Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

A FELVÉTELI VIZSGÁK TAPASZTALATAIRÓL ESZTERGÁLYOS-SZOBRÁSZ ÓCSÁN Sok a sikeres gólya Márványban gondolkodik Idén a korábbi éveknél több, mintegy 60 ezer fiatal jelentkezett felsőoktatási intézményekbe. Közülük 24 ezer 827 hallgató felvételi­zett sikerrel, vagyis a pró­bálkozók 44-45 százaléka vált egyetemi, főiskolai pol­gárrá. Ezeket az adatokat Biszterszky Elemér, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium államtitkára szerdai sajtótájékoztatóján ismertette. Mint elmondta: a felvet­tek aránya elégedettségre adhat okot, kiváltképp a korábbi évek eredményei­vel összehasonlítva. A 80-as években ugyanis a jelent­kezőknek mindössze 37 szá­zaléka próbálkozott siker­rel, 1991-ben pedig a fel­vételizők 41 százalékát vet­ték fel felsőoktatási intéz­ménybe. Idén még további 1500 fiatal reménykedhet abban, hogy ősszel meg­kezdheti egyetemi, főisko­lai tanulmányait, mivel 21 felsőoktatási intézmény pótlólagos átjelentkezésre ad lehetőséget. Biztató az is — hívta fel a figyelmet az államtitkár —, hogy az állami felsőok­tatási intézmények mellett megjelentek a nem álla­mi egyetemek, főiskolák is, így például a budapesti Gábor Dénes Műszaki In­formatikai Főiskola, a szé­kesfehérvári Kodolányi Já­nos Alapítványi Főiskola, valamint a tatabányai Mo­dern Üzleti Tudományok Főiskolája. A minisztérium számításai szerint a de­mográfiai hullám emelke­dése miatt 1993-ban 70 ezer felvételiző fogja „meg­rohamozni” a felsőoktatási intézményeket. Újságírói kérdésre vála­szolva elhangzott: a mi­nisztérium szándékai sze­rint tandíjat mindaddig nem vezetnek be, amíg ki nem dolgozzák az esély- egyenlőséget biztosító ösz­töndíjrendszert. A tárca szóvivője. Havasi János ki­egészítésként megjegyezte: „a minisztérium soha nem járul hozzá ahhoz, hogy a tandíj miatt, úgymond anyagi okokból bárki is ki­Budafest címmel nyári opera- és balettfesztivált rendeznek Budapesten jú­lius 10. és augusztus 9. kö­zött. A fővárosi zenei hete­ket első alkalommal rende­zik meg, és a tervek szerint ezt követően minden évben ebben az időpontban tart­ják meg az ötlet és házi­gazda Magyar Állami Ope­raház szervezésében. A fesztivál célja, hogy az idegenforgalmi főszezon­ban színvonalas operai és balettelőadásokat tekinthes­senek meg a hazai és a kül­földi érdeklődők. A szerve­zők reményei szerint a vi­lágkiállítás idejére, 1996-ra rekesztődjön a felsőoktatá­si intézményekből”. Szó volt a Calderoni Műszer-, Taneszközgyártó és Forgalmazó Vállalat vál­ságos helyzetéről is. A tan­eszközgyártásban korábban monopolhelyzetet élvező Calderoni felszámolási eljárása megkezdődött, bár a minisztérium még re­ménykedik, hogy esetleg si­kerül megegyezni a hitele­zőkkel, és lehetőség nyílik a vállalat megmentésére. a Budafest már nemzetkö­zi rangú esemény lesz. A program nyitóelőadá­sán Puccini Pillangókisasz- szonv című operája csendült fel. Ezenkívül az opera­programban Mozart Don Giövanniját játszották, és Szakcsy—Kóródy—Kevehá- zi Cristoforo című balettjét tartották műsoron. Július 19- én és 20-án Bartók-est volt. Augusztus 4—6. között a Balett de Santiago együttes lép a közönség elé. Augusztus 9-én nagysza­bású gálakoncerttel zárul az első budapesti opera- és balettfesztivál rendezvény- sorozata a Magyar Állami Operaházban. Hagyomán nyá teszik Opera­és balettfesztivál CATHERINE DENEUVE: „Nem csak a film van az életemben” X francia film koronázat­lan királynője, Catherine Deneuve befejezte hetvene­dik filmjének forgatását. Harminc éve van a pályán, átlagban évi két filmet ké­szítettek vele. Az alkalom tehát kínálkozott, hogy vá­laszoljon néhány, a művészi felfogását és a magánéletét érintő kérdésre. Elmondta, hogy bár számos forgató- könyvet kifejezetten néki írnak, sohasem a karrier miatt vállal el egy-egy sze­repet. „Az ösztöneimre ha­gyatkozom. Kedvelem a sokkhatást. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy ülök az ablaknál és nézelődöm" — nyilatkozta. Faggatták arról is, hogy a karrierje során csodált-e valakit a pályatársak közül. A válasz egyáltalán nem meglepő. „A mikor azt mon­dom, hogy elbűvölt valaki, ezt elsősorban a tehetségére értem és nem a sikerre gon­dolok, Kétségkívül Sophia Loren tetszett leginkább. Még kislány koromban lát­tam az egyik filmjében, nedves ruha volt rajta, tel­jesen a testéhez tapadva! Egyszerűen lenyűgözött, annyira érzéki volt." De nem ennek a hatására lett színésznő. A választásnak egészen hétköznapi előzmé­nye volt. „Egy napon kézen fogott a nővérem, Francoise Dorléac, és elvitt egy for­gatásra.’’ így kezdődött. S az ábrándok: „Amikor kezdtem, semmiről sem ál­modoztam és nem is remél­tem semmit. Aztán a ren­dezők révén megtanultam, hogy mi az élet, ha az em­bernek már nagyon fiatalon sikerei vannak, nem mod- hatja, hogy ezt vagy azt akarta. Én nem tudom, mit jelent az a szó: rivalizálás. Én egyszerűen csak dolgoz­tam." Catherine Deneuve egyé­nisége, az általa képviselt nőtípus a szerepektől füg­getlenül is eredeti. De mi­lyen szerepeket kedvel? „Kedvelem, ha olyan nőt alakíthatok, aki kívülről si- mulékony, belülről viszont kissé egzaltált. Azt mond­ják, 'vonzom az ilyen figu­rákat. De az is lehet, hogy tudatosan választom ki őket. Szeretem a titkot, a rejtett dolgokat. Szeretem, ha mindent megadhatok azoknak, akiket kedvelek. Nem tudnám elképzelni, hogy csak morzsákat oszto­gassak." A francia film ko­ronázatlan __ királynőjéről köztudott, hogy számos tár­sadalmi szabályt az élet­módjával is felrúgott. „Két­ségtelen, hogy elutasítottam egy sor szabályt, kezdve a házassággal. A gyerekeim úgy születtek, hogy nem voltam férjes asszony. Úgy éltem, ahogy a kedvem tar­totta.’’ Harminc éve dolgo­zik, hogyan kívánja to­vább folytatni? „Nem csak a film van az életemben. Igaz, fontos a számomra, de másra is szükségem van, néha banális, néha életbe­vágóan fontos dolgokra, az egyensúlyom érdekében. Mindennap természetes dol­gokkal akarok foglalkozni, uralni akarom az időt és csak azt csinálni, ami való­ban fontos. Ügy akarok él­ni, ahogy nekem tetszik. Mondhatom azt is, hagy túl akarom élni ezt az egészet.” Viszont azok a kifejezési kényszerrel megáldott- megvert ócsai emberek, akik nem menekültek di­vatosabb tájakra, többféle­képpen is jelen vannak a faiu életében. Ilyen Dönti Károly amatőr szobrász és munka nélküli esztergályos is, aki a három éve alakult Öcsai Kulturális Egyesület egyik alapító tagja és al- elnöke, az Érdekvédelmi Szervezet vezetőségi tagja, az Ócsai Hírmondó mun­katársa, szobrok, dombor­művek helyreállítója és alkotója. Nemrég lett tag­ja a Népfőiskolái Alapít­vány kuratóriumának. MINT A LEVEGŐ Legsürgetőbb megrende­lése az ócsai gimnázium alapító igazgatójának dom­borműve. Azon ritka mű­vei közé tartozik, melyhez grafikai vázlatot is készí­tett, egyébként gondolat­ban formálja szobrait. — Addig nem szabad hozzányúlni a kőhöz, amíg nincs készen minden egyes részlet a fejünkben — vall­ja. — Először sokát ütöm és keveset nézem, aztán, ahogy halad előre a mun­ka, . egyre többet nézem és egyre kevesebbet ütöm! _ Tehetségét, életformáját édesapjától örökölte, aki maga is esztergályos volt, de munkája mellett raj­zolt, festett, zenélt. Dönti Károly gyermekkorában szeretett volna grafikus lenni — nem alaptalanul, mert jól rajzolt, ké­pei gyermekrajz-kiállításo- kon szerepeltek —, a sors mégis apja, nagyapja útjá­ra terelte. A rajzolást azonban nem hagyta abba. Szüksége volt rá, mint a levegőre. A szakmunkásképző in­tézet képzőművészeti szak­körében hasonló sikereket ért el, mint az általános iskolában, s.. nemcsak raj­zolt, de zenélni is kezdett egy „Hurrikán” elnevezésű zenekarban. Katona­ként vándorki állításokon vett. részt, majd elhelyez­kedett a MÁV Északi Jár­műjavítójában, beiratko­zott a Vasutas Képzőmű­vészeti Körbe, itt folytató­dott a kiállítások sora! Siker Avignonban A vajdasági születésű, Budapesten tanult és fő­ként Franciaországban dol­gozó magyar koreográfus Nagy József — Joseph Nadj — új kompozíciója volt a legnagyobb francia nyári fesztivál egyik első sikere Avignonban. A „Les Chants de Wilhelm” — Vil­mos éneke — című tánc­művet részben Tolnay Ot­tó, költeményei nyomán al­kotta meg a művész, de annak központi témája egy régi tűzoltócsapat élete. Alvajárók krimije és különleges me- séjű könyve ismert nálunk is. Horrorfilmjei közül nem is oly rég vetítették mozijaink a Kedvencek te­metője címűt. Az Alvajá­rók is horror a műfaj min­den kellékével, Hitch­cockig visszanyúló rémisztő hatásokkal, az aberrált szexualitás és az elfajzott ösztönzők sokkoló bemuta­tásával. Kingnek megfelelő társa a filmben a rendező, Mick Garris, akitől épp Hitchcock híres Psychójá- nak egyik folytatását lát­hattuk, s ő készítette a hátborzongató horror. A légy második részét is. Nos. King és Garris, és a lát­ványtervező John Decuir itt most kiélhetik fantá­ziájukat. A film pontosan olyan, amilyennek a horror, vagy ha úgy tetszik, pszi- chohorror műfaji szabá­lyai előírják. Ijesztő, sok­koló, rejtelmes, véres, ke­gyetlen, szívdobogtató, és olykor hányingert keltő. Érzékeny idegzetűeknek és kényes gyomrúaknalt nem ajánlom. Takács István Kezdetben rajzolt, festett, aztán a szobrász Kirsch- mayer Károly lett a mes­tere. SZÍVESSÉGBŐL... Egy családi tragédiával kapcsolatban talált rá igazi anyagára. Amikor anyai nagyapja meghalt, már­ványba akarta faragni a portréját — a sírjára. Éle­tében először vett a kezé­be márványt, a kész mun­kát megmutatta Kirsch- mayernek. Neki annyira tetszett, hogy zsűrizésre, kiállításra javasolta. így történt, hogy a nagyapa síremléke kiállítási darab­bá vált, mielőtt végső he­lyére került. Innen kezd­ve Dönti Kái'oiy szinte ki­zárólag márvánnyal dolgo­zott. „Nagyon érzi ezt az anyagot” — biztatta mes­tere. Míg művészete érlelő­dött a maga törvényei sze­rint, polgári életében is történtek változások, A hetvenes évek elején ő lett a művelődési ház igazgató­ja, nevéhez fűződik az óesai kulturális napok és koncertek elindítása. Komplex tervet dolgozott ki. a kulturális élet fellen­dítésére, a falu vezetői kö­zül azonban néhányan nem nézték ezt jó szemmel. Másfél év után elköszönt a művelődési háztól, s visszatért már megszokott életformájához. Tizenöt évig pulóvereket kötött, majd újból esztér- gályosmunkákat. vállalt, míg a megrendelő vállala­tok meg nem szűntek, vagy át nem alakultak. Már jó ideje munkanél­küli, alig csurran-cseppen számára néhány alkalmi megrendelés. Dolga azon­ban akad bőven. A gimná­zium igazgatójának, Por- páczy Istvánnak márvány­ban szunnyadó portréja már türelmetlenül várja, hogy Dönti Károly levésse róla a felesleget. A kertben is gubbaszt két nagy tömb, remélve, hátha lesz belőlük valaki, vagy valami. Szob­rait ingyen, szívességből készíti — miközben mun­kanélküli. — Nagyon szeretem Ócsát, förtelmesen lokál- patrióta vagyok, az oktatás pedig a gyengém — ma­gyarázza nagylelkűségét. Sokasodó — önként vál­lalt — társadalmi megbíza­tásai kevés időt engednek mostanában a művészet­nek. Az Ócsai Hírmondó­ban írt cikkeiben és az Ér­dekvédelmi Szervezetben a közélet tisztaságáért har­col, a kulturális egyesü­letben Ócsa régi értékei­nek megőrzését tűzte ki célul. A teljesség igénye nélkül ragadok ki néhány gondolatot tervei közül: EMLÉKPARK — Szeretnénk elérni, hogy az Ófalu védett le­gyen, mert még mindig gazdátlan. A környezetbe nem illő ; házak épülnek azon a területen. Terveink közé tartozik a kopjafás temető rendbetétele, és egy emlékpark kialakítása. Ócsa gazdag népművésze­tének felélesztésére egy himzőkör megszervezését tervezzük, a református egyház visszakapott ingat­lanainak egyikében pedig egy kiállítóhelyiséget sze­retnénk berendezni, ahol a helyi népművészek mun­káit állítanánk ki. Néhány hét múlva újabb feladattal szaporodnak ten­nivalói, a művelődési köz­pont egy tehetséggondozó tábor leendő szobrászait bízta rá. Alig győzi beosz­tani az idejét. Mit- tenne, ha nem lenne munkanél­küli ? (pachner) Ocsa nem bővelkedik művészekben, mint mondjuk Szentendre, vagy Pilisborosjenő, pedig az adottságai meglennének hozzá. Az öregfalu, az élővilágban gazdag lápardök, a román stílusú premontrei templom meg­annyi mü ihletői, forrásai lehetnének. Csak találgatha­tunk, miért nem telepszik meg itt több festő, szobrász, keramikus, vagy költő. Most nem a sokszor hu­morosnak is gondolt alva- járásról, erről a különös betegségről van szó. Nem mászkál senki hálóingben és hálósipkában a háztető gerincén, mint régi rajzo­kon láthatjuk. Nem fordít­ja behunyt szemű arcát a telihold felé, maga elé nyújtott karjaival sem egyensúlyoz. Nem, ez nem a romantika alvajáróinak története. Ellenben olyan történet, amelyben a régi-régi far­kasember-legendák valami­féle újabb és kegyetlenebb, rafináltabb, morbidabb vál­tozatáról van szó. A far­kasember az atavizmus ter­méke. A genetikai láncba valahol hiba csúszhatott, ősi formációk törnek várat­lanul a felszínre, a fejlődés sok ezer generációjának egy kibillent variációja áll elő. Az ember ősei között ugyan nemigen voltak ra­gadozók. de hát éppenség­gel esetleg lehettek is. Min­denesetre jól hangzik — (és jól fest), ha akár re­gényben, akár filmbén va­laki megír — megfilmesít egy ilyen figurát. Az Alvajárók még ennél , is . továbbmegy. A főihős, Charles, és az anyja, Ma­ry, külsőre emberek, . tu­lajdonságaikat illetően azonban vérszomjas feríe- . vadak, akikben az alakvál­toztatás képességével is együtt van jelen az orosz­lán- vagy tigrislét, sőt, a dilüviális őskor évtízmil­liókkal ezelőtt élt sár­kányszerű feneradjai is ott rejteznek bennük. Majd­nem halhatatlanok, majd­nem legyőzhetetlenek, élet­erejük még a halálosnak tűnő sebekből is azonnal kigyógyítja őket. Képesek eltűnni ’ és képesek eltün­tetni tárgyakat — akár egy hatalmas sportautót is. Anya és fia nem szülő­gyermek szerétetíeí visel­tetik egymás - iránt: szen­vedélyes szerelmesek. Mindez nem lenne baj, vagy , nem lenne különö­sebben érdekes, ha Charles és Mary életereje nem •valami. sajátos módon ak­kumulálódna s. termelődne újra. Fiatal lányokból szív­ják ki — nem a vért, ha­nem azt, ami annál is több": a teljes személyiséget, a lelket. Miután pedig az ál­dozatokat időről időre föl; fedezik, Mary és Charles kénytelen állandóan ván­dorolni az Államok hatal­mas területén, s miután senki és semmi nem árt­hat nekik, csak a macs­kák (karmolásuk halálos sebet ejt rajtuk), épp ak­tuális lakóhelyükön gon­dosan irtják a macskákat. Ami elég feltűnő. A filmet az a Stephen King írta, akinek jó néhány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom