Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-24 / 148. szám
VENDÉGSÉGBEN SIKLÓS LÁSZLÓNÁL ALKOTÓKÖZÖSSÉGEK (I.) Mondataikat A blockosok nem lehet elégetni Siklós László írásait hosszú ideje nem találom sem a napi, sem az időszaki sajtótermékeink hasábjain — irodalmi lapokban mégúgy sem. Pedig ír 5- ember, tucatnyi könyve jelent már .meg; a karcolattól a aegényig, a glosszálól a valóságfeltáró riportokig majdnem valamennyi műfajban otthonos. A „mát” próbálta mindig tetten érni — írja Kis tolvajok (és csalók) című novellásköte- te fülszövegében — és „irodalomként elfogadtatni”. Első írása az ÉS-ön jelent meg (Konyhalányok — 1968), riporttal kezdte, első kötetével eléggé nagy port kavar fel maga körül: A házasságok a földön köttetnek (1974) egy csapásra nevet szerez írójának. És következik a folytatás: a Válunk, válogatunk című szociográfiai felmérés. A társadalom mély vizeiben kutaigató Siklós Lászlót — miként beszélgetésünk során kiderült — „becitálják” az elvtársak, és szóbelileg megdorgálják, amiért kényes témához nyúlt ... Eddigi utolsó kötete ’84-ben jelent meg (A családregény), azóta csupán egyetlen napvilágot látott munkán van még rajta a neve — a. feleségével, Sulyok Katalinnal közösen kiadott és kertészeknek szánt Vetéstői a tálalásig című könyvön. Ámde — jegyzi meg kesernyés szájízzel — ez már nem irodalom ... Nagykovácsi otthonukban kerestem fel nemrég Siklós Lászlóékat; gondozott udvarukon, gyönyörű kertjükön látni a természet közelségében élő — és a természet erejében bízó — ember keze nyomát. Zuhogó esőben érkeztem, a kiszáradt föld, a likkadt növények mohón nyelték a megkésett isteni áldást; megjegyzésemre, hogyirm- gyen szikkadnak,ki az írók is, ha nem történik valami, Siklós Laci csak legyint hangtalan. Hogy „ajtóstul” törtem a témába, utóbb derült ki. — Tűz és víz. 1990 júniusában mintha egy másfajta kiszikkadástól tartottatok volna. Amit éppenséggel nem vízzel szoktak oltani. Miként a szomjat. Igen, és akkor, 1990. június 28-án könyveket láttam égni az írók Könyvesboltja környéki Ady-szobor alatt... És rettenetes volt. — Ez volt a mi autoda- fénk; egyetlen megmaradt lehetőségünk, hogy fölrázzuk a közvéleményt — az illetékest és a nem éppen illetékest. — Az történt, hogy te és feleséged valamennyi könyveteket, tehát saját munkátokat — képletesen — máglyahalálba küldtétek. Miért? — Nézd, én akkor már jó két évtizede szabadúszó voltam, klikkeken és körökön kívüli, ma sem vagyok sem írószövetségi tag, sem Alap-tag. A függetlenség, úgy látszik, büdös lehetett valakiknek, mert piszokul elbántak velem: hét könyvem kézirata fekszik a fiókomban, de amikor megjelentem (már bomlott a régi és jelentkezett az új) egyik-másik kiadónál: be kellett mutatkoznom, akárha űrbéli volnék... Tehát a könyvkiadásban elburjánzott rákíeneség, az analfabetizmus, az első alkalommal megmutatkozott. És ez másokkal is megesett ... A hét kézirat mellett még van két meg nem jelent és el nem játszott drámám is — ezekkel a színház illetékesei bántak el. — 7't megjelent könyveket, kiszedett és bekötött munkákat égettetek el... A sajátjaitokat, és ez volt benne az egyetlen elfogadható ... — Saját példánkkal valami általánosra szerettünk volna figyelmeztetni. Nevezetesen arra, hogy a rendszerváltás ürügyén, a piac térhódítása árnyékában napi támadások indulnak a könyvek és íróik ellen, azok ellen, akik tulajdonképpen a diktatórikus Kádár-rendszer és általában a magyarság kultúrájához csöppet sem illő' ideológia lebontását indították el... De hadd legyek pontosabb: a ’90-es évekre újabb hazugságok halmozódtak fel. Elhíresztelték például, hogy az írók nem írnak, meg hogy nincsenek kiadatlan művek — jelezvén ezzel, hogy mi passzív szemlélői voltunk (vagyunk) a történelemnek, és az. alakuló újhoz ezáltal semmi közünk ... Nincs ennél megalázóbb hazugság. Ezt tetézték azzal a megállapítással, hogy a szociográfia mint műfaj és szükséglet már rég lehanyatlott .. . Nos, saját munkáink felgyújtásával mi ezekre a belénk maró hazugságokra szerettük volna felhívni a közvélemény figyelmét. Hangsúlyozom: saját munkáink és példányaink elégetésével. Más szakmáknál ez fel sem tűnne. — tölt van. A fegyverkovács hadd vesse tűzre a munkáit, de a mi leírt mondatainknak — ha nem is lőni, de — lelkeket és nyelveket kéne dédelgetniük. — A meg nem jelentetett könyveinknek is. De mert előbb a drámáimról szóltam, hadd folytassam ezekkel. Egyik drámámban az 56-os mártírhősök, pontosabban Nagy Imre alakjával foglalkozom. Még dühöngött a szocializmus, amikor befejeztem; dug- dostam is eleget a kéziratot. Ebben tulajdonképpen a „halöttainkat tisztességgel el kell temetn1” gondolat fogalmazódik meg. Mi lett a kézirat sorsa? A teljes közöny... Elvittem a Magvetőhöz, elolvasta Vásárhelyi Miklós is, el Bozóky Éva is. Semmi. A második színpadi munkámat, A járványt (az előbbinek Konszolidált Mo címet adtam) még 1988- ban írtam. AIDS-betegek a szereplői, témájánál fogva tehát eléggé befolyásos réteget érint. A Vígszínház visszautasította, a Szabad Tér Kiadó úgyszintén. A Magyar AIDS Alapítványt sem érdekelte , ., Ügy értékelem, hogy drámámmal a magyar AIDS-mafíia köreit sértettem. Az V. nem- zelközi AIDS-kongresszu- son bemutattam az írásomat — fordításban is, külön fizetett szereplőkkel. Semmi visszhang. Hát mi ez, ha nem a már jelzett „analfabetizmus”, a tudatos elhallgattatása a problémának ... — Feladtátok? — Másnap újrakezdtük az írást. A mondatot nem lehet és nem lenne szabad füstjébe fullasztani. Most új novellásköteten dolgozom, címe félig-meddig ismert: Kis tolvajok (és adócsalók) lenne. Ha megjelenne ... Hiszen az első könyvem „csalór’-ból, elhízott pártkádereiből manapság elég sokan feltűnnek ismét — átmentett hatalommal, és az én hajdani hajógyári munkásaimnak a bőrén szerzett pénzzel. Az írást tehát folytatni kell! Távozásomkor az éledő nagykovácsi kertre vetek egy pillantást. Vajon az időjárásnak kitett ágyások, krumplifészkek még meddig képesek eltartani az íi,ót? S vajon jön-e még könyvre „istenáldás”? Bágyoni Szabó István gödöllői mutatványa A fiatal festőket köszöntő Block csoport közös tárlatot rendezett nemrég a Gödöllői Művelődési Központban. A közös jelző ez esetben magyarázatra szorul, ugyanis téved az, aki „összehordott” egyedi munkák együttes kiállítására gondol. Ügy tűnik, a Block csoport — és mintha a név is ezt sugallná: a kereskedői zsargonba befurakodott „an block” körülbelül azt jelenti, hogy mindent egy kalap alatt — nos, úgy tűnik, közös megnyilvánulásukat nem az egyedi műhelymunkák, hanem a „közös játék” eredményeként létrejött TÉR vagy INSTALLÁCIÓ újszerűségének a felmutatásával képzelték el. A Block csoport alkotói — Bangócs Gábor, Katona Zoltán, Nagy István, Palkó Tibor, Sebestyén Zoltán (és az utóbb hozzájuk csatlakozott Kopacz Eduárd) — a Fiatal Képzőművészek Egyesületének a tagjai. Jó egy évvel ezelőtt verődtek össze — amint Sebestyén Zoltán megjegyezte —, véletlenül (egy németországi alkotótáborban), közös tevékenységük tehát nélkülöz mindenfajta esztétikai prekoncepciót. Esetlegességükkel (és szinte tüntetőén) 'a posztmodern festészet csoporton kívüliségét hirdetők orra alá akarnak borsot törni. Igenis — hangoztatták a tárlat nyitáson —, öten, hatan is el tudunk készíteni „egy munkát”, és rövid idő alatt, és egészen más hangulatban, mintha ki-ki a maga'vackában dolgozna. Strucz János művészet- történész (aki a rendhagyó és szokatlan tárlatot stílszerűen, tehát szokatlanul nyitotta meg: elállt a mikrofontól és a fiimezők lámpái elől, s beállt a gyér közönség soraiba) hangoztatta: öt, hat kiforrott festőművész eztútal ezzel a négy, közösen megfestett felülettel jelentkezett, valószínűleg azért, mert a tárlatra felkínált terem, mint TÉR, őnekik ezt sugallta. A művészek elmondották, hogy a közös munka is felelős játék. Értelmét abban látják ennek, miszerint nem csupán a kis felületű vászon, az előre elképzelt motívum adhat- lehetőséget arra, hogy a maA magyar szabadság napja gödöllői rendezvényeinek ío helyszíne a Grassalkovich-kastéilyal szembeni Alsópark. A folk- fesztiyálön — a szabadtéri színpadon — fellép az Ar Log (Wales), a Hegedős együttes, a Csalló zenekar (Somorja). az Ari Shan (Izrael), a Jártató zenekar, a Sípos trió (afrikai dobzenével), a Csujogató együttes (Szabadka) és a Kormoran együttes. Az esti programban. amely fél kilenckor kezdődik, közreműködnek Kallós Zoltán. Nagy Feró, Sebestyén Márta, Tolcsvai) Béla, Hegedűs D. Géza, Be- recz András, Bátor Tamás, Gang Agnes, a Hegedős együttes, a Válaszút tánc- együttes és kétszáz, határainkon túl élű magyar honfitársunk. A gödöllőieket. illetve a városba látogatókat egy sor kiegészítő program varia. A déli harangszótól este hét óráig csoportosan sétát tehetnek a Grassalko- vich-kastélyban, megtekintGödöllői programok a szabadság napján hetik a rekonstrukciós munkálatokat, a királyi dolgozó- és hálószobákat, a barokk színházat, a lovardát, valamint a kiürített szovjet laktanyát. A csoportok óránként indulnak. A parki sétány mellett 12. 14 és 16 órakor Karsai Lajos lovasíjász bemutatja, hogyan használták a honfoglaló magyarok íjaikar, melyet néhai Fábián Gyula professzor úr rekonstruált. Este 6 órakor Kölcsey Ottilia nagybányai festő és keramikus kiállítását nyitjáit meg a Gödöllői Galériában, a művelődési központban. Ugyanebben az intézményben egész nap megtekinthető a. Szentlászló és Eszék esztelen rombolását dokumentáló eredeti fotók tárlata. A kastély kocsiszínjében Szamódy Zsolt Erőd.című kiállítása látható a komáromi Monostori erődről, amely 1850 és 1870 között épült és 1944-től 1990-ig a szovjet hadsereg fegyverraktára volt. Fontos tudnivaló, hogy szombaton az Ady sétányt reggel 9 órától, a 30-as főútvonalat pedig 14 órától lezárják Gödöllőn. Ezen területekre csak parkolási céllal lehet behajtani. A nap végén Gödöllő végállomásról a 22.19-kor, 22.59- kor és 23.54-kor induló HÉV-szerelvények az, Ürs- vezér térig közlekednek. A MÁV Budapest irányában külön vonatot. Miskolc felé erősített szerelvényt indít. „Block” ez is gunk érzéseit, állapotát hatásosan megragadjuk, hanem a minket körbe vevő környezet legsemmitmon- dóbb zegzuga is. A gödöllői tárlat anyaga két nap munkájának az eredménye. Igaz, másutt — például Békéscsabán vagy Jászberényben — másként rendezték be a teret, más kellékeket használtak. Itt a hatalmas, földszínűre mázolt papírfelületek közé egy ablakot idéző duracellda- rabot („blokkot”, ami helyenként magasépületet is jelent!) eresztettek alá, odébb futószalagot sejtető hosszúkás idomot... Más helyeken az ott éppen fellelhető tárgyakat alkalmazták, átfestve, vagy nem, az adott térhez. Hogy kinek mit mondanak az ilyen jellegű installációk, az akciófestésnek ezek a produktumai? Embere és látogatója válogatja. Átvéve-kölcsönözve a tárlat egész stílusát meghatározó nyelvezetet, azt is mondhatjuk: a blockosoti gödöllői tárlata „zárt ajtók mögött nyílt meg” ... ány- nyira kevés kívácsiskodó volt jelen. Pedig ezek a „munkák” holnapután már meg sem tekinthetők: szétszedésükkel maga az összhatás semmisül meg. Akár a mutatványoknál. Ezek után már csak a csapat tagjainak a „maszek” dolgaira lehetünk kíváncsiak. Talán majd Szentendrén ... Következő fellépésük ugyanis (augusztusban), a szentendrei Penta- ton csoport meghívására, a festők városában lesz: Kö- rösfői-Kries Aladár pátriája után Barcsay Jenő földjén. Mert, ugye nem mindegy, miként vélekednek mirólunk a nagy elődök, mégha hátat is fordítunk nekik. (bágyoni) Hárman az egyik panó előtt Karinthy-emlékgyűrű Déri Jánosnak Déri János kapta az 1992. évi Karinthy-emlékgyűrű t. A posztumusz kitüntetést gyermekei vélték át Gombár Csabától, a Magyar Rádió elnökétől kedden, az intézmény márványtermében tartott ünnepségen. Déri János felvételeiből a Rádiókabaré szerkesztősége háromrészes összeállítást készített — hangzott el. Az első részben az 1976—1937 közötti időszak felvételeiből. a másodikban az 1987— 1990-es évek adásaiból, a harmadikban pedig az 1990—1992-ben elhangzott műsorokból ad ízelítőt a Kossuth Rádióban.
