Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

r.eiytálitak a ceglédi diákok Az átázott, vizes nádtömeg partra emelése nehéz fizikai erőt igényel, de némi ügyes­séggel a lányoknak is sikerül. Szűcs János — a gyerekek kedvelt „Joe bácsija” — munkavezető, immár túl az ötödik ikszen, még mindig beáll a fiatalok mellé dol­gozni, ha kell, bokáig érő sárban is (A szerző felvételei) Naponta több teherautónyi uszadéktól, hordaléktól és szeméttől szabadul meg a Balaton-part, amelyet a vízvé­delmi tábor ceglédi diákjai tartanak tisztán CEGLÉDI XXXVI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1992. JÚLIUS 11., SZOMBAT Egy virágbirodalom pusztulása (I.) Alig pár évvel ezelőtt több ezer Pest megyei kö­zépiskolás diák jutott el a nyári szünidőben különbö­ző építőtáborokba, ahol nemcsak élményekkel, ha­nem forintokkal is gazda­godhattak — cserébe az el­végzett munkáért. Az idei nyár különösen nem kímé­li a nyaralni vágyó fiata­lok — és szüleik — pénz­tárcáját. Ezért is jó hír, hogy nemcsak emlékeink­ben él még a nyári építő­tábor, hanem a valóságban is. — Negyvennégy ceglédi szakközépiskolás tisztítja a Balaton partját a lerako­dó uszadéktól, hordaléktól — tudtuk meg Derda Sán­dortól, aki a tábort üzemel­tető Corvett Kft. ügyveze­tő igazgatója, majd így folytatta: — Évek óta van környe­zetvédelmi táborunk Bala- tonszéplakon, ahová a ceg­lédi fiatalok mindig szíve­sen eljönnek. Tavaly nem A POGÄNYKORIG visz- szanyúló hiedelmeinket és szokásainkat a tanyákon és pusztákon élt béresek, cse­lédek őrizték legtovább. A férfiak gyertyagyújtás­kor összeültek az istálló melegében, az asszonyok ölükben a legkisebb gyer­mekkel a közös konyha kemencéje körül, meghány- ni-vetni a napi eseménye­ket, az ispán igazságtalan­ságait, amit megtorolni ké­szek lettek volna, csak hát mindig „közbejött vala­mi”. Szívesen időztek el az elmúlt háború hideget, me­leget, szuronyrohamokat és hadifogságot átélt, nem kívánt kalandjainál, végül rákanyarodtak a mesékre, amelyek közt ősi hiedelmek voltak ördögökkel, boszor­kányokkal. váltott gyere­kekkel, garabonciással, ha­zajáró lelkekkel, halott vő­legénnyel, gyermeket szop­tató iovakkal, táltosokkal, tudós kocsissal, jósokkal, CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. $ A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. © Munkatár­sak: Tibay Ágnes és Kó­bor Ervin, s Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: 53 11-400. 0 Telex: 22-6353. m Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-töl 12-ig, szerda 10—17 éráig. Tele­fon: (53) 10-763. kis feladatot jelentett az elpusztult angolnák össze­gyűjtése és elszállítása, de ők helytálltak. A táborve­zetőjük, Süveges Andrásné — aki egyben az osztály- főnökük — és férje, Süve­ges András, régi, tapasz­talt táborozok. Számtalan távolbalátókkal, patkány­küldő vénemberekkel. Fölemlegették a csodála­tos gyógyulásokat, a tudo­mányban irracionális eljá­rásoknak nevezett orvos­ságokat és ráolvasásokat, a maguk gyűjtötte gyógy­füveket, híres kenőasszo­nyokat. Mindenki tudott néhány történetet ezekről, meg is nevezvén a na­gyobb hitel kedvéért, hogy ki volt a boszorkány, aki laligakerék, kísértet, kutya, macska, ló, csikó, íiasdisz- nó és más állat, valamint növény alakjában szemmel vert. megrontotta a tehe­neket, ennek következté­ben véreset adott a tehén. Rugdosta, taposta, meg­állította a szekeret, embe­reket állattá változtatott, gyereket lopott, kicserélt. Hittel hirdették a védeke­ző eljárásokat: pappal meg­szenteltették a kapufélfát, nehogy behatoljon, söprűt tettek az ajtóba, kovásszal körösztöt rajzoltak az ajtó­ra, fokhagymával bekenték a kulcslyukat. Ismertek boszorkányokat, akik vén- asszonyalakban a szom­szédban laktak, vagy éppen a maguk majorjának főte­henész feleségét tartották annak. Azt is tudták, hogy a boszorkányok napfölkel­vetélkedővel, sportverseny­nyel igyekeznek haszno­sabbá tenni a szabadidőt. Jövőre is számítunk a ceg­lédi diákok munkájára, mi­vel a környezetvédelem, a vízvédelem feltétele a Ba­laton idegenforgalmának. V. M. tekor visszaváltoznak föl­vett alakjukból emberré. A hajdani mesélők, át­vészelve az elmúlt ötven esztendő változásait, hisz­nek-e még ezekben a cso­dálatos lényekben? Nem valószínű. Már kialudtak gz éjféli kongalásig világí­tó gyertyák, elbontották a régi kemencéket, ők pedig termelőszövetkezeti tagok­ká lettek, beköltöztek a ta­nyákról, városlakókká, üze­mi munkásokká váltak. A legtöbb komfortos házat épített fürdőszobával és televízióval. A képernyő­ről pedig már másfajta történeteket sugároznak a kispolgári ízléssel beren­dezett, kényelmes ülőbúto­rokkal ellátott szobákba. Ezeket a hiedelmeket a néprajztudomány kutatja föl, osztályozza rendszer­be, és igyekszik kimutatni származásukat az ősi ko­rokból. Az egyetemeken tudós professzorok keze alatt lelkes hallgatók váll- nak e humán tudomány megszállott kutatóivá. Időn­ként összejönnek beszámol­ni munkásságuk eredmé­nyeiről, mint most két éve Nagykőrösön. Több szekcióban három napig harmincöt egyetemi tanár és tudományos kuta­A Lada megáll, asztmásán köhécsel. A pártán egy te­remtett lélek sincs. Nem akarunk udvariatlanok len­ni. Fontolgatjuk, beme­részkedjünk-e a sorompón túlra. Felbátorít bennün­ket egy balra leciivekelt Zsiguli. Mögéje gurulunk. Aztán besétálunk a legelső épületbe. Kánonban han­goskodunk: — Jó reggelt kívánok. Van itt valaki? Lelkesen kopogtatunk minden ajtón. Csend. Ezek­től a jóistent is ellophat­nák. Biztosan kint dolgoz­nak. Máris az udvaron áll­dogálunk. Némi tanácsta­lanság után beindulunk. Előttünk az üvegházak szürkék és hosszúak, akár a rossz kölykök okulására nyomatott lelki beszéd. Be­zúzott üvegfalak és -tetők: százezer lyuk ásít a nap arcába. A földet kiverte a zöld láz: a gyom. A pusz­tulás kérlelhetetlen légiói letiportak itt mindent. Emlék köp Az emlékezet képmagnó­ján impozáns látvány raj­zolódik ki. A nyár kitar­tóan lövöldöz aranynyi- laivál. Messziről csillog az üvegbirodalom. Több mint tó előadása hangzott el — hogy csak néhányat említ­sek — a magyarok ősi te­metkezési szokásairól, a honfoglaláskori koponya- varázslás rítusáról, az ősök hitvilágáról, a közép­kori építőáldozatokról. Ir­racionális elemekről a né­pi orvoslásban, hiedelmek­ről és a valóságról, a vá­sárok hiedelem- és szokás­világáról, Kecskemét kör­nyéke hiedelmeiről, Ceg­léd hiedelemvilágáról. AZ ELŐADÁSOK könyv­vé lettek, három kötetben ezer nyomtatott oldalon, képekkel illusztrálva. Erre a kiadványra hívjuk föl olvasóink figyelmét, annál is inkább, mert a kiad­ványban Cegléd hiedelem- világa száz oldalon olyan anyagot tartalmaz, amely­nek ma már nincs élő vilá­ga. A társadalmi rétegződé­seknek idején az életet a valóság szemüvegén vizs­gáló tudományokban már nincs helye a régi népeket rontó boszorkányoknak és más ártó lényeknek, mert már senki sem hisz a szem­mel vert gyermek megron­tásában. Ha gyermekeink olvas­mányában időnként meg­jelennek az ördögök és bo­szorkányok, tudós kocsisok és táltosok, azok már a me­sék birodalmában foglal­nak helyet. A háromköte­tes, ezer oldalas gyűjte­mény 350 forintért a váro­si könyvtárban kapható. Hídvégi Lajos egymillió szál szegfű, ró­zsa, gladiólusZ áll sorfalat. Az avatási ceremóniát Ko­rom Mihály jelenléte teszi még emelkedettebbé. Na és persze, itt feszít — e cso­dára joggal büszke — Cser- venkáné „elvtársnő” és lel­kes sleppje. önfeledten mu­zsikál — mi mást is tehet­ne — a magyar és a szov­jet katonazenekar. Beszé­dek, taps, olló, szalag, új­ra taps. S végre kedvére ehet-ihat az ország szinte minden szegletéből meghí­vott népes vendégsereglet. Snitt. Szegfűk Voltaképpen a korabeli krónikák — lapok — hír­mozaikjaiból kirajzolódik a kép. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz vezetése már 1969-ben kiötlötte a gran­diózus álmot. Az építéssel megbízott Mezőber Válla­lat először hetvenötmillió forintra taksálta a beru­házás költségét. Aztán me­net közben ez a summa szépen gyarapodott kilenc- venkettő-, majd százkilenc­millióra. Meg sem állt 1972- ben, százharmincegy és fél millióig. Az egykori jobbágytel­kek, később kis tanyák he­lyén, a várostól északra — közel a 4-es úthoz — emelt erődítményt öt darab tíz­ezer négyzetméteres üveg­ház és egy tízezer négy­zetméteres fűtött fóliatelep alkotta. Barangolunk, hátha be­lebotlunk valakibe. A be- tonutakon átugrunk egy- egy víztócsát. Nézelődünk. Elképedünk. Egyik társam, Banai Benő, a mezőgazda- sági és vállalkozási cso­port vezetője, megáll egy kapcsolónál, értetlenül ráz­za meg a fejét: — Mi lett a modern hol­land gépek sorsa! Automa­tikusan működtek. A be­állított hőmérséklet szerint nyitottak és zártak a szel­lőzők. Ha a páratartalom csökkent, az érzékelők be­indították a párásítót. Az öntözőberendezés a talaj- nedvességnek megfelelően kezdte meg áldásos tevé­kenységét. Egy-egy üveg­házban — hajóban — egyet­len gombnyomással kijut­A Szabadság filmszín­házban július 11-én, 12-én, szombaton, vasárnap, dél­után 6 órakor: Szabad pré­da (Freejack), amerikai sci-fi. Este 8 órakor: Föl­dönkívüli zsaru (amerikai sci-fi. Az autósmoziban,' július 11-én, 12-én, szombaton, tatták a folyékony táp-' anyagot. A talajt a tsz ter- málkútjának hetven Cel- sius-fokos vizével és gáz­zal fűtötték. Az objektu­mot hatalmas virágcsoma- gpló és hűtőkamrák egé­szítették ki. Nézelődünk tovább. Majd csak észrevesznek min­ket. Az már szent igaz, hogy anno ország-világ ide járt ámulni és bámulni. Azok után pláne, hogy naponta mintegy harmincezer szál szegfűt küldtek Moszkvá­ba. Nyolcvan asszony szed­te, válogatta, csomagolta a virágokat, amelyek se­lyempapírra fektetve ke­rültek .kartondobozokba. A ládákat szállító autók haj­nali négykor indultak a Ferihegyi repülőtérre és délután két órakor már a szovjet főváros boltjaiban illatoztak a ceglédi virá­gok. A csúcs persze az volt, amikor Farkas Bertalan a világűrből visszatérve meg­érkezett Moszkvába. Az ot­tani repülőtérre Ceglédről maga a termelőszövetkezet elnöke vitte a szegfűket. Az üvegbirodalom per­sze nemcsak virágot, de legendát is termett. Az egykori vezető a gyakran ideutazó honi és külföldi látogatók kérdésére: Mi lesz, ha nem tudják majd eladni a szegfűt?, ekként válaszolt: Semmi baj, elv­társak. A kertészet mellett működik a szarvasmarha- telepünk. A virágokat meg­etetjük a tehenekkel és szagos tejet árusítunk. Aligha gondolta — miután 1974- ben körülbelül négy-, 1975- ben kis híján ötmillió szál szegfűt értékesítettek a Hungaroflor Vállalat köz­reműködésével —, hogy szellemes jóslata néhány év múlva beteljesedhet(ne). Csak arra nem gondolt, hogy a tehenek silányabb takarmánnyal is beérik. Yissza felé Elindulunk visszafelé. Nem hiszünk a szemünk­nek: végre, ember jő. Ke­rékpáros férfi. — Bent van a főnök úr —■ mondja udvariasan. Elő­remutat. — Menjenek, ott találják hátul. vasárnap: Szabad préda (Freejack), amerikai sci- fi. Az előadások este fél 10 órakor kezdődnek. Kötetbe gyűjt re Hiedelmek, szokások Fehér Ferenc (Folytatjuk.) Mozi Ország-világ ide járt

Next

/
Oldalképek
Tartalom