Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

A FORRÁSHOZ VEZETŐ ÚT ÉLMÉNYE Üzenet és válasz A hévízgyörki evangélikus templom (A szerző felvétele) GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1992. JÜLIUS 13., HÉTFŐ Kezdeti lépések már történtek Galga menti régió Ki lehet ma lokálpat­rióta Gödöllőn? Ha a Vá­rospolgárok Egyesületének — vajon mit takarhat ez az elnevezés (?) — elnöke, Keményfi Róbert definí­cióját követem, akkor nyil­ván csak az, aki eme il­lusztris társaság tagja. Akik ötleteikkel, javasla­taikkal folyamatosan ost­romolják a süket önkor­mányzatot, ám az semmit sem valósít meg elképze­léseikből. Pedig milyen jó lenne ismét népfromtosda- lárdákban énekelni a mun­kásmozgalmi indulókat! Kommunista szombatokra járni, amelyeknek ugyan semmi hasznuk nem volt, de általában remek hangula­tú konyakozással zárultak. Igaz, nem azok konyakoz­tak, akik eme szombatokon a lapátra támaszkodtak, hanem azok, akik utána a különböző népfrontkitün­tetéseket osztogatták a „jó szervezőmunkáért” maguk között. Az egyesület beszámoló taggyűlésén elhangzottak alapján a régi vicc jut az ember eszébe. Az egyszeri gazda rendszeresen figye­lembe veszi a szomszéd tanácsait, ám libái egyre csak hullanak. Amikor az­tán az utolsó liba is fel­fordul, szóvá is teszi azt a szomszédnak. Mire a szom­széd: — Kár. pedig még lett volna néhány taná­csom. ötletekkel tele a padlás. Csak pénz is legyen azok Vannak persze városla­kók Gödöllőn, akik ugyan egyesületesdit nem játsza­nak, de tesznek is. Például a GATE hallgatói és dol­gozói, akik most építik új­já az erdei tornapályát. Nem kommunista szombat keretében, hanem csak úgy kikapcsolódásképpen. De talán ide tartoznak la­punk sokat szidott mun­katársai is, akik tollal és fényképezőgéppel, a nyil­vánosság erejére támasz­kodva veszik fel a küz­delmet a vandál pusztítók­kal szemben. Reméljük, hogy nem eredménytelenül. S hogy mi se legyünk ötlet nélkül valók, azt ja­vasoljuk a lokálpatrióták­nak, hogy közös kirándu­lásukra vigyenek maguk­kal egy kalapácsot és né­hány szöget, egy söprűt és egy lapátot. Kirándulásuk célja talán az Erzsébet- park legyen, ahol az ön- kormányzat által nemrég felújított, de a közelmúlt­ban megjelent fényképes riportunk tanúsága sze­rint néhány nap múltán a szétvert hulladékgyűjtő­ket összeeszkábálhalják, s a szétszórt hulladékot ösz- szesöpörhetik. Ha taná­csunkat megfogadják, ne­mes cselekedetükről öröm­mel adunk hírt. Olvasóink véleményét pedig e témakörben to­vábbra is várjuk. Xallós Emil nális kezdeményezések ké­pesek a terület gazdagítá­sára, képesek az élet kü­lönböző területein jelent­kező igények gyors felmé­résére és kielégítésére. Ta­lán az ő szavainak, tapasz­talatainak a hatására is­merkedtem meg a Balatoni Szövetség és a Rezi Régió munkájával. Hallottam területünkön is az önkormányzatok al­kalmi szövetkezéséről. A gázprogram megvalósítása a kókaiak, valkóiak, vác- szenllászlóiak, (lányiak stb. szövetségét eredményezte. Ezért szövetkeztek a ta­raiak, galgahévíziek, hévíz- györkiek, bogiak. Több mint harminc község ösz- szefogásával kívánják ki­építeni a korszerű távbe­szélő-hálózatot. A PVCSV Galga menti üzemegységé­nek működtetését is közö­sen kívánják biztosítani az érdekelt települések. A csí­rák már látszanak. A következő nagy vállal­kozás talán az lehetne, hogy szerveződjön meg, jöjjön létre a Galga menti községek régiója. Rengeteg a teendő. Szóba jöhetne a munkanélküliség csökken­tése. Űj munkahelyek együttes létesítése. A szö­vetkezetek megerősítése. Kidolgozásra vár terüle­tünk idegenforgalmi straté­giája. Terv készülhetne az 1996-os világkiállításhoz kapcsolódóan. Minden köz­ség kidolgozhatná a saját elképzeléseit, amit a szer­vezet egységesítene. Fel kellene ismerni, hogy a vi­lágkiállítás fellendítője le­hetne vidékünknek, de ha most várunk, ha nem tör­ténik semmi, hosszú évti­zedekre befagyhatnak táj­egységünk lehetőségei. Az sem hagyható figyel­men kívül, hogy hamaro­san emlékezünk keresztény államiságunk kialakulásá­nak eseményeire. Hosszan lehetne folytatni a sort. A leírtak sok ön- kormányzati, intézményi, gazdasági vezetőt foglalkoz­tatnak. Ezt a felismerést erősítik bennem a közsé­gekben hallottak. Nem len­ne szabad várni. Csak a külön-külön jelentkező hangokat kellene közös kó­russá szervezni. Talán el­jött az ideje, hogy a Galga menti régió ismét önállóan hallassa a hangját. Fercsik Mihály Mikor lesz telefon? Hétfőn és szerdán 19 órakor a gödöllői kábelte­levízió információs csator­náján ismét közérdekű in­formációkkal jelentkezik az STV. A tartalomból: A szociá­lis szolgálatról; Mikor lesz telefon?; Városi Híradó. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­je; Balázs Gusztáv. • Munkatársak: Pillér í:va és Hidi Szilveszter. • Posta­cím; Gödöllő, Pl. 14. 2100. Telefax és telefon: (28 ) 20- 7S«. • Szerkesztőségi foga­dóóra: hétfőn 10-től 13 órá­ig. • Hirdetésfelvétel: mun­kanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben,' Akik itt élnek, élünk, a Galga menti községekben — Becskétöl Boldogig —. sokszor észre sem vesszük, és ar­ról az időről beszélünk, amikor még egy volt ez a táj, amikor összetartoztak a Galgára felfűzött községek és a községekben élő emberek. letlen munkálkodás hozta a „sikert” a sorvasztásban? Nem tudok a kérdésre válaszolni, s hogy egyálta­lán leírom ezeket a gon­dolatokat, az csupán azért van, mert az elmúlt héten R eziben hallottam, hogy Veszprém és Zala megye tizenöt településének pol­gármestere megalakította a Tátika-Rezi régiót. Nem kellett senkinek sokáig ecsetelnie a lehetséges együttműködés esélyeit, előnyeit. Egyetértettek ab­ban, hogy ha a legfonto­sabb, valamennyiüket érin­tő kérdésekben közös ál­láspontokat dolgoznak ki, azzal mindannyian jól jár­nak. Siófokon a Balatoni Szö­vetség közgyűlésén hatá­rozták el, hogy a régióban lévő községek között szo­ros természeti, idegenfor­galmi és gazdasági kapcso­latokat szükséges kialakí­tani. Hogy a kisebb föld­rajzi egységek érdekei ér­vényesülhessenek. ezért öt, úgynevezett kisrégió szer­vezését tartják indokolt­nak. Bagijin József, Aszód polgármestere május végén arról beszélt, hogy Fran­ciaországban ezek a regio­Napjainkban mindazok, akik élég ügyesek vagy in­kább élelmesek, egykori üldöztetésükből, mellőzött­ségükből komoly tőkét ko­vácsolnak nemcsak ma­guknak, de utódaiknak is. Persze ehhez ember kell! A táj — sajnos — hallgat. Ha szólni tudna, sokat pa­naszkodhatna, és sirámai­val jogot formálna kárpót­lásra, veszteségeinek meg­térítésére. Valamikor a ’60-as évek elején Erdei Ferenc az MTA főtitkáraként egy aszódi beszélgetésen mond­ta: — ezt a vidéket nem le­het szétszedni, sem más te­rülettel összevonni, nem lehet a Galga mente ter­mészetes földrajzi, népraj­zi. gazdálkodási egységét megbontani, netán meg­szüntetni. 1966. január 1-jén meg­szűnt — minden józan érv ellenére — az aszódi járás. Hosszú időre megbénult a vidék, és megnémult Aszód is. Megszűnt közigazgatási, kereskedelmi, művelődési központ lenni. Először a járási hivatalok, Intézmé­nyek költöztek el, aztán bezártak a boltok, az üz­letek is. Tudatos vagy vé­zös énekkel záródott az est, aminek a művészi fel­dolgozását hallhattuk az utolsó zeneműben. S amikor soronként, egy­más után vonultunk ki Is­ten házából, rádöbbentünk: valóban ünnepet ültünk. Ki­emelkedtünk hétköznapja­inkból, megtiszteltük egy­mást ebben a kis faluban, melyben a három felekezet temploma és az Árpád-kori műemlék templom szinte kí­nálta a lehetőségét a hang­versenysorozatnak, amiből, reméljük, hagyomány szüle­tik. Ennek tudatában és hi­tében készülünk a követke­ző hangversenyre, amit augusztus 9-én Í7 órától a középkori templomban Ella Péter csembalóművész tart. B. G. A hangverseny „házigaz­dája”, Dóka Zoltán evangé­likus lelkész konferálta a műsort, melyben Trajtler Gábor orgonaművész, evan­gélikus lelkész az orgona- irodalom fénykorából válo­gatott műveket szólaltatott meg. Dóka Zoltán gondosan felkészült a műsorra. Mi­előtt a sípok hangja betöl­tötte volna a templomot, egy zsoltárosének kapcsán elmondta: a muzsika titka abban van. hogy a zene egyszerre üzenet és válasz. A szépség üzenete Isten hű­ségéről. Arról, hogy a Te­remtő nem hagyja magára teremtményeit, hanem sze- retetével magához öleli őket. Ennek bizonyságául halt meg értünk Jézus Krisztus a keresztfán. De a zene nemcsak a szépség üzenete Isten hűséges sze- retetéről. hanem válasz is. Az üzenetet megértő és be­fogadó ember válasza, aki a szépség minden lehető esz­közét megragadja — éne­kel. hangszereken játszik — hogy Isten iránti háláját ki­fejezze. E misztériumnak voltunk tanúi és részesei — a lel­kész szavaival élve — az orgonazenés áhítaton. Trajt­ler Gábor — 17 évvel ez­előtt ő tervezte a hévíz- györki templom orgonáját! — Bruhns-, Walther-, Bux­tehude-, Pachelbel- és Bach- műveket keltett életre. Minden műsorszámot ava­tó) tan vezetett, be Dóka Zoltán, végül a befejező kő­szén a nyáron nem kell sok jénzért messzire utazni a Dalga mentén azoknak, ikik élőben szeretnének ta- álkozni a komolyzenével. \ hévízgyörki művelődési tiáz úttörő vállalkozásának ;yümölcseként júniustól szeptemberig öt egyházze­nei hangversenyt rendez­nek a községben. Az elsőt a középkori templomban tar­tották, a másodikat néhány napja az evangélikus temp­lomban. A község főterén álló templom padsoraiban min­den érdeklődőnek jutott egy ízléses meghívó az egész nyári programmal és betétlapokként az orgonazé- nés áhítat műsorával, vala­mint az Evangélikus éne­keskönyv 357. énekének — Jézus, boldogságom — szö­vegével. Bevezető gondolatokat Fodorné Gyalog Éva, a mű­velődési ház igazgatója mondott. Megköszönte a tá­mogatók segítségét. Feren- czi Anna, a gödöllői Chopin Zeneiskola igazgatója két koncert szervezésében, egyeztetésében volt segítsé­gére. A helybéli lelkészek jóindulatúan támogatták, hozzátéve, mindenhez, ami nemes, értékes, híveiket is igyekeznek megnyerni. Ha­sonlóan értékelte a ház kez­deményezését Pálos Frigyes hatvani prépost, művészet- történész, aki jelenlétével is bizonyította, csakúgy, mint a galgahévizi polgármester, dr. Basa Antal, hogy a hangversenyek az egész Galga mentének, sőt a még távolabb élőknek is szól­nak. örömmel jelentette be Fodorné Gyalog Éva, hogy pályázatuk eredményeként Pest Megye önkormányza­tának kulturális bizottsága húszezer forinttal járult a rendezvények költségeihez. S hogy mi a célja e programokkal á szervezők­nek? Igazi ünnepet, az ün­nep tiszta örömét adni azoknak, akik erre vágy­nak. Az anyagi gyarapodást, sikert és a sikerhez vezető utakat és csodaszereket, sze­rencseszerszámokat, fiatalí­tó és szépítő tablettákat, azonnal és olcsón és min­den kötelezettség nélkül, nap mint nap kínálják ne­künk. mondta az igazgató, majd a Kis hercegre utalt, aki a szomjúságoltó pirulá­kat áruló kereskedő győz- ködésére, hogy ezzel heti öt­venhárom percet takarít meg, azt gondolta magá­ban: ha ennyi fölösleges perce lenne, elindulna egy forrás felé. E forráshoz vezető út él­ményét ajánlotta a hallga­tóságnak Fodorné Gyalog Éva. „Elvtársi’’ lokálpatriotizmus ^lépj^ron toS-noSzla (gicíL ? megvalósításához, és ter­mészetesen szervezői mun­ka, no meg valódi cselek­vés. A kommunista szom­batok tulajdonosi szemlé­letéről szóló ostoba papo­lás, a fecsegő dilettantiz­mus egyetlen lépéssel sem visz előbbre. A hazug vá­daskodás sem. Mert nem igaz az, hogy a „repi” ven­dégek a gödöllői szabad­ságnapon dáridóztak volna, mint ahogy az is valót­lan, hogy a Szolgálat cí­mű havilap megjelenéséről sehol sem jelent meg tájé­koztatás. Ezzel szemben valóság az, hogy az egye­sület működését az önkor­mányzat pénzben is kife­jezhető értékkel támogat­ja, amikor a hivatali he­lyiségét ingyenesen bocsát­ja rendelkezésükre, pél­dául az ominózus taggyű­lésre is. Az pedig már egy­szerűen nevetséges állítás, hogy egy vállalkozói tár­saság az önkormányzat bi­zalmatlansága miatt esik szét. Akinek a legcsekélyebb köze is volt valaha is a gazdasági szférához, az pontosan tudja, hogy a gaz­dasági kapcsolatokban a bizalom és a bizalmatlan­ság egymás mellett léte­zik. A szerződések joga ép­pen a gazdasági kapcso­latban álló felek egymás­sal szembeni bizalmatlan­ságára tekintettel tartal­mazza a szerződéseket biz­tosító mellékkötelezettsé­gek intézményrendszerét. sülét fotódokumentumai; Galgahévíz egyházi emlé­kei a népi díszítőművé­szetet bemutató anyag; va­lamint termény- és ter­mékkiállítás. Este 8-kor folklórműsor kezdődik a németországi Volkstanz­kreis Passau csoport, a he­lyi nyugdíjas.klub és népi együttes közreműködésével. Vasárnap délelőtt 10-kor ünnepi nagymise lesz, 14 órakor pedig a sportegye­sület jubileumi közgyűlése. Délután a sportpályán gyermek- és ifjúsági sport- programok, játékos ügyes­ségi versenyek, női és férfi kézilabda mérkőzések vált­ják egymást. 16 órakor a Galgahévíz—FTC utánpót­láscsapat labdarúgó-mér­kőzésén, 17.45-től pedig az öregfiúk focimeccsén druk­kolhatnak a sportbarátok, F. É. Galgahévíz F aluiinnep Harmadik alkalommal rendeznek faluünnepet Galgahévízen azzal a cél­lal, hogy találkozási lehe­tőséget kínáljanak a tele­pülésről elkerült falube­lieknek a most is ott élők­kel, hogy közösen ünne­pelhessék szülőfalujuk je­lenét, s tervezzék jövőjét. A július 18—19-i program jelentőségét növeli, hogy idén ünnepli megalakulá­sának 50. évfordulóját a Galgahévizi Sportegyesület. A kétnapos rendezvény­sorozatot szombaton dél­után 6 órakor dr. Basa Antal polgármester nyitja meg, majd négyféle kiállí­tás tárul az érdeklődők elé: a fél évszázados sportegye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom