Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-09 / 161. szám

(Ceglédiek Kárpátalján A havasok alatt jártak ClQLjp\ XXXVI. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1992. JÜLIUS 9., CSÜTÖRTÖK ■■■ .......................—■'■■■■■■■...... i i» El hanyagolják a tüdőszűrést Némiképp álomba ringattuk magunkat Az utóbbi időkben igencsak aggasztó adatok láttak nap­világot: hosszú évek után újra növekszik a tbc-sek szá­ma. Kiváncsiak voltunk arra, hogy a város polgárai mennyire vannak veszélyben. Ezért felkerestük dr. Rajkai Katalint, a Toldy-kórház rendelőintézete tüdő­gondozójának főorvosát. Kerepestarcsai kezde­ményezésre, Lauerné meg­kereste Kiszel Mihály es­peresplébánost. hogy jó lenne Kárpátalján a ma­gyar nyelvet tanítani egy- egy nyári kurzus keretében. A megyéből elsőként négy éeglédi hölgy indult a Ti­sza forrásvidékére, ketten- kettan Gyertyánligetre (Ko- beleckaja Peljana) és Kő­rösmezőre (Jaszina). Ve­gyes lakosú hegyvidéki te­lepülések az említett he­lyek, amelyek 1920-ig Ma­gyarországhoz tartoztak; Rucelek, ruszinok, ukránok és oroszok is lakják — az egyre gyérülő magyar né­pességen kívül. . Varga Ildikó, Lipóczki Erzsébet, Túrái Dénesné és Vas Ildikó vágott neki az útnak, s egy hét múltán maid a kerepestarcsai, s végül az érdi pedagógusok folytatják a játékos nyelvi oktatást. A lehető legjobb pillanatban következtek be a drámai változások odaát, hisz a nagyszülők általában még jól beszé­lik a magyart, a gyerme­kek szülei már akcentus­sal beszélnek, s a legin­kább rászoruló iskolások bizony olykor elég gyengén értenek magyarul. Sürgető feladat tehát az írás és olvasás elsajátítása és tökéletesítése; az igény Ebben az évben változott a kispályás labdarúgó-baj­nokság lebonyolítása. Az eddigi években májusban kezdték a küzdelmeket, és augusztus végére lett vége. Idén áttérnek a szervezők — Ecseri Károly és Silye József — az őszi—tavaszi rendszerre. Hogy addig se maradjanak a csapatok mérkőzések nélkül, meg­rendeztek júniusban egy kispályás labdarúgótornát. Ennek végküzdelmeit ját­szották a közelmúltban. A részt vevő húsz csapatot öt négyes csoportba osz­tották, majd a csoportok azonos helyezettjei újra megmérkőztek, és az itteni csoportgyőztesek játszottak az első négy helyért, a má­sodikok pedig az ötödik­nyolcadikért. Ez utóbbi csoportban — papíron •— a Közgép tűnt a legerősebbnek, meg is szerezte az ötödik helyét. Csak az ÁFÉSZ csapatával játszottak döntetlent, igaz, itt hetesekkel kikaptak. Hatodik az Egyetértés, he­tedik a már imént említett szövetkezet csapata lett. A négyes döntő meglepetése volt, hogy az öregfiúk csapata csak a 4. helyet szerezte meg. Különösen a Viktória elleni 6-2-es vere­ség volt meglepő, mármint ennek aránya. A Rendőrség sem büszkélkedhet a leg­szerencsésebb csapat címé­vel, hiszen kétszer marad­ták alul a hetesrúgások­ban. A döntő mérkőzést az Álfa és a Viktória csapata játszotta. Előbbinek elég Házasságot kötött: Ada­mik József és Dávid And­rea. Jakab Attila és Szeke­res Ágnes, Heczendorfer István és Haraszti Erzsébet, Szabó Ferenc és Farsang Ilona Anna, Farkas László és Holovecz Ildikó, Simon Tamás és Dobó Éva, Ványi József és Mucska Tünde, Szeleczky Mátyás és Bálint Ágnes, Nemes Péter és Kiss Barbara, Bakos Zoltán és Varga Angéla, Boldizsár József és Plangär Zsuzsan­na, Gyurkó Attila Zsolt és jelentkezése mellett leg­alább ennyire örömteli, hogy Kőrösmezőn plébánia épül, a legnagyobb hucul település központjában. Többnyire pravoszláv temp­lomok működnek a két te­lepülésen, de a görög kato­likus hitéletre utaló temp­lomok is számottevőek. Áz Officina Nova Kiadó szép könyve több képet közölt a tájról, amely egy ceglédi embernek különösen ro­mantikusnak tűnt. Hűs pa­takok, kicsinyke folyócs­kák közül alig kiválaszt­ható, melyik siet a Fehér-, s melyik a Fekete-Tiszába. Ennek ellenére a szép tájon, a nehéz gazdasági örökséggel birkózó állam­alakulat, Ukrajna etniku­mai nehezen éinek, sze­gények az emberek. Más­fél kiló cukor a havi fej­adag, egy családnak álta­lában két-három kis ke­nyér jut naponta (szinte fő étel!), húst még vélet­lenül sem láttak a ceglé­diek. A könyvesboltot zár­va találták, képeslapot nem leltek, így emlékül a fotók maradtak meg — és a hálás gyerekek, akik szomjúhozzák a magyar szót, a magyar könyveket. Talán legjobban az ima­könyveket, s az újszövetsé­gi Szentírást. Mindenképpen érdemes lett volna a döntetlen is, míg az utóbbi csakis győ­zelemmel nyerhette volna meg a tornát. Ennek meg­felelően végig óriási volt a harc, nagy volt az iram, és bizony kemény összecsapá­sok is voltak. A találkozó végül is igazságos döntet­lennel végződött, így a he­tesek már csak a formasá­got jelentették. Tehát az Alfa együttese nyerte meg­érdemelten a kupát. Ök a mezőny egyik legfiatalabb gárdája, így jól bírják erő­vel a sorozatmérkőzáseket. A négyes döntő végered­ménye: l.Alfa 6, 2. Rend­őrség 5, 3. Viktória 4, 4. öregfiúk 2 pont. A díjakat Ecseri Károly és Silye Jó­zsef adta át. Legközelebb augusztus 20-án találkoz­nak a csapatok a hagyo­mányos egynapos villám- tornán. (k. e.) Feszültség alatt! A városi strandfürdőt el­látó új termálkút 1 kilo- wattos beiápláló földkábe­lét kiépítették. Ennek jú­lius 9-én, csütörtökön lesz a feszültség alá helyezése. A földkábel a Köztársaság és Deák út torkolatában le­vő trafóállomástól indul, és a Török János Szakközép- iskola udvarán működő gépházba kötik be. Kérik a polgárokat, hogy az emlí­tett területen figyelmesen közlekedjenek. József és Pál Tímea. Meghalt: Adámi István, Polónyi Mihály, Csendes Györgyné, Sági István, Ki­rály Andrea, dr. PaálGusz- távné. Autósmozi Az autósmoziban: Opel Manta (német vígjáték). Az előadás este fél 10 óra­kor kezdődik. azon gondolkodni, s meg is szervezni a könyvado­mányt Kárpátaljára, hogy a magyar szívekből a ma­gyar ajkak ne némulhas- sanak el. Most tehát a há­rom turnusbeli pedagógu­sok újfajta örömöt visz­nek a távoli hegyek közé, de úgy, hogy a katolikus vallás és a Tisza még in­kább kölcsönös szeretetre, megbecsülésre serkentse az egyes etnikumokat. Szombattól szombatig tart egy-egy kurzus, az el­ső beszélgetés a gyerme­kekkel a szintfelmérést szolgálta, hogy a játékos versikék, tréfás mondókák ne ijesszék el, hanem ér­deklődővé tegyék a magyar gyermekeket. Nyilvánvaló, még sok a tennivaló, a ne­hézségeket csak türelem­mel lehet legyűrni, épp ott, ahol a korosabb öregek elmondhatják, már négy ország állampolgárai vol­tak, de Rahónál mesz- szebbre nem mentek, s így tragikusan szomorú a történelmi viccünk. A huculok és ruszinok békés természete, talán a Máramarosi-havasok szom­szédságában példát adnak a távolabbi vidékeknek is, így lehet együtt élni. És addig? — még sok bizal­matlanságot és gyanak­vást kell lebontani. De már megindult, ehhez a ceglédiek is segítettek, hogy az ottélők ne érezzék elfelejtettnek, kivetettnek magukat. Mindenesetre jó volt Vas Ildikótól és Lipóczki Erzsébettől hallgatni a be­számolót, hogy végre nem annyiból áll az anyaor­szág és Kárpátukrajna kapcsolata, mint amennyit a vízállásjelentések nulla óra tíz perckor lehetővé tettek: a Tisza Rahónál mínusz... cm, enyhén árad, vagy apad... Az okos magyar szó áradásá­nak örülni lehet. — Surányi — — Vajon az önök intéz­ményének tapasztalatai szintén lehangolóak? — A statisztikák tanúsá­ga szerint a múlt esztendő­ben Pest megyében — ta­lán leginkább a harminc és ötven év közötti korosztály körében — tizennyolc szá­zalékkal emelkedett a tbc- betegek száma. A váro­sunkban szerencsére még nem katasztrofális a hely­zet — nem regisztráltunk ugrásszerű növekedést —, de ha nem vigyázunk, baj lehet. Gyerekek is — Annál sajnálatosabb, hogy az ellátási területünk­höz tartozó községek közül például Albertirsán meg­lehetősen sok a tbc-s. Szo­morú, hogy egy három éven aluli gyermekbetegünk is volt. Éppen ezért különbö­ző hathatós intézkedéseket tettünk, hogy javítsunk ezen az aggasztó képen. Ugyanis a településről igen sokan járnak át Ceglédre, s várható, hogy az emberek behurcolhatják a tbc-t, s itt is többen betegedhetnek meg. — Alighanem a tüdőbajt egy kicsit mindenki leírta — az már nem jelenthet különösebb veszélyt. Alább­hagyott az óvatosság. Vé­gül is mi lehet e betegség felerősödése mögött? — Hála a kitűnően szer­vezett tüdőgyógyász-háló­zatnak — amely igazán eredményesen tevékenyke­dett —, az 1970-es évek vé­gére és az 1980-as évek ele­jére igen kedvező kép ala­kult ki. Olyannyira, hogy némiképp álomba ringattuk magunkat: — megszűnt a tbc. Sajnos ez a hipotézis nem igazolódott be. Az egyik ok talán a hanyagság és az, hogy képletesen szól­va elaludtunk. Voltakép­pen nem tettünk meg min­dent a megelőzésért. Vi­szont a legnagyobb hiba, hogy annyian távol marad­nak a tüdőszűrésről. Elké­pesztő az érdektelenség. Ta­valyelőtt a tüdőszűrésre kötelezett tizennégy és hetven év közötti ceglédi polgárok negyvennyolc, tavaly pedig csupán har­minc százaléka jelent meg. Ez a visszaesés kiabál. Amikor a megbetegedés a tüdőben még nem terjedt szét — ha egy helyen, lo- kalizáltan fordul elő —•, tel­jesen panasz- és tünetmen­tes. Amennyiben korai ál­lapotban felfedezzük, lé­nyegesen hamarabb remél­hető a gyógyulás. Ennek persze elsődleges kritériu­ma az. hogy évente egyszer el kell jönni hozzánk. Később nehezebb — önök éveken át kitar­tóan küldték — nemegyszer fölöslegesen — az idézése­ket. A megemelkedett pos­tai költség miatt talairékos- ságra kényszerültek. Le­het, hogy ez még kényel­mesebbé tette a polgáro­kat? — Valóban, az intézmény költségvetése nem bírja el a névre szóló idézéseket. Ennek ellenére azoknak, akik két évnél régebben fordultak meg nálunk, nap­jainkban Is küldünk idézőt. Sajnos az esetek többségé­ben akár három-négy lapot is postára adhatunk. Nincs- semmiféle hatása. Ügy ér­zem, egyre jellemzőbb ez a lazaság. A mottó: ez a be­tegség ma már nem veszé­lyes. Minek menjek? A ta­pasztalataink szerint van egy réteg, amelyik minden esztendőben hűségesen el­jön küllőn értesítés nélkül is. — A tüdőszűrés rendsze­res elmulasztásáért mi­lyen szankciót lehet alkal­mazni? — Változatlanul évente kötelező megjelenni a tüdő­szűrésen egy 1972-es kormányrendelet értelmé­ben. Aki ennek a kötele­zettségének nem tesz ele-, get, az ellen bizony sza­bálysértési eljárás indít­ható. Eddig kizárólag a polgármesteri hivatal jó­indulatán múlott, hogy er­re nem akadt precedens. Vé­gül is mindenkinek a saját érdeke — túl azon, hogy kötelező — a tüdőszűrés. Az az igazság, az eljárás kez­deményezése lenne a kiseb­bik büntetés, a nagyobbik az, ha későn fedezzük fel a betegséget. Amikor már az panaszokat okoz, sokkal nehezebb gyógyítani, hosz- szabb kórházi kezelés szük­ségeltetik. Magyarán szól-; va: az illető lényegesen kél-! lemetlenebb helyzetbe so­dorja magát. Nem elég — Az alapellátáshoz fon­tos eszközök megvannak Mi kellene ahhoz, hogy még színvonalasabban vé­gezhessék teendőiket? — Örömmel mondhatom,' kulturált, szép környezet­ben végezzük a tüdőszűrést — gyorsan, sugár mente­sen. A filmeket kiértékel­jük huszonnégy, az új be­tegeket pedig kiemeljük és tovább vizsgáljuk negyven­nyolc és hetvenkét órán belül. Igen komoly segítség lenne egy speciális számí­tógép, amivel modernizál­hatnánk a nyilvántartásun­kat. Utóbbi — amit nap­jainkban manuálisan vég­zünk — pontosabb lehetne. Könnyebben követhetnénk, kik nem jelentek meg a« elmúlt két esztendőben, vagy a betegséggel veszé­lyeztetettek. Elsősorban • negyvenéves dohányos fér-: fiaikra gondolok. — Ma már egy-egy intéz­mény működése szinte el­képzelhetetlen alapítvány nélkül. És önök fontolgat­ják-e ezt á megoldást? — Csatlakoztunk a ceg­lédi betegellátás javítá­sáért alapítványhoz. Ezen a tüdőgondozó javára elkü­lönítve összejött némi ösz- szeg. Sajnos e a mi igé­nyeinkhez nem elég. A kór­ház vezetése megígérte, hogy jövőre egy alapgépet kapunk. Természetesen ez csak a kezdet lenne. Több számítógép kellene, ame­lyet egyebek mellett a tü­dőgyógyász-szakrendelések munkáját is segítenék. (A betegellátás javításáért alapítvány száma: — tü­dőgondozó javára elkülönít­ve — 381-10247). F. F. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. G Munkatár­sak: Tibay Agnes és Kó­bor Ervin. 9 Postacím: Cegléd, pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: S3 11-400. • Telex: 22-6353. S Hirdetés- felvétel : Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-töl 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763. Jön-e a nagy hal? A melegben nemigen harapnak a halak a ceglédi hor­gásztavaknál sem. Szép fogás azért már az idén is előfordult, volt, aki tíz kiló feletti busát emelt ki. A tavak jó ismerői sok nagy halról tudnak, közülük egy- egy minden évben horogra akad. (Apáli-Tóth Sándor felvétele) Kispályás labdarúgás Anyakönyvi hírek Détári-Szabó Tünde, Petró

Next

/
Oldalképek
Tartalom