Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM, 173. SZÄM 1993. JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK Öncsőd után a VISZEK-nél Osztják a mtinkaköny vöket Nehéz heteket, hónapokat követően úgy tűnik, meg­pecsételődött a sorsa a bu­dapesti központú VISZEK kisszövetkezet sülysápi üzemének. Már osztják a munkakönyveket az ott dolgozó mintegy ötvenfő- nyi alkalmazottnak, szövet­kezeti tagnak. Retter József, a sülysápi munkahely telepvezetője: — Rövidebb-hosszabb kényszerpihenőket kellett tartanunk, pedig megközelít tőén 50 millió forint érté­kű külföldi megrendelé­sünk volt. De napjaink­ra sajnos, már re­ménytelenné vált a hely­zetünk; a KGST-piac gyors összeomlása — nagyobb­részt erre épült termelé­sünk, s a hazai gazdasági életünk pangása miatt is csupán veszteségünk nő — öncsődöt kellett bejelente­nünk, — Röviden idézzük fel a múltat: mikor alakult e sülysápi munkahely, s mi (volt) a legfontosabb ter­méke? — 1975-ben alakult e gazdasági egység azon szán­dékkal is, hogy a szerény helyi munkalehetőséget bő­vítve főként lányoknak- asszonyoknak biztosítsunk munkát. Kezdetben hat- vanan, később nyolcvanan dolgoztak nálunk zömmel betanított munkakörben. Hegesztő-, töltő-, galvani­záló-, illetve gépkocsiindí­tó berendezések, gépek gyártása, szerelése jelentet­te fő profilunkat. Munkánk megrendelésünk volt bőven, a ’80-as évek elején újabb üzemcsarnokok is épültek telephelyünkön. nanszírozni”, nos, ez csu­pán adósságunkat növeli, elkerülhetetlenné téve lé­pésünket: az öncsőd beje­lentését. Dinnyés Árpád, a mun­kahely termelésirányítója, üzemvezetője: — Bizony rossz.az embe­rek közérzete, hangulata, s ez érthető. Sokan alapító tagként dolgoznak ma is nálunk, jó néhány házas­párnak hosszú ideje közös munkahelye e sülysápi üzem. E napokban kapják késhez munkakönyvüket dolgozóink, amely szemé­lyes okmányra az új törvé­nyek alapján már nemigen lesz szüksége a dolgozók­nak, munkavállalóknak. — Várhatóan mikor áll le a munka, a termelés? — A törvények szerinti felmondási idő, végkielégí­tés illeti meg alkalmazot­,,Monor Városi önkor­mányzat képviselő-testülete a megemelt törlesztőrész- letű, kedvezményes kama­tozású hitelek szociálpoli- kai támogatásáról szóló 4/1991. (III. 14.) számú ön- kormányzati rendeletét mó­dosította. A módosított rendelet a Monori Városi Polgármesteri Hivatal Csa­ládvédelmi Irodájában ügyfélfogadási időben meg­tekinthető.” „Monor Városi önkor­tainkat, fizikaiként dolgozó szövetkezeti tagjainkat egyaránt. Augusztus közepe táján, várhatóan, végképp leáll a termelésünk. — S mi lesz azután, pél­dául miként alakul az üzem­vezető sorsa? Kényszeredett mosoly az arcán. — Nem tudom. Nincs ke­zemben a félmondás még. Most leszek 55 éves, nem tudom mit hoz a jövő. A jövőről — a munka­hely jövőjéről — Retter József mondja: — Az öncsőd bejelentése megtörtént. Hitelezőinkkel, tartozóinkkal s a velünk valamiképp kapcsolatban állókkal egyezségre jutva kell dolgainkat rendezni. E pillanatban nem tudom megmondani, mit is hoz a jövő. mányzat Képviselő-testüle­te az önkormányzat 1992. évi költségvetéséről és szerkezeti rendjéről szóló többszörösen módosított 7 1992. (II. 27.). sz. rendele­tét ismételten módosította. A módosított rendelet a monori városi polgármeste­ri hivatal pénzügyi irodá­jában ügyfélfogadási idő­ben megtekinthető.” Dr. Erdélyi Lajos jegyzőhelyettes Jando István Kitelek és költségvetés Új rendeletek — A már említett súlyos gondok ellenére is, úgy tudjuk, munka, megrende­lés éppenséggel lenne ezután is. — Lenne, de a valós hely­zet mégiscsak más. Már a nyugati megrendelőnk is szállítás után jóval később íizet, a hazai cégek-válla- latok egymás közti pénzügy­letei, kapcsolatai végképp kiszámíthatatlanná váltak. Tartozik és követel min­denki — így mi is —, ilyen pénzügyi, üzleti kapcsola­tokkal pedig lehetetlen együttműködésről, kiszá­mítható piacról beszélni. Hitelekből nyersanyagot Vásárolni, munkabért „fi­PttJS Vásár Július 26-án, vasárnap, országos állat- és kirako­dóvásárt tartanak Pilisen a szokásos helyen és fel­tételek mellett — kaptuk a tájékoztatást a polgár­mesteri hivatal illetékesé­től. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Voreszki János. • Munka­társak: Gér József és Köb­lénél Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. «1. 7201. Tele­fon: 157. • Fofadóórák é* hirdetésfelvétel: hétfőtől ' péntekig t-lól 11-lg. A hét tűzesetei Égett a Nagy körültekintéssel kell eljárni a tarlóégetés­nél. Minden esetben en­gedélyt kell kérni a Kör­nyezetvédelmi Hivataltól, és az égetést 24 órával előtte be kell jelenteni a tűzoltó-parancsnokság­nál. A tarlóégetésnál leg­fontosabb feladat: biztosí­tani kell a védőszántást, lehetőleg kis területre kell felosztani és állandó fel­ügyeletet kell megszervez­ni. Most pedig lássuk az eseményeket. Július 13-án Monorra, a Pozsonyi úti lakótelepre riasztották a monori tűzoltókat. Bori Károly Lada személygép­kocsijában elektromos rö­vidzárlat okozta tűz kelet­kezett, amelyet a lakók — mielőtt a tűzoltók kiérkez­tek a helyszínre — elol­tották, A tűzoltó-parancs­fenyves nokságon elmondták, a tü­zet az elektromos érintke­zők rövidzárlata, vagy a nagyobb biztosíték okozta. Július 18-án hatalmas tűz pusztított Monor'i-er- dőn. Körülbelül két hek­tár fenyves és fatuskó égett. A monoriakon kívül riasztották a ceglédi da- basi és a X. kerületi tűz­oltókat is. Közös erővel si­került a tüzet megfékez­ni, és Kelemen Sándor egységei közel háromórás megfeszített tűzoltás után vonulhatott a laktanyába. A fenyves a pilisi Arany­kalász Tsz tulajdona, az eddigi vizsgálatok szerint a tüzet gyermekek okoz­ták, a kár körülbelül 50 ezer forint. Ismét volt egy vaklárma, a 4-es fő közlekedési út 48-as kilométerszelvényé­hez riasztották a monoria­Dúl a kánikula, s ilyenkor fokozott gondosságot és elő­vigyázatosságot kíván meg minden veszélyes emberi te­vékenység. A monori tűzoltó-parancsnokságon Ilolecz József tűzoltó hadnagy, helyettes tűzoltóparancsnok el­mondta: a még hátralevő kenyérgabona-aratásnál is be kell tartani a legfontosabb tűzvédelmi előírásokat, így az aratógépek tisztán tartását, az olajfolyások esetleges megszüntetését, a dohányzási tilalmat, és minden ara­tógéphez biztosítani kell a tűzoltóeszközöket. Egy utazás emlékei Kalács és kuglóf Ismét hallat magáról a maglódi nyugdijasklub ke­retében működő tánccso­port. A közelmúltban éj­szaka indultunk útnak a romániai Székelyudvar­helyre, az ottani nyugdí­jasklub meghívására. Odaérkezésünkkor zaj­lott a Szejke fesztivál, ami­nek keretében Barcs test­vérvárossá fogadására ke­rült sor. Az ünnepi műsort a helyi tanítóképző ének­kara és a zeneiskola hall­gatói adták — csodálatos helyen, a városházán. Ezen a fogadáson a mi csopor­tunk is részt vett, ahol mű­vészeti vezetőnk, Dajka Sándorné, dr. Ferenczy Fe­renc polgármesternek át­adta a Maglódról vitt lako­dalmas kalácsot és kugló­fot. A csoportot másnap dr. Szász Ferenc nyugalmazott esperes kísérte annak az Orbán Balázsnak a sírjá­hoz, aki képekben örökítet­te meg a Székelyföld törté­netét és emlékét a ’48-as szabadságharcban szerzett érdemeiért is őrzik. Innen — egy. másik kiemelkedő magyar, Tamási Áron sír­helyéhez vezetett az út. Majd következett a híres köröndi kerámiagyár meg­tekintése. Szemünk csodál­kozásra nyílt, mikor a für­ge kezű mesterek munká­ját figyeltük. Nem győztük emlékezetünkbe raktározni a sok szép, kézzel festett motívumot. Még ámula­tunkból fel sem ocsúdtunk, amikor Szonátán parkolt a busz. Ez az üdülőhely cso­dálatos tájával magával ragadott minket. A festői környezet, a régi időket idéző villák — mind-mind felejthetetlen élményt nyújtottak nekünk". Még ezen a napon a város mű­csodálatos népviseletet. Mi is ízelítőt kaptunk a szé­kely nép kedvességéből, szeretetéből a táncaik és dalaik nagyszerű összhang­jából. A közös ünneplésen — a jó hangulatú ismerke­dési esten — sok-sok bará­tot szereztünk. A klub meghívására jö­vő májusban a székelyud­varhelyi nyugdíjasok láto­gatnak el hozzánk. Szere­tettel várjuk őket, hogy bemutathassák a maglódi lakosoknak Székelyföld ha­gyományait, gazdag kultú­ráját. — Zcman — ELAVULT Cégér(?) Jó ideje már annak, hogy a városi könyvtár elköltözött új helyére, a hajdanvolt pártszékház­ba. Először a felnőtt ol­vasók, majd a gyerekek is helyet kaptak a föld­szinti helyiségekben. A régi cégér azonban még mindig ott éktelen­kedik a falon, a Kos­suth Lajos utcában, a főtér omladozó vakolatú üres épületének hom­lokzatán. Ideje lenne levenni a „Könyvtár” felirat betűit, mert már felesleges, és megté­vesztheti az idegeneket. (é) Tragédia a Balatonnál Egy pillanat műve Egy pillanat alatt történt. A Balaton mellett nya­ralt családjával, amikor gyalogosan haladtak a nagy forgalmú út mellett. Egy óvatlan pillanat, és a doktor urat elgázolta a szá­guldó autó. Azonnal életét vesztette. Dr. Végli Sándor az üllőiek kedvenc orvosa volt. Egy-egy vizsgálat so­rán hosszasan elbeszélge­tett az idősekkel, de adott hasznos tanácsokat a fiata­loknak is egészségük meg­őrzése érdekében. A rend­őröknek többször nyújtott segítséget szabadidejében. Orvosi esküjének szigorú szellemében dolgozott, leg­jobb tudása és szorgalma latba vetésével. Az utóbbi napokban Ül- lő-szerte csak róla beszél­tek az emberek, a tragédiád ról, amely bekövetkezett. Dr. Végh Sándor többé nem nyitja ki rendelője ajtaját, itthagyta családját és bete­geit. Azt mondják, végső búcsúztatására — amely Debrecenben lesz — sokan elutaznak majd Üllőről, hogy leróják kegyeletüket. A doktor úr elment, örökre. Sikeres cigány sportolók Arany, ezüst, bronz velődési házában közös fel­lépésen vett részt mindkét csoport. Itt adtuk át a maglódi népviseletbe öltöz­tetett babát a nyugdíjas­klub vezetőjének, hogy Székelyudvarhelyen is őriz­zék a maglódi népviseletet. Csodálkozó tekintetű em­berek érdeklődtek a szép ruháink, fejdíszeink iránt, dicsérve szép és gazdag ha­gyományainkat. Jó egészsé­get kívántak, hogy még so­káig éljünk és ha alkalmak­kor is, de viseljük ezt a kát, de a helyszínre ér­kezve semmiféle tüzet nem tapasztaltak a kör­nyéken. Hörömpő Jenő Drahos József főtörzsőr­mester, aki a repülőtéri tűz­oltó-parancsnokságtól ke­rült a monori tűzoltóbá­zisra, különleges gépjármű- tanfolyamot is végzett, és lévén sokoldalú tűzoltó, rá­dióforgalmazáshoz is ért. (Vereszki János felvétele) Szép sikerrel szerepei­tek a monor'iak a megyei cigány kulturális és sport­napon, amelyet Gödöllőn, az egyetemi sportpályán tartottak meg. Az MCDSZ monori szervezetének kép­viseletében 31 tagú kül­döttség utazott Gödöllőre, s nem tértek haza üres kézzel. Kispályás labdarúgás­ban — a legjobb játéko­sok hiánya miatt — csak az 5. hely jutott a mono- riaknak. Ám az atlétikai számokban remekeltek, hi­szen egy arany-, három ezüst- és egy bronzérmet hódítottak el a különböző sportágakban. A százméteres síkfutás­ban első helyezett és arany­érmes lett Káté Róbert. Második helyezést és ezüst­érmet ért el Oláh József súlylökéstoen, Bódi József gránátdobásban és Balogh Zsolt a 400 méteres síkfu­tásban. Harmadik helyen végzett és bronzérmes lett Dávid Károly a távolug­rásban. Az MCDSZ monori szer­vezete ezúton is köszöne­tét fejezi ki a város pol­gármesterének, dr. Marton Aurélnak, amiért hozzáse­gítette őket a gödöllői uta­záshoz. Húszezer forintot kaptak erre a célra, ebből fedezték a különautóbusz költségeit. Három évvel ezelőtt már rendeztek megyei ci­gány sportnapot 'Monoron; Jövőre ismét szeretnének házigazdák lenni, s remé­lik, hogy ez a vágyuk is teljesül. (G.) titaorrcl Barcelonába Búcsú a Mire ezek a sorok megjelennek, Szőnyi Já­nos, a monori szárma­zású kötöttfogású birkó­zó-szövetségi kapitány már a katalán főváros­ban, Barcelonában, az olimpia helyszínén tar­tózkodik. Az egykori ki­váló birkózó az elutazás előtti utolsó vasárnapot Monoron a szülői ház­ban, édesanyjánál töl­tötte. Ott voltak a csa­ládtagok, az unokák is. Szőnyi néni gondosko­dott róla, hogy fia jó­kedvvel induljon az olimpiára. Tíz csirkét vágott le, egy részét rántva, a többit töltve tálalta a népes vendég­seregnek. Volt pezsgő és sör is az asztalon, s a család tagjai sok sikert kívántak a szövetségi mamától kapitánynak, hogy Ko­máromival, Síkével és a többiekkel legyen sok örömük, érjenek el szép eredményeket. Ehhez jó alapot adhat az utóbbi hetekben tartott kemény felkészülés a tatai edző­táborban, ahonnan a múlt hét végén távoztak a kötöttfogású birkózók, és Szőnyi János is. Bi­zony, amikor a monori fiú búcsúzott, édesany­ja szeméből könnycsep­pek csordultak ki, de az 'örömtől, mert méltán lehet büszke fiára, Sző­nyi Jánosra. A város el­ső szövetségi kapitányát tisztelhetjük benne. Sok sikert kívánunk mi is a birkózóknak és mesterüknek! (gér)

Next

/
Oldalképek
Tartalom