Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

A BÚCSÚ FORMÁLIS VOLT Földön járnak és repülők Kipróbáltuk a jó öreg AN—2-est. Élte a maga hétköznapját Dunakeszi repülőtere. Ami­kor ott jártunk, éppen két angol gép landolt egymás után a füves légikikötőben. Érzékeltük a forgalmat, amely — mint az itt dolgozók mondták — szerdai nap lévén mindig ilyen nagy, jönnek, mennek a lé­gi járművek. Törvény ellen nem lehet szerelni Váltsák zöldre a piros lámpát Az amúgy csendes, ve­rőfényes időben a meg­szokott napi tevékenysé­gek mellett javában zaj­lott a Malév fedélzeti mérnökeinek pilótává va­ló átképzése, miközben mások vitorlázórepüléshez készülődtek. A begyakorlott, rutinos mozdulatok egymáshoz kapcsolódó, bennfentes lég­kört árasztó hangulatá­ban laikus' kívülállóként érdeklődtünk, kíváncsis­kodtunk. Eredetileg azt akartuk firtatni, hogy a nemrégiben sajnálatosan megtörtént, két ember ha­lálát okozó Verőcemaros környéki légi szerencsét­lenség milyen nyomokat hagyott maga után a re­püléssel foglalkozók kö­rében. Dunakesziről szállt fel a gép, az itteniek nyil­ván többet tudnak a kö­rülményekről, magukban is kezelniük kell az ese­tet. Ám gyorsan be kel­lett látnunk, hogy friss még a seb, az alig begyó­gyult hegek könnyen fel­szakadnak. Megegyeztünk hát: nem emlegetjük fel a balesetet, csak a repülő­térről és a klubról beszél­getünk. — Dunakeszin önállóan működik a Malév Repülő­klub. Mint ilyen, a legna­gyobbak vagyunk az or­szágban — magyarázta Clatzer Károly főpilóta, aki 45 évvel ezelőtt kez­dett repülni, s pontosan 1989. január 25-én búcsú­zott az aktív munkától. S lám, az minden jel szerint csak formális lehetett. — A motorosoknál, vitorlá­zóknál, sárkányrepülők­nél, hőlégballonosoknál és ejtőernyősöknél 300-an for­dulnak meg rendszeresen. Jelenleg 8 motoros repülő­gépünk és 30 vitorlázónk van. A Magyar Repülő Szövetség keretében a re­pülőtéren tevékenykedik a Matáv klubja is. A szövet­ségtől persze mi sem va­gyunk függetlenek, de sa­játos a helyünk. Amióta az MHSZ-t megszüntették, elsősorban Malév-lámoga- tásból élünk, noha azelőtt is kapcsolódtunk hozzá. Kizárólag a polgári repü­lés számára ennek fejé­ben nélkülözhetetlen ki­képzési feladatokat látunk el. —■ A pilótaképzés emlí­tett formája a klub finan­szírozása szempontjából már a vállalkozási oldal? — Igen. Fennmaradá­sunk, jövőnk múlik a ki- terjesztésén. Mi — már­mint a repülőtér egésze — jól kiszolgálhatjuk az észak-pesti üzemek, vállal­kozások egyre növekvő kis­gépes repülőforgalmát. Már van két kft. és egy magánszemély partnerünk, az Expo közeledtével ez a tendencia csak erősöd­ni fog, vagyis erre kell fel­készülnünk. Hangárra van szükség, a kifutópálya hosz- szabbítására, földmunkák­ra, füvesítésre — magya­rázta a főpilóta, miközben tarifatáblázatokat mutatott, le- és felszállási illetékek­kel, az utaskiszolgálás árá­val. A beszélgetés során megtudtuk: azért tisztá­zandó kérdések még akad­nak a tervek megvalósítá­sa előtt. A terület tulaj­donlása például, amely az államé, s ahol szeptember­ben lejár a légügyi igaz­gatóságtól kapott üzemel­tetési engedély. A jogvi­szonyt pedig hosszabb távra rögzíteni kell, akár­ki legyen a gazda. Rohamléptekkel fejlődik a repülés. Hol vannak azok az idők, amikor egy IL—18-as gépet öttagú személyzet kezelt? Nem kell már külön navigátor, rádiós: a két pilóta tudjon mindent — ecsetelte a kö­Ányagilag is érdekeltté kívánják tenni Szigetszent- miklóson az adóbeszedéssel foglalkozó hivatali alkalma­zottakat. Erről hozott hatá­rozatot a város képviselő­testülete. A helyi adókról szóló országos törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok jutalé­kot fizessenek az adóügyi dolgozóknak a befolyt adó­ból ás a késedelmi pótlék­ból. Ha valaki adóhiányt fe­dez fel vagy az adóhiány vetelményeket Dunakeszi főpilótája, miközben meg­invitált bennünket egy ok- la tórepülésre. A jó öreg AN—2-est Gönczi Péter oktató — a vitorlázó válogatott keret edzője — irányításával Pintér Tibor vezette. Há­romnegyed órán át kering­tünk Dunakeszi—Vác lég­terében. A már emlegetett tragédia helyét véltem fel­fedezni Verőcemaros irá­nyában, de nem beszéltünk róla. Landoláskor földhözra­gadt gyarló lényként el­szóltam magam: lent nyu- godtabb vagyok. A repülő­sök értetlenül, sőt szemre­hányóan néztek rám. Kü­lönösen, amikor látták magabiztos lépteimet az általam biztonságosnak vélt autó felé. Az utcánk végében ap­rócska park terül el, pár ló­cával s néhány csenevész fával. A vegetációt egy olaj, egy dió, két törpe szil és néhány göcsörtös japán­birs képviseli a peremvá­rosi álmos csendben. A ló­cáknak már csak a beton­lábai állnak, a deszkájuk rég elkopott, lelopdosták. A diófák termése még soha nem ért be, a környék kölykei idő előtt leverték. Unalomból, kunsztból. Amióta mi itt lakunk, ez felderítéséhez konkrét ada­tot szolgáltat, az adóhiány, a bírság és a késedelmi pót­lék tíz százaléka illeti meg. A dolgozók abban az esetben is jutalékot kap­nak, ha az adóbevallások alapján kivetett adó össze­gének legalább a 96 száza­léka beérkezik. Érdemes te­hát felderíteni az adó­hiányt, mert így a befolyó összeg jóval száz százalék fölé mehet. A szükséges adatokról a nyilvántartást a jegyző el­Egymást érik a telekom­munikációs hírek. A Ma­gyar Távközlési Vállalat — Matáv — uralja a te­repet, a kisebbek egyelőre ritkábban jutnak szóhoz. Pedig a Műszertechnika Holding Rt. például 13 te- lofonos társaságot hozott létre az országban legalább '650—700 ezer előfizetővel számolva. A társaságok fele Pest megyében mű­ködik. Az érintett terüle­tek lakossága nap mint nap felteszi a maga kérdé­seit telefonügyben. Ezek közül továbbítottunk néhá­nyat Tankó Zoltánnak, a.z Rt. vezérigazgató-helyette­sének. H Nyári szünetig nem született meg a várva várt távközlési törvény. Hogyan érinti ez a Műszertechnikát és a részvénytársaságokat? — A leendő törvényre alapoztuk stratégiánkat, és a megvalósítás ütemezé­sét. A társaságok megala­kítása után egy pénzügyi konzorciumot hoztunk ösz- sze, tagjait bemutattuk a Matáv vezetőinek. Az in­duláshoz a törvény kivé­telével tehát minden adott volt. A másik probléma az, hogy a Matáv — saját jól felfogott érdekében — nem igazán akart velünk együttműködni. Ügy érzi, hogy egy ilyen versenytárs veszélyezteti az ő privati­zációs elképzeléseit. ■ A közvélemény vi­szont jószerével csak a Matáv erősödéséről hail. Ugyanakkor kevésbé is­mert az önök jelenléte a piacon. — Nekünk a jelenlegi törvények szerint nincs jo­gunk távközléssel foglal­kozni. Vagyis nem tudom elmondani, hogy ennyi meg annyi hitelt vettünk fel, hogy máris beruházunk ennyi meg annyi milliót. A törvény ellenében tennénk, amit nem akarunk. Ez a választóvíz. H Azért ott állnak a ka­puban. — Igen, ott állunk, de ki van téve a piros lámpa. Azt várjuk, hogy zöldre váltson. De nem „csalt” az a park volt már sok min­den. Attól függően, hogy a fiam per pillanat holt tart az irodalomban. A gyér bokrok közt éli meg Win- nelout, Robinsont, s ha van statisztéria, a Pál utcai fiúk is életre kel a napszít­ta grundon. Néhány hete különös metamorfózis kezdődött, a parkban feltűnt egy ember. lenőrzi, a jutalék kifizeté­sét pedig a polgármester engedélyezi. A szorgalmas adószedőknek a rendelet szerint felderítés esetében évente kétszer fizethető ki pénz, az adóbeszedési juta­lékot pedig az éves zárlati munkák befejezését köve­tően kapják majd meg. Szigetszentmiklóson egyébként kétféle helyi adót fizetnek a város lakói: a nem lakás céljára szolgá­ló építményadót és az ipar­űzési adót. —sz. —a. a baj, hogy nem készül a telefon. Az ilyen méretű tőkeinvesztorok 3-4 vasat tartanak egyszerre a tűz­ben. Számukra a 4-5 hó­napos előkészítő munka az elfogadható. Egy év már sok: olyan helyre teszik a pénzüket, ahol nem meg­akadályozzák, hanem segí­tik azt. ■ Sok település foglal­kozik a vezetékes gáz ki­építésével, ami ugyancsak komoly anyagi erőfeszíté­seket igényel minden részt­vevőtől. Ha a gáz bizto­sabb beruházás, akkor megeshet, hogy sokan ki­veszik pénzüket a bizony­talan telefonüzletből, s át- teszik a biztosabbnak tűnő energiatársuláshoz. Mit tud erre mondani? — Nem mindenütt lát­szik elmozdulás. Ha Pest megyét nézzük, akkor már­is van eredménye a jelen­létünknek. Ez a mi szem­pontunkból negatív, vi­szont a lakosság jól jár vele. Bizonyos területekhez ugyanis ragaszkodik a Matáv, ezért ott elkez­dett fejleszteni. Vecsésen, Monoron, Üllőn, s még több településen. Nem vé­letlenül találták ki az „ön- kormányzati modellt” és a faluprogramot.. ■ Miközben a Műszer- technika csak olyan — szervezetinek tűnő — vál­tozásokat tud lebonyolíta­ni, mint a Tápiótcl és a dabasi érdekeltségű rt. egyesülése. Van ennek je­lentősége? — Együtt életképeseb­bek, attraktívabbak a be­fektető számára, hiszen gyakorlatilag Délkelet Pest megyét hálózzák be. Hogy hogyan lehetne „ke­zelni” ebben a helyzetben a lakosság és az önkor­mányzatok dolgait? Ez utóbbiakkal könnyebb a mi helyzetünk: Nincs al­ternatívájuk telefonügy­ben. Vagy kitartanak egy olyan kísérletben, amilyen még nem volt, vagy nem lesz telefonjuk. A lakos­ság részéről viszont job­ban érthető a bizalmatlan­ság. Az állampolgárok fi­Rendszerint reggel jött, hat és hét óra közt. A korát nehéz meghatározni. Lehet, hogy csak negyvenéves, de az is, hogy hatvan. Kifa­kult munkaruhát hord, so­kat moshatták. Az arca bo­rostás, ráncos. Kerti szer­számokkal érkezik, ásót, lap átot, gereblyét hoz a vállán. Előbb az évek óta fel­gyűlt szemetet gyűjtötte kupacba, majd a lócákat vette munkába. Egy kis furgon, amely a deszkákat hozta, visszafelé a szemetet vitte. Később egy billenős kocsi két fuvar gyöngyka­viccsal érkezett, melyet le­szórt az útra. A borostás ember elhintette, elgereb­lyézte. A deszkákat össze­szabta, felcsavarozta. Aztán gondosan lefestette. Mind­ezt csendben, szó nélkül, egyedül. Az óraműpontos megjele­nésből és a látványos vál­tozásokból arra következ­tettünk, kertészünket az önkormányzat fizeti, s ak­kurátus munkájával kíván­ja bizonyítani, hagy rászol­gál a kenyérre. A minap becsengetett, zettek, amiért vonalat akarnak kapni. Az általuk beadott 15 ezer forintokkal kivédjük az inflációt. Ez már önmagában is valami. Jogában áll bárkinek ki* venni a pénzt, de ha a há­lózat megvalósul, akkor legalább duplájára emel­kedik a hozzájárulás. In­kább várjanak türelmesen. Azt mondom, a törvény életbe lépésétől másfél évet számítva, minden igénylő­nek meglesz a telefonja. ■ Mondják: „bent van a pénzünk, de kinek kamato­zik?” — Jó kérdés. Az egész üzleti terv arra alapul, hogy a társaság kamatot fog majd kapni. A pénz te­hát az övék, de jelenleg az önkormányzatok számláján van. Ü Sokszor felmerül a határidők problémája. A lakossági befizetéseknél jócskán van elmaradás. Ennek kezeléséről megosz­lanak a vélemények. — Mi ilyen pénzt nem látunk, ezt nem koordinál­juk. Egyik társaság már összeszedte a pénzt, a má­sik nem. A lényeg az, hogy a beruházás indulásakor rendelkezésre álljon. ■ A polgárok méregető embereket szeretnének már látni, akik műszerekkel járnak-kelnek a terepen. Mi lesz az első látható in­tézkedés? — Területbejárás már volt, meghatároztuk, hogy hol lehet a telefonközpon­tok helye. Egy kiviteli terv a már említett Tápió és Dabas vidéki területre leg­alább 80 millió forintért készül el. Ekkora kockáza­tot viszont még nem vál­lalhatunk. Most dolgozunk ki egy olyan koncepciót, amely ezt az átmeneti fi­nanszírozást megoldaná, s kiviteli tervek elkészülhet­nének. Július, augusztus folyamán egyeztetjük el­képzeléseinket az önkor­mányzatokkal. A törvény­hozók pedig remélhetően érzékelik, hogy mekkora a tét, s még az idén elfo­gadják a távközlési tör­vényt. ültetéshez. Szót váltottunk. Kiderült, dehogy él ő ön- kormányzati kenyéren. Munkanélküli. ötvenkét éves. Ebből harmincötöt munkában töltött. Aztán egy nap kezébe nyomták a munkakönyvét, a gyár tönkrement, nincs szükség rakodóra. A baj az, hogy máshol sincs. — Szörnyű volt reggel arra ébredni, hogy nincs hová menjek. Nem tart senki számon, nem tarto­zom sehová, ingyenélő let­tem. A segély, amit így ka­pok, meg az asszony nyug­díja szűkösen elég. Meg­élünk belőle. Csak élni ne­héz így, a tétlenség gondo­latával. Amióta idejárok, valamivel könnyebb. Ki­adom magamból a felgyűlt energiát, s felejtem a gon­dot. — Na, és a deszka, ka­vics, azt honnan kapta? — A kerületi önkor­mányzat műszaki osztálya küldte. Azt mondták, ha jól dolgozom, felvesznek köz­hasznú munkásnak. Már az is jó volna. Akármi jobb, mint munka nélkül élni. Mondja, lesz ebből kiút? Jobbra fordul az életünk? Köszön, megy, viszi a vedret, cipeli a sorsát. M. Cy. O. T. F. Clatzer Károly főpilóta és Gönczi Péter oktató indu­lás előtt (Hancsovszki János felvételei) Jutalék az adószedőknek egy veder vizet kért virág­Tolh Ferenc Ember a parkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom