Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-01 / 154. szám

n -T-rmxr •1 M.* , T­f Amikor még igaz volt a nóta Most mutassa meg, micsoda férfi! Régen volt, a Bükkös-pa­takból sok víz folyt le a Dunába azóta, hogy Guszti bácsi, azaz Krachler Ágos­ton sütötte a kenyeret íz­be gén. Ma már egészen hozzásimult ez a városne­gyed Szentendréhez. Ál­lamformák és rendszerek, birodalmak tűntek él az öreg pékmester élete so­rán, amely csak egy évti­zeddel rövidebb az évszá­zadnál. Azok hatalma is elmúlt már, akik az ő kis műhelyét államosították, s aztán iskolaszolgaként kel­lett dolgoznia a megélhe­tésért. Pedig abban a mű­helyben olyan zsemléket sütöttek, amiktől még a nó­ta is igazabb volt — mond­ja a szentendrei nyugdíjas­klub egyik férfi tagja, s idézi is: ,.Kerek ez a zsem­le, nem fér a zsebembe.’’ Hát azokból tényleg nem fért, de a mostaniakból hármat is bele lehetne süly- lyeszteni. Guszti bácsinak szólon- gatják a városrész legidő­sebbnek tartott emberét, a kilencvenéves ünnepeltet, akit hétfőn a Cafe Klub­ban köszöntött Németh Gá­bor polgármester és Ko­vács Zita, aki a múlt év­ben még az izbégi majális szépségversenyének győz­tese, idén már Magyaror­szág szépségkirálynőjének első udvarhölgye volt. A valóban családias, né­pes rokonság jelenlétében megtartott kis ünnepség rendezője az Izbégi Tele­pülésfejlesztő Társaság volt, s annak is teljes oda­adással munkálkodó szel­lemi irányítója, dr. Török Katalin, aki lemondott a Szentendre és Vidéke cí­mű városi lap szerkeszté­séről, helyette most az Iz- bégi Füzetek című igényes helytörténeti sorozatot in­dította el. Ebben olvasha­tó Krachler Ágoston. Fel­jegyzéseim az 1900-as ének­ről című kitűnő írása is. amit úgy kellett tőle elku- nyerálni. Eredetileg csak a családnak írta. Pótolhatat­lan kincset szerzett meg tőle Török Katalin. Ebből a füzetből tudhat­ta meg nemzedékünk, mi­lyen volt az élet a Pilis al­ján, amikor az idős mester édesapja idetelepült Felső Ausztriából. Milyen volt Guszti bácsi gyerek- és le­génykora apjával kőműves­kedve. még Hauszmann Alajos helyi birtokos, ne­ves műépítész számára is. Ivacs és Verőce-Fenyves Kertbarátok kedvében jár a MÁV Ä megye területén a MÁV Budapesti Igazgató­ság két ideiglenes vasúti megállót nyitott az idén. Az egyik a Rákospalota—Ve- resegyház—Vác vasútvona­lon van Csornád és Veres­egyház között. Eme Ivacs nevű ideiglenes megállót elsősorban azok használ­hatják, akiknek üdülőjük a veresegyházi tavak közelé­ben van, illetve a fürdésre is kiválóan alkalmas tava­kat akarják felkeresni. Ivacson reggel három vo­nat áll meg, a fővárosból kifelé menet, és délután, illetve késő délután ugyan­csak három vonat hozza be a kirándulókat. A másik ideiglenes vas­úti megálló a Vác—Balas­sagyarmat vasútvonalon Vác és Szokolya között lé­tesült Verőce-Fenyves né­ven. A vasúti szakemberek azt tapasztalták, hogy eme Vác-közeli üdülőterületen nagyon sok tulajdonos van, aki igényli, hogy ne kelljen elgyalogolnia Szo- kolyáig a vonathoz. Verő­ce-Fenyvesen ugyancsak három vonat áll meg reg­gelente, és három délután is. Amint Maizl Erikné, a MÁV illetékese elmondotta, a vasútnak nem volt pénze a két ideiglenes megálló megnyitására, ezért hát Vác, illetve Veresegyház önkormányzatához fordul­tak. Mindkét település szí­vesen áldozott anyagiakat az ideglenes megállók léte sílésére, ezeknek megnyitó sa alig került pénzébe í MÁV-nak. Nyári tábor mozgássérülteknek A mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete ti­zennyolc éven aluli mozgás- sérült gyerekeknek és szü­leiknek rendez nyári tábort júliusban Tiszaligeten. az ifjúsági központban. A táborba az ország terü­letéről mintegy százötven fiafalt várnak, köztük öt. a szüleivel együtt Erdélyből átkerült, fiatalt, akiknek a költségeit a mozgáskorláto­zottak egyesületei fedezik majd. A gyerekek számára bábozás, sport- és szellemi vetélkedő, játék, daltanulás, meseműsor, valamint a 4 iSÄtifqp jászberényi állatkert és a szolnoki repülőtér megte­kintése szerepel a program­ban. A felnőtteknek jogi, rehabilitációs és pályavá­lasztási témákról tartanak előadást a meghívott szak­emberek, és lesz közös gyógytorna is. A tervek szerint a mozgás- sérült gyerekek ingyen ve­hetnek részt a táborban, ép testvéreik és a szüleik részvételi költsége pedig kétezer forint. Ez az összeg még csökkenhet a folya­matban lévő vállalati és in­tézményi adakozás, támoga­tás révén. Az egyesület minden olyan adományt szí­vesen vesz. amely a tábor munkáját . megkönnyíti, költségeit csökkenti. — <3 — Ekkor bontakozik ki a vá­ros ipara, kortársai voltak híres szentendrei művé­szek, az izbégi postára na­ponta két újság járt: a Neopolitisches Volksblatt Kraehlerékhez, s egy „tót” újság Galovics bácsinak. A pékségre ma is emlé­keznek a régiek, hisz ott sült a kenyerük. Még Szent­endre anekdotakincsében is fennmaradt róla egy tör­ténet; mesélik is szívesen: „Sokan vártunk a kenye­rünkre. Guszti bácsi éppen egy lányét dobta be, aki nem nézett oda abban a pillanatban, pedig a ma­mája figyelmeztette: — Fi­gyeld, hogy áll-e az a ke­nyér, mikor beteszi a mes­ter! Szaladt is vissza a lány. — Jaj, Guszti bácsi! Visz- szajöttem, mert a mamám azt kérdezte, hogy állt-e, amikor be tetszett tenni?’’ Piros rózsákkal köszön­tötték. Tréfásra akarták fogni hangjukat az asszo­nyok, mégis elérzékenyül­tek. Összekoccantak a pezs­gőspoharak. A pirosas arcú idős em­ber magához szorította az őt köszöntő hölgyeket. Mondják, tündéri humora van, talán ez a hosszú élet egyik titka. Lehet talál­gatni arról a kilencven év­ről sok mindent. — Volt ab­ban ború, és derű is — mondta Guszti bácsi, aki szerint először volt a rossz, aztán jött a jó. A mai fia­talok életét ő bár nehéz­nek, de szépnek látja. Hisz benne, hogy nemcsak szebb, de könnyebb is lesz egyszer. Ebben a tudatban mo­solygott, fogadta az asszo­nyok udvarlását, akik így évődtek vele: Most mu­tassa meg, micsoda férfi! Kovács T. István Az új gazda az önkormányzói Zsebbe nyúlós strandnyitás Nemrég szóvá tettük: a ióalmási lermálstrand nem nyitott ki a szezonkezdés­re. Az okát is megírtuk: a PVCSV nem ura a helyzet­nek. a tavalyi szezon defi­citjét az önkormányzattal szeretné megfizettetni. Ko­vács Magda polgármester június elején ígérte, ha tö­rik, ha szakad, a strand megnyílik. Nem ceak mondta, be is tartotta, a strand megnyílt, s a biléta tanúsága szerint az új gazda maga az ön­kormányzat, a polgármeste­ri hivatal. A jelek szerint a felújítás zsebbe nyúlós volt, mint mondani szokás, pin­cétől padlásig mindent új­rafestettek. A rend, tisztaság éppoly kifogástalan, mint a me­dencék hőmérséklete, az egészhez pedig szép keretet nyújt a park; TRÁGÁR SZAVAKAT KIABÁLT? Orvosháború Nagykovácsiban Hol kaphat az ember spontán véleményt egy község­ben? Kocsmában, közértben, fodrásznál. — Molnár do­ki? Az egy frankó tag. Nem rezeit be a Zupántól. Hal­lotta? Ki akarják csinálni. De ide a boltot, ha sikerül! A továbbiakban kiderül, informátorom csak ötödkéz- ből hallott az esetről, Molnár Jánost és Zupán Tibort is csak látásból ismeri. je közvetítésével emigyen nyilvánította ki a fegyelmi bizottság előtt: a lakosság létszámát figyelembe véve nincs szükség még egy or­vosra!) A nyílt kenyértörésre ak­kor került sor, amikor az önkormányzat úgy döntött, némi változtatásokat esz­közöl a rendelő várójában, hogy az alkalmas legyen a váltott rendeléshez, és megfeleljen az új elvárá­soknak. — Május 7-én — előre egyeztetett : időpontban, rendelési időn kívül — át­mentem Molnár doktorhoz, egyrészt az új bútorokról kívántam vele tárgyalni, másrészt szerettem volna bemutatni a jelöltünket, dr. Solynáczki Katalint. A bé­kés beszélgetésből végül is otromba vita lett, a doktor minősíthetetlen szavakat vágott a fejemhez, majd mindhármunknak azt mondta: takarodjanak ki! Az incidensnél a doktornő férje, dr. Benedek György is jelen volt. Korlátoltnak nevezte Hasonló inzultusban volt része Horváthné Sterk Ka­talin építészmérnöknek is, aki a polgármesteri hivatal megbízásából kereste fel az orvosi rendelőt, hogy el­készítse a változtatások vázlatát. Dr. Molnár nem engedte, hogy munkáját végezze, a betegek jelenlé­tében trágár szavakkal illette a képviselőket, Sterk Dr. Solynóezky Katalin: „Engem a községért való tenni akarás ösztönzött” Katalint pedig korlátolt nőnek nevezte, majd kiza­varta a rendelőből Mint az a közmondásból is ismert: aki szelet vet, vihart arat. — Május 11. igencsak mozgalmas volt. Ekkor ke­rült sor Solynóczki doktor­nő kinevezésére, és mert Molnár doktor újabb kiro­hanása is aznap történt, frissiben megtárgyaltuk az ügyet. A képviselő-testület fegyelmi eljárást kezdemé­nyezett, amelynek első lé­péseként megalakította a fegyelmi bizottságot. A május 22-re kitűzött meghallgatáson dr. Molnár nem jelent meg, illetve ügyvéddel képviseltette magát. Négy nap múlva a bizott­ság beszámolt a testület­nek: dr. Molnár János- a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló vétséget elkövet­te, a testület a vétséggel arányos büntetést szabhat ki rá. A verdikt értelmé­ben a körzeti orvosnak fe­gyelmi úton felmondtak. Dr. Molnár a munkaügyi bírósághoz fordult, s mert az ilyen pörök hónapokig — sőt évekig — elhúzód­nak, az önkormányzat al­kalmazott egy helyettest. — Június 15-én megbíz­tuk dr. Kelenföldi Feren­cet, hogy az ügy végleges lezárásáig lássa el Molnár doktor feladatait. Néma telefon Dr. Solynóczki Katalint egy rozoga épületben talál­tam meg, ez a régi gyer­mekrendelő, itt működik most ideiglenesen a fel- nőtfcrendelés. (Amíg a má­sikat és a várót átalakít­ják). — Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dol­gok. Képzelje el, milyen kínos volt számomra, ami­kor Molnár doktor kizavart bennünket. Méltatlan volt hozzá és hozzánk is. Ben­nem a legjobb szándékok munkálkodtak, a községért való tenni akarás ösztön­zött, hogy megpályázzam ezt a státust. Különben he­lyi lakos vagyok kellő kör­nyezetismerettel. És hát nem tegnap kerültem ki az egyetemről, nyolc éve dip­lomáztam. — Mennyien aáták le ed­dig a szelvényüket önnél? — Egy hónap alatt négy­százan. Nem számítottam ekkora bizalomra. Majd igyekszem rászolgálni. Szívesen meghallgattam volna dr. Molnárt is, de nem volt otthon, s bár hagy­tam telefonszámot és üze­netet az-édesanyjánál, nem hívott vissza. Malula Gy. Oszkár Az ABC előtt egy idős hölgy cseresznyét árul. — Hát... talán az a baj, nem mindenki tudja lenyelni a doktor úr modorát: boga­ras, nyers, hamar rákiabál a betegre. A pénzt sem veti meg ... Solynóczki doktor­nő. az egészen más. Kedves mosolygós, mindenkihez van egy jó szava. De hát nem vagyunk egyformák. Szerintem az volna az iga­zi, ha mindkettő maradna. Két doktornak is jut ke­nyér egy ekkora község­ben. Takarodjanak ki! — Mi is ezen a vélemé­nyen voltunk — mondja Zupán Tibor, Nagykovácsi alpolgármestere. — A sza­bad orvosválasztás kap­csán két kérdés is felme­rült. Elég-e manapság egy orvos 3500 lakosnak (ami tavasztól őszig a hétvégi házak és zártkertek tulaj­donosainak jóvoltából 6000), másrészt milyen sza­bad választás az olyan, ahol egyetlen jelölt van? — Dr. Molnárnak fegyel­mi úton felmondtak. A köz­ség véleménye megoszlik. Az ügyről az újságok cik­keznek. De valójában még a helyi lakosság sem isme­ri a testületi döntés hátte­rét, a döntés miértjét. Sze­rintem Molnár doktornak nem tetszett, hogy rajta kí­vül lesz még egy orvosa a községnek. Húszéves mo­nopolhelyzete forgott koc­kán. (Ezt a jogi képviselő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom