság és a nagy meleg miatt két-há- rom héttel előbb lesz az idén a szüret. A Balaton- felvidéken sok pince előtt már vallatják a hordókat. A délutáni csöndben mesz- szire hallatszik a jajszó, amint zengve dörög, aho­gyan csiklandja oldalát a kalapács. Szétnéztem én is a pincémben, s tudakol­tam a hordóktól, lesz-e he­lye az ígérkező termésnek. Délután Kaluzsa Tibor barátom kopogtatott be hozzám Gödöllőről. Sétára indultunk a szőlőbe. Sirat­tuk a megműveletlenül ár­válkodó sorokat, az elha­gyott és gazda után kiáltó tőkéket. Csodáltuk a gon­dosan művelt, szőlőpász- tákat. Imádkozni lett volna kedvünk, köszönteni a bő- markú, pazarló Istent, aki roppant tenyerén tartja a tájat, s kínálja számunkra a barackot, almát, diót. Csak megköszönni lehet a szőlőfürtök duzzadt, mámo­ros zuhatagát, amint ter­hes szakadással lógnak a vesszőn. Milyen szép a szil­vák kék színű fűzése, ami úgy díszíti a fákat, akár ékkövek a hajdani udvari dámákat a főúri bálokon. Csak köszönni lehet az ősz minden áldását, kései virágát és napsugarát, her­vadt levelét vagy hulló csillagját, amint robogva zúg át a mindenség egén, mint eldobott esztendő, amit letagad magáról az idő. Fovázson Jóska Vácott, Gergely Anna Bagón, Pin­tér Józsi Hévízgyörkön, Sá­ra Miska Túrán az első csengettyűszóra elfoglalják az iskolaudvart, aztán be­tódulnak a falak közé. El­csendesülnek a játszóterek. Emlékszem én is a régi iskolás éveimre, az első elemire, a palavesszőre, a vele karcolt számokra, vo­nalakra. Ügy festettek a táblámon, mint a fordított gamósbotok, amikor a le­gények veszekedés közben a vastagabb végére eresz­tették őket. Ennek már na­gyon sok ideje múlott. Egy háború is elviharzott fölöttem. És micsoda évek! Most, ahogy a teraszról végignézek a még nyarat idéző, de már az ősz szür­keségét is fel-fellebbentő pázsiton, szétnyílik előttem a múlt szárnyas, nagy ajta­ja, és látom magam a tá­volban, mint elsős, elemis­ta kisgyereket, amint ta­risznyával a nyakamban ballagok az iskolába, egész úton gyötörve a betűket, hogy amire odaérek, tud­jam a leckét. Űtközben csatlakozik hozzám Angyal Feri, Katona Gabi, Kovács Bandi. Hartmann Feri. Pöttöm kis emberpalán­ták. Jönnek az emlékek ilyen­kor, szinte folynak. Ontja őket két marékkai a bú­csúzó nvár. Fel-felvillan egy régi fénykép az esti ho­mályban, amikor egyedül vagyok, és kissé fáradtan gondolkodom: Augusztus, te őiszt csalogató, búcsúzó hó­nap! Hatvanharmadszor hagysz itt ezen a tájon, s köszönöm, hogy megáldot­tál telt markod gyümölcs­ízű melegével. Fercsik Mihály GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­je : Balázs Gusztáv. • Munkatársak: Pillér Éva és Hidi Szilveszter. 9 Posta­cím: Gödöllő, Pf. 11. 2100. Telefax és telefon: (28) 20- 796. 9 Szerkesztőségi foga­dóóra: hétfőn 10-töl 13 órá­ig. 9 Hirdetésfelvétel: mun­kanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom