Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-10 / 136. szám
ONEILLTOL SCHILLERIG Gazdag műsorterv Patay László művészetről■ múltról\ jövőről „Csak azt csináltam, amire képes voltam” Évadzáró társulati ülés •volt a Nemzeti Színházban hétfőn. Az ülésen — amelyen részt vett Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi miniszter is —, átadták a Farkas—Ralkó-díjat. A társulat titkos szavazással Rabold Ödönt és Szirtes Gábort jutalmazta a vándorgyűrűvel. Az évadzáró ülésen ismertették a színház nyári és az 1992—93-as évadjának várható bemutatóit. A Nemzeti Színház Os- car-díjas filmrendezőt is megnyert budapesti vendégrendezésre. O'Neill Utazás az éjszakába című művének színrevitelét a világhírű filmrendező, Jiri Menzel irányítja és a lengyel 6 "cJCírinn konzervatív kívánalmakat elégítik ki, ami fennmaradt a régi világból. Mindössze korszerű eszközökkel, igyekeznek megcsinálni. Az ember ' lelke nem tud any- nyit változni, mint környezete. A gondolatokat lehet modernizálni, ez határozza meg azt, mi az ósdi, és mi a korszerű. Aki képes lépést tartani, az a Helyén van, saját korában. A képzőművészet minden időben szolgálat volt, még a reneszánszban is. Néhány szélsőséges esetben nemcsak a társadalom, hanem a politika kívánalmainak is eleget tett, mint ahogy történt a „szocreálban”, a szovjet művészet utánzására való felbujtással. Ezzel erőszakot követtek e! a művészeti életen. Aztán jött a három „T” korszaka -— a tiltom, tűröm, támogatom —, ami úgy működött. ahogy. A jelent „tegyétek, ahogy tetszik” elnevezéssel jellemezném. A mai ifjú generációnak menedzseri attitűddel is rendelkeznie kell. Nekünk egyszerűbb volt. Most amolyan utánfutás van, min- deuki keresi az újat. Pedig nincs, egyelőre: j. Szabó Irén Felső képünkön: Ebben a képben a saját múltamat festettem meg — mondta a művész Ünnepi könyvbét '92 Az időjárás nem kedvezett Ki tudja, hányszor vettük már kézbe, forgattuk lapjait azért, hogy részei lehessünk annak a birodalomnak, ahová elragad. A gondolatok, érzelmek, a tudás és ismeretek képzeletbeli csarnokaiba vezet be a papírból készült, tégla formájú tárgy, a könyv. Sokszor megjósolták már, a technika elsöpri, majd, de szerencsére erről szó sincs. Szükségünk van rá, keressük, olvassuk. Most éppen ünnepeljük, hiszen még tart a könyvhét. — Milyen a forgalom, és vannak-e slágerkötetek? — kérdeztük Józsa Lászlótól, Bugyi művelődési házának vezetőjétől, ahol könyvvásárt rendeztek az ünnep alkalmából. — A rossz idő nem segített eddig — válaszolta —, mert úgy terveztük, hogy a könyvtár előtt is árusítunk,, esőben ez kivitelezhetetlen. Maradtak hát a művelődési ház és a könyvtár árusításra alkalmas helyiségei. Idén elég mérsékelt a kereslet. Azzal kezdik a vásárlók, hogy a kiválasztott könyvet megfordítják, s megnézik, mibe kerül. Persze, azt hiszem, ez ma természetes. Magam is így veszek könyvet. Azután, hogy a vevő megnézte az árat, eldől az, hazaviszi-e a kiválasztott kötetet, vagy csak belenéz, ismerkedik vele. Egyébként, éppen az anyagi okok miatt, erre az időszakra részletfizetési kedvezményt is biztosítunk; Ismerünk mindenkit, s ez elég ahhoz a bizalomhoz, ami a kedvezményhez szükséges. Sütő András, Jókai Anna, Szabó Magda kötetei a keresettebbek, de szépen fogytak Pilinszky versei is. A fiatalok Boris Vallejo Fantázia és mítosz című albumát vitték, a borsos ára ellenére. Az Interpress Magazin közölt képeiből, sajátos, misztikus rajzai vehetők meg most album formájában. Talán, ha az időjárás engedi, s az utcán is árusíthatunk, növekszik a forgalom is. Meglátjuk. J. Sz. I. Móricz-est Szent Iván-éj Szentmiklóson Testvérnépek barátsága Magyar—Finn Baráti Kör működik Szigetszent- miklóson. Nem túl gyakran jönnek össze, de ha sor kerül rá, akkor nagyon nívós programon vehetnek részt a meghívottak. — Kinek jutott eszébe az ötlet? — kérdeztem dr. Becz Miklós körzeti orvost, a kör vezetőjét. — Azzal kezdődött a dolog, hogy finn nyelvet kezdtem tanulni. Számomra nagyon kedves a testvér- nép, s az ember sokkal közelebb tud kerülni egy országhoz, ha beszélni tud lakosaival. Gondolom, így esett rám az elnöki tiszt, bár a kör irányítását négytagú vezetőség végzi. Az összejövetelen, amelyet az úgynevezett sárga házban, az egyre inkább kulturális központtá váló épületben tartottak, sok ismerőssel találkoztam. Olyanokkal, akikkel egyébként csak a véletlen hoz össze utcán, autóbuszon. Az asszonyok süteményt hoztak, üdítőitalt, s a teremben egy evangélikus lelkész-tartott előadást, aki jól ismeri Finnországot, s úgy tudott előadni,- hogy szinte olt jártunk ünnepeiken ezen a szép vidéken. Olyan megható volt az egész. A forrongó világban egy kis sziget — érdeklődő emberek, kik kikapcsolódásra vágynak. Megtudtam, hogy június 20-án, szabadtéri előadásuk lesz a 3-as iskola udvarán. Szép műsor, amely főként a napéjegyenlőségről szól. Hogy éppen Magyar— Finn Baráti Kör? Azt hiszem, a jelentősége több annál. Dr. Becz Miklós s a többi vezető észrevételen szépet lop az emberek szívébe. (bendc) Ne múljon el a magyar könyv ünnepe Móricz Zsig- mond emléke nélkül! — fogalmazódott meg a hétfői, Szentendrén megrendezett Móricz-emlékesten. Még akkor sem, tették hozzá többen, ha a nagy író könyvei éppenséggel — pénz vagy papír hiánya okán — nem kerülnek feldíszített könyvstandjainkra... A rendezvényen az írószövetség Móricz Zsigmond körének néhány tagja (Cseres Tibor, Benlce László, Dékány Károly, Gergely Mihály, Kopré József, Molnár Zoltán, örvös Lajos, Szeberényi Lehel) vett részt, ők elevenítették fel Móriczhoz kötődő élményeiket. A bevezető szavakat Czine Mihály irodalomtörténész. Móricz Zsigmond emlékének avatott istápolója mondotta, betöltvén egyúttal a „műsorvezető házigazda” szerepét is. Azt már mondanunk sem kell, hogy családtagok is jelen voltak az emlékesten — Móricz Virág és Kolos Virág személyében. És ez — mármint a „leghitelesebb tanúk” jelenléte — egyféle garancia arra, hogy irodalmunk nagyfejedelméről ne legendáriumok álljanak össze az utókor előtt. Vagy legalább késlekedjen az a legendárium. Pedig — íróember a megmondhatója — az alkotás, igenis, igényil az aurát, a dicsfénykoszorút. És mert erről esik szó, hadd említsük meg: Móricz Zsigmond is kedvelte. line: a két világháború között, és épp könyvnapra, meghívták Erdélybe — Kolozsvárra és Marosvásárhelyre — Móricz Zsig- mondot is (többek között). Á szervezők -valamilyen úton-módon (egyesek szerint Nős Károly- tól) megtudták. hogy „Zsiga bácsi” sokkal alacsonyabb termet, mint az átlagíró. " Mit tesz ilyen esetben az elővigyázatosság? A vásárhelyi felolvasóestre felcitálták Asztalos István kolozsvári prózaírót is, aki legalább egy hüvelykkel „verte” az alacsonysági szintet. Mondják. Zsiga bácSi így kezdte a felolvasását: „Igazi politikai előrelátásra vall, midőn egy írót így fogadnak — eddig ugyanis én abban a szent meggyőződésben éltem, hogy a magyar litera- túra legalacsonyabb nagysága én vagyok ” (b. sz. i.) Kitüntetett művészek Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke — a miniszterelnök előterjesztésére — a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti- keresztje kitüntetést adományozta zenetörténészi munkássága elismeréseként Bonts Ferenc Erkel Ferene- díjas zenetörténésznek, a Magyar Rádió rovatvezetőjének; Makiári József Liszt Ferenc-díjasnak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárának pedagógiai és művészeti munkásságáért, a Váci Vox Humana kórus megalakulásának 50. évfordulója alkalmából és Szomjas-Schiffert GyörgySzürke ház Ráckevén, a Duna mellett. Most állványok ölelik körül, a külső tatarozás zajlik. Hamar előkerül a ‘ulajdonos, Pattit/ László festőművész. Beljebb tessékel, közben elnézést kér, de hát ezt is meg kell csinálni valamikor ... Beszélgetünk, s közben kibomlik egy életút. A Képzőművészeti Főiskolán Főnyi Gézánál és Szőnyi Istvánnál tanult, freskó szakon végzett. Vágyai* hajlamai szerint csak falképet festene, de hát ehhez megrendelők is kellenek. Azért jó néhányszor módja nyílt rá. Mögötte van pár ezer táblakép, vagy két tucat freskó, számos honi és külföldi kiállítás. Tanított a főiskolán, néhány napja nyugdíjas, S jól érzi magát. Általában is, és itt, Ráckevén. A szó természetesen a múltra, a világra, a művészetre terelődik. S közben kiformálódik véleménye mindezekről. — A kultúra területén hanyatlás érezhető. Ez pedig rányomja bélyegét a kiállításokra, azok visszhangjára, megítélésére is. Emlékszem, régebben milyen nagy szenzáció volt egy országos tárlat. Ma ki figyel oda? S nemcsak a figyelem szűnt meg, hanem ez erkölcsi, anyagi támogatás is. A művészet ebben a században komoly válságba került. Nem véletlen, hogy most inkább ötletsziporka, némi túlkapás jellemzi. Ordítani kell, hogy észrevegyenek. Ma nyugodtan nem lehet érvényesülni. Persze, ebben a tülekedésben én már nem veszek részt, a tanítványaim viszont kénytelenek. Egy csomó értékes ember ebbe fog tönkremenni... Ezt a „feltűnést viszketegséget” művészetellenes magatartásnak tartom, és nincsenek jó érzéseim vele kapcsolatban. Bár, ennyire pesszimista mégsem vagyok. A művészetet sosem tömegek, egyes emberek csinálták; három elég ah-, hoz, hogy megmentse! S van egy olyan érzésem, ők már megszülettek... Eljönnek hamarosan azok, akik az új korszakot teremtik meg. A sok üresjárat után megszületik a szintézis, ami egy magasabb rendű művészetet hív életre. Ehhez egyéniségek kellenek, hiszen mindig azok vitték előre a dolgokat. Picasso volt az utolEgy másik festmény (Fotó: Vimola Károly) só, a bomlás nagymestere. A negatív zseni, aki inkább robbantott, szétválasztott. S ezt kell majd összerakni újból, s a helyére tenni.., Hiszem, hogy így kell lennie. A sok stiláris „skatulyát” be kéne végre csukni. Az nem úgy van, ahogy sokan elképzelik, ahogy a művészettörténészeket oktatják, hogy az alkotó kiválaszt egy irányzatot, és aszerint dolgozik. Az nem művészet. Csak azt csináltam, amire képes voltam. Ha tudtam volna absztrakt képet festeni, azt teszem. Nem állítom, hogy az életem szakaszaiban mindentől független művész voltam. Nem is lehettem, családom volt, s egzisztenciális okokból, kénytelenül bár, de alkuba kényszerültem. Lényegesen kevesebb tájképet festettem volna, ha nem vezérel, hogy meg kell élni valamiből. A képeim mindig kifejeznek valamit. Érzelmet, drámát. Érzéseket keltenek. Egyeseknek nem tetszenek, mert annak hívei, hogy a festmény önmagát fejezze ki. A l’art pour l’art is ennek a kornak szülötte. Mint a század számtalan „izmusa”, próbálkozása. Olaszországban jártam, és láttam egy kiállításon Bellini Velence: felvonulás című képét. Vagy három órán át néztem a festményt, mert rádöbbentem, hogy a szürrealizmus, kubizmus és az összes többi stílus akkor már ismert volt, és fellelhető a kép részleteiben: Csak akkor még nem volt neve. Tehát nincs új a nap alatt... Érdekes életet éltem. A Horthy-világban születtem, a kristáiyrádiótól indulva megértem a ho’draszál- lást. Ilyen nemzedék talán nem is volt korábban. Magam, s a hozzám hasonló alkatok még azokat a meglévő, szentimentális, kicsit fiele, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoport nyugalmazott kutatójának a nemzetközileg is jelentős magyar és finnugor népzenekutató tevékenysége elismeréseként. A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést adományozta Karsai Zsigmond táncművésznek művészi életútja elismeréséül. A kitüntetéseket Göncz Árpád kedden a Parlament Ná n dorfeh érvá r-termében nyújtotta át. Az átadáson jelen vo't Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára. Kacsóh János vitézét, június végén. A daljátékpremier érdekessége, hogy a rendező-címszereplő Gulyás Dénes új dalokkal és további Petőfi-versekkel bővítette ki a darabot. Gulyás Dénes elvállalta a Várszínház zenei irányítását is. Elképzelései szerint kamaraesteknek, verses-zehés összeállításoknak adnának pódiumot a színház reflektóriumában. A Nemzéti Színház csapatát erősíti ősztől Moór Marianna, Kozák András, Szakácsi Sándor, Tóth Sándor, néhány fiatal a színiakadémiáról kerül a társulathoz, és a Nemzeti Színi Iskolájából is többeket szerződtettek. (MTI) Andrzej Wajda Wyspianski Menyegzőjét álmodja magyar színpadra. A tervek szerint a Nemzeti nagyszínházban mutatják be Moliére Amphitryon című darabját Iglódi István rendezésében. A Warrenné mestersége Shaw-, drámát Mensáros László rendezi. A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth-da- rabot már próbálják is a színházművészei Gáli László irányításával. A bérleti sorozat egyik előadása lesz Schiller Don Carlosa, amelyet Dieter Löbach, az aacheni színház intendánsa állít színpadra. A Várszínház karmelita udvarában mutatják be
