Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-03 / 156. szám

KULCSSZÓ - A JÁTÉK Ujjra húzható „tanársegédek” Ma fejeződik be a Sziget- Szentmiklósi Városi Könyv­tárban első alkalommal meghirdetett kéthetes an­gol nyelvgyakorló napkö­zis tábor. Előtte a képző­művészet iránt érdeklődő gyerekek tölthettek két he­tet a — népszerűbb ne­vén — „sárga házban”, az ő műveik most a könyvtár előterét és folyosót díszí­tik. A szervezők nemcsak két programot kínáltak a vakációra, kellő érdeklő­dés esetén indítottak vol­na virágkötő- és horgász­tábort is. csakhogy, alig volt. jelentkező. Talán nem ismerték fel a szülők a kí­nált ismeretek jelentősé­gét? Jobb programról gon­doskodtak gyermekeik szá­mára? Vagy ami a legva­lószínűbb, nem állt mód­jukban kifizetni a részvé­teli díjat? Nem tudni! Haszon Gyuláné szerve­ző a két sikeres táborral is elégedett. Meggyőződése, hogy a szülők idén ..nem számoltak az új szünidei lehetőségekkel, s bízik ben­ne, hogy jövőre több je­lentkező lesz minden tá­borban. Az angol nyelvgyakorló napközis tábort alsó tago­zatosok számára hirdették meg. „Csak” tizennégy gye­rek jelentkezett, de ezt a számot csupán én keves­lem. Reich Károlyné an­goltanárnő szerint az ilyen kis csoport tud hatékonyan dolgozni. A foglalkozáson, melyen részt vettem, csupa vidám gyerekarcot láttam. A kulcsszó a játék! A tanár­nő sokféle nyelvkönyvet használ — a dunaharaszti Iskolában is, ahol egyéb­ként tanít —, mindegyik­ből kiválasztja a legtöké­letesebb feladatokat. Mi­vel a könyvek megvásárlá­sával nem akarta terhelni a szülőket, a gyerekek szá­mára fénymásoltatta az ér­dekesebb társasjátékokat, rejtvényeket, kifestőjáté­kokat. — Amíg ezt kiszínezik — mutatott egy apró részle­tekre bontott mesejelene­tet, ahol a színeket szá­mokkal helyettesítették —, megtanulják az össze­sei Játékosan sokkal job­ban rögzül bennük minden szó. Társasjátékok segítsé­gével ismerkedtek a szám- és állatnevekkel, köszöné­sekkel, kérdő mondatokkal is. Reich Károlyné maga készítette ujjbábjai a „ta­nársegédek”, ahány báb, annyi jellem. A kakas pél­dául igen sértődős, ha egy hibás szót hall. egyszerűen hátat fordít. Bábok, lab­dák, játékok, mondókák, énekek — mind-mind a hatékony tanítás eszközei. — Nagyon sok dalt ta­nultunk — mondja Reich Károlyné —, a szövegükből hívom le az angol kifeje­zéseket és mondatokat, se­gítségükkel tanítom meg a nyelvi problémákat. Még egy, mindeddig ki­aknázatlan lehetőséget em­lít: a rajzfilmeket és kép­regényeket. Melyik gyerek ne ismerné például a „ka­csa”, vágj’ a „pókember” angol megfelelőjét? A millió ötlet persze mit sem ér, ha nem támogatja szorgalmas gyakorlás. Le­het, hogy a nyári szünet végére a gyerekek egy kö­szönésre sem fognak emlé­kezni, de ha ősszel felele­venítik, már ismerősként fognak csengeni az angol szavak. Erre pedig, a ter­vek szerint megvan a le­hetőség, mert szeptember - tői indul egy kezdő angol csoport, ahová a táborban részt vevő-gyerekek mind­nyájan jelentkeztek. (p. e.) TÉVÉK ES TIGRISEK Az Aida premierje Verdi Aida című operá­jának pénteki népstadion- beli premierje előtti utolsó sajtótájékoztatót a művé­szek jelenlétében tartották meg az Operaházban. A művészek elmondták: a produkció előkészületei fél évvel ezelőtt kezdődtek meg. A művészi munka ku­lisszatitkairól szólva kifej­tették: egy ilyen jellegű előadás nagyon árnyalt szí­nészi játékot követel meg, mert a közönséggel nehe­zebb kapcsolatot teremteni. Maestro Rafia közölte: mi­vel a magyar szakemberek színpadtechnikai munkájá­val nagyon elégedett, ezért ők a továbbiakban is segí­tik a tovább utazó produk­ciót. A címszerepet Kaíia Ric- ciarelli világhírű olasz szopránénekesnő alakítja. Rad'amest'Franco Banáno­mé és Bruno Sebastian — mindketten olaszok — fel­váltva keltik életre. Atrine- rist Ruza Baldani horvát mezzoszoprán énekli. Ram- fis főpap szerepében az uk­rán származású Valentin Pivarovot hallhatja a kö­zönség. Amonasrót Michele Porcéin olasz, illetőleg Giuseppe Raffa, a rendező Színházi levél János vitéz Nem nagyon szoktuk ész­ben tartani, hogy a magyar költészet legbájosabb elbe­szélő költeményét egy hu­szonegy esztendős fiatalem­ber írta mindössze hat nap alatt egy négyszer másfél méteres, napsütéstől soha nem látogatott „szobában”, 1844 novemberében és de­cemberében, 'Pestnek abban a szűk, ócska, ronda mel­lékutcájában, amely ma a Magyar utca nevet viseli, az Astoria Szálló mellett, s melyben akkor is (és később is) kétes alakok és nem ké­tes foglalkozású nőszemé­lyek fordultak elő nagy számban. S ahogyan ezt az egysze­rű. de fontos körülményt nem emlegetjük az ifjú Pe­tőfi Sándorról, ugyanúgy nem emlegetjük, hogy ami­kor a Király utcai Király Színházban színre kerül az új népies daljáték, a János vitéz, zeneszerzője, a mate­matikatanár Kacsoh (igen, rövid o-val írandó!) Pong­rác is csak harmincegy éves, a dalszövegek írója, Heltai Jenő sem több harminchá­romnál, a primadonna pe­dig, aki, általános megbot­ránkozásra, de óriási si­kerrel, nadrágszerepként játssza-énekli Kukorica Szentendre: A szentend­rei nyár hét végi program­jából; pénteken, július 3-án, este 7-kor — a Nosztalgia kávéházban — zenés be­szélgetésre kerül sor, meg­hívott Kincses Veronika. Beszélgetőtárs Siklósi Beat­rix, zongorán közreműkö­dik P. Szabó Anikó. Szombaton, július 4-én, este 7-kor, a Zsarátnok együttes koncertjét hall­gathatják meg az érdeklő­dők — a Barcsay-múzeum kertjében. A már játszott Kiss An- na-mü A Holdnak há­ta van, ezúttal vasárnap délelőtt 11-kor kerül elő­adásra a városháza udva­rán. Ugyancsak vasárnap, 5-én, este 7 órakor — a vá­rosháza dísztermében — az egyesült államokbeli Northwest Girlcholr hang­versenye kezdődik. Műso­rukon Bach, Franck, Ko­dály, Bartók és Bárdos kórusműveivel. A hangver­senyre a belépés díjtalan. A Péter-Pál templom­ban vasárnap, este fél 8- kor Hans Martin Rauch orgonaversenyére kerül sor. Zsámbék: A művelődési központ kiállítótermében szombaton, július 4-én. dél­előtt 10-kor Hadik Gyula szobrászművész tárlatát nyitják meg. 6 Rútjá Ezt látni — hallani kell A X. zsámbéki szomba­tok műsorából; Zombori László keramikus állítja ki munkáit szombaton, július 4-én, délelőtt 10-kor, a mű­velődési házban. Levente Péter műsorát, a Ki ko­pog ?-ot ugyanott, délután 3-kor lehet megtekinteni. Este 7-kor Hajdók Judit tartja hangversenyét a plé­bániatemplomban. A rom­templomnál (este 9 órai kezdettel) a Terminus-kör Lope de Vega-előadása te­kinthető meg. (A kertész kutyája zenés komédia sze­repel a műsorukon.) Pilisszántó: Szombaton, július 4-én, délelőtt 11 óra­kor, az önkormányzat dísz­termében kastélykiállítás nyílik. Megnyitja Wehner Ferenc. Ócsa: A Református Templom Alapítvány ren­dezvényére kerül sor va­sárnap, július 5-én, du. 17 órától — az ócsai reformá­tus egyházközség, valamint a helyi Egressy Gábor Sza­badidőközpont támogatá­sával. Az egyháztörténet) kiállítás megnyitása után (a szabadidőközpont kiál­lítótermében) a westmins- teri presbiteriánus egyház Chancel kórusa lép fel, dr. Kerry Barnett Vezetésével. A kizárólag amatőr éneke­sekből álló. 90 tagú kórus immáron 46 éve nyújt ma­gas szintű zenei élményt is­tentiszteleteken — a világ minden táján. A rendez­vény bevételét a Reformá­tus Templom Alapítvány javára fizetik be. Pomáz: ötödik alkalom­mal rendezik meg a Zenés esték a Teleki-kastélyban című sorozatukat a pomá- ziak. Az Alpok-Adria nem­zetközi folklórfesztivál után további három koncertre kerül sor — a helyi zene­iskola növendékeinek a közreműködésével. Július 4-én, szombaton este 7-kor a Hegedős együttes lép fel. Hibaigazítás. Lapunk jú­lius 1-jei számában, az „Igazgató még nincs” cí­mű írásban hibásan jelent meg a pilisborosjenői mű­velődési ház igazgatónőjé­nek, Bereczkyné Szendrei Évának a neve. Ezúton kér­jük szíves elnézését. Jancsit, Fedák Sári, hu­szonöt esztendős. Mindezekkel csak annyit akarok mondani: ennek a tündérmesének az írója is, a későbbi feldolgozói is na­gyon fiatal emberek voltak. Bizonyára innen is ered a János vitéz üdesége, költői és daljátéki formájában egyaránt. Az nyilvánvaló, hogy Ka­csoh, Heltai és a librettót író Bakonyi Károly nem ragaszkodtak betű szerint Petőfi művéhez, a figurák­hoz, a történethez. Daljá­téknak nevezték ugyan a művüket, de bizony sok volt abban az operettes vo­nás, dramaturgiáját, alakjai megformálását, hangvételét illetően egyaránt. Hogy Kacsoh zenéjében mégis egyfajta népies-magya­ros íz uralkodott, hogy Hel­tai dalszövegeiben is, min­den városias sanzonszerű­ség mellett, a népdalok jó értelemben vett parafrázisa is megjelent, az kétségtele­nül megkülönböztette a Já­nos vitézt a korabeli új ma­gyar operettektől, például Huszka 1902-es Bob herce­gétől, 1903-as Aranyvirág­jától (mindkettőben óriási diadalt aratott Fedák Sári). A János vitéz nyolcvan­nyolc esztendeje „nemzeti daljáték". Időről időre fel­újítják, s alig van szezon, amelyben ne kerülne szín­re valamelyik színházunk­ban. Most a Nemzeti Szín­ház vállalkozott a felújítás­ra a Várszínház Karmelita udvarában. Rendezőként és a címszerepben a kiváló te­norista, Gulyás Dénes mu­tatkozott be. Megpróbálta valamiképp közelebb hozni a darabot Petőfihez és a mai közönséghez. Beikta­tott Petőfi-verseket, más. új zenéket, és megváltoz­tatta a darab eredeti befe­jezését is. A szándék tisz­teletre méltó, az eredmény csak félig-meddig elfogad­ható. Főleg azt kell kifogá­solnunk, hogy egy nagyon sajátos aramalurgiához (ze­nei és szövegkönyvi dra­maturgiáról van szó) pró­bált valami nem ahhoz il­leszkedőt odapasszítani. És az különösen furcsa, hogy a hangszerelést is megvál­toztatta, s a zene gépi: nincs élő zenekar. Kísérletnek jó ez a variáció, de hogy si­kernek milyen lesz. nem nagyon lehet megjósolni. Takács István Kálmándi Mihály, magyar baritonista játssza. Gémes Katalin és Rácz István sze­mélyében további magyar szereplői is vannak az ope­rának. A művésznő a fő­papnő szerepét. Rácz István pedig a király szerepét énekli. Az előadáson a Ma­gyar Állami Operaház ba­lettkara és zenekara is köz­reműködik. A népstadionbeli előadás színpada ötezer négyzetmé­teres. és a közreműködők száma is meghaladja az ezerötszázat. A gigantikus produkcióban tevék, orosz­lánok, tigrisek, lovak, ga­lambok is segítik a Nílus partján játszódó történet illúziót keltő megjeleníté­sét. ★ A több millió dolláros szuperprodukció 1987 óta járja a világot. Első ízben Egyiptomban láthatták, majd Hongkongban, Japán­ban, az Egyesült Államok­ban, Kanadában és Mexikó­ban is játszották. Belépődíj nincs, kalap van Hogy mennyire amatőr valaki, egy festő, egy szob­rász, esztergályos vagy ép­pen színész, az igen sok mindentől függ. Mára már ehhez az évek során igen sok pejoratív íz tapadt. Va­lójában az amatőrség azt jelenti, hogy valaki nem hivatásszerűen foglalkozik azzal, amit hivatásának érez. Fából vaskarika! És különben is. a hivatalból való foglalkozás a hivatás- szerű? Nem hinném, s ez nem is volt mindig így, he­lyesebben „mindig nem így volt”. Csak most. Van egy színj átsző társu- lat Szentendrén. StENDREI NAGYON AMATÖR SZÍNJÁTSZÓK-nak, azaz. SNASZ-nak (ami azt jelen­ti: nem olyan divatos, ki­csit ciki, enyhén szólva ócska, fel nem venném, meg ilyesmi — szóval SNASZ) nevezik magukat. Előadásuk láttán azon­ban nem a fent említettek voltak a benyomásaim. Snassz volt ugyan, hogy nem volt jó a világítástech­nika a szentendrei művelő­dési ház színháztermében, de ez nem az ő snasszsá- guk; snassz, hogy nincs díszletre pénz, de vajon az ő snasszságuk-e? Amitől ők lehetnének snasszak. cikik, enyhén szólva ócskák, az a játékukkal lehetne lemér­hető. de arról viszont nem ez derült ki. A Vérszipoly című darab, vámpír musi­cal, ahogy a szerzők, Philip István és Bárány Péter megjelölték, kiváló alkal­mat adott a benne lévő szereplőknek, hogy igazi vásári komédiát csinálja­nak, vállalva ezzel a ri- pacskodás „veszélyét” is. Ez utóbbiról határozottan állítják a darab szereplői, Margit Szabolcs, Czakó Gergely, Frózsi Tibor, Fufe- renda Márta, Kiss Tamás, Tóth Judit, aki zongorázott. Kiss Barna, hogy céljuk is volt természetesen a ren­dezővel együtt a százszáza­lékos ripacskodás. Ide ez kellett, ez volt jó. És noha megértem a későbbi tervei­ben komolyan, illetve ko­molyabban gondolkodó Szentirmai Dórát, aki a grófnőt játszotta, ehhez a darabhoz ez illett, hiszen még a „porondmester” Tóth Sándor is ezt tette szerény lehetőségeivel, a színpad­dal. Az egyébként remek kis szórólap és plakát is ebben a szellemben invi­tálta a nézőt. Például: „Kellékes: Szalay Fruzsina, jelmezek a teátrum raktá­rából, meg amit öisszelop- kodtunk. belépődíj nincs, de kalap van. az előadást nem szponzorálta senki, kb. 2000 forintunkba került, olyan is! és azt is a teát­rum fizette.” A darab rendezője, Győré Zsófia mindent vállal, „csak a bukást nem”. Ö kü­lönben vérbeli színházas. Mindene a színház, de va­lami miatt nem tudott a hi­vatásosok közé „bejutni”. Fáj? — kérdezem. — Nem — mondja. És ennyi. Nem érdemel a dolog további fejtegetést. Alighanem azzal magva, rázható, hogy hivatása nem amatőrszintű. vagy talán nagyon is az? Mert több a hit és az igaz lelkesedés benne. Fanyar humorán át mély emberszeretet sugár­zik környezete felé. Nehe­zen tudom elképzelni, hogy amúgy „rendezöiesen” üvöltözik a szereplőkkel. És valóban nem, de az egyébként szabadidejüket áldozó játékosoktól min­dent megkövetel ami a jó produkciót elősegítheti. Sikerült neki- és sikerült nekik Mert homokra épí­tett várukat sokkal erősebb alap tartja, mint a beton: a hit. J. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom