Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

FÉLÁLLÁSBAN AZ „EGÉSZER T" A Kárpát-medence dalaival „őszi harmat, hideg eső, ősszel érik meg a szőlő” ... — csendült fel a televízió 1981-es Röpülj páva nép- dalversenyén. A losonci születésű Szvorák Katalin énekelt, akivel aztán gyak­ran találkozhattunk külön­böző népzenei műsorokban. Lemezei is megjelentek, 1986-ban Dalvándorlás; 1989-ben Iglice. szívem; 1991-ben Jelenti magát Jézus címmel. A Honvéd Művészegyüttes szólóéneke­se. Azonban ... Mikor felkerestem pilis-" szentlászlói otthonában, az első, amit megtudtam tőle,, hogy augusztus 1-jétől mar­osak félállást tölthet be a Honvéd Művészegyüttes­ben. ÉNEKESNŐ BEKECSBEN — Vezetőink szerint nem tudnak foglalkoztatni. Sze­rencsére sok az egyéb mun­kám. Márciusban hoztam létre egy új együttest, a Bekecs együttest. Tagjai: a Hegedős együttes volt prí­mása, Vavrinecz András, a klarinétosunk Csávás Atti­la, bőgős és orgonán is ját­szik Nagy András, a kassai Csámborgó együttesből“ ke­rült hozzánk Kanóc Csaba. Most ezzel az új zenekar-' ral próbálunk mindenfélét kitalálni. A Kárpát-meden- rében élő népek zenéjét «karjuk játszani. Már a Dalvándorlás című leme­zemmel is azt igyekeztem bemutatni, hogy mennyire minden összeköti a külön­böző itteni népeket, hogy mennyire értelmetlen, ha ellenségesen éreznek egy­más iránt. Szeretnék egy olyan lemezt készíteni, mely ä Monarchia idejére nyúlik vissza, az akkori területek zenéjét fogja csokorba. Hogy ez megvalósulhasson, pénzkérdés, azon múlik, tudunk-e anyagi támoga­tást nyerni hozzá. — Közönség előtt hol lép­nek fel az új együttessel? — Magyarországi turnénk Győr környékén volt ed­dig. De inkább nyílik lehe­tőségünk külföldi, mint itt­honi fellépésekre. Pedig hi­szem, hogy itthon is lenne igény a népzenére, csak már mindentől elment az emberek kedve az. anyagi gondjaik miatt. Ha hívnak is, ismerve a gondokat, alig merünk fellépti díjat kérni, s már-már többet költünk az utazásra, mint amennyi a bevételünk. A kazettát, amelyen bemutatkozunk, saját erőnkből adtuk ki. Si- ralmatos, hogy kultúrára nincs pénz. Ahol tén yleg NEM FIZETNEK Vannak helyek, ahová mindennek ellenére el kell jutnunk. Erdélybe, ahol na­gyon éhesek a magyar szó­ra, és ahol aztán tényleg nem tudnak fizetni. Me­rész álmom, hogy a Kárpát- aljára is elmenjünk. Amelynek könnyebben ele­* fp' ~x .MARA LUKADÓ ALATT EL ALSZUNK1 A kultúra csatornái körül Szvorák Katalin és a Bekecs együttes (Koncz Zsuzsa felvétele) get tehetünk, az az ameri­kai meghívásunk, mint énekes, majd ottani magya­roknak adok műsort, de a zenekarral főleg amerikai­aknak játszunk. — Hogyan fogadják kül­földön a magyar népzenét? — A Bekecs együttes ze­néje egzotikus számukra, óriási hatást tesz a virtuo­zitása, az ütőgardon hang­ja. A nyugatiak általában megérzik, hogy ez a zene valami szenvedéssel, szen­vedéllyel teli világ termé­ke. Mikor januárban Pá­rizsban énekeltem francia közönség előtt, a Szép fe­hér pakulár balladája után vastaps tört ki. MAKOVECZ TEMPLOMÁBAN Nagyon jó volt énekelni Sevillában, Malcovecz Imre világkiállításra készült templomában, ahogy a kö­rülöttünk keletkezett csend­ben egy szál furulyával kí­sért Juhász Zoltán. Csodá­latos volt, akkor annyira boldog voltam, hogy ma­gyar vagyok. De nem min­denféle zenénk és nem mindenütt hat teljesen új­nak. Mikor németországi templomokban, istentiszte­letek részeként énekeltem a Jelenti magát Jézus című lemezemen is szereplő, egyházi zenéhez közel álló népdalokat. felismerték, hogy ez a dallamvilág részben náluk is megtalál­ható. A német gyerekek fo­gékonyak a gyerekdalaink­ra, tavaly nagyon sok kon­certet adtam nekik az Igli­ce. szívem lemezem anya­gából. Oslo, Anglia, Hollan­dia . .. Augusztus végén újra Sevillába készül Szvorák Katalin, a magyar napokra. Aztán Ameri­ka... De ahogy most itt Ha azt halljuk, „kultúra", szinte kizárólag színházra, koncertekre, képzőművészeti tárlatra vagy mozira asz- szociálunk. Az értelmező szótár ennél jóval tágabbra bővíti a választékot: „az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége.” Egy falu népdal- köre, hagyományőrző egyesülete vagy tánccsoportja éppúgy kulturális értékeket hordoz, mint egy városi, hi­vatásos színtársulat. Maradjunk azonban ezúttal a köz­napi értelmezésnél. — lit nincs kulturális élet! — kesereg egy fiatal­ember Dél-Pest megye va­lamelyik eldugott kis falu­jában. — Nem jönnek ide se színészek, se zenekarok, nincs egy normális színpad, ahol felléphetnének! (A helyi, jól működő ci- terazehekar számára nem kultúra!) IDEÁLIS SZÍNPAD Másutt a viszontagságos késő esti közlekedésre pa­naszkodnak: ott kell hagy­niuk a budapesti színházi előadás utolsó felvonását, a koncert végét, hogy elérjék az utolsó távolsági autó­buszt. A vonatok még a bu­szoknál is korábban térnek nyugovóra! Pedig a közle­kedési szakemberek hiedel­mével ellentétben nem csak azok szeretnek színházba, koncertre járni, akiknek autójuk van. Néhány falu­ban, mint például Ócsán, úgy próbálták megoldani ezt a problémát, hogy alkal­manként „színházi” buszo­kat indítanak. Itt-ott próbálkoznak az előadások meghívásával, csakhogy a legtöbb műve­lődési ház — ahol egyálta­lán van — nem akalmas ilyesmire. Hiányzik a meg­felelő akusztika, világítás, Részlet a kiállításból Raoul Wallenberg szüle­tésének 80. évfordulóján, augusztus 4-én emlékkiál­lítás nyílik Budapesten. A Legújabbkori Történe­ti Múzeum tisztelgő tárlata kiemelten foglalkozik az ifjú diplomata Magyaror­szágon eltöltött hónapjai­val, munkájával. Diafelvé­telek mutatják be a nyilas uralom rettegett óráit, a másik póluson pedig eredeti iratok illusztrálják „a svéd” — ahogyan nevezték — által szervezett követség! huma­nitárius osztály működését, ahol menleveleket, útleve­leket szereztek az üldözöt­teknek, bejuttatták őket az úgynevezett védett házak­ba. Dokumentumok foglal­koznak a svéd követség titkárának 1945 januárjá­ban történt- titokzatos eltű­nésével. Láthatók Wallen­berg anyjának és Einsten- nek Sztálinhoz, a diplomata kiszabadítása érdekében irt levelei, amelyet szabadon bocsátása érdekében szer­veztek. A kiállításon olyan csalá­di fényképek is megtekint­hetők, melyeket féltestvére bocsátott a közgyűjtemény rendelkezésére a bemutató idejére. s a műszakiak tudnák még bővíteni a listát. Még egy olyan, nyári fesztiváljairól híres város, mint Szentend­re sem rendelkezik ideális nagyságú színpaddal! Ha nem élnénk annyira a méretek igézetében, talál­nánk a körülményekhez il­lő kamara- vagy „szoba- szinház”-előadást, szervez­ni lehetne egy-egy közön­ségtalálkozót is. Pogány Judit és Koltai Róbert pél­dául nem bánta különöseb­ben, hogy „csak” harminc- egynéhányan voltak rájuk kíváncsiak Pilisszántón, sokkal közvetlenebb légkör­ben tudtak beszélgetni. Mégis vigasztalniuk kellett az elkeseredett szervezőt. Aki nem járja a vidéket, arra tippelhet, hogy a vi­szontagságos színházláto­gatásokat helyettesítheti egy jó mozielőadás, de a mozikat már rég bezárták, jobbik esetben diszkóvá alakították. Sajnos még egyikről sem hallottam, hogy olyan színvonalat kép­viselne. mely az értő kö­zönséget messze földről odavonzza, ellenkezőleg: a legtöbb kocsmává züllik. ISMERETLEN FOGALOM — Én ugyan nem járok arra a lepra helyre — így összegzi lesújtó vélemé­nyét a (történetesen mozi­ból átalakított) helyi disz­kóról egy nyurga gyerek, a tavairól híres faluban. — Hová jársz szórakozni, zenét hallgatni? — fagga­tom. — Be, Pestre! Közelebb nincs egyetlen jó hely sem! — Könyveket hol veszel? — mert úgy tudom, köny­vesbolt sincs. — Hát azt i.s Pesten. A könyvesbolt az éjsza­kai közlekedéshez hason­lóan „rázós téma”. Ismerek olyan falut, ahol van öt kocsma, de még egyetlen krimit áruló ponyvás könyvárus sem tévedt oda. Beszélik, Qcsa határában van egy raktár, ahol fillé­rekért árulják a jobbnál jobb könyveket, ám nem sikerült a nyomára bukkan­ni. Újhartyánban a plébá­nián lehet könyveket venni. Alsónémediben a fitotéká- ban, Inárcson az ajándék­boltban. Sorolhatnék a leg­változatosabb helyszíneket mint butik, élelmiszerbolt, diszkontraktár, de köny­vesbolt „mint olyan” egy kétezernél kisebb lélekszá­mú községben jóformán ismeretlen fogalom. Akik lexikonra, szótárakra, vagy komolyabb irodalmi mun­kákra vágynak, el kell hogy utazzanak a legköze­lebbi városba, vagy postán rendelik meg, ami a mai költségek mellett jócskán megnöveli az egyébként is drága könyvek árát. KITŰNŐEN FŐZNEK Fiatalon az ember még csak-csak tanul valamit, szakkörökbe iratkozik, mozgékonyabb; később már csak a megszállottság, vagy a sznobság hajtja ki a kuckójából, de mi marad annak, akinek se ideje, se pénze, sem pozitív, sem negatív késztetése nincs, hogy átlépje faluja határát kultúrát keresni? Egy olyan faluét, ahol az ott lakók még nem fedezték fel saját értékeiket? Marad a jó öreg tévé. Már annak, aki bírja éberséggel. Mert so­kan mondják: „Jaj, ará- nyoskám. nincs nekünk időnk arra! Egész nap a munkahelyen, itt meg a kert: már ?> Híradó alatt el­alszunk!” És mintha kicsit szégyenkeznének. De ők azok. akik gyönyörűen hí­meznek. csodásán farag­nak, kitűnően főznek, a tá­volsági busz ablakából el- gvönvörködnek a felhők já­tékában, a pipacsok pompás teleoeiben, az aranyló bú­zaföldekben. Az igazi kul­túra nedig valahol itt kez­dődik! Paclincr Edit Nyelvi elszigeteltségünk ellenszere tíj érettségi tantárgy?, Várhatóan 5—6 év múl­va az eddigi érettségi tár­gyakon kívül egy idegen nyelvből is kötelező lesz a matúra — közölte Ginter Károly, az idegen nyelvek oktatásának fejlesztésével foglalkozó koordinációs iroda vezetője. Hangsúlyozta: az okta­tásügy kiemelt helyet kí­ván biztosítani az idegen nyelvek tanításának. A nyelvi elszigeteltség na­gyon is a nemzetközi kap­csolatok megteremtésének egyik legfőbb akadálya. A kutatók számára felaján­lott külföldi ösztöndíj-le­hetőségek egy része nyelv- ismeret hiányában kihasz­nálatlan maradt. Eme áldatlan állapotnak a megszüntetéséért nagy szerep hárulhat az egyes oktatási intézményekre — külföldi partnerkapcsola­tok létesítésével. Hosszabb távon a eél az, hogy a kül­földi tanárok elsősorban a magyar felsőoktatásban te­vékenykedjenek, az általuk képzett pedagógusok pedig visszaáramoljanak a köz­oktatásba. örvendetes — és erről már ifj. Fasang Árpád, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára szólott —, hogy hamarosan bejegyzi a bí­róság a francia nyelvokta­tás szolgálatára létrehozott Magyar—Francia Ifjúsági Alapítványt. Ennek támo­gatásával már idén szep­tembertől olyan nyelvta­nárok érkeznek hozzánk Franciaországból, akik el­sősorban különböző peda­gógiai főiskolákon taníta­nak majd. A minisztérium tervei szerint a későbbiek­ben hasonló céllal olasz, spanyol ifjúsági alapítvá­nyokat is iétrehoznak. ülünk Pilisszentlászlón egy kicsi ház előtt; füves udva­ron, vissza-visszatér ahhoz, hogy augusztustól már csak félállása lesz. Anyagilag is nagyon megérzik ezt majd, mondja. Kényszerű magyar sors? Világjáró énekesnő állás- és megélhetési gondokkol. Nádudvari Anna Tisztelgő tárlat Wallenberg emlékének

Next

/
Oldalképek
Tartalom