Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
Jölelek én bpzzih n mhuimJjmi, akik nu’tffííruiiűtok. (M.iu II. 28.» Menedéket a menekülteknek Templom épül Opusztaszeren Az erdő és a £a, az erdő és az ember, az ember és a fa kapcsolatát bemutató, dokumentáló, 12 építményből álló múzeumnegyedet hoznak létre Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban. Jelenleg pécsi ácsok és gyulai tetőfedők építik a Csete György tervezte templomot, amelynek belsejét a mártélyi fafaragóművész, Nagy István munkái díszítik majd. A tervek szerint a munkával augusztus 20-ra elkészülnek, s az államalapító Szent István király tiszteletére rendezendő ünnepség ökumenikus istentiszteletét az új templom előtt tartják meg. Az európai lustitia et Pax bizottságok a földrész minden egyházát és kormányát felszólították, hogy megfelelő számú menekültet fogadjanak be a háború sújtotta Bosznia-Hercegovina és Horvátország területéről. A menekültek nagy száma jelzi, milyen hatalmas méretekben sértik meg az emberi jogokat. Évközi huszadik vasárnap Kardot hoztam... Nem azt ígéri Jézus, hogy békét hoz a földre? Az utolsó vacsorái búcsúbeszédben kijelenti: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek.” (Jn 14, 27.) Mit értsünk azon, hogy „széthúzást” hozott, Máté szerint „kardot”? (Lk 12, 49-53; Mt 10, 34.) Hát nem az az ige lényege, ereje, hogy megnyugvást, békét, harmóniát teremt? Valóban: az Űr igéjének befogadása, útjának tudatos vállalása megadja a szívbéli békességet. Békességet Istennel, önmagámmal, embertársaimmal. Az ige azonban kétélű kard, ezért azt is el kell róla mondanunk — és erről szól ma Jézus —, hogy hirdetése nem mindig arat osztatlan sikert. (Ld.: A magvető!) Sőt, az ige hirdetését üldözések kísérik! Ezek hallatán azonnal eszünkbe jut az egyház története, mindmegannyi véres üldöztetése azoknak, akik Jézust képviselték. Lelki szemeink előtt katakombák, amfiteátrumok, máglyák képe villan föl, látjuk a szenvedő Márton Áron püspököt, Mind- szenty bíborost... És kérdezhetnénk: Vége mindennek? Ma már senkit sem zárnak börtönbe azért, mert fiatalok lelkipásztorkodásában szolgál, senki sem szól bele az egyház életébe, működését senki sem gátolja. Érvényét vesztette volna az ige? Más és más, újabb és újabb formában testet öltve, de hazánk történelmének legújabb korszakában is érvényes: Jézus tanítása sokak ellenállásába ütközik. Ma nem fizikai kényszer formájában tapasztaljuk ezt. Mennyi tudatlanság, értetlenség, mennyi tudatos rosszindulat, felelőtlen pánikkeltés kíséri ma az egyházak újratereni- tési kísérleteit, kezdeményezéseit. Rengeteg frázis, szólam, alaptalan vád hangzik el: keresztény kurzus, pápagyalázás, az egyházak hatalomra törnek, kötelező lesz a hittan, stb. Meg kell keresnünk a hatalmaskodás és a tehetetlenség közötti helyes nyugvópontot, harmóniát. Csak így tudunk az evangélium szellemében helyes választ adni ezen újabb kihívásokra és közvetíteni a békét, nem úgy, ahogy a világ adja. M. B. Két rangos vendége Is lesz Taizénak. Augusztus 20. és 30. között .Canterbury érHatározott egyházi viszontválaszt, nyilatkozatháborút és sajtóvitát indított el a Ján Carnogursky- féle Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) egyik szövetségi gyűlésbeli képviselőjének a szlovák katolikus egyházat erősen bíráló megállapítása. Julius Bobovinsky szlovák képviselő, a közös csehszlovák állam megtartásának híve, a Mit hozott a múlt hét című legnézettebb tévéműsorában azt állította, hogy a szlovák klérus megjelenik a politikai színtéren, és meggondolatlan magatartást tanúsít. Ezt azzal a példával vélte bizonyítani, hogy a szlovák katolikus papság nyíltan kiállt a nemzeti elv mellett. Márpedig a katolikus egyház egyetemes egyház, a kereszténység alaptételei univerzálisak. „Ezért szerintem nem keresztényi magatartás úgy vélni, az a döntő, hogy valaki szlovák és katolikus” — így a képviselő. Ján Sokol pozsonyi érsek válaszában megállapította: az egyház nem kíván beavatkozni a politikába, de képviselői ismertethetik álláspontjukat a valóság tényei alapján. így történt ez Szlovákia szuverenitásának meghirdetésekor is. Minden népnek, a szlováknak is természetes joga' van a szuverenitásra. Az államjogi elrendezés a nép és a politikusok dolga. Az egyház csak imádkozik 6 ZMMan seke tölt egy hetet Roger testvér és társai körében 1000 anglikán fiatallal együtt, bekapcsolódva a találkozók menetébe. Az ezt követő találkozó augusztus 30-tól szeptember 6-ig pedig ferences hét lesz, a generális jelenlétével, ferences testvérekkel és nővérekkel. A fiatalok találkozói Tai- zéban a szerzetesközösség élete köré szerveződnek. A közösség testvéreivel együtt minden résztvevő naponta háromszor közös imádságon vesz részt. Aki Taizóba látogat, személyes meggyőződésből teszi, hogy ott Isten élő forrásait keresse. A különböző földrészekről érkezett fiatalok jelenléte világméretű zarándoklattá alakítja az interkontinentális találkozók minden hetét. két demagóg szónoklatokkal, rásütik a népre az idegengyűlölet vádját, az örök Pásztor szelíd utódját ocs- mány versikékkel és rajzokkal gyalázzák, útjának költségeiről huhognak... És a magyarság? És a haza? Nem illik beszélni erről! Sértené más nemzetek érzékenységét. Avítt dolgok ezek. A szabadságnak mondott új korban, a szent király koronája egyik hordószónokának számára csupán ócska sapka, egyik folyóiraton. gusztustalan gúnyrajz „díszíti”. De ne feledjük a Mester szavát: Villámként bukott bár a Sátán, lakhelyének kapuja naponta ontja új követeit, elnyeli a hont, a magyart. Szent István sziklára épített hajdan. Először önmagát, saját életét. Majd népe lépteit vezette a biztos pontra, mert múló, de makacsul visszatérő homokviharok tengerében elsüllyedt volna. TI"a majd énekeljük: “ „Ah, hol vagy...?”, tudjuk p választ is, mert a szent király most is velünk marad. Nem magára, hanem Krisztusra mutat, aki neki is biztonságot, erőt adott. A Sziklára mutat, Jézusra, ö segítsen megújulni, szellemileg, lelkileg is új hazát építeni. Ügy legyen! Molnár Béla lelkész Szent jobb-körmenet Augusztus 20-án, Szent István apostoli király ünnepén a budapesti bazilika előtt, a Szent István téren, délután 5 órakor dr. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek ige-istentiszteletet tart cs szentbeszédet mond, majd ezután vezetésével elindul az országos szent jobb-körmenet a Szent István tér, Sas, Arany János utca, Bajcsy-Zs. iit, József Attila és Sas utca útvonalon, s tér vissza a bazilika elé. A Szent István-bazilikában augusztus 20-án, reggel 8 órakor a szent .jobbot tiszteletadásra kihelyezik. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes búcsúi nagymise. A szent jobb délután 4 óráig látogatható. ZOLTÁN ATYA BUDAÖRSRŐL A lélek erejével A TÖRTÉNELEM átvonulása, megélt része az életünknek. Közvetlen élmény. Minden szoronga- tottságával, drámai behatolásával. A második világháború után Budaörsön is fenyegetőleg bombázott tovább a gyilkos teóriával, a vadonatújnak álcázott eszmerendszer. Ezen a tűz- verte terepen méltósággal embernek maradni a lélek erejével lehetett csak. Árulások kaptak teret, ideológiai busójárás kedvezett a cinizmusnak. Kifosztott falu meredt az ide betérőre. Német ajkúak sokasága kelt vándorútra, siratva hazát, otthont. Mert svábul beszélve is a magyar nemzethez tartozónak E sorok írójának hittanára volt. Jó volt tudni: felkereshette ő is, mint mások, bármikor. Gondjaival, örömével. Az ötvenes évek közepén énekkaros közösséget szervezett, s nemcsak énekeltünk a nagy ünnepeken, miséken, hanem átélhettük az igazi közösséghez tartozás örömét. Ott valóban a lelki értékek megismerésére nevelt minket. Jártunk kóruskirándulásra, víg mulatságokat is tartottunk farsangkor, nem vágtunk álszent, szomorú képet! Hívőnek lenni örömöt jelent. Életigenlést, az Istenhez tartozás nyugalmát. Egyszer azért megkérdeztem tőle: Atya, nem hiányolja, hogy nem tud tenni többet az emberekért? Ki tudja, hová, kihez jut el szavam, emberként nem mérhetem. Ez volt a válasza. Pedig tanítványai fordítottak hátat neki, lakájokká váltak páran közülük. Mosolyogva mondta egyszer: még csak nem is köszönnek. De éreznie kellett sokak • szeretőiét, amit meg is köszönt két éve is, aranymiséjén. Mondta, ez adott számára erőt, buzgalmat. Szerényen említette meg: papként nem tett mást, mint követte hivatása szavát, csak átengedte lelkén Isten szavát. Hozzáteszem: mutatta a tisztesség példáját is. MÁR NYUGDÍJBAN van dr. Sík Zoltán, Zoltán atya, de Békásmegyeren, a Boldog özsób-templomban most is szolgál. Misézik. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Mint mindig. Igaz: csak nyitott szívóén lehet élni. Így érdemes. Földes Károly Budaörs Sziklára épített SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉRE IV éhány éve még arról ■*-’ prédikáltam ezen az ünnepen, hogy e szőkébb hazában Szent Istvánról beszélni viszonylag köny- nyebb, mint „odaát” élő magyar testvéreinknél. Elmondtam, hogy számunkra szinte természetes magyar nyelvű egyházi újságot olvasni, Bibliát vásárolni, magyarul imádkozni, énekelni. Messze szállhat a Himnusz, és a magyar szentek énekei szabadon szárnyalhatnak. Sokszor szóltam arról, hogy gondoljunk azokra, akik számára ez nem természetes. Imádkozzunk, segítsünk ... Most, ha sók nehézség, küzdelem közepette is, de tűnőben van megannyi gond ott is. Nem feledkezve elszakított testvéreinkről, kicsiny hazámért szóljon ma a fohász, az ének. Az égi Király, akire Szent István építette e földi otthont, megszabadított minket egy szörnyű bálvány rabságából. A hamis eszme szertefoszlott, birodalma néhány perc alatt összeomlott. Fizikai és szellemi falak nagy robajjal dőltek le, mint ama nagy Babilon. Népünk fellélegezve várta, hogy immár szabadon dönthessen sorsa felől. Eljött a boldogan várt perc. Az ország által kiválasztottak immár elkezdhették szolgálatukat. (fejtettük, hosszú lesz az ^ út, tengernyi küzdelem vár reánk. Nem vártuk, hogy azonnal, egycsapásra jobbra fordul minden. Egy dolgot azonban rosszul hittünk, egy valamire nem számítottunk. Azt reméltük, hogy mindenki szereti ez agyonkínzott, -sebzett hazát, hogy mindenki egyöntetűen gyógyulását kívánja. Csalódtunk. Ki tudja honnan, előjöttek volt pogányáink, más névvel, új jelmezben. Divatossá vált mindent leki- csinyellni, ami szent és jó, Sikk lett külhonból, idegen nyelven, álnéven, felelősséget nem vállalva gyaláz- ni e hont. Nem múlt el hét hogy valaki új meg új rágalmakat ne szórt volna reánk. És Isten igéje? Üjabb jelszavakban testet öltött a régi kór. Reszketve, elnyomást. keresztény uralmat, szabadságjogokat üvöltve űznék messze az isteni szó munkásait. A semlegesség frázisát harsogva söpörnék ki (és teszik Is!) iskolákból, kórházakból, börtönökből Isten szolgáit és szolgálóleányait. V'ojtogató füstként száll * e sámánok hamis éneke. Az áípróféták, ahol hatalomhoz jutottak, teszik is a „dolgukat”. Meggyalázzák szabadságünnepünA találkozások hetei Taizéban Isten élő forrásai Politizál-e a klérus? Szlovák egyházvita azért, hogy ez kulturáltan és békésen menjen végbe — mondotta. Erős kritikával illette az egyházat bíráló képviselőt, a Carnogursky-féie KDH- ból kivált nemzeti irányzatú Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (SKDH) elnöke, Ján Klepác. Szerinte igen furcsa, hogy az a KDH beszél a politikába való egyházi beavatkozásról, amelynek elnöke, Car- nogursky nemrégiben még arról akarta meggyőzni a közvéleményt: a pápa a közös csehszlovák állam megőrzését támogatja. Klepác a szlovák katolikus püspököknek a szlovák szuverenitást támogató le- leveléről szólva azt mondotta: ez az egyház nemcsak lelkipásztöri, hanem nemzeti küldetéséhez is hűséges. A keresztényeket nem lehet kizárni a politikai életből. Carnogursky a Smena című pozsonyi lapban csak egyéni véleménynek nevezte Július Bobovinsky vihart kavart egyházbírálatát, s azt fejtegette: a KDH nem kötődik egyik egyházhoz sem, s önálló politikát követ. Valótlan híresztelésnek minősítette az elnök a sokfelé haliható találgatásokat is, amelyek szerint a szlovák katolikus egyháznak a Szlovákia függetlenedése melletti elkötelezettségét állítólag ösztönzi a Vatikán. Mégpedig azzal a feltételezett céllal, hogy Szlovákiát hídfőállásnak építsék ki missziós tevékenységhez, és a katolikus egyház kelet felé való gyarapodása végett. érezték magukat. Mesterséges népcseréket erőszakolt ki a politika a nagyhatalmak szűk látókörű áldásával. Átgázolva érzéseken, a szülőföldhöz ragaszkodó ősi jusson. Ebben a káoszban, zűrzavarban, s az idegen hatalom által kierőszakolt ideológiai diktatúrában volt valaki, aki a felvidéki, erdélyi áttelepültek, menekültek, és a megmaradt német ajkúak között megpróbálta az akkor lehetetlent megvalósítani: a békességet. Dr. Sík Zoltán plébános volt az, aki a szeretet borotvaélére tette ki a szívét. Hogy tudta ezt csinálni? A megélt hivatás elszántságával, a lélek erejével.
