Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-11 / 189. szám
Művelődési házban lilos próbálni Csendháborítók! ? Azt mondják. Leányfalu művelődési háza remek helyen van, a falu házaitól távol, sportpályákkal és lakatlan telkekkel körülvéve. Itt próbál három éve hetente kétszer- hái'omszor az Aseelon zenekar, s az elmúlt években soha, senki nem panaszkodott rájuk. Az együttes tagjaj diákok, 17-18 évesek. Hálásak a művelődési háznak, hogy helyet biztosít számukra, s a ház munkatársainak sincs velük gondjuk. „Nagyon rendes gyerekek — mondta róluk Kriszlandl József né, az egyik munkatárs. — Bármit kérhetek tőlük, ha azt mondom, srácok, ki kéne nyomni a faluban ezt a néhány plakátot, vagy le kéne hozni a padlásról a pingpongasztalt, azonnal megteszik.” Nemcsak a fiúkat, hanem a művelődési házat is váratlanul érte, amikor másfél hónappal ezelőtt, minden előzetes kérés, figyelmeztetés nélkül feljelentették őket csendháborításért a polgármesteri hivatalban. TÁVOLLÉT ALATT FÖLJELENTVE A feljelentés a háztól hetven méterre fekvő Park társasüdülőből érkezett. Az üdülő nem új, húsz éve épült. — tehát három éve is itt állt. — Három esztendőn át nem volt probléma — panaszolta az együttes egyik tagja, Kovács Balázs. — Idén másfél hónappal ezelőtt kezdett valaki felj'e- lentgetni. Akkor először tíz óra után nem gyakoroltunk, majd kilenc óra után fejeztük be. Erősítőket próbán nem használunk, de igyekeztünk így is minél halkabban játszani. Egyébként az a vicc, hogy amikor feljelentett, éppen nyaralni voltunk. Hogy mások zenéjét szintén az ő számlájukra írják, magam is tapasztaltam. Amikor az üdülőben és környékén kérdezősködtem, valaki azt állította, hogy aznap reggel újra hallotta őket. Pedig ekkor már egy hete nem játszottak! A feljelentő, bizonyos Reiner József külföldre szakadt hazánkfia. Nem tartozik az üdülő tulajdonosai közé, csupán hat hétig bérelte az egyik lakást. Csöndre, nyugalomra vágyott, ehelyett hol éktelen .dobszót, hol kamioncsikorgást, s ki tudja, még miféle zajokat kellett elviselnie. Nem finomkodott hót, egyenest a polgármesteri hivatalhoz fordult. A hivatal illetékesei megpróbálták kompromisszumra bírni, de 6 időközben föltüzelte a Park üdülő állandó lakóinak lappangó, rejtett indulatát is. Mit volt mit tenni, a jegyző keresett egy viszonylag használható jogszabályt, s ennek ürügyén hallgatásra ítélte a zenekart. A határozat valahogy Így szól: az Aseelon együttest csendháborítás miatt, a szomszéd üdülő lakói által tett följelentés alapján „a zenei tevékenység gyakorlásától eltiltom”. Az indoklás szerint a művelődési ház lakott területen levő épület, ahol az együttes „indokolatlanul zajkeltő tevékenységet folytat”. Ilyen alapon a Zeneakadémiát, vagy a Budai Parkszínpadot is fel lehetne jelenteni. Hogy a másik fél is szót kaphasson, szerettem volna Reiner úrral beszélni, ő azonban elutazott. Megkérdeztem hát a „törzsnyaralókat”, ők mennyire hallják a zenekar próbáit. A dob nagyon hallatszik, mondta egy fiatalasszony. Ö azonban nem panaszkodik, tette hozzá, mert neki meg két apró gyereke van, akik ugrálnak, kiabálnak, s amíg nem zaklatják ezért, ő sem zaklat másokat. A fiatalok is hasonlóan válaszoltak. Nem úgy négy, az idősebb generációhoz tartozó kártyázó. Őket igenis nagyon zavarja a zene, bár eddig nem szóltak. — Miért? — firtattam. — Ha három éve azonnal szóvá teszik, biztosan lehetett volna találni valami elfogadható megoldást! — Miért, miért — zárta rövidre a beszélgetést egyikük ingerülten. — Azt kérdeztem, mennyire hallatszik a zene, ők válaszoltak, legyen elégennyi! BUROKBAN AKARNAK ÉLNI A művelődési házban ugyanazt nem értették, amit én, tudniillik, miért nem szóltak hamarabb? És hogyan lehet, hogy a mellettük futó 11-es út zaja nem zavarja őket. Zavarja őket, hogyne zavarná! Nemrégiben az üdülő melletti kis utcában lakó kamionőst is feljelentette valaki, mert négykor merészelt elindulni! De térjünk vissza a zenekarra, a „falu zenekarára”, ahogy a nyugdíjasok neve-' zik őket. A nyugdíjasklub ugyanis melléjük állt. Velük szimpatizál a körzeti megbízott is. Talán az állandó lakókat meg az zavarja, hogy az üdülők itt burokban akarnak élni. EGY NÉNI BÁLOZNI AKAR A jegyző tanácstalan. A művelődési ház dolgozói szintén. A letiltásban az igazgatót, Székelyhídi Ferencet is figyelmeztették ha a zenekart továbbra is támogatja, felelősségre fogják vonni! Krisztánál József né keserű gúnnyá! jegyezte meg: „a napokban egy néni azzal állított be, mi miért nem rendezünk bálokat, diszkót, nótaesteket, mint a többi művelődési ház. De kérdem én. ■.hogyan. Mit szólnának a nyaralók, ha hálózni kezdenénk hajnalig?” A zenekar tagjai a köz- társasági megbízotthoz akarnak fordulni jogorvoslatért. Paclmer Edit SZABAL YTALAN UT A FESTÉSZETHEZ A Danubius portása volt Oratórium a háborít ellen Tolcsvay: Testamentom Premierre készül Tolcsvay László zeneszerző. Testamentom című művének augusztus 28-án lesz az előadása. A Hadtörténeti Múzeum festői szépségű belső udvarán az oratórium ősbemutatójával új koncé "t- helyszínt is avatnak Budapesten. A zeneszerző a produkcióról elmondta. Bella Isivan versei ihlették művét A 40 perces oratórium a háború, az esztelen pusztitás, az értelmetlen katonahalál ellen íródott. A dráoiai kompozíciót klasszikus zenekar és énekkar szólaltatja meg. A premieren a Honvéd kórus és zenekar, valamint az Amadinda ütöegyüítes működik közre, a dirigens Pál Tamás. Szólót énekel: Pitit Katalin, Begányi Ferenc. Sasvári Sándor, Vikidül Gyula. Az est második részében Tolcsvay László—Tolcsvai) Béla Magyar mise című műve csendül fel a Hadtörténeti Múzeum kertjében Varázsos, különleges hangulatot áraszt Szentendrén a Vajda Lajos Stúdió pincegalériája. Leereszkedve a föld alatti, oszlopos, boltozatos helyiségbe, úgy érezheti az ember, mintha évszázadokkal ment volna vissza az időben. Érdekes ellentétben vannak, ugyanakkor egységbe is olvadnak az ódon környezettel a kiállított képzőművészeti alkotások. Jelenleg augusztus 30-ig Lukács Tibor képeit láthatjuk itt. Lukács Tibor fiatal ember, autodidakta művész, ez az első egyéni tárlata. Szabolcs megyéből származik, már gyermekkorában festett, de szülei kívánságára „komoly”, a megélhetést biztosító pályára indult: mérnöknek tanult Leningradban. (Akkor még így hívták.) Ott is megtalálta a módját, hogy festészettel foglalkozzon: Ivan Vlagyi- mirovics és Sztanyiszlav Bernstejn festőművészek fogadták tanítványukká. Hazatérve nem használta fel mérnöki diplomáját, 1985 elejétől hat évig a szentendrei Danubius Szállodában dolgozott éjszakai portásként — hogy nappal festhessen, Szentendrére is az vonzotta, hogy a képzőművészek városának érezte, reméité, hogy itt inspiráló közegre talál. És nem csalódott. Hamarosan értékes kapcsolatokra tett szert, megismerkedett So- modi László, Aknay János, Vincze Ottó, Deim Pál festőművészekkel, dr. Bann Ferenc művészéttörténész- szel. Rajz szakkörökben, könyvekből tanulta .a szakmát, a Képzőművészeti Fő- iskoia elvégzését lehetetlenné tette, hogy közben nem lett volna miből megélnie. A közelmúltban egy év.et Skóciában töltött, gyógypedagógus feleségével együtt fogyatékos gyerekek intézetében dolgoztak. Utazásokat téve Angliában, Hollandiában, Németor-' szagban, ismerkedett a legújabb képzőművészeti irányzatokkal. Tapasztalhatta, hogy az alkotásban szerepet kaphatnak a korunk által kínált anyagok, hogy a környezetünkben található egyszerű tárgyak is hordozhatnak művészi 6 TVR-TUKOR Kísérteties kísérletek A rádiósok saját bőrükön tapasztalhatták a szociológusok igazát: mely szerint a hallgató kedvenc műsorainak időpontjára igen érzékeny. Amilyen ügybuzgalommal dolgoztak az állandó, megszokott adások új időpontba állításán, éppoly igyekezettel kellett mindent az eredeti helyére visszaállítani. Ügy tűnik, a tévések mindebből nemigen tanultak. Fittyet hányva a közelmúlt tapasztalásaira, no meg a tudományos kutatásokra, most éppen sokak kedvenc műsorára, a Panorámára jár rá a rúd. A péntek esti „csúszás” a hazai néző számára még csak-csak elviselhető. Ám arról nem szól a fáma, hogy Romániában kerek egyórás időeltolódással számolhatunk. Ugyan mi okból kellene ily mértékben megvárakoztatni azt. a nézőközönséget, amelyik alig várja a műsort? Hiszen önnön és a magyarság sorsáról eleddig autentikus tájékoztatást ez az adás nyújtott. Mert Chrudinák Alajos az évek során műsorról műsorra bizonyította a Panoráma történelmi elhivatottságát. Dokumentumértékű hitelességgel, érzelmi telítettséggel mindenkor a legfontosabb kérdésekről szól. Bányai Gábor, az egyes csatorna intendánsa á Magyar Nemzet augusztus 6. számában azt a tájékoztatást adta, hogy „az esetek kétharmadában a program nézőinek száma a statisztikailag mérhető (ez 3 százalék) alatt maradt.” A szombat délelőtti ismétlés elmaradásának ez lenne az indoka? Bányai Gábor csak arról felejtette eL tájékoztatni a közvéleményt: ezt az adatot netán egy romániai , közvélemény-kutató szolgáltatta számára? Helló, világ! Érdekes kísérlet főszereplőjéül szegődött Vinkó József. Ezúttal negyvenöt perc alatt a világ - négy részét bejárta. Thaiföld egzotikus szépségeinek felvillantása Panoráma-igényességgel készült el. A tévés stáb együttgondolkodását érhettük tetten. Vinkó műsorvezetése a kánikulai melegben felüdített. Ám könnyed eleganciáját megemelte volna, ha néha nem felejtette volna zsebében a kezét. Ügy érzem, hogy az ilyen szponzorált műsoroknak van igazán létjogosultságuk. Négy évet várt. Mikszáth Kálmán novellája ki tudja, miért váratott magára négy esztendőt a fél- vételtől a megjelenítésig.. Mindenesetre felüdülés volt hallgatni Avar István kiváló interpretálásában a Petőfi-adó reggeli óráiban. Annyi fájdalom, annyi borzalom zúdul é század vég emberére is, hogy végre elkel a biztató, reménytkeltő szó. A történet tragédiával indul. Az árvíz-' két kis árva unokájával tette földönfutóvá a-szegény embert, aki ráadásul még meg is betegedett. A kicsinyeket nevelőszülők fogadták be. S amikor a nagypapa felépült, elindult, hogy felkeresse őket. Az egyikkel nagyon rosszul bántak, s elhozta a gonoszoktól. A másikkal viszont nagyon jól, hát -ezért vitte haza. A Királyné kedvence című novella — mondhatnánk — happy enddel végződött. Hiszen a kisunolcát a gödöllői kastély kertből királyné ajándékával bocsátották útjára. Erdős! Katalin tartalmat, ha megfelelően csoportosítják azokat.) Hazatérése óta kenyérkereső foglalkozása az ArLéria Galériához köti — ott üzletvezető. A Vajda Lajos Stúdió galériájába az vonzotta, hogy az mindig szívesen adott helyet az autodidakta művészeknek, jellemzője a nyitottság, sokszínűség. Otthona az avantgárd fekvéseknek, nem egy lentős alkotót indított el útján. Lukács Tibor most kiállított képei letszetősek, hatásosak. Az olaj festék, a felragasztott anyagok — újságpapír, csomagolópapír — érdekesen egészítik ki egymást rajtuk. A művész modern montázstechnikával hagyományos témákat jelenít meg, ilyen címekkel: Virágcsendélet, Virágzó fák, Halak, Virág a kereszt tövében, Hasadt kereszt, Útszéli kereszt, Egy lány portréja. Rajz- és festeni tudásával, az anyaggal való játékos ötleteinek sokaságával eléri, hogy gyönyörködtet és el- tö- gondolkodtat egyszerre, je- (Nádudvari) Lukács Tibor: Üzenet Miről ír az Élet és Tudomány? Ezen a héten tartják a Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában című, ötnapos nemzetközi szim- poziont Budapesten. Ennek egyik előadója Szalai Sándor lesz, aki — szerzőtársával, Balázs Andrással — a konferencia egyik témájául szolgáló eszközt, a — nemzetközi együttműködéssel készült — marsjárót mutatja be az Élet és Tudományban. Kevesen tudják, hogy az amerikai Mojave sivatagban, a Mars felszínéhez hasonló területen, az úgynevezett Halál Völgyében kipróbált jármű központi számítógépét Magyarországon alkották meg a KFKI munkatársai. Természetesen más aktualitása is van a népszerű Ismeretterjesztő hetilap legújabb számának A szegényedésről és az elidegenedésről, mint a mai magyar társadalom öröklött terhei ről Andorka Rudolf írt cikket. A magyar ipar kutatóintézetei című sorozat második részeként megjelent írás az 1950-ben létesített Műszeripari Kutatóintézet. — népszerű nevén: MIKI — jogutódjának mai túlélési gondjaival szembesíti az olvasót. Figyelemreméltó a fennállásának 15. évfordulóját kevéssé ünnepi körülmények között ünneplő Planetárium igazgatójának néhány százmillió forintos álma, valamint- az a cikk, amelynek a csontvelő-átültetés a témája. 1992. szeptember 9-én szerdán 19.00 órai kezdettel az OLYMPIA SZÁLLODA (Budapest XII, Eötvös u. 40.) Evergreen éttermében. Az első magyar Adám party n — remebnúsor neves művészekkel — az év Adámjának megválasztása (aki egyéb ajándékok mellett spanyolországi utazást nyer) — sok egyéb meglepetés minden kedves résztvevőnek! Jegyek válthatók a Hírlapkiadó Vállalat üzletében. (VIII., Bp. Blaha L. tér 3.)
