Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

KÉT KIÁLLÍTÁS KÉPEI Az ú] lokálpatrióták ZENEI ÉS ALAPÍTVÁNYI INTÉZMÉNYEK XIX. É VFOLYAM, 163. SZÄM 1992. JÚLIUS 11., SZOMBAT „Sissi” Gödöllő felé. Kolozsvári Laura hétéves óvodás rajza Több más településsel egyetemben Gödöllő sem kerülte el sorsát abban a korban, amelyben gyorsan és drasztikusan városokat csináltak egyes falvakból, azaz lebontották a régi, jel­legzetes házakat, házsoro­kat és betonkolosszusokat építettek a helyükbe. (Ezek persze sok családnak régen áhított lakásokat rejtettek magukban.) Tavasszal fotókiállításon mutatták be a művelődési központ előterében a meg­maradt, értékesnek ítélt há­zakat, s az emlékkönyvbe jegyezve többen további épületeket javasoltak fel­venni a listára, mely a vé­dendőnek tartott építészeti alkotásokat tartalmazza. Megnézték a tárlatot az Építéstudományi Egyesület keretén belül alakult szá­zadfordulós építészeti szak­osztály tagjai is, akik kap­csolatfelvételt javasoltak. Jellemző, milyen széles szakmai kört „fertőzött” már meg a múlt tisztelete, hogy a szakosztályt alkotók között vannak mérnökök, művészettörténészek, kivi­telezők, építőanyaggyártók is. A szabadság napja alkal­mából a többi között rajz- kiállítást nyitottak meg, szinte ugyanott, ahol ta­vasszal a fotókban merül­hettünk el. A Magyar Sza­badság Napja Alapítvány hirdetett pályázatot Gödöl­lő története képekben cím­mel. A bíráló bizottság tag­jai, Fábián Dénes grafikus- művész, Remsey Flóra és Szekeres Erzsébet iparmű­vészek 44 óvodástól, 12 al­só tagozatos iskolástól és 43 felső tagozatos iskolástól be­érkezett rajzot tekintettek át. Rangsorolás nélkül az alábbiakat díjazták. Óvodá­sok: Kolozsvári Laura, Bo- dolai Anna, Frankó Róka, Devecseri Kata, Bárdy Pé­ter, Bárdy Tamás, Nagy László, Ágó Mátyás, Illésy Pál, Kelemen Zsuzsanna, Bíró Kata, Barcza Réka, Misik Nóra és Bíró Eszter. Alsó tagozatosok: Szovátai Sándor, Ágó Anna, Hidasi Zsófia és Bolyán I. Felső ta­gozatosok: Mukk Meliton, Guba András, Mikó Balázs, Seres Bálint, Csányi And­rás, Hajnal Gábor, Ferencz- halmy Zsuzsanna, Berczeli Bernadett és Lörincz Áron. (A díjátadás időpontjáról később döntenek, erről majd beszámolunk.) Miért említem a két igen eltérő kiállítást együtt? A rajzpályázat számos kis re­meke arról tanúskodik, a gyerekek kíváncsiak a vá­ros múltjára. Többen épü­leteket rajzoltak, vagy fes­tettek le, illetve elképzel­ték a régi Gödöllőt. Belőlük nevelhető ki a következő lo­kálpatrióta nemzedék, ha minél többet megőrzőnk számukra a város régi érté­keiből. Ami bizonyos: ők már sosem tapasztalják azt az érzést, ami elődeiket foj­togatta, amikor még a puszta kifejezés: lokálpat­rióta iá" gyanús volt. B. G. Kép ességek fejlesztése A gödöllői nevelési-okta­tási intézmények kínálatát ismertetve nem szóltunk még a zeneiskoláról és az alapítványi fenntartású in­tézményekről. A Frederic Chopin Zene­iskola feladatai közé tarto­zik a zenei műveltség meg­alapozása, az önálló „ak­tív” zenélésre való felké­szítés, zenei értékeket fel­ismerő zenehallgatók neve­lése és a zenei pályára al­kalmas tanulók előkészí­tése a szakirányú tovább­tanulásra. A gödöllői zeneiskolában 12-féle hangszer tanulása közül választhatnak a nö­vendékek. Az iskola több­éves kísérletező-kutató munkára építve dolgozta ki a differenciált zenei ne­velés programját, amelynek alapján 4—7 éves korig csoportos előkészítő, 7—13 éves korig hangszertanulás és csoportos elméleti órák, 5—18 éves korig hangsze­res csoportórák folynak. Az 1989/90-es tanévtől beindult program adta le­hetőségek a differenciált órakeret bevezetésével, a tehetséggondozó foglalko­zások és a reneszánsz ka­marazene rendszeressé té­telével, a nyári zenei tá­borokkal és a növendékek életkorához illő hangver­senyek szervezésével az is­kola egészét gazdagítják. Az alapítványi fenntar­tású intézmények közé tar­tozik a Gödöllői Waldorf­Egy múzeum nemcsak vá­sárlás vagy ajándékozás ré­vén gyarapíthatja műtárgy­állományát, hanem egy-egy kínálkozó alkalommal élhet a műtárgycsere lehetőségé­vel is. Persze egy csereügy­let létrejöttéhez számos fel­tételnek kell teljesülnie, s mivel rendkívül kényes dologról van szó, precíz szabályok szerint szükséges ilyen esetben eljárni. Városunk közgyűjtemé­nye — fennállása óta har­madszor — az elmúlt he­tekben sikeres műtárgycse­rét bonyolított le. Ehhez alapul olyan, korábban a múzeumba került emlék­anyag szolgált, melynek tu­dományos értéke,' helyi je­lentősége kicsi volt: hagya­tékokból. véletlenszerű öröklések révén váltak mú­zeumi tulajdonná. A hosszas latolgatás, szakvéleményezés, egyezke­dés után listára vett csere- kollekciók eszmei értéke mintegy hárommillió forint. A múzeum számára az ajánlati', listából kiváloga­tott műtárgyak két csoport­ba sorolhatók: egyrészt a gödöllői művésztelep — mint országos gyűjtőkörű feladat — munkásságának CSERE RE VEN KÉR ÜL T MÚZEUMUNKBA U ndi-szőny eg, Thoroczkai-bútor GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. © A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. © Munkatársak: Pillér Éva és Hidi Szilveszter. © Posta­cím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (38 ) 20- 7S6. © Szerkesztőségi foga­dóóra : hétfőn 10-től 13 órá­ig. © Hirdetésfelvétel: mun­kanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. egyedi és pótolhatatlan mű­alkotásai, másrészt a ki­emelt helyi jelentőségű Grassalkovich-kastély szem­pontjából különösen fontos műtárgyak köre. Az első csoportba sorolt műtárgyak egyike egy XVII. századi stílusban ké­szített gyönyörű falikárpit. Készítője Undi Mariska (1887—1959), a gödöllői szö­vőműhely talán legfino­mabb kezű alkotója, aki ezt a nagyméretű munkát a 20- as években készítette. Köz­tudott. hogy a gödöllőiek nemcsak a képzőművészet, hanem az iparművészet minden területén otthono­san mozogtak és számos nem itt élő művész is — valamiféle holdudvarként — kötődött a telep munká­jához. Ilyen alkotó volt Thoroczkai-Wigand Ede (1870—1945) építész, akinek most egy míves bútorkol­lekciója került a múzeum­ba — jelentőségét fokozza a gödöllőiek bútorművészetj munkáinak kevés 6záma is. A listát egy szenvedé­lyesen megfestett Nagy Sándor (1868—1950) olajkép zárja. A műtárgyak a csere lebonyolítása után nem raktárba, hanem az állandó kiállítás kisebb átrendezé­sével a közönség elé kerül­nek, újabb bizonyságául az egykori művésztelep egye­dülálló teljesítményének. A városi múzeum tulaj­donává váló műalkotások másik köre — mint emlí­tettük — az össznemzeti ér­téknek számító Grassalko­vich-kastély vonatkozásá­ban jelentős. A múzeum évek óta tudatosan készül arra, hogy a kastély rehabi­litációja során létesülő mú- zeumszárny kialakításához emlékanyagot gyűjtsön, és ezt a törekvést nemegyszer siker is koronázza. Mint most is, amikor Benczúr Gyula egyik föművének korabeli és nívós másolata került a múzeumba ... „Az ezeréves Magyarország hó­dolata Ferenc József előtt” címet viselő nagyméretű olajkép eredetije a budai palota ostromakor pusztult el 1944 végén. Az egyetlen megmaradt másolatot Ben­czúr egyik tanítványa ké­szítette. s bár a mester fes­tői kvalitásaival a munka nem vetekedhet, történeti és dokumentumértéke a képnek felbecsülhetetlen. A mintegy nyolc négyzetmé­teres képen a korabeli arisztokrácia majd hetven figurája jelenik meg — név szerint beazonosíthatóan —, s a művészettörténészek szerint méltó helye lenne a kép bemutatásának a rep­rezentatív gödöllői kastély. Ugyancsak a dualizmus korának jellegzetes ábrázo­lásén adja az a tizennégy grafikából álló sorozat, mely szintén csereajánlat­ként szerepelt a városi múzeum számára. Halmi Viktor (1866—1959) és Theo­dor Zasche (1862—1922) raj­zai a császári és királyi ud­var életének mindennapjait és figuráit örökítették meg, olykor kedélyeskedő iróniá­val. de hallatlan precizitás­sal is. A tervek szerint e sorozat szintén a kastélyba kerülő műtárgyegyüttest gyarapítja majd. Noha a múzeum — hely­hiány miatt — állandó ki­állításon a képeket nem tudja a nagyközönség elé vinni, időszakos bemutatá­sukat mindenképpen meg­oldja: ősszel a művelődési központ előterében pár hétig kiállításra kerülnek a reprezentatív történeti fes­tészet egyik izgalmas alko­tásával, a millenniumi hó­dolatot mutató olajképpel együtt. Varga Kálmán iskola 22 fős első osztálya. Az osztálytanító, aki a Waldorf-tanári kurzus vég­zős hallgatója, a fő tan­tárgyakat tanítja. Az an­gol-, ének-, kézimunka- és eritmiaórákat óraadó ta­nárok tartják. A tanítás naponta 8—11.30 óráig tart. A Waldorf-iskolában osztályozás nincs, így le­maradás és bukás sem. Ez a bizalom 10-11 éves kor körül igazolódik, a gyere­kek erre az időre behozzák lemaradásukat. A Waldorf- pedagógia egyaránt megte­remti a hátrányos helyzet sikeres kompenzációját és a tehetséges gyermekek nagyfokú fejlődési-fejlesz­tési lehetőségeit. A testi-lelki-szellemi ké­pességek és készségek fej­lesztésére egyenlő súlyt helyeznek. Mivel a Wal- dorf-iskola a szülők értő együttműködése nélkül nem tud létezni, szükséges, hogy ők is minél több pe­dagógiai ismeretet szerez­zenek. Ennek formáit az iskola megszervezi. A Hintalan László vezet­te „Élet-iskolát” az Örök­ség Alapítvány tartja fenn. Az iskola jelenleg négy család szövetkezése, saját gyermekeikért hozták lét­re. Nem kívánnak többosz- tályos „intézményt” működ­tetni, egy közösség végig- vitele a cél. A vegyes kor­osztályú csoport öt főből áll, s a testvérek és újatíb gyerekek bekapcsolódásá­val sem nő egy nagycsalá­di létszám fölé. P. É. A városi bíróság ítéleteiből Az asszony verve jó...é? Egy estén többször is ar­cul ütötte válófélben levő feleségét egy 36 éves erdő­kért esi férfiú. Asszonya a bántalmazás következtében nyolc napon túl gyógyuló sérülést — orrcsonttörést — szenvedett. Az elkövető Hányik János, Erdőkertes, Hunyadi u. 10/B. szám alatti lakost súlyos testi sértés bűntette miatt a bí­róság 100 napi tétel, össze­sen 10 ezer forint összegű pénzbüntetésre ítélte, amely meg nem fizetés esetén 100 napi szabadság- vesztésre változik. Az ítélet jogerős. A 20 esztendős Oláh Bol­dizsár egy őszi éjszakán felkereste gödöllői ismerő­sének Dobó utcai házát. A nyitott kapun besétált az udvarba, s a disznóólhoz ment. Az ólban levő két sertést leszúrta, s az álla­tokat egy ismeretlen társa segítségével gépkocsin el­szállította. Társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt Oláh Boldizsár, Gö­döllő, Antalhegyi út 111. szám alatti lakost a bíró­ság 100 napi tétel, összesen ötezer forint pénzbünte­tésre ítélte. Meg nem fize­tés esetén e büntetés 100 napi szabadságvesztésre változik. Az ítélet jogerős. Két testvér, a gödöllői Bocskai u. 34-ben lakó Gu­lyás Attila és Miklós egy éjszakán elhatározta, hogy alumíniumcsöveket lop, s azok értékesítésével pénzt szerez. A Grassalkovich- kastély bekerítetlen építési területét keresték fel. ahonnan két alkalommal összesen 37 ezer forint ér­tékben tulajdonítottak el kisebb darabokból álló alu­míniumcsöveket. Az első forduló zsákmányát elad­ták, a második fordulónál azonban lebuktak. Társtettesként, folytató­lagosan elkövetett lopás bűntette miatt a büntetlen előéletű Gulyás Miklóst 6 hónapi, a többszörösen büntetett Gulyás Attilát 8 hónapi börtönre ítélte a bíróság, ám a büntetés végrehajtását mindkét vádlottal szemben egyévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. Hazafelé... 1.. a gödöllői áruházból (Balázs Gusztáv felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom