Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

ÓVODÁSOK A MESSZILÁTÓ ALATT A világért sem mondtak volna nemet Az aszódi 1-es számú napközi otthonos óvodában nem huszonnégy órából állt a gyermeknap! Már előtte népes közönség érdeklődé­se közepette indultak lovas kocsikkal a nagycsoportosok erdő-mező körutazásra. Boldis János, Rajta Pál (utóbbi két kocsival is) és Braun János gazdálkodók vállalkoztak az apróságok utaztatására. A világért sem mondtak volna nemet a ve­zetőnő felkérésére, hiszen nagyon szeretik a gyerme­keket. Amikor elérkezett az in­dulás ideje, Braun Józsefné, Bankóczi Ferencné, Kazuk- né Márki Mária konyhai dolgozók és Ivacska Sándor- né élelmezésvezető lelkesen integetett a gyermekek után. . — Sajnos nem mehettünk velük, de mindenféleképpen látni akartuk az indulást — jegyezték meg, majd hozzá­tették —: Csak reméljük, hogy ebéd idején ránk is gondolnak majd egy kicsit, hiszen tegnap tovább itt maradtunk előkészíteni azo­kat az ételeket, melyeket bográcsban főznek az óvó­nők és a kísérő szülők. A megszokott drótszama­ramra kaptam, így menet közben kísérhettem figye­lemmel az útrakelőket. Bol­dis Jani bácsi alig győzte válasszal a sok kíváncsis­kodót. Elmondta, hogy a lo­vának éppen aznap lett há­rom hónapos a csikója. A másik kocsin utazók minden egyes buckának hangos sikítással köszöntek, mert olyankor szinte táncba lendült a kocsi. Braun Já­nos bácsi azt magyarázta kis utasainak, hogy miért le­gelnek egy nyájban a bárá­nyok, s miért ugatnak a ku­Anyakönyvi hírek Született: Cser Martina, Babatpuszta, Kerekes Gréta, Koltói Anna utca 8., Kozma Alexander, Sallai Imre utca 1„ Sarudfalvi Dá­niel, Rekettye utca 3., Sán­dor Zsófia, Dózsa György út 5—7., Somogyi András, Mosolygó Antal körút 7., Szalay Kristóf és Levente, Ambrus Zoltán köz 11. Házasságot kötött: Hor­váth Csaba és Edvi Andrea Erzsébet. Konczér János és Békés Tünde Angéla, Sápi László Attila és Mészáros Anett Magdolna, Bálint Ar­túr és Boros Andrea. Nagy Béla és Pintér Erzsébet, Veres Gyula és Kovács Er­zsébet, Katona Gábor és Káposzta Mária Magdolna, Gyöngy Péter András és Dajka Krisztina Gabriella. Elhunyt: Balogh József­né Bárdi Erzsébet, Isaszegi út 15., Kolozsi Józsefné Kállai Erzsébet, Dózsa György út 5—7., Arany Éva, Ambrus Zoltán köz 9., Lőre István, Damjanich utca 47., Turcsik Miklósné Szota Ilona, Dózsa György út 1—3., Borsós Antalné Tóth Katalin, Isaszegi út 48., Lányi Endre, Besnyő utca 1., Bállá József, János utca 23.. Stefancsik László Tibor, Balassi Bálint utca 32., Móricz Ernőné Szara- dics Ilona, Dózsa György út 65., Bárány Mihályné Tóth Julianna, Dózsa György út 65., Dankó And­rás Korvin Ottó körút 12., Szabó Imréné Melcheritz Gizella, Dózsa György út 38., Mauer József, Mező Imre út 18., Kocsis István, Dózsa György út 65., Hin- tenberger Gyula, Rónái De­zső utca 1., Bese Istvánná Laukó Julianna, Béke ut­ca 8., Illés József, Hársfa utca 4.. Pozsár Istváhné Körösi Julianna. Árpád ut­ca 8., Bíró Jenőné Telegdi- Csanády Margit, Dózsa György út 65., Császár Im­re Szabadság út 19., Ná­daski Lázár, Aulich Lajos utca 18., Gábor Ferenc, Major utca 4., Berze Mária, Szilhát utca 4., Misinszki Jánosné Magyar Mária, Dózsa György út 65., Ma­ros József, Péter Károly utca 4., Karácsony Lajosné Kovács Julianna, Röges ut­ca 4L, Nagy Ferenc, Lum- niczer utca 12., Szecsődi József. János utca 11.. Ká- nai Istvánná Bujtás Juli­anna, Röges utca 15., Jéki Miklósné Fodor Erzsébet, Szőlő utca 34., Szegedi Fe­renc, Szőlő utca 20.. Bara- nyi Rudolfné Bangó Juli­anna, Alkotmány utca 33., Gémesi Jánosné Csontos- Sikár Mária, Dózsa György út 65.. Fedor András. Ma­jor utca 34., Robb Sándor József, Kazinczy Ferenc ut­ca 23. Csütörtökön este Edzőmeccs a Fradi ellen A gödöllői férficsapat­nak rendszeres edzőpart­nere az a Fradi, amely néhány évvel ezelőtt meg­szüntette férfi együttesét és GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. O A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. 0 Munkatárs: Pillér Éva. ® Postacím: Gödöllő, Pf. 14, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 9 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töI 13 óráig. ® Hirdetésfelvé­tel: munkanaporkon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. most — zömében az akkor még ifjúsági korú játéko­sokkal — diadalmasan me­netel az NB I/B-be. Gya­korlatilag a mi társasá­gunkkal egyenértékű az FTC. Amiért hírt adunk az előkészületi találkozóról, annak az az oka, hogy ez­úttal Gödöllőn lesz a mér­kőzés június 4-én, csütör­tökön 19.30-kor az egye­temi sportcsarnokban. Június 2-án: Városi film­színház: Utánunk a vízözön. S'ínes, szinkronizált olasz filmvígjáték. 18 és 20 óra­kor. tyusok, ha idegenek járnak arra. Németh Zoltánná és Kun Antalné elmondta, hogy még sohasem utaztak hosz- szabb úton lovas kocsival. Ilyen élményt autóból nem tapasztaltak. A kis utazók a hosszú völgy egyik pontján, a Messzilátó alatt táboroztak le. A tiszta, pormentes le­vegő hatására nemsokára hangos gyermekzsivaj töl­tötte be a környéket. Szám­talan felfedeznivaló várt az óvodásokra. Barnáné Vankó Mónika csoportvezető óvónő öröm­mel állapította meg: a sző­nyegre való játékok közül nem kellett senkinek semmi sem. Annál inkább a sok mozgást igénylő játéksze­rek. A távcsőnek is nagy hasznát vették a domb te­tején. Balogh Jánosné óvodave­zető elmondta, hogy ez a kirándulás a Földgép Leányvállalat veszélyeshul- ladék-Ierakó telepe Ifjúsági Alapítványának díjából va­lósult meg. K. I. Cs. Petői i-gi m názi um Francia vendégek Néhány héten belül har­madik alkalommal francia- országi látogatókat fogad az aszódi Petőfi-gimnázium. A francia tagozat nulladik évfolyamának vendégei szombaton, Champagnole- ből érkeztek. A hét végét családoknál töltötték, hét­főn Egerben jártak, ma a Dunakanyarba kii-ándul- nak, szerdán Aszóddal is­merkednek. Délután fél háromtól a helyőrségi klub­ban műsort adnak. Csü­törtökön a fővárosba lá­togatnak, pénteken utaz­nak haza. XIX. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 1992. JÜNIUS 2„ KEDD „A Metró együttes búcsúkoneertjén Zorán olyan gyö­nyörűen énekelte mély, kicsit rekedtes hangján a Mi Táj, gyere mesélj! kezdetű dalt, hogy legszívesebben azonnnal elmeséltem volna neki mindent” — írta egy fiatal lány a rádió kívánságműsorának, kérve, játsszák le számára a dal egykori felvételét, hogy megtudhassa: hogyan énekelte Zorán ugyanezt a hatvanas években, pályája kezdetén. Hogy mi lett összeveté­sének eredménye, nem tud­hatjuk, ám hasonló kér­désről faggattuk mi is a népszerű énekest gödöllői fellépése alkalmából. Az­iránt érdeklődtünk, vajon mennyit változott szakmai, zenei téren az eltelt ne­gyedszázad alatt. — Nehéz erre válaszol­nom, egy kívülálló, aki is­mer, jobban meg tudná ítélni, mint én magam — kezdte Zorán. — Én csak azt tudom, hogy amit mi akkor műveltünk, az amatőr zenélés volt. Mind­nyájunknak más térvei voltak az élettel kapcsola­tosan, s a zenélést csupán hobbiként kezeltük. Aztán — mint a mellékelt ábra mutatja — végül is a foglalkozásunk, a hivatá­sunk lett belőle. — Változott-e időköz­ben a hangja, előadásmód­ja? — Ennyi év alatt nyil­ván megtanult az ember egy és mást technikailag, sokat jártam én is Sík Ol­ga ének tanárnőhöz. A han­gom, amely sosem volt ma­gas — kezdettől fogva ba­ritonnak számítottam —, tovább mélyült az idők folyamán. És ma nyilván nem ugyanúgy éneklem a dalokat, mint régen. Az életben rengeteg dolog éri, befolyásolja az em­bert, amelyek hatására ér­zelmileg másként viszonyul egy-egy dalhoz. Huszonéves korunkban nyilván az élet könnyebbik oldalát néz­tük, azt élveztük. Ma sok­kal mélyebben, sokolda­lúbban látjuk az élet dol­gait, s ettől az összkép, amelyből egy-egy dal fa­kad, sokkal bonyolultabb, és talán kevésbé vidám, mint a kezdeti időszak­ban. — Igényesebbé vált-e ze­neileg a kezdethez ké­pest? — Én sohasem énekel­tem el bármit! Kezdettől megvolt bennem az igé­nyesség, a szüleimtől örö­költ kritikus szemlélet. Ez az évek folyamán tovább erősödött, hiszen minden­ki, aki bármiben megpró­bál profi lenni, szigorúbb lesz önmagával. — Huszonévesen . bizo­nyára habzsolták az éle­tet, hajszolták a sikert. Ma hogyan él? — Az életet tényleg hab­zsoltuk, de a sikert, a nép­szerűséget sosem hajszol­tuk — az jött! Ma termé­szetesen másként élek, más lett a dolgok fontossági sorrendje, mint huszon­éves koromban. Amióta fe­leségem, gyerekem van, első helyre került a csa­lád, de továbbra is na­gyon lényeges a zene és amit csinálok. A kettő nem elválasztható egymástól, nagyon is befolyásolja egyik a másikat. A mun­kám miatt elég keveset vagyok otthon, ők ezt meg­szokták, megértik, támo­gatnak. ami nekem na­gyon jólesik. így szeren­csére egyáltalán nem kell választanom a hivatás és a magánélet között. Ha sok a munka, akkor annak örülnek, ha kevés, akkor annak. — És általában sok vagy kevés? — Hullámzó. Egy-egy turné hajszoltabb perió­dust jelent, de most, jú­niusban például alig lesz fellépésem, tehát lazítha­tok. Amikor lemezre ké­szülünk, akkor rettenetes hajtás van, felpörög a gé­pezet. de hál’ istennek, le is tud aztán csendesedni. — Ha valaki önhöz szól­na így: „Mi fáj, gyere me­sélj!” — lenne mit mon­dania? Vagy abszolút elé­gedett, sikeres ember? — A siker múlandó, ezt mindenki tudja, aki ebben a műfajban dolgozik, vagy aki életében egyáltalán színpadra lépett már. Min­den egyes alkalommal meg kell küzdeni a közönség el­ismeréséért. Nincs mód a babérokon ülni... Hogy én hogyan érzem magam, az többek között függ a po­litikai helyzettől, a társa­dalmi helyzettől, minden­től, ami körülvesz. Mivel nem vagyok panaszkodó típus, senkinek sem mon­danám el, hogy mi fáj ne­kem. Már csak azért sem, mert ezt a kérdést ma­gánügynek tekintem, és nem szeretném kitereget­ni — életünk nagyobbik része úgyis a nyilvános­ság előtt zajlik. Pillér Éva Öreg cserkész nem vén cserkész Találkozóra jöttek össze a 943. sz. Ráday Pál cserkész- csapat öregjei a Mafilm tér lepén, amelyet még Homo­ki Nagy István filmrendező hívott életre, majd Hárs Mihály fejlesztett tovább. Itt számos olyan film ké­szült, amely örök élmény marad az emberben. Pél­dául a Gyöngyvirágtól lombhullásig című vagy az egész estét betöltő Lutra. Amíg az érkezők nézelőd­tek és beszélgettek, Pintér István öregcserkész segí­tőivel finom kondéros pör­költet főztek. Nagy eseményre készül­tek: Gál László parancsnok köszöntésére 85. születés­napján. A népes társaság­ban volt a 84 éves Búzás Pál, Madarász János, aki feleségével Isaszegről érke­zett, s ott volt Szilágyi La­jos, a csapat versmondója, no és Jámbor Sándor meg Bújtás István, akiknek nagy részük volt a mostani ren­dezvény előkészítésében. Egyszer csak felhangzott a bejelentés: Kezdhetjük! — és mindenki Tóth József felé tekintett, aki kedves szavakkal köszöntötte Gál László parancsnokot. Ima és zsoltár hangzott el. Üd­vözlések, baráti kézfogá­sok után Gál László emlé­kezett a régi időkre. Kö­szönte azt az áldozatkész munkát, amelyet a tavasz- szal a filmtelep fásításakor végeztek, valamint a Dózsa György úti temető takarí­tását. Búzás Pál 84 éves múlt, itt élte le életét Gödöllőn, számára a cserkészet jelen­tett és jelent mindent. Gróf Teleki Pál főcserkész sze­mélyi biztonságának őre volt egykor, azzal a Szat­mári Zoltánnal, akit az isaszegi falumúzeum alapí­tójaként ismertek a legtöb­ben. Csiba József Kézilabda Éledő remény A Pilisvörösvár elleni hazai győzelem után két­szer egymás után idegen­ben lépett pályára a gö­döllői férfiegyüttes. Szé­kesfehérvárott a Honvéd Szondi ellenében esélyte­lenek voltunk a pontszer­zésre. és be is jött a pa­pírforma. A már bajnok Nagyka­nizsa ellen azonban nem feltett kezekkel játszott a csapat, és majdnem bra­vúr lett a vége: jók vol­tunk az egy pontra, mégis egygólos vereség lett a vé­ge. Az a bizonyos utolsó szalmaszál volt a múlt hét végi mérkőzés, amelyen a TFSE ellen csak a győze­lem tarthatta meg a re­ményt ahhoz, hogy egy for­dulóval a bajnokság zárá­sa előtt bízhassunk a benn­maradásban. Az a képtelen szituáció következett be ugyanis, hogy a múltkor legyőzött Vörösvár Soltvadkertről hozta el a két bajnoki pon­tot. a Vadkert pedig Nagy­kanizsán játszott mosit. Va­lószínű tehát, hogy nem tudta gyarapítani 15 pont­ját. A Gödöllő győzelme azt eredményezte, hogy 14 ponttal utazunk a mindent eldöntő utolsó fordulóban Soltvadkertre! Gödöllő—TFSE 28-25 (13-13) Gödöllő: Péli — Szabó (1) , Raniák (3), Horváth I. (2) , Taga (3), Bartos (8), Demeter (11). Cserék: Im­re (kapus), Bátori, Horváth L., Kovács Á. A mostani meccs is saj­nos úgy indult, mint a ta­vasszal sok alkalommal. A vendégek lőtték a gólokat, a mieink negyedóráig nem találták a gyors já­ték ellenszerét. 7-6-nál ve­zettünk először, de a fél­idő zárására ismét csak az egyenlítésre futotta. A második félidő eleje másolata volt az elsőnek, csak a feltámadás késleke­dett. Az ötvenedik percben még mindig három góllal vezettek a vendégek. Ek­kor egy huszáros hajrát vágott ki a gárda (ami nem volt jellemző igazán ez idáig), az utolsó öt perc­ben egy kapott gólra négy­gyei válaszoltak a fiúk. és a sírból visszahozva a re­ményeket, vastaps köze­pette fejezték be az 1991/ 92-es bajnokság utolsó ha­zai mérkőzését. Jók: Imre, Demeter és Bartos. Soltvadkertre június 7-én, vasárnap reggel 7 órakoir indul a „küldöttség”. Markó Gábor GÖDÖLLŐI BESZÉLGETÉS ZORÁNNAL Mi fáj, gyere mesélj!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom