Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

Tetemrehívás Vízimádó ismerőseim néhány hete, egy dunai evezésről visszatérve, felháborodottan mesél­ték: Vác előtt a parthoz j kormányozták csónak­jukat, s már kiszállás­hoz készülődtek, amikor ; meglátták az állattete­met. Persze, gyorsan to- I vábbeveztek... Az elmúlt napokban ismét vízre szálltak, új­ra ezen az útvonalon szelték a Dunát. Persze, nem azért, hogy viszont- : lássák a tetemet. El iá feledkeztek róla, ezért fordulhatott elő, hogy Sződliget felől Vác felé tartva, a város szélénél akartak partra szállni. És megint a tetembe botlottak — ha nem is szó szerint. Ám tény, hogy az állati maradvá­nyok még mindig ott voltak. A vizet imádó, ám a tetemektől viszolygó is­merősöm szerint most már felesleges is eltaka­rítani. Mire mégnyílik a világkiállítás, már csak a letisztult csontok ma­radnak, s a vízen érke­ző külföldiek hihetik azt is, hogy valami értékes leletre bukkantak. Egy Vacantia Vaciensisre ... — nos. Dunagyöngyc filmszínház: (Dr. Csányi László krt. 58.): fél 7 és fél 9 órakor a Fark­angyal című amerikai bo­hózatot játsszák. Rendezte: Blakes Edwards. Főszerep­lők: Ellen Bárkin és Jim­my Smits. Amennyire örültem, hogy végre emléktáblát kapott K. Pikéthy Tibor zeneszer­ző, karnagy, orgonaművész és zenepedagógus, annyira keserű szájízzel olvastam az emléktáblán elhelyezett feliratot. Hiányos. Nincs feltüntet­ve. mettől meddig élt és al­kotott abban a házban! Hiányos, mert nemcsak ze­neszerző és orgonaművész volt, hanem számos kórust vezetett, mint karnagy, és felsorolni is hosszú volna azoknak a tanítványoknak a nevét,, akiket ő indított el a zenei pályán, vagy ép­pen műszaki emberként K. Pikéthy Tibornak kö­szönhetik zenei műveltsé­gük megalapozását, és azt is kevesen tudják, hogy ő alapította az első „állami­lag engedélyezett” zeneis­kolát Vácott. Sajnos, abba a régi hibá­ba estek a szervezők, hogy olyan valakit nem kértek fel, aki ismeri K. Pikéthy Tibor munkásságát, és „megszövegezte” volna az emléktábla feliratát. Kár érte, hogy az utókor hiányos képet, kap K. Pi­kéthy Tiborról. Sz. F. ★ Kapunk múlt szerdai számában adtunk hírt K. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. $ A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. Q Munkatárs: Dudás Zoltán. 9 Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-095. Telex: 282-297. Q Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-töl 17 óráig. Gaiérianyitás Nagymaroson Nagypál István kiállítása A Duna Galériában elsőként Nagypál István helyi festő­művész váci kiállítását nyitotta meg Varga Zoltán, a megyei önkormányzat munkatársa Egy a bemutatott művek közül. Stílszerűen, a Duna­A Duna bal partján élő művészek soha nem voltak elkényeztetve kiállítási és Pikéthy Tibor emléktáblá­jának felavatásáról, s tu­dósítónk felhasználta ezt az alkalmat arra is, hogy töb­bet elmondjon az orgonista zeneszerző-tanárról. Ha az emléktábla talán — leg­alábbis Sz. F. szerint — túl kevés információt is ad, a tudósítás kiegészítette mindazzal, amit levélírónk hiányolt. ar.H (Sintár Antal felvételei) bemutatkozási lehetőségek­kel. Ezen a gondon segí­tett az ez év áprilisában Zebegényben megnyílt Ga­léria cukrászda, és a most felavatott nagymarosi Du­na Galéria. Mivel önmagában nem lehet galériát üzemeltet­ni, a Kinizsi söröző külön­termében, megfelelő átala­kítás után, kapott helyet a Duna Galéria. A Kinizsi söröző vezetője a nem profitérdekeltségű galériát szívesen fogadta. A mai nehéz gazdasági helyzetben a kultúra támo­gatása, a művészek bemu­tatkozási lehetőségeinek elősegítése a vállalkozók nemes feladata lehet. Baross Gábor szelleme A vasminiszter és Vác Az 1892-ben elhunyt Ba­ross Gábor — a vasminisz­ter — évében járunk. Fel­merülhet gondolatainkban az, ha már városunk az ország első vasútvonalát bírja, milyen emlékeink vannak róla? Néhány ku­tató ott téveszt, ha csak a sínpályák törtíhelét kere­si. Baross Gábor több volt közlekedési miniszternél. Ö a kettősség — a dua­lizmus — megtestesítője. A kiegyezés utáni kor olyan alakja volt, akinek mun­kásságát soha senkinek nem sikerült megismételni. Most sem. Méltatták alak­ját országos fórumon, s az elhangzottakhoz nem is te­hetünk semmit, csak egy kicsi „váciasságot” ... Nevezetesen azt, hogy amikor közlekedési és közmunkaügyi miniszter volt, egyetlen rendeletével egyesítette többek között a váci postaállomást (1784- től működött) és a távír­dát, (1858 óta volt ismert), új postai feladatokkal el­látva. Az 1886-os egyesítés­kor a postát a mai Báthori (akkor Paradicsom) utcá­ban Biringer János, a táv­írdát a Széchenyi utcában Kneipp B. János vezette. A két intézmény együtt köl­tözött a jelenlegi posta he­lyén álló, akkori földszintes épületbe (hogy ötven év múlva nyerje el mai for­májának alapját). A miniszter múlhatatlan érdemei mellett — a vasút fejlesztése, kereskedelem- és iparfejlesztés —, Vácra nézve voltak kedvezőtlen jelenségek. Ugyanis^ az 1350-ben megnyílt Vác— Esztergom vonal, majd a már Báross-tervek alapján elkészült párkánynánai pá­lya (1893-ban) az akkoriban rohamosan fellendülő i’á- ci kereskedelem északi egyeduralmát visszavetet­te! Olyan helyzet állt elő, mely éppen a nagy minisz­ter korszakalkotó tevékeny­ségének kedvezőtlen kö­vetkezményeit is érezte, s a fejlődésből nem profitál­hatott. Kivétel talán a bankháló­Tehetetlen rendfenntartók Csontzene az Atlantis hajóján Július 18-án, szombaton, példa nélküli verekedés tört ki a nagymarosi rév­átkelőhelyre érkező sze­mélyszállító kishajón. A hajó éjszakánként a vi­segrádi oldalon befejeződő diszkó után szállítja haza a fiatalokat a Duna bal partjára. Az Atlantis-Visegrád Kft. dolgozói testi épségük védelme érdekében elme­nekültek vagy a Dunába ugráltak. Más lehetőségük nem . maradt. Egy matróz, aki a közelben álló uszá­lyon teljesített szolgálatot, vesztére közbeavatkozott. Agyrázkódással szállították kórházba. Az előzményekről. Szom­batonként Visegrádon a Sirály étteremben diszkót tartanak, amelynek vendé­geit úgy éjjel fél kettő táj­ban az Atlantis kishajója viszi Nagymarosra. Amint kikötöttek, vagy talán még nem is igen húzták meg a köteleket, egy csoport nyo­mult fel a hajóra, és attól kezdve követhetetlen volt minden. Az indítóok tehát ismeretien, de nagy csete­paté volt, az biztos. A par­ton a közelben álló vízi rendőr is tehetetlen volt, bár akkor nem is teljesített szolgálatot. Ezekben az időkben egyébként az sincs kizárva, hogy akár egy egyenruhás rendőr is meg­kapja a magáét. Így tartják a tapasztaltabb nagymaro­siak, de ezt biztos megerő­sítenék az országban más­hol is... zat, hiszen a miniszter által szervezett helyi bankrend­szer után születhettek olyan váci bankok, mint a Tragorok által vezetett he­lyi pénzintézet. (Csak köz­beszúrom: mi lenne ma Vác múltjának ismeretével, ha Tragor Ignácnak nem biztosít anyagi független­séget a bank? (A Tragor- íéle Váci Takarékpénztár lett a város kereskedelmi fejlődésének fontos eszkö­ze ... Baross Gábor csak közvetve jelent meg a rosban. Korabeli lapok so­vány tudósításai nem ad­nak hírt arról, hogy gya­kori látogatója lett volna Vácnak. Ám szellemében — nem csak nálunk — a mo­narchikus rendet kihasznál­va. bizony itt volt. Szelle­misége előrevetülve meg­testesült abban is, hogy Bu­da után a másodig Morse- rendszerű távírókészülék nálunk működött, 1850. ok­tóber 28-tól, a Széchenyi utca 14-es házban. Nagylélegzetű tanulmányt Jung Vilmost, az Atlan­tis-Visegrád Kft. ügyveze- jét kérdeztük: mi lesz ez­után? Elmondta, két tűz között vannak, mert leg­szívesebben kihagyná azt az éjszakai fordulót, ebben az esetben azonban a disz­kósok haragjától kellene tartania. Nem sokat adna a hajőablakok épségéért. Az igazi megoldás az len­ne, ha biztonságban dol­gozhatnának révészeink. Ehhez azonban rendőri se­gítséget nem remélhet. Nincs ember. Utolsó mentsvárként leveleket írt a nagymarosi, a szentend­rei, a váci kapitányságra, segítséget kérve, hátha közösen két embert ide tudnának irányítani a ve­szélyes órákban. Egyébként nem eszik olyan forrón ... Nem tör­ténik mindennap ilyesmi, bár a lehetősége fennáll. A váchartyáni Volán-te­lep mellett eltört a szép nevű Barátság-olajvezeték ága, s a kiömlő olaj szeny- nyezte a környezetet.' A veszély, a hírek szerint, nem volt túl nagy. Nekem eszembe jutott Széplovú Pali bácsi, aki a hatvanas-hetvenes években érdemelne közvetett váci szerepe, erre néhány sor nem ad lehetőséget. De van egy közvetlen bizonyíték a miniszter munkásságára. Mosolyognak talán, ha fel­vetem. Kérem, ha van vas­útnál dolgozó ismerősük, kérjék meg, vezesse fel a vasútállomás emeletére, s engedje megtekinteni a be­épített padlás ácsszerkeze­tét. Ámulhatnak a század­vég idején épült tetőszerke­zet mestermunkáján, azon a nagyszerű ipari teljesít­ményen! Ne tartsák fura véleménynek, ha azt mon­dom: ez a munka Baross Gábor szellemiségét tükrö­zi, sugározza a tisztességet, a teljesítmény becsületét. Talán nemcsak az ismeret­len mestert, hanem a mi-, nisztert is dicséri. Az emlí- épületről nem keli mondanom, hogy ez máso­dik pályaudvara a város­nak, hiszen az 1846-os indó- ház a mai vágányok túlol­dalán állt... Baross Gábort sohasem lehetett kisajátítani. Az elmúlt évtizedekben nem is akarták, de azoknak sem sikerült, akik zászlójukra tűzték nevét anélkül, hogy rövid életének nagy igazsá­gát felismerték volna. Cs. L. Az esetleg egymás érdekei­vel szemben álló csoportok — nem akarjuk a bandák szót használni — ügyeit nyomon követni képtelen­ség, így nem is készülhet­nek fel a szombatihoz ha­sonló villámháborúk meg­előzésére a békeszerető révészek. Még annyit: a váci kór­ház traumatológiai osztá­lyán megerősítették az agy­rázkódást szenvedett mat­róz létezését. Egy orosz ál­lampolgárságú matrózt kaptak azon a napon, aki az ambuláns kezelés után került az osztályra. Innen hamarosan, húrom nap el­teltével elengedték. Továb­bi sorsáról, valamint arról, volt-e köze a verekedéshez, vagy valóban csak véletlen áldozatává vált, s hogy uszályával megvárták-e, semmit nem tudunk. (dudás) a nevezett csővezetékhez tartozott. Nem volt nagy rangja, de felelős és fontos beosztással bírt. Ő ellen­őrizte az említett vezeték három kilométeres szaka­szát Václiarlyántól Vácrá- tótig. Minden áldott reggel végigjárta a vonalat, bár­milyen havak estek! A gép­állomás mellett állt egy oszlop, azon egy vasdoboz, melyhez csak Pali bácsi­nak volt kulcsa. S a doboz egy telefonkészüléket rej­tett, közvetlen kapcsolatot valamiféle központhoz. Akkor, huszonöt évvel ez­előtt, ez technikai csoda volt, kevesen tudták, hogy a közvetlen vonal az olaj­vezeték jelzőkábelére van kötve, s nem a váci posta adja a kapcsolatot. Nos, Pali bácsi bejárta a nyomvonalat a kisnémedi megállótól kezdődő kijelölt szakaszon. Ügy, ahogy Csaptól Százhalombattáig több száz társa. Tették ezt havi pár száz forintért, de lelkiismeretesen és biz­tonságot adva. Pali bácsinak és társai­nak már évek óta nincs utódjuk. Megszűnt az a be­osztás. Nem csoda, ha egy- egy hiba csak későn és vé­letlenül kerül napvilágra. Még annyit: Pali bácsi vezetékneve Könczöl volt ugyan, csak lova — aki Sá­ri névre hallgatott kül­leme, csont-bőr állapota miatt hívták jellemző ne­vén. És úgy lett népsze­rű... — cs — így’ * vá- tett Széplovú Pali bácsinak nincsenek utódai Olvasóink írják Üröm az örömben

Next

/
Oldalképek
Tartalom