Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

Nem juthat mindenkinek a Ki marad benne frekvenciakalapban? ' Jelenleg már 266 frek­venciakérelmi igényt tart nyilván a Frekvenciagaz­dálkodási Intézet, egyelőre azonban csak annyi bizo­magára. Mint ismeretes, a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat álta­lános vitáját júniusban az­zal zárta le a parlament, nyos, hogy az összes je- hogy az a nyári szünet lenlkezőt nem tudják kielé- után a képviselők igényére gíteni, ugyanis egyszerűen ismét megnyitható. A tör- nincs elég szabad frekven- vény életbelépését azon- cia. A hatpárti konszenzu- ban a szakemberek már son alapuló moratórium nagyon várják, s bíznak feloldása is régóta várat benne, hogy erre az ősszel Csatlakozunk az X/Open-hez Informatikai modernizálás r A magyar kormány úgy döntött, hogy elkötelezi magát az informatikában a‘ nyílt rendszerek alkalmazása mel­lett. Ezért csatlakozni kíván az X/Open Felhasználói Ta­nácsához, amely kormányzati és egyéb szervezeteket, továbbá nemzetközi nagyvállalatokat tömörít — jelentet­ték be kedden, az informatikai tárcaközi bizottság ülé­sét követően Budapesten. A bizottsági ülésen részt vett a fővárosunkban tartózkodó Geoff Morris, az X/Opeíl- szervezet elnök vezérigazgatója is. A kormányzati döntés egy informatikai akcióterv eredményeként született. A munkaprogram célja: meg­teremteni a kormányzati munkához szükséges informa­tikai rendszert. Ennek érdekében a szakértők meghatá­rozták azokat a kulcsfontosságú területeket, amelyeken előrelépés szükséges. Az X/Open rendszer bevezetése nem jelent nagyobb költségeket a kormány számára. Hosszú távon alkalmazásával 40-50 százalékos megtaka­rítás érhető el. A nyílt rendszer használatával ugyanis felgyorsulhat a kormányszervezetek közötti információ- áramlás. E folyamat részeként kezdi meg működését a közeljövőben a minisztériumok között jelenleg még ki­építés alatt álló elektronikus levelezési rendszer. A mo­dernizálási program megvalósítását nagy mértékben könnyíti többek között az, hogy a legnagyobb német tartomány — Észak-Rajna-Vesztfália — segítséget nvúit a stratégia kidolgozásához. A hazai cégek közül a KFKI szakértelmével és a szükséges képzések megszervezésé­vel támogatja a kormányprogram megvalósulását. A lapterjeszfés /©Vé/e Kíméletlen konkurenciaharc A postatörvény értelmében a hírlapterjesztés kikerül a postai tevékenységek közül, és egyszerű kereskedelmi jellegű tevékenységgé válik. A, posta sajtóosztályától kapott információk szerint ma gzonban még kérdéses, hogy a Magyar Posta Vállalat jelenlegi előfizetéses ter­jesztési kötelezettsége a jövőben hogyan alakul majd. Mint ismeretes, a hírlap- terjesztés olyan üzletág, amely nem tartozik a klasz- szikus postai tevékenységek körébe. Mivel azonban a lapkiadás a rendszerváltást közvetlenül megelőző idő­szakban és azóta is kiváló üzletnek ígérkezett, így valóságos robbanás követ­kezett be a lappiacon. Az elárusítóhélyeket valóság­gal ellepték a különféle ki­adványok, az idén például már 738 időszaki lap, 216- féle alkalmi kiadvány és 12 ezer féle külföldi lap ke­rült piacra a postai hálóza­ton keresztül. Ezen az üz­leti területen jelentkezett először a verseny, s több kisebb lapterjesztő csődje ellenére is ez a postai szol­gáltatás áll ma a legna­gyobb kihívások előtt. Ez az a terület ugyanis, amellyel a június 9-én el­fogadott, de hatályba még nem lépett új törvényi sza­bályozás nem is foglalko­zik. Várható tehát a már megszokott kiadói, szer­kesztőségi versenyen túl a terjesztők versenye is. A posta nem szeretné el­veszíteni ezt a piacot, hi­szen igyekszik továbbra is munkát, megélhetést biz­tosítani annak a 18 ezer embernek, akik ezen a te­rületen dolgoznak. Ezt a tevékenységet viszont — bár jól beépül a postai infrastruktúrába — mar­kánsabban el kell különíte­ni a többi, klasszikus pos­tai üzletágaktól mind szer­vezetében, mind pedig gazdálkodásában. Ennek érdekében választották szét az előfizetés és árusítás irányítói apparátusát, s ezért hozták létre a hírlap- árusítást, országos szinten is koordináló' Hírlapkeres­kedelmi Igazgatóságot. Emellett, számos, á szolgál­tatás minőségét javító in­tézkedésre is javaslat szü­letett. A posta vezétőinek véleménye szerint ugyanis a postai hírlapterjesztésnek mindaddig, amíg verseny­társa nem akad, rendkívül fontos és felelősségteljes feladata van: meg kell őrizni piaci és politikai semlegességét. — akár a médiatörvény nélkül is — már sor kerül­het. A frekvenciatörvény ugyanis az általánosan el­terjedt nézettel ellentétben nem elsősorban a rádió-, televízió-műsorszórás felié- teleire, hanem a frekven­ciagazdálkodás egészére vonatkozik. A szaktárca il­letékese az MTI-nek el­mondta: a törvény megszü­letése elengedhetetlen egy sor új szolgáltatás beveze­téséhez, a távközlési és koncessziós törvények ága­zati részeinek kidolgozásá­hoz, valamint a frekvencia- jegyzék elkészítéséhez. A frekvenciamoratórium ügye három évre nyúlik vissza: 1989 júliusában a Minisztertanács állásfogla­lása alapján a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium bejelentette, hogy a tájékoztatási, vala­mint a postáról és távköz­lésről szóló törvények ha­tályba lépéséig frekvencia- engedélyeket nem adhat ki. A tárca akkori tervei sze­rint a törvények elfogadá­sáig, vagyis a moratórium feloldásáig mindössze fél évet kellett volna várni. Ám közbejött a rendszer­váltás, majd szétvált a posta korábbi szervezete is, ami a törvénykezési munkákat jelentősen befo­lyásolta és lelassította. A tájékoztatást törvényből az idők során sajtótörvény lett, az elektronikus sajtó­ról azonban — mint a fej­lett nyugati országokban mindenütt — külön tör­vény rendelkezik majd. Ez szól többek között a keres­kedelmi jellegű és a köz- szolgálati műsorszolgálta­tásról, a Magyar Televízió ás a Magyar Rádió jogállá­sáról és a különféle enge­délyezési — például stúdió- alapítási — szabályokról. A 266 igénylőnek tehát a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény mellett min­denképpen meg kell vár­nia a médiatörvényt is, mivel a köztük való rang­sorolást — azt, hogy ki milyen feltételekkel kaphat működési engedélyt — ez a törvény fogja szabályoz­ni. Két bank folyósét ja a kárpótlást • • Ötezret már szétosztottak (Folytatás az 1. oldalról.) MOSZ főtitkára elmondta: azon túl, hogy felgyorsít­hatná a kárpótlási folya­matot, biztosítaná az őszi munkálatok elvégzését is. A főtitkár rámutatott ar­ra. hogy a földek csak ak­kor kerülhetnek ténylege­sen az érdekeltek tulajdo­nába, amikor már a föld­kimérés és -térképező mun­kálatok Is megtörténtek. A felmérő- és térképezőka- pacitás azonban igen szűk. Ezért felgyorsítaná a fo­lyamatot, ha a kapacitáso­kat azokra a területekre lehetne összpontosítani, amelyeket új tulajdonosaik azonnal megművelnek. Cél­szerű lenne a földrendező bizottságokban tisztázni az igényeket, és ezek alapján elkülöníteni azokat a terü­leteket, amelyeket azonnal; néhány éven belül nem; vagy tartósan nem kíván­nak megművelni. így a szükséges helyeken gyor­san lehetne a földmérést elvégezni. Akik nem kívánják meg­művelni földjeiket, bérbe adhatják a szövetkezetnek. Az új tulajdonosokra is vo­natkozik a művelési kötele­zettség, aminek elmulasz­tása esetén a föld újra az államra száll. A bérleti szerződéssel a szövetkezet leveszi a kötelezettséget a vállalkozó válláról. Arról nem is beszélve, hogy akik úgy érzik, néhány év múl­va gazdálkodnának földjü­kön, ez idő alatt, miköz­ben a területet a szövetke­zet bérli, felkészülhetnek a gazdálkodásra. Annak is, aki egyáltalán nem szeret­ne földművelővé válni friss szerzeményű földjén, meg­éri bérleti szerződést köt­ni a szövetkezettel. Három évig ugyanis nem érdemes elacjpi a földet, hiszen ez idő alatt a teljes eladási ár adóköteles. Mindezeken túl a bérleti szerződés meg­könnyítené a helyzetet a régi, és az új tulajdonosok között kötelező anyagi el­számolásokkal kapcsolat­ban is. Ha ugyanis, a föld szövetkezeti közös haszná­latban marad, nem okoz gondot a mezei leltár meg­térítése sem. A szakember megemlítet­te: sokan próbálnak még Ki méltó a bársonyszékre? A villongásokról A Pest Megyei Hírlap jú­lius 22-1 számában Ki méltó a bársonyszékre címmel kö­zöltünk cikket, amelyben azoknak a villongásoknak a tanulságaira igyekeztünk rámutatni, amely villongá­sok jó néhány településen tapasztalhatók a képviselő- testületek és a polgármeste­rek körött. A kézirat rövi­dítésének és tömörítésének azonban az lett a vége, hogy téves közlés jelent meg. A felsorolt helyeken — Szigethalmon, Budaka- lászon, Taksonyban, Mo- noron, P tüsszenti vánon, Budaörsön, Dunabogdány- ban — nem váltották le a polgármestert. Monoron sem leváltották, hanem hosszas perpatvarkodás után a polgármesternő le­mondott. A köztársasági megbízott hivatalából szerzett érte­süléseink szerint — ezekre épült korábbi írásunk is — Szigethalmon felfüggesz­tették funkciójából a pol­gármestert, Taksonyban csökkentették a fizetését és fegyelmit kapott, Dunabog- dányban- tiszteletdíjassá akarják változtatni a pol­gármester állását, mint több más helyen is, így kényszerítve lemondásra. Hogy Budaörsön sem har­monikus a polgármester és a képviselő-testület mun­kakapcsolata, azt a lapunk­ban megjelent több cikkből is észlelhették olvasóink. Amikor most a múltkori el­írásért elnézést kérünk az érintettektől és olvasóink­tól, annyit teszünk még hozzá, sem akkor, sem más­kor nem célunk a feszültsé­gek szítása. Az ellentétekről és ellenségeskedésekről is abban a reményben írunk, hogy a nyilvánosság erejé­vel hozzájáruljunk a kép­viselő-testületek és a pol­gármesterek közötti légkör javításához, mert hitünk szerint ugyanazokat szolgál­juk, az olvasókat, a lakos­ságot. a licit előtt megegyezni a szövetkezetekkel. A tapasz­talat azonban az, hogy az érdekeltek nem ismerik pontosan a törvény erre vonatkozó paragrafusát. A jogszabály ugyan valóban lehetőséget ad a kárpótlás­ra jogosultaknak, hogy az árverések előtt felajánlják kárpótlási jegyeiket a föld­területért. Ezenkívül azon­ban a törvény azt is meg­határozza. hogy ezek a megállapodások csak az ár­verések után jöhetnek létre a fennmaradó területekre. Fzzel azonban a kárpótlás­ra jogosult bizonytalan helyzetbe kerülhet. Nem biztos ugyanis, hogy egyál­talán marad terület, más­részt ez a kikötés ismét el­nyújtja a kárpótlást. Rá­adásul a licitek után nem csak mennyiségétedé minő­ségét tekintve is maradék földhöz juthatnak néhá- nyan. Ezért tehát a MOSZ sem a tagoknak, sem a külső tulajdonosoknak nem javasolja, hogy szövetkeze­ti részaránytulajdonukat így állítsák vissza. Végezetül Horváth Gá­bor hangsúlyozta, hogy rendezni kellen“ a kárpót­lási jegyért vásárolt termő­földekkel kapcsolatos kér­déseket is. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a jogosultak, akik föl­det kívánnak venni az őket megillető kárpótlási jegyü­kért, gyorsított elbírálás alá esnek. Az ilyen igénye­ket a földrendező bizottsá­gok összesítik és ezek alap­ján jelölik ki a földeket is. A törvény azonban nem rendelkezik azokról, akik­nek már van kárpótlási je­gyük és szeretnének föld­höz jutni. Az igénybejelen­tő lapot ugyanis csak azok tölthetik ki, akik még nem rendelkeznek jeggyel. A bi­zottságok összesített fel­méréseket nem végeznek, ezért ténylegesen nem tud­ják felmérni az igénye­ket. Így azok, akik már megkapták kárpótlási je­gyeiket, hátrányos helyzet­be is kerülhetnek. Magyar—ukrán tárgyalások Átjárhatóbb határokat A kisebbségek védelmei szem előtt tartó közös po­litikai akarat kinyilvánítá­sával és számos gyakorlati javaslat megfogalmazásá­val ért véget Budapesten a magyar—ukrán kisebbségi vegyes bizottság első ülése. A tanácskozás eredményei­ről kedden nemzetközi saj­tókonferencián számoltak be a részvevők. A kormányközi vegyes bizottságot annak a ki­sebbségvédő közös nyilat­kozatnak a szellemében ál­lították fel, amelyet még Kravcsuk ukrán elnök ta­valy májusi budapesti út­ja alkalmával írt alá a két fél. A Közép-Kelet-Euró- pában példamutató, aktív kisebbségvédelmet meg­fogalmazó nyilatkozat gya­korlati megvalósítása ér­dekében Kijev és Budapest megállapodott abban, hogy évente két alkalommal át­tekintik a tennivalókat. Ugyancsak példamutató kezdeményezés, hogy a ve­gyes bizottság munkájá­ban helyet kaptak az Uk­rajnában élő mintegy 160 ezres lélekszámúra becsült magyarság, illetve a mint­egy hat-hétszázra tehető, Magyarországon élő uk­rán, ruszin kisebbség kép­viselői. Ennek megfelelően az ukrán küldöttség tag­jaként a tanácskozás rész­vevője volt Födő Sándor, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének vezetője. A tanácskozás eredmé­nyeit összegezve Entz Géza államtitkár, a Határon Tú­li Magyarok Hivatalának elnöke elmondía: a buda­pesti ülésen számos aján­lást fogalmaztak meg a kormányok számára, Kérdésekre válaszolva az •ukrán delegáció vezetője, Mikola Makarevics kül­ügyminiszter-helyettes el­mondta. hogy Ukrajna ed­dig mintegy egymillió dol­lárt költött a határátkelők korszerűsítésére, és azt sze­retnék, ha mind a kisha- tárforgalom, mind a nem­zetközi forgalom gördülé­kenyebbé válhatna. Az ukrán külügyminisz­ter-helyettes igen elége­detten nyilatkozott az ál­lamközi kapcsolatok ala­kulásáról, és közölte azt is, hogy hamarosan elfog­lalhatja állomáshelyét a közelmúltban felállított budapesti ukrán misszió nagykövete. EGYÜTTMŰKÖDÉST, HÍRCSERÉT, KÖZÖS PRODUKCIÓKAT (Folytatás az 1. oldalról.) vei szemben jobban ki tudják fejezni a társada­lom identitását, azonosság- tudatát. A vélemények szabadsá­ga és sokszínűsége a ha­talom számára kényelmet­len, ám csak az a hatalom legitim, amelynek fel le­het tenni a kényes kérdé­seket is — vélekedett Al­bert Scharf, a bajor rádió intendánsa, az European Broadcasting Union elnöke, aki előadásában a médiák függetlensége és kulturális- érték-közvetítése mellett szállt síkra. Rajk László, a magyar parlament kulturális bi­zottságának SZDSZ-es tag­ja feltette a vitában a kér­dést: hogyan kapcsolódhat­nának be jobban a kelet­európai országok a médiák nemzetközi együttműködé­sébe. Albert Scharf lehető­séget lát arra, hogy az érintett országok rádiói és tv-i közvetlenül cseréljék egymással híreiket, közö­sen készítsenek rádió- és tv-produkciókat, és a nyu­gati országok bekapcsolód­janak a szakemberek kép­zésébe, a know-how át­adásába is. (MTI) "<J£Man 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom