Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-14 / 165. szám

(Mindennapi félelmeink Mi kell a túléléshez? Igazán, nagyon próbálok egyiittérezni mindenkivel, aki vesztese romló közrcndünkek és közbiztonságunknak, de megvallom őszintén, még sose volt sírhatnékom, lia azt olvastam, hallottam hogy valakitől százezreket esetleg aranyékszereket loptak el tolvajok, betörők. Viszont most, hogy egy idős házaspárral és a szomszédjukkal ül­tem egy kicsit az udvarukban, a szőlőlugas alatt, ahol megbeszéltük a történteket, miután megtekintettem egy vandál rombolás helyszínét, és láttam, hogy az idős úr hogyan nyeli a kitörni készüld könnyeit, hát egészen erő­teljesen éreztem ama bizonyos közrendnek cs közbizton­ságnak fájó foghíjait. Mert végül is mi vagyunk többen, akiknek nem a vastag aranyláncot szaggatják ki a nya­kából és nem páncclkazettáját törik fel (bár kétségtele­nül súlyos cs büntetendő cselekmények ezek) — s több­nyire egyszerűen csak arról van szó, hogy megalázó mó­don, félelemben, a tehetetlenség egyre fokozódó érzésé­vel kell élnünk. Mert mi is történt pél­dául most? (Hogy kikkel és hol, arról nem szólok konk­rétan, épp az imént emlí­tett félelem okán.) Ebben az utcában, mint vidéken még ma is szokás, összetartanak a szomszé­dok. Figyelnek egymásra. Ha azt látják, hogy idege­nek lődörögnek X.-ék por­tája előtt, akik épp nyaral­nak, akkor kimennek meg­érdeklődni, mit akarnak a lődörgő illetők. A múltkor is megkérdezte Z. úr a két Idegent az utcán, mit óhaj­tanak, kit keresnek, mire •zok sírós hangon kértek tőle csak húsz forintot, mivelhogy két napja nem ettek. Z. úr utóbb mind­kettőjüket látta beszállni az odébb leparkolt Toyotá­ba. nem is döbbent meg nagyon. Ilyen időket élünk — sóhajt. De hát mindent azért mégsem vehet tudomásul az ember egy fájdalmas só­hajjal. Lakott az utcában egy család, amely erősen kirítt a többiek közül. A gyerekek szemlátomást nélkülözték a törődést és a gondos felügyeletet, s hiába próbálkozott a szomszédság egy-egy tepsi süteménnyel, Jó szóval rábírni őket az itt elfogadott közösségi nor­mák betartására -— nem ment a dolog. Hiába lát­ták, hogy szákkal indulnak éjszakai portyákra a cse­peredő, kamaszodé, férfia­sodé fiúk, hiába tudták, hogy sose vesznek biciklit, és mégis mindig új bicik­likkel járnak — mit tehet­tek? Hallgattak. A család utóbb tönkre- tóve és feltüzelve a portán, amit lehetett, költözni ké­szült, s már túl is van a környék a cseppet sem ér­zékeny búcsún. Túl lenne — ha a családot nem húzná vissza a nosztalgia. De visszajárnak, s egy-egy ilyen látogatást emlékeze­tessé is tesznek. Most pél­dául éjnek idején kiszag­gatták Z. úr gonddal tele­pített élő sövényét, derékba törték az idén először ter­mett kis meggyfacsemetét, a fiatal szilvafák ágait le­szaggatták, a porta elé ül­tetett virágokat tövestől rángatták ki, s beszórták vele végig a betonjárdát. A látvány többféle érzést kelt. Bennem tehetetlen dühöt, Z. úrban, akinek a gondos munkája van a háza előtti, üde kis kertsávban, fájdalmas tehetetlenséget. A tehetetlenség — az itt a lényeg. Mert mit tehetünk? Z. úr tudja, hogy hiába menne rendőrséghez, ható­sághoz. Legfeljebb legköze­lebb a gázvezetékét fűré­szelik el, az ablakait verik be. A bosszú nagyon talá­lékony tud lenni. S hogy én most ezeket papírra vetem — mi van akkor? Ülünk tehát a lugasban és reménytelenül, hangosan töprengünk. Általánosságok is elhangzanak: hát ezért olyan vigasztalanul csúnya Monor. Ki merne itt parko­sítani, virágokat ültetni ? És hogyan merné felelősségre vonni bárki a garázdákat, ha tudván tudja is az ille­tők kilétét? Z. úr feleségének riadt és könnyes a szeme. Szomo­rúak vagyunk. Hogy visszaérek a szer­kesztőségbe, cseng a tele­fon, a vonalban a helyi rendőrkapitányság. Arról beszélgetünk, hogy egy új miniszteri rendelet szerint a sorkatonai szolgálat be­töltése elölt'is jelentkezhet­nek a fiatalok rendőrnek — s hogy nagyon várják őket Monoron is, a kör­nyékbeli őrsökön is szükség van értelmes, okos, jó álló­képességű fiatalemberekre. ... és akkor elkezdek re­ménykedni, hogy az értel­mes, okos, jó állóképességű fiatalemberek vannak töb­ben. Sokkal többen. Még akkor is, ha persze nem mennek mind rendőrnek. Mert a túléléshez szükség van a megtisztulásra. És ez csak általuk lehetséges. K. Zs. r Tavaly, hogy a képvise­lő -testület megszavazta a monon rendelőintézet ügye­leti szolgálata számára egy Suzuki gépkocsi megvá- »árlását — bár voltak el­lenőrzések a vásárlást és annak forrásait illetően —, arra nemigen gondolt tenki, hogy erről a pompás (ámbár már használt) gép­kocsiról most az derült ki, hogy állapota oly mértékig leromlott, miszerint már veszélyezteti az ügyelet el­látását: balesetveszélyessé vált, a szervizeredmény sze. rint 11—12 százalékos a műszaki állapota. Minder­re úgy derült most fény hirtelen, hogy az orvos­szövetkezet leltárral vette át az önkormányzati vá­gyon bizonyos rendelőin­tézeti részét — s ennek eorán a Suzukiről is kide­rült egy s más. (Meg a ren­delőintézet állagáról is. Hogy például az ügyeleti szoba fala repedezik, és Holnap megírjuk... ,. hogy Maglódon a múlt pénteken este meg­vertek egy buszsofőrt, de az elkövető egyelőre még ismeretlen. Az eset több tanulsággal is szol­gál, mert egyre többször kerülnek veszélyhelyzet­be a gépkocsivezetők. 1.. hogy a monori-er- dei strand jelenleg az enyészeté, s mint hírlik, árulják a közelében üze­melő kempinget is. ... hogy Monoron megoldódik a munka­hely nélkül maradt sza­bótanulók elhelyezése, és Gyomron elkezdődött a tornaterein építése az öregfaluban. MONORI xJiítia XXXIV. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1992. JŰLIUS 14., KEDD Boldogság-tanya - pusziidéban Ma már csak emlék Három éve is van annak, hogy legutóbb jártunk Úri község egyik jeles munka­helyén, az egykori téesz- központ területén levő orsó- zóban. Itt az ideje felkeres­ni a nem is oly rég még jó hírű budapesti törzsgyár úri üzemét, megszólaltat- va-bemutatva az ott dolgo­zók közül néhány leányt, asszonyt. A dombtetői tanyaköz­ponthoz közeledvén gya­nús a csend, a mozdulatlan­ság. — Jó napot kívánók! — megérkezvén fogadja kö­szönésemet a tanyaköz­pontba vezető út melletti parányi épület portása, udvariasan visszakérdez­ve: — Mi járatban errefe­lé? Rosszat sejtve, tétován mondom: — ... az orsózóba men­nék ... —, s folytatnám, de Munkhárt Illés, a portás közbeszól. — Ebben a tanyaközpont­ban semmi és senki nincs már. Váltótársaimmal mi, portások vigyázzuk az egy­re pusztuló területet, épü­leteket. A hatalmas téesz- istállókban, -hodályokban rég nem folyik állattartás már .,. Az ipari részlegben jftegszűnt az orsózás, las­sacskán két éve. Törték­zúzták a sok gépet, ócska­vasként, hulladéktelepre került egytől egyig mind. — S mi lett az orsózóbeli lányok, asszonyok sorsa? Sóhajt, kezét széttárja. — Ki tudja ... Ezen ma­gam is elgondolkodom sok­szor. A szerencsésebbek nyugdíjba mentek, de hogy a nagy többség sorsa ho­gyan, miként is alakult?... Sikerült új munkahelyet találniuk, vagy munkanél­külivé váltak közülük so­kan? ... Nem tudom. Hét ágra süt a nap, még­is szomorkás a hangulat, a beszélgetés. A csend tört percében felidézve a nem is oly távoli múltat, meny­nyivel más, életszerűbb is volt az a kép! A hatalmas istállók tele jószággal, a traktorok, munkagépek za­ját csupán a tanyaközpont másik felében levő tágas műhelycsarnokbeli — kor­szerűnek éppen hogy nem mondható — szövő-, majd később orsózógépek har­sogták — zakatolták túl... Mindig úton volt, szünet nélkül hozta-vitte a környező falvak, községek lányait-asszonyait a mikro­busz. Régebben a sok tucat­nyi szövőgépen három mű­szakban folyt itt a termelés. S most? ... Nyomasztó, majdhogynem kísérteties a mozdulatlan­ság — bántó a csend is ... A tanyaközponti aszfaltútok ma már sehová nem vezet­nek. Pusztulófélben van­nak a távoli jókora istálló­épületek. A poros áblaksze- mű orsózó hatalmas csar­nokának ajtaján lakat —• az enyészet teszi dolgát csupán. A dombtetői tanyaköz­pontból hazafelé tartva so­káig kísér — kísért! — a gondolat: mi lesz a sorsa a valamikor, még az ántí- világban oly szép névvel megáldott Boldogság-ta­nyának, a ma már pusztulő- félben levő. tanyaközpont­nak Űriban? Jandó István MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztősé; vezetője: Vereszki János. & Munka­társak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. SÍ. íídl. Tele­fon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig t-tdll U-lg. 8 v^fírffip — Milyenek a gyerekek? . — . Nagyon fegyelmezet­tek. Mindig a munkájukon dolgoznak, s másra nem fi­gyelnek. Vannak, akik már önállóan dolgoznak, mások­nak viszont még segíteni kell. Idén egyébként egy mesét írunk és ehhez készí­tünk illusztrációt: batikot, festményt, grafikát. — Ha jól tudom. Julilta néni belsőépítész volt. — Ügy bizony, mégpedig 30 évig, de emellett képeket festettem és képzőművésze­ti kiállításokat rendeztem. — Milyen technikájú ké­peket fest? — Mindenekelőtt akva- rell- és plainérképeket. Gondolat- és érzésvilágo­mat textilfestéssel, batikkal is kifejezem. Voltak önálló és közös kiállításaim is. — Mivel tölti a szabad idejét? — A kertészet az ón egyik életszükségletem. Nagyon szeretek a szabadban lenni, ilyenkor több tájképet is festek. Dobrovolni Ilona Levelesládánkból Köszönjük! Szinte nem múlik el olyan nap mostanában, hogy ne látnánk önzetlen segítő embereket az egyre szépülő gyömröi sporttele­pen. Néhány héttel ezelőtt a gyeptéglázással kezdődött a munka, amelybe igen so­kan kapcsolódtak be. Ügy gondolom, vaiameny- nyien megérdemlik — még ha sokan is voltak —. hogy felsoroljuk a nevüket. A munkában részt vettek: id. Mikes József (80 éves), Bíró Ferenc, id. Józsa Ist­ván, Tóth István, Bakó Sándor, Mészáros István, Szabó István, Fórizs Sán­dor, Kardos Vince, id. Lei­ner László, Farkas Lajos, Jakab Károly, Burján Je­nő, Kormány Tibor, Fábián László, id. Kormány Sán­dor, Fábián Tamás, Matyó István, Rab András, Nagy Sándor, Pataki István, Nagygyőr József, Józsa Tibor, Sebestyén Miklós, Galambos László, Pálfalvi László, Kelc Tamás, Lé­nán József, Csengődi Fe­renc, id. és ifj. Szabó Sán­dor, Herceg _ Attila, Kor­mány Zoltán, Kelemen At­tila, Józsa Viktor, Kelemen Tibor, Morovik János, és Kiss Imre, a felnőtt labda- rúgóesapat edzője. Több mint húsz éve dol­gozom a gyömröi labdarú­gó-szakosztályban, de ilyen nagy arányú összefogásra még sohasem volt példa. Amikor elkezdtük a mun­kát, még nem gondoltuk, milyen óriási próbatétel elé állít bennünket. És ma már múlt időben beszélhe­tünk minderről. A gyeptég­lák szépen sorjáznak a kapuk előtt, kigyulladtak a fények a félpálya körívé­ben, s a jubileumi tornáig — augusztus 8-ig, 9-ig — megszépül a sporttelep kör­nyéke is. Azt hiszem, méltó volt ez a nagy munka sportegyesületünk idei ju­bileumához, hiszen elő­deink pontosan nyolc év­tizeddel ezelőtt, 1912-ben rakták le az alapokat. Az összefogásra a közös ten­ni akarásra a jövőben is szüksége lesz egyesületünk­nek. Bízunk abban, hogy nem csupán pillanatnyi fel­lángolásról volt szó, ha­nem folyamatos segítség­ről, amelyre a jövőben még inkább szüksége lesz az anyagi gondokkal küz­dő gyömröi SE-nek. Mi bízunk szurkolóink­ban, a baráti kör tagjaiban, Gyömrő sportszerető tár­sadalmában, hogy gondjain­kon a jövőben is igyeksze­nek segíteni. Megköszön­jük a lap hasábjain is az előbb felsorolt személyek­nek azt a nagy munkát, amit a pálya felújításában végeztek. Morovik János Gyömrő, Tulipán utca 10. Monori apróhirdetések Betonkeverő gép eladó Alsó- nyáregyházán, a Diófa sor 19.- ben. (117 436/1K) _______ El adó Gomba, Rózsa F. utca 4. sz. alatt levő 3 szoba, össz­komfortos, központi fűtéses, kertes családi ház. Hálák Fe­rencivé. (117 472/1K) Pilisen 72 nm-es családi ház tetőtér-beépítéssel, alápincéz­ve, ipari árammal, áron alul, eladó. Pilis, Móricz u. 20. — (J lő 97S/5K) Némeinyelv-tudással rendelke­ző munkatársat keresünk. Je­lentkezni lehet személyesen hétfőtőtől péntekig 8 órától Í2 óráig. Cím’: Üllő, . Pyrostop Kft. Pest i. 193-200. (116 68.1/311) Sürgősen, áron alu.1, eladó mo­nori, IV. emeleti, 2 szoba, össz­komfortos, gázfűtéses lakás. — Érdeklődni: Monor, Ady E. u. 27. (117 105/2K) Stop az autótolvajoknak! A rendszámnak a kocsi üvegeibe való gravírozása a profi autótól vájt is elrettenti. „Vé­dett gépkocsi”. Monor, Deák F. u. 2. „TABAC”. (117 473/lK) Fogazógcy eladó. „Lefejtő” 0.3 M-íól? 2,5 M-ig, 303-as átmérőig dolgozik. Üllő, Gyár u. 24. 222V (117 477/1K) ZL 1200-as Lada kombi friss műszaki vizsgával eladó. .— Gyömrő, Kossuth tér 27. Kiss. Ül 7 479 1K) __________________: Mű szaki ismeretek és szoba­festő''vagy annak megfelelő tu­dás előny. Jelentkezés szemé­lyesen 8—Í6 óráig a Pyrostop Kft. műszaki vezetőjénél. Üllő, Pesti út 198-200. (117 507 1H) üzlethelyiség kiadó auguszt l-jétől. Érdeklődni: Móni Mátyás király u. 33. 2200, , alatt. (117 508/1H) Beteg Suzuki a rendelőben Ki a felelős? imitt-amott már faleltoló­dások is tapasztalhatók.) Ami a drága Suzukit il­leti, el is hangzott a kép­viselői kérdés (Vér Lász­lótól): ki ezért a felelős? Majd megtaláljuk! — szólt Vadász Iván, s a polgár- mesteri verdikt, miszerint vizsgálatot indítanak az ügyben. Alkotótábori riport Szaga van! Ahogy a folyosón néztem a faliújságot, különös szag csapta mes az orromat. Hát persze a batikosok viaszoz- nak. A nyolctagú csoport vezetője, Detzky Júlia ép­pen beszerző körúton volt, hosszabbító kell a villany- rezsóhoz. Ennek ellenére a batikosok elmélyülten dol­goztak. A táblán különböző raj­zok lógtak, melyeket a cso­port tagjai elhasználhatnak a baü'kmihtá elkészítésé­hez. De maguk is kitalál­hatnak valamilyen mintát. A kitalálás szerintem sok­kal jobb, mintha csak má­solnának. Ezzel is fejlesztik a fantáziájukat, és így egyre szebb, érdekesebb alkotáso­kat tudnak készíteni. A megtervezett mintát először papírra festették, majd szénnel rajzolták át textil­re. A szén, mint kiderült, azért jobb a grafitnál, mert könnyebben ki lehet szedni az anyagból. A szénrajzot felolvasztott viaszba már­tott cumival rajzolták át, majd egy alapszínnel lefes­tették az egészet. A minták belsejét kitöltötték olvasz­tott gyertyával, majd 2-3 sötét színnel átfestették. A munka végeredménye: ér­dekes térítők. Időközben megérkezett Julika néni is. — Nahát-— mondta —, úgy látszik, már a hosszabbítót is sajnálják a batikosoktól. Detzky Jú­lia hetvenévesen kiérdemel­te a mendei tábor ezuper- nagyija címet. — Idén már nem akar­tam csoportvezető lenni, úgy képzeltem, majd mind­egyik csoportba besegítek egy kicsit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom