Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-30 / 179. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1993. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK Visszhang A gödöllői Várospolgárok Egyesületinek közgyűléséről szóló tudósításunk, illetve az azt kommentáló jegyzet nagy- visszhangot váltott ki.. Olvasóink és az érintettek is terjedelmes leveleket juttattak el szerkesztőségünkhöz, amelyeket teljes egészében helyszűke miatt közölni nem tudunk. A legfontosabb írásokat azonban ismertetjük, illetve a lényeget nem érintően némiképp megrövidítve közöljük. Felháborodott hangú levélben „személyes megtámadta tása” miatt juttatta el véleményét szerkesztőségünkhöz Keményfi Róbert, a Várospolgárok Egyesületének elnöke. Levelében még csak megszólítás'. sem írt, olyannyira megharagudott lapunkra, de elsősorban a Népfrontos nosztalgiák című jegyzet szerzőjére. Személyeskedő, sőt sértő megjegyzésektől sem mentes írásának Fátylat reá! Néhány gondolat az Elvtársi lokálpatriotizmus című. a- július 11-i Gödöllői Hírlapban megjelent eszmefuttatáshoz és az azt kiváltó tudósításhoz. Magam is jelen voltam az ominózus gyűlésen és hibáztam. amikor a téves nézetek elhangzásakor nem szálltam vitába. Jómagam is lokálpatriótának érzem magamat, már csak azért is. mert több generáción^ keresztül itt élő családból származom. Annak idején „osztályidegenségem” miatt másodrendű állampolgárként. fegyveres szolgálatra megbízhatatlan lévén, csak lapáttal védhettem a „szocializmus építését”. Még munkásszármazású hitvesem is osztályáruló lett. mert „deklasszált” elemhez kötötte sorsát. Továbbtanulásom is sokáig lehetetlen volt politikai okok miatt, amin csak a Nagy Imre-fé- le változás enyhített. Ezért mélységesen sértőnek tartom azt a feltételezést, hogy kommunista nosztalgiázás folyna az említett egyesületben. Annak idején, több évtizedes „passzív rezisztencia” után pont a népfront volt az, ahol a magamfajta, tenni vágyó, de nemkívánatos személy végre nem érezte magát kiközösített- nek és tehetett valamit szűkebb pátriája érdekében. Nem énekeltünk munkásmozgalmi dalokat, és sokszor csak kényszerből, munkahelyünket, állásunkat féltve mentünk a kommunista szombatokon dolgozni Persze kivétel is volt. például a Ganz-óvo- da bővítését jókedvűen végezték. akik ott voltak, mert azt saját gyerekeiknek csinálták. „ Amiatt, hogy néhány, egyébként jóakaratú, talán kissé sokat beszélő személy nem szerencsésen GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. © A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. • Munkatársak: Pillér Éva és Hidi Szilveszter. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (2*) 20- 796. • Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. 9 Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. fejezi ki magát, nem kell összemosni a dolgokat. Az egyik visszaemlékezés kifejezetten a két világháború közötti időkre utalt, hiszen akkor volt vasutaskor, gazdakör, ipartestület, stb. A másik is csak összehasonlításként, de nem visszakívánva említette a kommunista szombatokat. úgy vélve, hogy még azokon is sokszor jobb volt a hangulat, mint most. A sokszor goromba kri- tizálás is a szabadság jele. a demokrácia adta lehetőség hogy félelem nélkül mondhatunk, amit akarunk. Már nem visznek -el miatta (legfeljebb megsértődnek). Egyesületesdi? Igen lekicsinylőén hangzik. Vajon minden egyesületre vonatkozik? Ez az elmarasztaló meghatározás nem illeti meg a Várospolgárokat sem. hiszen ha csak azt a hu- szonvalahány tagját vesz- szük figyelembe, akik feláldozva pihenőidejüket, éjjel járják a várost, és csupán állampolgári jogaikkal rendelkezve, minden külön hatáskör nélkül igyekeznek a közbiztonsá- ságot növelni, akkor sem illik ezt egyesületesdinek nevezni. Az önkéntes tűzoltói tevékenységet se nevezzük tűzoltósdinak! Mindenesetre köszönet az önkormányzati támogatásért. Ötletekkel tele van a padlás!? Pontosan polgármesterünk az, aki minden évben levélben keresi meg az egyesületeket, hogy javaslataikat kérje az ön- kormányzat segítésére. Örömmel megtették. És most tele van az ötletekkel a padlás? Kié? Nem hiszem, hogy a polgármesteré. Ilyen vélemények után nem is csoda, ha valaki kifakad: régebben a hangulat jobb volt. Tudjuk, látjuk, hogy mi minden történt, történik városunkban; azt is tudjuk, hogy a legjobb -zán- dékokat is lefékezi, akadályozza a jelenlegi gazdasági helyzet. Fontos, hogy a működőképesség megmaradt és maradjon is meg. Remélem, hogy sikerül a felborzolt idegeket kissé megnyugtatni, és javaslom, hogy fátyol helyett jó vastag pokrócot borítsunk a történtekre. —yn— jó része arról tanúskodik: nehezen veszi tudomásul az övétől eltérő véleményeket, sőt a tényeket is. Ugyanakkor azonban a vita alapjául szolgáló tudósításunk egyetlen állítását sem cáfolta. Ezzel szemben sérelmezi a Népfrontos nosztalgiák című jegyzeten „végigvonuló pocskondiázó elvtársi légkört”. Tiltakozik az ellen, hogy az írás úgy tünteti fel a Várospolgárok Egyesületét, mintha az önmagát a lokálpatrióták kizárólagos tömörítőjének vallaná. Sérelmezi, hogy javaslataik a polgármesteri hivatal padlásaira kerültek, és idéz a jegyzetből: „Tele van már a polgármesteri hivatal padlása egyesületünk ötleteivel”. Politológiai fejtegetésekbe is bocsátkozik: állítása szerint „egy választott testület bármely településen nem hatalom, hanem irányító”. Véleménye szerint az inkriminált jegyzet azt sugallja, hogy „hálát kellene rebegnünk saját választott testületünknek”. Holott az csak a dolgát végzi. Mivel a Keményfi Róbert által kifogásolt állítások, vélemények a Népfrontos noszalgiák című cikkben nem szerepeltek, sőt az általa idézett mondat sem. ezért levélben kértük, hogy valamivel jgjvidebben és tényszerűen írja rrieg lapunk számára véleményét. Felkérésünkre Keményfi Róbert nem válaszolt. AKKOR VAN BAJ, amikor egy vitában a résztvevők nem a másik fél állításaival vitatkoznak, hanem saját „belemagyará- zásaikat” próbálják a másik fél számlájára írni. Jellemzően ez történt a gödöllői Várospolgárok Egyesületének elnökéről és korrekt hangvételű vitapartnerünkkel, —yn— szignójú levelezőnkkel is. Sajnos a nyilvános vitákban való járatlanság (amelynek oka az, hogy a szocializmusnak nevezett korszakban csak a párthű kiváltságosok számára állt nyitva a közélet) eredményezhet ilyen faramuci helyzeteket. A nép- frontos nosztalgiák című írásomban ugyanis személy szerint senkit nem támadtam, senkit nem pocskondiáztam. A jegyzet alapjául szolgáló tudósítás állításait pedig senki nem cáfolta. A közgyűlésen — tudósítónk szerint — az egyesület elnöke jelentette ki, hogy ők nem a népfront utódszervezete. Miért kellett elhatárolódni a népfronttól? Nyilván azért, mert valamilyen okból valamiféle kapcsolat feltételezhető. Netán az egyesület tagsága vagy vezetősége töltött be korábban valamilyen pozíciót a népfrontban? Vagy vegyük a senki által nem cáfolt kitételt: Keményfi Róbert közgyűlési kijelentése szerint egyesületük a város lokálpatriótáit tömörítő közösség. Vajon nem kirekesztő ez a megfogalmazás? Vajon nem azt jelenti-e, amint írva is vagyon: az egyesület tömöríti a város lokálMindenekelőtt leszögezem, hogy természetesen nem hiszem azt, hogy Gödöllő Város Önkormányzata az elmúlt két évben hibátlanul dolgozott. Nem hiszem azt, hogy akár az önkormányzat képviselő-testiile- te, akár a polgármester tévedhetetlen, de azt ki kell kérjem magamnak és visz- szautasítom, hogy „a város mostani vezetőinek nem szívügyük, amit tesznek”. Szép dolog, ha valakinek ötlete és javaslata van, és szép dolog, ha ezzel valóban a városért való tenni akarását akarja kifejezni; bár véleményem szerint ez a tenni akarás megnyilvánulhatna cselekedetekben is, ' mivel senki nem gátolja meg az önkormányzat részéről azt, ha bárki a városban gazdakört, vasutaskor!. polgári kört vagy akár dalárdát akarna létrehozni. Nem tudom, az önkormányzat működésének elmúlt két évében én hányszor ugrasztottam össze embereket (ahogy a közgyűlésen elhangzottakból olvashattuk). Ebben az időszakban nyilvános szerepléseim alkalmával mindenkor elmondtam az összefogás szükségességét a városban, még olyan emberek esetében is, akik bizonyos kérdésekben nem értik meg egymást. Ügy tűnik, a hozzászóló vagy nem gödöllői. vagy talán ezeknél az eseményeknél beteg volt és hiányzott. Az egyesületet abban sem akadályozza meg senki, hogy kommunista szombatokat szervezzen, ha hiányzik nekik, én biztos vagyok benne, hogy akik oda elmennek, lelkesen fognak dolgozni. Azt azért ne várják, hogy én szervezzem meg, hagyjuk meg ezt a kommunistáknak. A nyilatkozó szőke hölgy véleménye, hogy nem Wa- geningennel kellett volna a városnak felvenni a kapcsolatot, hanem a környező települések valamelyikével. Megértem a hölgy aggályát, mert a wageningeni kapcsolat roppant kínos lehet akkor, ha valaki nem tud megszólalni, csak magyar nyelven. Az sem igaz, hogy a Szolgálát című újságról nem jelent meg információ sehol. Sőt egyesületük felkérést is kapott- minden más gödöllői egyesülettel együtt, hogy életükről, Gödöllőn végzett munkájukról, szándékaikról rendszeresen tájékoztassák az újságon keresztül Gödöllő lakosságát. Eddig ezzel nem éltek. Az elmúlt évtizedekben senki nem tett a tavak városhoz való visszakerüléséért annyit, mint Roszik Gábor országgyűlési képviselő és Gödöllő város jelenlegi önkormányzata. Szomorúan tapasztaltuk azonban az elmúlt két évben, hogy a tavakhoz a pártállami időszakban kialakult kötődései és kapcsolatai egyes embereknek igen erősek. De tisztázni fogjuk ezt is, és a tavak Gödöllő városát fogják szolgálni. A blahai stranddal kapcsolatos valós információ: a kedvező ajánlatot a város tette. A képviselő-testületi határozat alapján ingyen használatba adta volna a volt strand területét gödöllői vállalkozóknak. Nem az önkormányzat bizalmatlanságán múlott tehát, hanem a valóban jó szándékú vállalkozók elbizonytalanodásán. ami bizonyos félreértéseken alapult. Reméljük, hogy lesz mód ezek tisztázására. A Gödöllő Press közzétette a város köztisztasági rendeletét is. Honnan tudják a Városért Tenni Akaró Polgárok Egyesületében, hogy a város képviselői választókerületükben nem tesznek meg mindent, amit csak lehet az ott élő polgárokért — ha például azok képviselői beszámolóin nincsenek jelen? Honnan gondolják, hogy a város vezetőinek nem szívügye a városért tenni akarás? Honnan tudják, hogy mit tesz a város, mit tett a város nemcsak működőképessége megtartásáért, hanem fejlődéséért is. ha azt sem olvassák el, ami erről a munkáról a gödöllői írott sajtóban megjelenik? Szükségesnek tartom a kontrollt és a korrekt, téA pokróctól ments meg Uram minket patriótáit? Mennyivel pontosabb lett volna (és vitát sem eredményez), ha az elnök úr úgy fogalmaz egyesületükről, hogy az néhány lokálpatrióta által létrehozott közösség.' Nem így fogalmazott. Akkor pedig nyilván nem is így gondolja, hanem úgy, hogy a város lokálpatriótái (azaz valamennyi lokálpatrióta) tagja egyesületüknek. Ha pedig így van, akkor más már nem is lokálpatrióta Gödöllőn? LEVELEZŐNK, — yn —, maga is sértve érzi magát a csak a címben használt „elvtársi” jelző miatt. No de kedves —yn—! Hiszen éppen ezen a közgyűlésen emlegették példaként a kommunista szombatokat, és ettől az egyesület nevében senki nem határolódott el! Utólag most azt írja, a téves nézetek elhangzásakor azokkal vitába kellett volna szállni. De ott és akkor nem tette! Ami nem azt jelenti, hogy Ön ezekkel egyetértett, azt azonban igen, hogy nyíltan nem állt ki az ilyen véleményekkel szemben, sőt a hazugságokkal szemben sem. Miért? Tartott valakitől vagy valamitől? Nem érdemes e vitának a népfronttal foglalkozó részleteiben elmélyedni. Hogy honnan indult a népfrontmozgalom és mivé vált, az a történelemkönyvekből is megismerhető. A népfront csak 1985- től váltott hangot, addig a társadalmi Önszerveződéseket megakadályozó, kommunista irányítás alatt álló, államilag felügyelt képződmény volt. 1985 után sem a passzív rezisztencia eszközét választotta, bár kétségtelen, hogy Pozsgay alatt a népfront megpróbált a párttól valamelyest függetlenedni. Ám ezt is a korábbi rendszer fenntartása érdekében tette, hiszen Pozsgay az Űj Tükörnek nyilatkozva még 1988 nyarán is az egypártrend- szer keretei között tartotta megvalósíthatónak a plurális társadalomszervezést.-A HATALOM és az irányítás összefüggéseiről szóló fejtegetésekkel sincs mit kezdeni. Mindössze egyetlen kérdés: hogyan lehet irányítani hatalom nélkül ? A Pest Megyei Hírlapban többször megírtuk már, hogy demokratikus rendszerekben a hatalom döntéshozói pozíciót jelent, az irányítással rokon értelmű fogalom. Az új fogalmak, az új paradigmák elsajátíthatók. Csak némi kis tanulást igényelnek. Sajnos éppen a Várospolgárok Egyesületének közgyűlésén derült ki, hogy az egyesület az önkormányzati segítséggel megvalósított önvédelmi csoport létrehozásán és tevékenysényeken alapuló kritikát. Többek között erre való a többpártrendszer. Nem tudom elfogadni a félinformációkon alapuló véleményformálást. Mindenről szóltak a Városért Tenni Akaró Polgárok Egyesületének szózatai, csak egyről nem, hogy mit kívánnak tenni a városért a javaslatokon kívül. És itt választom külön az egyet- sület által beindított önvédelmi csoport munkáját, amit nem mosnék össze az önkormányzatnak címzett ócsárlásokkal. Természetesen a demokrácia lehetőséget ad érré is, de én tisztelettel megkérem a Városért Tenni Akaró Polgárok Egyesületét, amennyiben így gondolják — ezt tegyék meg a városháza falain kívül, s ne ott, ahol a város ingyenesen bocsátja rendelkezésükre helyiségeit. Valóban igaza van Keményfi Róbert elnök úrnak, aki azt hangsúlyozta bevezetőjében, hogy az egyesület nem a Hazafias Népfront utószervezete. Érzésem szerint is egy egész más szervezet utódjának tűnik. Ezért a régi beidegződések és reflexek alapján érthető az egyesületben tevékenykedők kritikája. Az elnök urat felhívtam, mielőtt ez az írás megszületett, hogy egyetért-e azzal, ami az újságban megjelent, gondolván arra, talán „túllihegett” sajtóvéleményről van szó. Az elnök úr válasza az volt, hogy amit ö mondott, azért vállalja a felelősséget, a többit meg mások mondták. Véleményem szerint egy egyesület elnökének és tagjainak véleménye ilyen éles különbözőségeket nem mutathat. Ha így van, vagy az elnök, vagy a tagok nem való'- oda. Az egyesületnek a nyári szünet után tervezett kirándulásához jó egészséget kívánok, és biztos vagyok benne, hogy a város által is támogatott egyesület tagjai nem dáridózni fognak, Dr. Gémesi György polgármester gén kívül mást sem tud felmutatni, mint egy javaslatokból álló listát, amelynek egy része már megvalósult, más részéhez pedig nem is kellene az ön- kormányzat jóváhagyása. Ha ugyanis valaki második világháborús emlékművet akar létesíteni Gödöllőn, azt megteheti úgy is, hogy erre öntevékenyen akciót szervez. Ha ez sikeres, az önkormányzat nyilván nem fog elzárkózni a hely kijelölésétől, sőt feltehetőleg anyagilag is hozzájárul a kivitelezéshez. Ha a közgyűlésen például némi munka vagy készpénz felajánlásával erről döntenek. mindjárt több eredményről számolhattak volna be. Ám aki a javaslatok megvalósítását mástól várja, az valószínűleg csupán az öncélú egyesületesdi keretei közölt képzeli el a lokálpatriotizmust. Ami szerintem nem az. A ZICCERT, a magas labdát a közgyűlésen elhangzottak adták fel. A támadás, a rágalmazás az egyesülettől indult, és a közgyűlésen senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt megelőzze. De egyetértek —yn— levelezőnkkel, ne közgyűlési frázisok jellemezzék a gödöllői lokálpatriotizmust és közéletet. Pokrócot azonban ne borítsunk az eseményekre mert tanulságai ennek az ügynek is vannak. És a mindent elfedő pokrócterítés gyakorlata kísértetiesen emlékeztet egy nem. is olyan régen letűnt korszakra. Tallós Emil Tények helyett Tenni kéne!
