Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-10 / 162. szám

VÁCI NEMZETKÖZI KÓRUSTALÁLKOZÓ Ami összeköt, az a Duna és a zene A művelődési központ zárva, ajtaján kis cetli ma­gyarázza, hogy miért. — A XIII. nemzetközi kórustalálkozó propagan­daanyagát ugyan a műve­lődési központ, a Madách Imre nevét viselő, állította össze (nyomtatni a Pest megyei nyomda nyomtatta minden ellenszolgálta­tás nélkül) — fogad a Bar­tók Béla Zeneiskola kórus­vezető tanárnője, Brusz­nyai Margit —, de a tulaj­donképpeni szervezők mi vagyunk; mi értesítjük a meghívottakat, mi gondos­kodunk az ellátásukról, a mi iskolánk koncertterme ad helyet aztán (tehát ad most is) az egy hétig tartó hangversenyeknek ... Miután tisztázzuk, hogy egyetlen intézmény is fel­vállalhat ilyen fajsúlyú és országunk zenei életében Igencsak jó nevet szerzett rendezvénysorozatot, azon­nal az anyagiakra terelő­dik a szó. — Mindenki erről faggat, mihelyt a váci nemzetkö­zi kórustalálkozó kerül szóba. Nos. általában ősz­szel kezdjük el a szerve­zést; tavaly októberben fölkerestem Vác polgármes­terét, Bartos Ferencet, ö Igent mondott, és arról biz­tosított, hogy a város a maga részéről mindent megtesz a támogatásunkra. Ami annyit jelent, hogy a költségek egyharmadát felvállalta... A többit pá­lyázatok révén szereztük, vagy fogjuk beszerezni. A Művelődési Minisztérium­hoz felküldött pályázatunk­ra válgsz mind ez ideig nem érkezett. Ellenben tá­mogatást kaptunk a Pest Megyei önkormányzattól, szponzorál ugyanakkor a Közép Duna-vidéki Intéző­bizottság is (ha jól emlék­szem az elnevezésre). — Ez a 13. rendezvé­nyünk. Mikor és hogyan született meg a váci kórus- találkozó ötlete? — Az ötlet, a gondolat már több mint 20 éves. Egykori tanárom, Bogányi Tibor 1964-ben női kama­rakórust alakított váro­sunkban. Akkor még ifjú­sági kórus voltunk, időköz­ben 100 tagú vegyes kórus­sá váltunk ... Magam is a kórus tagja voltam. De hogy a rendezvény témájá­Valentin Stefanof, a görög- országi Armonia kórus ve­zetője László Attila, a sepsiszent­györgyi (Erdély) Cantus Firmus vegyes kórus kar­mestere nál maradjak; évente az­tán ifjúsági kórustalálko­zókat szervezett a tanár úr. A hajdani ifjak kinőt­ték a „ikeretet”; felnőttkó­russá lettünk — és rendre nemzetközivé. Néhány éve Európa majd minden or­szágából hívunk vendége­ket. Lapozgatom az idei vá­ci nemzetközi kórustalál­kozó műsorfüzetét. A hat­napos rendezvényt a helyi Harmónia kórus nyitotta meg (vezényelt Brusznyai Margit) Gounod Messe So­lennelle című művével. A . nyitó hangversenyt — a hét folyamán — a budapesti Canzone leánykar. a görög- országi Armonia kórus, a finn Vox Nova, a sepsi­szentgyörgyi Cantus Fir­mus és a Belgiumból érke­zett Laetare Musica kon­certje követte. — Igen — jegyzi meg Brusznyai Margit —, ez volna a „nagy hangver­senyének, a közös ének­lésnek a repertoárja. Per­sze nem illik ide a ver­seny kifejezés, hiszen nem babérokra pályázunk ... az ének szeretete hozott ösz- sze. Amint egy kórus ösz- szeérésének ez, tehát az együtt éneklés nagyszerűsé­ge az alapja, úgy a nemzet­közi kórustalálkozóknak is. Én itt egyetlen pillanat­ra sem tapasztaltam a ver­senydrukkot, az izgatottsá­got. Mindenki felszabadult és vidám. Vác ma a felsza­badult kórusok városa. „Felszabadult kórus?” A sepsiszentgyörgyi Can­tus Firmus (62 tagú vegyes kórus) karmestere, László Attila mondja; — A diktátor bukása után Romániában egyik napról a másikra változott meg a kórusok repertoárja. A rengeteg belénk sulykolt „hazafias pártének” elkín- lódása után végre igazi kórusdarabokat választhat­tunk. Ide egyházi énekek­kel, magyar és román nép­dalfeldolgozásokkal, pre­klasszikus és klasszikus művekkel érkeztünk ... No és egy saját munkával is, az Angyali üdvözlet című­vel. Gondolom, a székely és csángó népdalfeldolgo­zásokkal (Birtalan Józsej műveivel) egyetemben ez jól mutatja mai erdélyi hangulatunkat. Ügy tűnik, a kórusok di­rigensei már ismerik is egymást, beszélgetésünkkor László Attilát finn kollégá­ja, lleikki Halme, és a gö­rög Valentin Stefanof állja körül. Amikor váci élmé­nyeire kérdezek rá, a gö­rög Armonia karmestere elismeréssel nyilatkozik a szervezésről és vendégfo­gadásról — nem kevésbé a magyar kórusok felkészült­ségéről. (Megtudom, hogy 1985-ben Udinében léptek fel az ottani Kodály Kórus . meghívására, amióta is . rendkívüli vonzalmat érez­nek a magyarok iránt.) A finn karmester csomagot tart a kezében. ;— Ezt a fiaskót a rendezvény fő . szervezőjének, Brusznyai Margitnak a tiszteletére — szimbolikusan a vendéglá­tó Magyarország tisztele­tére fogjuk átadni ma es­te ... ha eljön, meglátja­Elmentem. Tapsoltunk a finn „csapat” rögtönzésé­nek, aztán drukkoltunk a sepsiszentgyörgyi együttes meghatóan szép szereplé­sén. Távozáskor Brusznyai Margit megjegyezte: kár, hogy a zárónapon nem lesz jelen, akkor csakugyan együtt fogunk énekelni .— egy közös Duna-hajózás ürügyén. Magyarországot a Dunán kívül leginkább a zene köti össze a vi­lággal. Kép és szöveg: Bágyoni Szabó István Mi is az a TOK? Az iskolaszék nem nyugágy.. A finn karnagy, lleikki Halme Bár vége van az iskolai tanévnek, mégis igen sok iskolában lázasan dolgoz­nak a pedagógusok: a szep­temberben kezdődő új tan­évet készítik elő. Az el­múlt tanévben a pedagó­gusaink számos vitát meg­éltek — a nemzeti alap­tantervről, az iskolaszék intézményéről, a területi oktatási központok jövő­beni feladatairól. Sok taní­tó, tanár gyakran csak kapkodta a fejét, napi munkája során alig tudott időt szakítani az új isme­retek befogadására. A tan­év vége felé úgy tűnt, le­csillapodtak a viták, azon­ban még maradt egy-két nyitott kérdés nagyon sok oktató számára. A közoktatás irányítói végre rögzíteni kívánják a diákok, a szülők és a kü­lönböző oktatási intézmé­nyekben dolgozó tanárok jogait és kötelességeit. A tankötelezettséget kiter­jesztik ötéves kortól tizen­hat éves korig. (Ezzel ösz- szefüggésben a szakképzés rendszere is módosul, de ezt részletesebben a szak­képzési törvény tárgyalja.) A nemzeti alaptanterv — amelynek legújabb válto­zatát is nemsokára nyilvá­nosságra hozzák — a tör­vény része lesz, tehát a parlament határoz majd arról, mit tekinthetünk szá­mon kérhető műveltségnek a gyermekek különböző életkorában. A törvénytervezet kon­cepciója tár sadalm ásítani kívánja az iskola irányítá­sát. Eszerint az egyhar- mad részt szülőkből, egy- harmad részt a pedagógu­sok képviselőiből, s végül, ismét egyharmad részt az önkormányzati tisztségvi­selőkből álló iskolaszék alapvető szerepe az iskola segítése lesz. Nem kíván­nak tehát az önkormány­zatoktól jogkört elvonni.de a tervezet szerint, bizonyos kérdések elbírálásánál — ilyen például az igazgató kiválasztása — figyelembe kell venni az iskolaszék véleményét. A területi oktatási köz­vontok a szakmaiság védel­mét szolgálják, hatósági jogkörük nem lesz. Ha az iskolafenntartó kéri, a TOK ellátja majd a szakmai fel­ügyeletet, illetve a TOK bírálja el — többek között — például azt is, hogy egy- egy alternatív oktatási-ne­velési program abban a ré­gióban betöltheti-e a sze­repét. A TOK és a peda­gógiai intézet különböző célú szervezetek: a peda­gógiai intézetek szolgáltat­nak, videotárat, könyvtá­rat működtetnek, szerve­zik a pályaválasztási ta­nácsadó tevékenységet, se­gítik az alternatív módsze­rek terjesztését, és így to­vább; a területi oktatási központok pedig azokat a szakmai-min őségvédelmi feladatokat látják ei, ame­lyeket a minisztérium fő­városi apparátusánál pon­tosabban lehet az érintett régiókban megítélni. A normatív finanszírozás terén is másképpen fogal­maz az új törvénykoncep­ció, mint az előző. Igyekez­tek a szerkesztők olyan fi­nomításokat beépíteni a szövegbe, amelyek kifeje­zik a településszerkezeti összefüggéseket; illetve amelyek a tanulócsoportok létszámát, összetételét is érzékelik. A pedagógusbér ügyében — mint jó néhány egyéb kérdésben is — alternatív lehetőségeket kell felvetni: legyen-e a normatív finan­szírozás összegétől függet­len a pedagógusfizetés? Le­gyen-e köztisztviselő a pe­dagógus: államilag garan­tált bérrel? A tervezet egyik jelentékeny újdonsága, hogy a 9. és 10. osztály kötele­zővé tételével nemcsak az ifjúsági munkanélküliség gondját enyhítené, hanem a tanári álláshelyek nagy részét is megmentené. Amennyiben ehhez sikerül minimális parlamenti bér­garanciákat társítani, ha a százszázalékos értelmisé­gi létmódot nem is, de eg­zisztenciális biztonságot teremtene a törvény a ma­gyar pedagógustársada­lom számára. D. A. Karolina-koncert Ma délután 4 órakor Vá­cott, a Bartók Béla Állami Zeneiskolában ad hangver­senyt a Karolina gyermek- kórus Bódvai Magdolna ve­zényletével, A hangverse­nyen fellép egy székesfe­hérvári gyermekkar is. A váci kis dalosok azt a mű­sorukat mutatják be, amellyel a jövő héten spa­nyolországi vendégszerep­lésre utaznak. Ezt látni, hallani kell Zsámbék: A Zsámbéki szombatok szervezői ezúttal sajátosan megyei témájú rendezvényekkel rukkolnak elő. Hadik Gyula, Törökbá­linton élő és alkotó szob rászművész kiállítása a művelődési ház kiállítóter­mében. (De. 10-kor). Délután 3-kor a biatorbá- gyi Prospero búbegyüttes műsora látható (A rút kis kacsa bábjáték). A romtempiamnál du. 5- kor Pest megyei néptánc- és népzenei együttesek lép­nek fel. Este 7-kor a plébánia­templomban Mozart Re- quiemjét adja elő a Pest Megyei Szimfonikus Zene­kar. Közreműködik a Bu­dapesti Ifjúsági Kórus — Strausz Kálmán vezényleté­vel. A rendezvénysorozat keretében belül először ke­rül sor ilyen nagyformátu­mú mű bemutatására me­gyénk zenészeinek közre­működésével. (Mozartnak ez az utolsó műve.) Este 9-kor a romtfemp- lomná) a Kerékasztal Szín­házi Társulat előadásában A lovagsereg éneke című, Artur királyról szóló darab látható — Kaposi László rendezésében. Ezzel a da­rabbal 1991-ben a társulat elnyerte a Csurgói Országos Diákszínjátszó Fesztivál fő­díját, a legjobb alakítás dí­ját, valamint — megosztva — a közönségdíjat is. Szentendre. Pénteken, július 10-én du. 6-kor nyí­lik a szentendrei művész- telepi galériában Páljános Ervin szoborkiállítása. Megnyitja Wehner Tibor művészettörténész. A kiál­lítás augusztus 23-ig te­kinthető meg. Ugyancsak pénteken, es­te 7-től a Nosztalgia Kávé­házban talik-show-ra ke­rül sor. Szombaton este 7 órai kezdettel a Barcsay Mú­zeum udvara dzsessz- és folkegyütteseket lát vendé­gül. A Szentendrei Teátrum Fő téri színpadán szombat este fél 9-kor Rossini: A sevillai borbély című ope­rájának előadását láthatják. Vasárnap délelőtt 11-kor a városháza udvarán Kiss Anna—Kis Ferenc—Foltin Jolán zenés mesejátéka (A holdnak háza van) kerül színpadra. I’omáz. A katolikus templomban szombaton es­te 7-kor a szentendrei Szent Cecília kórus lén fel. Vác. A Váci Nyár rendez­vényeinek a sorába illő XIII. Nemzetközi Kórusta­lálkozó pénteken, július 10-én este 7 órai kezdettel Bednarik Anasztázia or­gonaestjével zárul — a váci székesegyházban. Olyan sokféle programot kínálnak országszerte a szabadtéri színpadok, hogy az ember már-már hajla­mos azt gondolni: műköny- nyek, álsírások, se nem va­lódi gondok, amikről a nyá­ri évad kezdete előtt a sza­badtéri játszási helyek ve­zetői beszéltek. önsajnálatról és sajnál - tatásról azonban szó sincs. A gondok valódiak, a ne­hézségeket nem kell kita­lálni, mert léteznek. Léte­zik például egy igen furcsa pénzügyi szituáció. Korábbi nyarakon is so­kan szóvá tették, az idén még több okkal mondogat­ják: hol éri meg, hogy né­hány (három-négy. de több esetben mindössze egy vagy két) előadásért összeszer­vezzék a színészgárdát, jel­mezt. díszletet csináltassa­nak, heteken át próbálja­nak? Hiszen a józan ész azt diktálná, hogy a befek­tetett pénz és művészi ener­gia akkor térül meg (leg­alább részben), ha több elő­adást játszanak. Néhány Színházi lf.vf.i ■ Nyári játékok előadás csak ráfizetést hoz­hat, mert a „bekerülési összeg” sem jön be. Igen, elvileg ez mind igaz. Csakhogy a dolgok nem ilyen egyszerűek és kézenfekvőik. Vegyük bár­melyik nyári produkciót, mondjuk szűkebb pátriánk­ban. Vác. Duna-pArt, Oidi- pusz király. Érdekes, jó előadás, jó rendezés, jó szí­nészek. Egyetlenegyszer ment a váci városháza ud­varában. Mi ebben a ráció? Az, hogy a produkciónak annyi pénzt sikerült szerez­nie, amennyiből fedezni le­hetett a próbák költségeit, a jelmezt, díszleieket, a szí­nészek (igen szerény) gázsi­ját. a bérleti díjakat, egyéb kiadást (villany például). Egy, azaz egy előadás ere­jéig. Mivel pedig minden újabb előadásnak megvan­nak a kikerülhetetlen kia­dásai (színészgázsi, energia­árak, bérlet, személyzet stb.), az Oidipusz király nem megy többször a vá­rosháza udvarán. Majd játsszák ősztől bent Buda­pesten, már más pénzügyi „felállásban”. Más példa. Szentendre. Rossini: A sevillai borbély. (Tegnap esti bemutatói). Nagyon jó szereposztás, igen jeles rendező, kiváló jelmez- és díszlettervezők, nagyszerű zenekar és kórus (a Honvéd együttes!). Több támogató, szponzor, segítő alapítvány adja össze a pénzt. Biztos siker, biztos közönségérdeklődés. A né­zőtér sem óriási; pár száz ember fér el Esténként. És mégis; Szentendrén hat tervezett előadás, a viseg­rádi Salamon-toronynál kettő. Futhatna egész nyá­ron, nem jelentene túl nagy gondot a közönségszervezés, hiszen ráadásul olasz nyel­vű előadás, roppant népsze­rű, közismert mű, külföldi turisták is szívesen jönné­nek. És mégis: ennyire van pénz, ennyire tudnak vál­lalkozni a közreműködők. No de ha hirtelen kide­rül: még tíz előadás is el­menne? Hát akkor ez ami­lyen jó hír, olyan rossz is. Mert már ott a következő produkció, lekötve, egyez­tetve, s azt akkor hová te­szik? Némi túlzással: a si­ker majdnem akkora baj, mint a bukás. Mert ugye ha van pénz három elő­adásra, azt a hármat akkor is meg lehet tartani, ha fél­vagy negyed ház van. Mondhatni: a bukás be van tervezve. Nincs és nem is lehet betervezve viszont a jelenlegi struktúrában a rendkívüli siker. Jó ez? Takács István I

Next

/
Oldalképek
Tartalom