Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-24 / 174. szám

FELHŐSZAKADÁS UTÁN NAPOS OLDAL Törvényen kívüli nyomorúság Budaörsi csendélet jogorvoslati lehetőség nem szerepel. — Lehet, hogy önök már tájékozódtak a Köztársasági Megbízotti Hivatalnál. Eb­ben az ügyben viszont ki­zárólag mi gyakorolhatunk méltányosságot! Megnéztük az ominózus épületet, ahonnét Futóné elfutott. Valóban megtelt a kiürült szoba-konyha. sebb gondozott, Annuska néni büszkén vallja a ma­ga 79 évét. Egyedül él, de nem unatkozik. Szereti a nyarat, mert sok a virág, és a madarak is vidáman csiripelnek. Nem panaszko­dik, pedig rengeteg külön­böző színű és méretű gyógyszert szed. A társalgót gyönyörű, le­heletnyi csipkék díszítik, egy mosolygós, hófehér ha­jú nénike keze munkái. — Egyetlen szórakozá­som a horgolótű és a mun­ka. Csodálatos dolgokat szül a szárnyaló fantázia, testet ölthetnek a vágyaink, mindent elmondanak a csipkéim: Valóban, itt minden be­szédes. A kedvenc bögre, a virágcsokrok, a fényképek. Megállt az idő. Kánikula van, öregjeink hűsölnek és emlékeznek. Ök itt találták meg az élet napos oldalát, Papp Antonella A nagy Élet kapujában A napokban Tököl hatá­rában lestoppolta autómat egy fiatal, szőke lány. Elő­ször fel sem akartam ven­ni, mert rövidnadrágja, la­za szerelése miatt fiúnak néztem, de közelebb érve láttam, hogy rövid haja kedves lányarcot ölel körül. Mindenféle táska nélkül indult Szigetszentmiklós fe­lé. kezében mindössze egy orvosi beutalót szoronga­tott. Mint megtudtam, vér­vételre megy. — Csak nem állást talál­tál? — érdeklődtem, hiszen ma szinte csoda, hogy az embernek ilyen szerencséje akad. Nem találtam el, más ok­ból van szükség a vérvétel­re, de arra ráhibáztam. hogy most érettségizett. — És most mihez kez­desz? — kérdeztem. — Szeptembertől a Blaha Lujza téri McDonaldsban fogok dolgozni, ha felvesz­nek. Ennek a lánynak talán sikerül elhelyezkednie, de mi lesz azzal a több ezer pályakezdővel, akik az idén szeptembertől szeretnének munkába állni? A Pest Megyei Munka­ügyi Központ becsült ada­tai szerint azok közül, akik az iskolát most fejezték be, megközelítően 4 ezer 500-an pályakezdő munkanélküli­ként kezdik életüket. Eb­ben a felsőfokú végzettsé­gűek nincsenek benne. Már eddig 1 ezer 500 ilyen fia­tal jelentkezett a megye 15 területi kirendeltségén. Sem nekik, sem a szep­temberben várható roham idején jelentkezőknek nem lesz nagy esélyük-az elhe­lyezkedésre. Bár a főváros közel van — ott is lehet próbálkozni —, és a mun­kaügyi kirendeltségekhez folyamatosan érkeznek be az állásajánlatok, a kilátá­sok nem túl biztatóak. Érettségivel, nyelvtudás nélkül szinte reménytelen, a helyzet. Legkönnyebben a szakmunkások tudnak el­helyezkedni, de náluk nagy hátrány a gyakorlat hiá­nya. Legnagyobb esélye az életkezdéshez annak van, aki beiratkozik valamilyen átképző tanfolyamra. Ezek új szakmát, új lehetősége­ket kínálnak a fiataloknak, növelik az elhelyezkedés esélyeit. A Pest Megyei Munka­ügyi Központ szeptember­től csaknem száz ilyen tan­folyamot indít, amelyből 63-at már meg is hirdetett. Köztük van a közkedvelt tízhónapos titkár-ügyinté­zői tanfolyam is, amelyen könyvelést, munkaügyi és személyzeti munkát, szö­vegszerkesztést és alapvető számítógépkezelői ismere­teket tanítanak. A kimon­dottan érettségizetteknek ajánlott nagy sikerű sze­mély iszámítógép-kezelői tanfolyamon középfokú szoftverüzemeltetői kép­zettség szerezhető, és mel­lette angol vagy német nyelvvizsgára előkészítő tanfolyam. Szeptemberben indul elő­ször a szállodai szakembe­rek képzése, amelynek ke­retében egyszerre több szakma sajátítható eh Aki mind a tizenkét hónapot el­végzi, panzióvezetői képe­sítést szerezhet. Érettségizetteknek ajánl­ják még a deviza-ügyinté­zői, az idegenforgalmi, a mérlegképes könyvelői, a baby-sitter tanfolyamokat, de a közel száz tanfolya­mon szinte mindenki ked­vére való szakmát vagy végzettséget szerezhet. Érdemes tudni a fiata­loknak. hogy amennyiben jelentkeznek a területi munkaügyi kirendeltsége­ken, három hónap türelmi idő után — amennyiben nem tudnak számukra ál­lást ajánlani — jogosultak hat hónapig a pályakezdőik munkanélküli-segélyére, ami jelenleg hatezer forint. Aki viszont átképző tanfo­lyamra jár, ennél többet kap: 6 ezer 160 forintot, ha nem jogosult ellátmányra, és 6 ezer 600 forintot, ha jo­gosult a pályakezdők mun­kanélküli-segélyére. A tan-- folyamok ingyenesek. j H. Cs. 1 A falak nedvesek, a gyereknek „lyukas” a szíve, a na- gyobbiknak tüdőbaja van (Folytatás az 1. oldalról.) lene — az életünket szabá­lyozó jog és a hétköznapok ritkán egyértelmű határai között. ÖNIIÉNYES LAKÁSFOGLALÓK A főszereplő Futó János- né élettársával, 18 éves munkanélküli fiával és há­roméves apró gyermekével Pécel nagyközség híres-hír­hedt, faluszéli, Űjtelepnek nevezett területén eddig egy lanácsi-önkormányzati épü­letben élt. Amolyan rozzant cselédház felében, hét kény­szerotthon társaságában. Az itt lakók egy része foly­ton folyvást jött-ment, in­kább elvitt, mint hozott volna. Aki mégis ittragadt, annak igénytelensége előbb- utóbb szegénységének a szintjére süllyedt. Ha akar­ta, ha nem. Futóné mene­kült volna Innen, főleg az­után, hogy a kisgyerek aszt­más betegséget kapott a vi­zes, omladozó falak miatt. A helyi szociális otthonban dolgozó Futóné — sorsának annyi hányattatása után — ezt már nem viselhette bé- kességes türelemmel. Cseré­re három éve adta be igé­nyét, de jottányit sem ha­ladt előre a dolog. Most csupán néhány száz méter­rel arrébb, az Erzsébet sé­tányon kiürültben volt egy másik önkormányzati tulaj­donú lakás. A kiköltözés idejét hírül véve Futóné azonnal elfoglalta azt. Mire az átadás-átvétellel megbí­zott hivatali emberek meg­érkeztek, ott már a „tör­vénytelen házfoglalókat” ta­lálták. Jegyzőkönyvezték hát a tapasztalt helyzetet. A korábbiaknál nagyobb, emberhez méltóbb, de az­zal együtt is szerény lakás­ban „erőszakos otthonte­remtők” hamarosan meg­kapták a hivatal felszólítá­sát: július 16-ig hagyják el az épületet, különben a ki­ürítést karhatalmi úton végrehajtatják. Természete­sen a kiköltöztetendők költ­ségére. Panaszosunk ekkor fordult hozzánk segítségért. MÉLTÁNYOSSÁG NINCS! — Pécele» negyven la­káskérelmet, tizenegy csere­igénylést tartanak nyilván — mondta kérdésünkre Hajdú Mihály jegyző. — Száz önkormánj’zati laká­sunk mind tele van. Futó- nét besoroltuk, várjon a so­rára. Rosszhiszemű lépése precedenst teremthet mások számára: mi nem törvénye­síthetjük a törvénytelensé­get ! Ezért kénytelenek le­szünk az előírás szerint el­járni vele szemben. Vissza­költöztetjük az Újtelepre. — Tud arról, hogy idő­közben az ott megürült la­kást is elfoglalták? — Hivatalosan nem hal­lottam róla. De ha így van, akkor előbb ott költözte­tünk. .. Az ám! Telefonon viszont nem nyilatkozom. Csak ha kifárad a Kedves Sajtó... Kifáradtunk Hajdú jegyző úrhoz. Megerősítette a ko­rábban elmondottakat, ám cáfolta azt a feltevésünket, miszerint jogszerűtlen a hivatal eljárása is, hiszen nem született határozat, a felszólításban semmiféle — Gyöjjenek csak. néz­zenek szét! — húzza el a ko­szos függönyt Sárközi Má­ria. aki ötödmagával lakott a szomszédban. Mert a fia költözött át Futóék helyett, a feleségével. Ottjártunkkor azonban egy másik fiatal nő érkezett piciny gyereké­vel, határozatlan ideig. A férje éppen elzavarta, itt befogadták, majd lesz vala­hogy ... — Ezt sajnálja a tanács tüllem, ezt? Ennek a kis­lánynak lyukas a szívecs- kéje... — kezdte sorolni a bajokat Sárköziné, de köz­ben Annus néni. a kilenc­venéves is kottyantott néha valamit, míg a harmadik lakó. Kovács Kálmán élén­ken bólogatott. Az önkor­mányzat jogtanácsosa, la­kásügyi előadója, műszaki embere velünk együtt meg­tapasztalhatta az újtelepi áldatlan állapotokat. Ácsné dr. Dandó Erzsébet szerint Futóné nagy hibát követett el a sietséggel, a lakásfog­lalással rontotta az önmaga esélyeit. Pedig talán Futóné lelt volna a befutó... •— Féltem, hogy amíg üre­sen áll ez a lakás, addig valaki belemegy. Tönkretesz mindent, mint ahogy nem­egyszer előfordult már Pé- celen. A jogtanácsosnő tényleg biztatott, de a pol­gármester és a jegyző szó­ba sem állt velem. Hát ilyen embereknek higgyek, akik egyszerűen nem vesz­nek minket emberszámba? Pedig végre mi is azok aka­runk lenni... HATÁROZATOT HOZNAK? Jelenleg itt áll a péceli lakásügy, tetejébe a közel­múltbeli felhőszakadás okozta károknak. Hajdú Mihály szerint ez az ügy nem ügy: hamarosan meg­hozzák a határozatot a ket­tős kilakoltatásról, az ere­deti állapotok visszaállítá­sáról. Törvényes lesz min­den, még a nyomorúság is. Tóth Ferenc Kánikulában csak a gye­rekek érzik jól magukat. Vízparton, erdőben, játszó­téren, nagyszülőknél, telje­sen mindegy, csak nyár le­gyen, meleg és szünidő. A felnőttek nyűgösebbek, ne­hezebben viselik a forrósá- got. És az öregek? Élik csöndes napjaikat, aki bír­ja, kertészkedik vagy felül­vigyáz az unokákra. Aki pedig egyedül van, megke­resi társait, akik ugyaneb­ben a csónakban eveznek. Budaörsön nagyszerűen oldották meg ezt a problé­mát. Több mint másfél év­tizede működik az idősek klubja, és évről évre töb­ben járnak el oda. Az ön­kormányzati tulajdonban lévő épület szelíden meg­bújik a zöld lombok között. A bejárat mellett apró szék, rajta törődött arcú öregember. János bácsi egyedül él, albérletben, ami a hatezer forintos nyugdíjból négyet elvisz. Hogy mire jó a fennmara­dó összeg? Talán a megélhe­tésre sem lenne elég, ha nem vállalt volna munkát. Havi háromezerért őrzi éj­jelente a klub épületét, de nem tart az idegenektől, rendes emberek laknak er­refelé. — Tudja, szeretem őket, senkim sincs rajtuk kívül. Három gyereket neveltem fel egyedül, feleség nélkül, és mi a köszönet? Több száz kilométerre laknak, jómód­ban élnek, csak éppen en­gem töröltek az emlékeze­tükből. — Szeme megtelik könnyekkel, az emlékek fájnak. Bánja, hogy nem a saját boldogságát tekintette élete céljának. A gyerekek hűtlensége kegyetlen dolog. János bácsi húsz éve pró­bálja megszokni annak a gondolatát, hogy fiai elfe­lejtették. Nem sikerül. Magányát csak a rádió, a tévé és a mindennapos cse­vegések enyhítik. Na meg az odaadó gondoskodás, amivel az itt dolgozók kö­rülveszik őket. Társai hasonlóan sérülé­keny emberek. A legidő­Atespífványi segítséggel Megkezdődtek a munkálatok Solymáron régóta meg­oldatlan gond volt az, hogy a Templom tér járdája, az idő koptatta bokarándíió hepehupák miatt nehezen volt megközelíthető, járha­tó. Különösen esős időben. Ilyenkor ugyanis a lyukak­hoz ..vendégmarasztaló” sár is társult. Forgalmas közte­re ez a településnek, ezért is született meg a felújítási terv mellett a Templom tér Alapítvány. A kuratórium elnöke Dercsényi Péter polgármester, akivel a hely­béli lap közölt egy interjút, azzal kapcsolatban, hol tar­tanak az elképzelések, lör- tént-e valami előrelépés az ügyben? Megtudhattuk, három és fél millió forint áll az ala­pítvány rendelkezésére, eb­ből kétmilliót a képviselő- testület különített el a köz­ponti költségvetésből, a többi alapítványi befizeté­sekből gyűlt össze. Két vál­tozatban készültek el a terveik ugyanis, sokan azon a véleményen voltak az el­ső kézhezvételekor, nem ad elegendő helyet sem a kör­menetnek, sem a közeli is­kola rendezvényeinek. A második tervezet mindezt már figyelembe veszi, ha nem is oly mértékben, ahogy néhányan szeretnék. A kuratórium a kivitelezés­sel a Fővárosi Kertészeti Vállalatot bízta meg. A munkálatok júniusban kez­dődlek. Akik nem bírták a körül­ményeket és önként elfog­laltak egy lakást, s most várják az erőszakos kila­koltatást (Vimola Károly felvételei) 4 iMrlan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom