Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

Baby-sitter volt külföldön Vonzott a kaland, a nagy lehetőség Francia feliratos, fehér pólójában^ vékony alkatával, félhosszű, barna hajával kedves, üde jelenség Szabadi Ági. A 19 éves gödöllői lány nemrégiben érkezett haza Franciaországból, ahol egy évig baby-sitterként dolgo­zott. Sok riasztó hírt hall az ember magyar fiatalok kül­földi munkavállalásáról, kíváncsiak voltunk hát az ő személyes tapasztalataira. — Én is hallottam, olvas­tam olyan történeteket, cik­keket, amelyek szerint csúnyán kihasználják oda­kint a fiatal munkavállaló­kat, velem szerencsére nem történt ilyen, és ismerőseim köréből sem hallottam ha­sonlóról. Számomra már az uta­zást megelőző szervezés is megnyugtató volt: a kivá­lasztott családtól kapott kedves hangú levelek, s a velük folytatott telefonbe­szélgetések bizalmat éb­resztettek bennem irántuk. És nem is csalódott. Pá­rizsban már várta a házas­pár, akik fénykép alapján ismerték fel a magyar lányt. Versailles-hez közeli otthonukba vitték, egy hangulatos, régi kisvárosba, ahol mindjárt nagy puszik­kal fogadta a kétéves kis­lány, akire vigyáznia kel­lett. — Sosem gondoltam, hogy egy idegen gyereket ennyire meg lehet szerelni, de ez a pici tündéri volt, s nagyon ragaszkodott hoz­zám. Pedig nem töltöttük együtt az egész napot: reg­gelenként autóval elvittem egy dajkához, s csak este hatkor kellett érte men­nem. A szülők hazaérkez- téig aztán én foglalkoztam vele: megfürdettem, meg- vacsoráztattam, s játszot­tunk. — És mit csináltál nap­közben? — A házimunkákat vé­geztem el, vasaltam, s én Nyelvi tábor Foton Az ifjú kollégák angolul írják a lapot Űton-útfélen egyre többször találkozni idegen szóval, melyet nem külföldiek mon­danak. hanem mi, nyelvtu­datlanságunkról „híres” magyarok. Legutóbb a fóti művelődési ház nagytermé­ből szűrődött ki némi hazai akcentussal kiejtett angol mondat. bizonyítva, hogy a helybéli gyerekek nemhiá­ba töltik nyelvgyakorlással a szünidőt. Egy órakor kinyílt az aj­tó és a hetven résztvevő ■— a legfiatalabb öt-, a leg­idősebb tizenhat éves — ki­tódult a folyosóra. NaOy Erzsébet, Hórányi Katalin Mária és Kozma Katinka Zita megszeppenve fogadta a kérdést: —■ Hogy érzitek magato­kat a táborban? — Nagyon tetszik, aho­gyan az új szavakat tanít­ják és az, hogy játékokat is tanulhatunk — mondta Erzsébet. — önszántatokból vagy szüleilek unszolására jötte- tek.ide? — Magamtól jöttem a táborba — felelte Katalin. — Itt sokkal többet tanulha­tunk, mint az iskolában, ahol szintén angolt tanu­lunk. Az addig hallgatag Katin­ka derült arccal helyeselt: ő is jól érzi magát a töb­biek között, akikkel együtt sokat tanulnak Andrew -ta­nár úrtól és Júli nénitől. Dudás Julianna, a Gödöl­lői Agrártudományi Egye­tem idegennyelvű lektorá­tusának angoltanára és a Manchesterből érkezett Andrew Wright egy Bécs­GÖDÖLLÖI HÍRLAP G5d611ö, Szabadság tér 1#. • A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatársak: Pillér Éva és Hidi Szilveszter. • posta­cím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (2«) 20- 7H. 0 Szerkesztőségi foga­dóóra: hétfőn 10-től 13 órá­ig. • Hirdetésfelvétel: mun­kanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben.­10 *C7fírinn ben megrendezett nyelvi konferencián ismerkedtek meg egymással. Az isme­retség eredményeként jött létre a fóti tábor, melyet Wright úr vezet. Az angol vendég megle­pődött, amikor tudomást szerzett a csoport létszámá­nak nagyságáról. A külön­böző életkoriakkal párhu­zamosan foglalkozik, hiszen nyelvtanárok számára a jövőben elkészülő kéziköny­veihez gazdag tapasztalato­kat szerezhet; itt egyszerre többféle játékos módszert alkalmazhat aszerint, hogy a nyelvet tanuló öt- vagy éppen tizenhat éves, ta­nult-e előzőleg angolul vagy sem. Mindketten büszkén mu­tatták a tanítványaik leg­újabb remekeit: a gyerekek házi újságot készítettek, melyet gazdagon illusztrál­tak. Háromnegyed órán át faggatták- élményeiről a táborba látogató Terryt, aki Föld körüli kerékpártú­rája egyik állomásául Bu­dapestet választotta. Wright úr szerint az ifjú újságíró- palánták halvány beszéd- készségük ellenére ragyogó riportokat írtak.. A gödöllői székhelyű Amerikai—Magyar Környe­zetvédelmi és Kulturális Társaság (melynek Dudás Julianna egyik alapító tag­ja), Székely Lajos fóti pol­gármester személyében lel­kes szervezőtársra talált, aki nagyon sokat segített a nyelvi tábor létrehozásá­ban: a „paradicsomok” (ez a kezdő szinten álló gyere­kek beceneve), és a „sárga­répák” (ők profibb angoltu­dással rendelkeznek) okta­tásához szükséges eszközök nagy részét ő szerezte be. A tábor befejezéseként szerdán délután három óra­kor minden táborozó tészt vesz azon a műsoron, mely­re meghívták az angol és az amerikai nagykövetség ok­tatásügyi munkatársait, és természetesen a szülőket is. Az elkészített újságok mel­lett színdarab előadásával, pantomimmel, dallal-tánc- cal szeretnék bemutatni az itt megszerzett tudást. H. Sí. főztem a vacsorát is. Emel­lett hetente háromszor nyelvtanfolyamra jártam, hiszen végül is a nyelvta­nulás volt a célom. Merthogy — ezt eddig nem említettük — Ági ta­valy, a gimnázium elvég­zése után a Szegedi Tanár­képző Főiskola francia sza­kára jelentkezett, ám nem vették fel. Mivel nem akar­ta tétlenül s tartalmatlanul tölteni az időt, ezt a meg­oldást választotta. Mint mondja: a nyelvgyakorlás lehetősége s a kaland egy­aránt vonzotta. — Anyu nagyon féltett, apu viszont biztatott, hogy próbáljam meg, vágjak be­le. És megérte! Rengeteget tanul az ember, ha rá van utalva! Márpedig én az egy év alatt csakis fran­ciául tudtam beszélni, mert a környezetemben egyetlen magyar sem volt. A család is sokat segített, figyelte, javította a kiejtésemet. Szerencsémre kedves, fiatal — huszonéves — házaspár­hoz kerültem, akik nem al­kalmazottként, hanem ba­rátként, családtagként ke­zeltek. Megismertem szü­leiket, rokonaikat, barátai­kat is... — Szabadidődet mivel töltötted? — A nyelvtanfolyamon megismert, különböző nem­zetiségű fiatalokkal Párizs­ban töltöttük a hétvégéket. Beleszerettem ebbe a vá­rosba! Csupa nyüzsgés, csupa élet! Olyan vibráció­ja van, amely Budapestből is hiányzik. Szeretnék még sokszor visszatérni oda. Erre meg is van az esély, hiszen a fiatalok, akiknél dolgozott, vendégként is bármikor szívesen látják őt, ha pedig sikerül újbóli felvételije, s bekerül az ELTE francia szakára, kö­telessége is lesz a kinti nyelvgyakorlás. P. É. GODOL1.01 tsaíiia XIX. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1992. JÜLIUS 14., KEDD Aszódon várják az új búzát Izgalmas napok előtt, gondos gazdaként A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi cs Malom­ipari Vállalat aszódi malom- üzemében, ahol a Galga menti mezőgazdasági szö­vetkezetek által termelt gabonát vásárolják meg és dolgozzák fel, nem fo­gadott az általam várt lá­zas tevékenység. A hatal­mas felvásárlási területen csend, nyugalom honolt, és olyan tisztára söpört volt az udvar, helyesebben a tér, mint a gondos gazda szérűskertje, amikor a cséplőgépet várta. — Ez csak a látszat — mondta megnyugtatásomra Grandelisz László üzemve­zető —. mert szervezetten, az évek óta megszokott és bevált fegyelmezettséggel készültünk a gabona fel­vásárlására. A technikai, műszaki feltételek és a munka végzéséhez szüksé­ges emberek biztosítottak. Megtörtént a silók, raktá­rak fertőtlenítése, a gépek felújítása. Kizárólag a fel­adat nagysága jelent szá­munkra izgalmat, vagyis az, hogy sikerül-e jó minő­ségben és a szükséges mennyiséggel feltölteni a raktárainkat. NEHÉZ HETEK Kuska József kereskedel­mi vezető nagyon bizakodó. Kerekes(?)kérdés Gödöllő szívében, a Szabadság téren késő délután el­tűnnek az utcáról az emberek. Csak az autók maradnak. De hol vannak a gazdáik? (Balázs Gusztáv felvétele) bár egy pillanatig sem ta­gadja, hogy nehéz hetek elé néznek. — Nemcsak a felvásárlás időszaka, de az egész esz­tendő tele volt gondokkal — mondta. — Már az őszi munkák végzésének ide­jén jelentkeztek a nehézsé­gek, hiszen a mezőgazdaság szerkezetének váltása sok bizonytalansággal járt, s ezért takarékosabb lett a gazdálkodás. Akadtak gaz­daságok, amelyeken vető- maggail és műtrágyával a malomipari vállalat segí­tett. Természetesen a se­gítés ellenértékét az új ter­més értékesítésekor levon­juk. PARTNER UNNI Beszélgetőtársaim né­hány számmal is meg­ismertettek. 1991-ben 15 ezer tonna gabona felvá­sárlására kötöttek szerző­dést a gazdaságokival. 1992- ben 11,250 tonna a szerző­dött mennyiség, ami az aszódi malom éves őrlési szükségletét nem fedezi, tehát más területről sze­reznek be 2,500 tonnát. A vácszentlászlóiak és a gal­ga rnácsai szövetkezetek ál­tal termelt és leszerződött 1,350 tonna rozsot a pándi malomnak adják át őrlés­re. Szerződéses kapcsola­tuk van Túrával, valamint a Kartali Petőfi Termelő- szövetkezetből kivált gaz­daságokkal, vagyis a bagi, hévízgyörki, kartali, vérsé­gi szövetkezetekkel. Valamikor az aszódi ma­lom legnagyobb szállítója a Petőfi Termelőszövetkezet volt. Az önállósodott' és lé­nyegesen kisebb gazdasá­gokkal a télen már külön- külön szerződtek, de a megtermelt búza mennyi­sége alatta marad áz elő­ző évek átlagának. Az igaz­sághoz tartozik, hogy nem­csak a gabona vetésterüle­te csökkent, hanem a fel­vásárlók, a kereskedők szá­ma is emelkedett. Üj érde­keltségek, új gabonaérté- kesílési rendszerek jelen­tek meg a piacon. Műkö­dik a tőzsde is, ami erősen befolyásolhatja, sőt meg is változtathatja az eddigi pia­cot. — Vállalatunk ebben a helyzetben is igyekszik tisztességes partnere lenni a gazdaságoknak — érvelt az üzem vezetője —, de éppen az éleződő piaci helyzet miatt ragaszko­dunk a minőségi követel­mények betartásához. A gyenge, étkezési célra silány vagy alkalmatlan búzából őrölt liszttel nem jelentkezhetünk a piacon. A versenyhelyzet a minőség javítását követeli. Ma már nem termelhet senki rak­tárra. A vásárló jó kenye­ret követel a pénzéért. Jó kenyér csak jó lisztből süt­hető, jó lisztet pedig acé­los, minőségi búzából őröl­het a malom. Természetes, hogy a termelők részéről új igény jelentkezik: — ma­gasabb árat kérnek. Válla­latunk tonnánként 5500 forintot tud fizetni. Vitat­kozhatunk, hogy sok ez vagy kevés, de jelenleg eny- nyi az ár. Az sem elhanya­golandó, hogy a vételár 60 százalékát a minősítést kö­vető 15 napon belül átutal­juk a gazdaságnak. A fenn­maradó 40 százalékra 90 napos — bárhol beváltha­tó — váltót adunk. KÉSŐ ESTIG Grandelisz László és Kuska József többször hangsúlyozták, hogy a vál­lalat a tisztességes üzleti viszony kiépítésére töreke­dett, s meggyőződésük sze­rint a kapcsolat a felvásár­lás időszakában erősödni fog‘. — Nem szabad mér­téktelen árvitákkal, jogta­lan követelésekkel az in­dulatokat gerjeszteni. Az aratás, a gabona betakarí­tása — mondta az üzemve­zető-mindig kemény erő­próbát jelentett. Akkor is, amikor kaszával arattak. De ma Sem könnyű ez a munka. — Ettől függ, lesz-e ke­nyér az asztalunkon. A gyorsaság, a szervezettség, egymás érdekeinek a tisz­teletben tartása sokat se­gíthet. Éppen ezért a leszer­ződött gabona átvételét az aratók igényéhez igazítjuk. Amikor hozzák a gabonát, mi átvesszük. Kora reggel­től késő estig várjuk az éle­tet jelentő szemet. Fercsik Mihály Szerdán Vállalkozói vitafórum Vállalkozói vitafórumot tart a körzet polgármeste­rei s a vállalkozókkal fog­lalkozó önkormányzati elő­adók részére július 15-én, szerdán a Pest Megyei Ke­reskedők Szövetsége. A Gödöllői Polgármeste­ri Hivatal nagytermében 18 órakor kezdődő fórumra a körzet országgyűlési kép­viselőit is meghívták. Megvitatásra kerülő té­mák: Kis-és középvállalko­zás; érdekvédelem, illegá­lis kereskedelem a vállal­kozói törvény tükrében; kormányzati és önkor­mányzati elvárások a vál­lalkozókkal szemben; ipari és kereskedelmi kamarai törvénytervezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom